Felszólalás adatai

NAGYIVÁNYI ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. A gyógyszerkasszával összefüggő kérdésre szeretnék egypár szót mondani, ami többször szóba került. De nem magáról az összegről, mert már többször elhangzott, hogy az kevés és alábecsült, és valószínű feszültségeket fog okozni.

Nem is az ártárgyalásról, annak időszerűségéről, mikéntjéről, hanem inkább arról, hogy ezeknek a gyógyszerártárgyalásoknak van egy rettentő nagy hibája: hogy nem észlelhető mögötte egy stratégia, ami hosszabb távra a gyógyszerkassza, az egészségügy és a gyógyszergyártók együttműködését bizonyos irányba meghatározná.

Ezen belül úgy érzem, hogy ezek a gyógyszerártárgyalások egy hibás hipotézisből indulnak, miszerint a gyógyszeripar az egyik legjövedelmezőbb iparág, tehát kvázi korlátlan mértékig lehet az áralkut folytatni annak érdekében, hogy a gyártók egyre olcsóbban kényszerüljenek az árujukat eladni, hisz állami támogatás nélkül a gyógyszergyárak tevékenysége gyakorlatilag nullának tekinthető; tehát a gyógyszergyárak ki vannak az államnak szolgáltatva.

Ezt a szituációt lovagolják meg önök, hogy nagyon sok pénz van a gyógyszeriparban. Szeretném mondani, hogy volt, van is, ennek megvan az oka, de ez folyamatosan csökken. Ha önök megnézik az elmúlt tíz évben az ártámogatások növekedését, helyesebben az elfogadott gyógyszerár-növekedést és az inflációt, körülbelül az jön ki, hogy az elmúlt tíz évben 25 százalékos reálcsökkenés következett be a gyógyszerárakban azoknál a féleségeknél, amelyek tíz éven keresztül forgalomban voltak.

Lejár az időm, de egy adódó alkalommal szeretném folytatni. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)