Felszólalás adatai

T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint ahogy bizonnyal mindenki emlékszik rá, '98-ban az Orbán-Torgyán-kormány megalakulása után első intézkedései között volt az, hogy a tb-önkormányzatokat megszüntesse, azaz a tb államosítását megkezdje. Ezt akkor a kormánypárti oldal azzal indokolta, hogy az egészségügy finanszírozását is át kell alakítani, meg kell szüntetni az önkormányzatok pazarló, felelősség nélküli gazdálkodását, és el kell kezdeni az egészségügy, egészségbiztosítás átfogó reformját.

Most már tudható, hogy a kormányzati ciklus végéig ez a reform nem fog elkezdődni, viszont látható, hogy az alapok hogyan tagozódnak be a költségvetésbe, hiszen önkormányzatiságuk elvesztése után alapszerűen is egyre kevésbé működnek, a járulékbevételek és kiadásai között már nemigen van kapcsolat, a különbséget a költségvetés már intézményesen, és nem hiánypótló jelleggel finanszírozza. Az alapok mára már valójában úgy működnek, mint a költségvetés bármelyik fejezete, és természetes, hogy a többi alfejezettel együtt tárgyalandók, tehát megtörtént a visszarendeződés.

A tb-kiadások nominálisan alig 10 százalékkal növekszenek, ez az infláció fölött van valamivel. Természetesen a tb-járulékterhek csökkentésével az ellátások nem csökkenthetők, az alapok kieső bevételeit nyilván a központi költségvetésnek kellene pótolnia.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előzőekben már elhangzott egy vita a nyugdíjemelésről, és magam is azon a véleményen vagyok, hogy a pénzügyminiszter úr által elmondott expozéban bizony az a plusz 3 százalék az előre kalkulálható nyugdíjemelésen fölül járna, tehát nem a 7,3 százalékos nyugdíjemeléshez kellene adni ezt a 3 százalékot, mert az a 10,3 a törvény szerint jár a nyugdíjasoknak 2001. január 1-jétől. Tehát ez a plusz 3 százalék nem a kormány adománya, hanem a nyugdíjasok jog szerinti járandósága. Az infláció alultervezéséből adódik persze ez a dolog. Én ezt most nem szeretném tovább feszegetni, de tény, hogy a nyugdíjasok mellett a kormány olyan károkat okozott a nyugdíjpénztárakba befizetőknek is, amelyeket még máig nem tudott helyre tenni.

Én most inkább az egészségüggyel foglalkoznék egy kicsit hosszasabban. Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy az egészségügyi reform elmaradása csak tovább mélyíti az egészségügyi ellátórendszer problémáit. Az egészségügy és a piacgazdaság összefüggése sokrétű és konfliktusokkal terhes. Az egészség megtartása, a megbomlott egészség helyreállítása természetesen pénzbe kerül. Tehát az egészség egyrészt áru, másrészt egészen egyedülálló, mással nem helyettesíthető érték. Hozzátartozik az ember személyiségéhez, birtoklása alapvető emberi jog. A népesség egészsége az alapvető közjavak egyike, a lakosság rossz egészségi állapota a gazdasági fejlődés egyik akadálya is lehet.

Világszerte válságjelenségek észlelhetők az egészségügy finanszírozásában, és ezek természetesen súlyosabbak akkor, hogyha egy ország kicsi és az ország gazdasága nem eléggé prosperál. Magyarországon ma a gazdaság prosperálásának lehetünk tanúi, éppen ezért fontos, hogy az egészségügyi reformról ezen kapcsolatban is beszéljünk. A magyar népesség egészségi állapota mindezenközben lényegesen rosszabb, mint a fejlett országokban, sok a beteg, kevés a gyógyításra szánt pénz. A drámai kifejlet elkerüléséhez tulajdonképpen csak a megelőzés lehet a cél, mégpedig az egész népesség körében. Magyarországon az emberek ugyan az egészséget a legfőbb értéknek tekintik, de saját egészségük megőrzése érdekében nagyon keveset költenek. De a lakosság egészének szinten tartására arányosan kevesebbet költ az állam is, mint azt bármely más hozzánk hasonló országokban teszik. Ráadásul ezt a keveset is megkérdőjelezhető hatékonysággal.

Ma az egészségügyi ellátási rendszer szétesőben van, rosszul érzi magát a beteg, hiszen lepusztult kórházban kénytelen gyógyíttatni magát, de rosszul érzi magát a járulékfizető is, hiszen nem tudja, miért, és főképpen nem tudja, hogyan fogják gyógyítani, ha beteg lesz, milyen ellátásban lesz része. Rosszul érzi magát az orvos és az ápoló, mert fizetése megalázóan alacsony, ráadásul munkakörülményei is méltatlanok a gyógyításhoz sokszor. A Világbank egyik tanulmánya kiemeli, hogy a magyar középkorú férfilakosság egészségi állapota annyira rossz képet mutat, hogy az ország gazdasági teherbíró képességét is veszélyeztetheti.

Tisztelt Ház! Surján képviselő úr ugyan elment, de szeretném elmondani, hogy azt mondta, nem kell több-biztosítós modellt bevezetni Magyarországon. Az tény, ma Magyarországon egybiztosítós modell van, ez egy szegény biztosító. De talán önök is ismerik azt az orvosok között is elterjedt mondást, hogy isten ments, hogy orvosok kezére kerüljünk, kórházba kerüljünk, mert akkor talán van esélyünk a gyógyulásra. Tehát azt hiszem, hogy ettől a helyzettől el kell lépnünk egy másfajta irányba. Hiszen ha Magyarországon ma előfordulhat az, hogy több súlyos betegség idei gyógyszerkerete kimerül és ezért több beteg várólistára kerül, az egészségbiztosító hiába jelez a Pénzügyminisztériumnak már júliusban, októberben még nincs döntés, ráadásul félő, mondják az egészségbiztosító szakemberei, hogy novemberben bizonyos gyógyszerek ismét kifogyhatnak.

De természetesen lehet, hogy még több rémtörténetet is lehet sorolni - az biztos, hogy valami nincs rendjén. Hiába költözött be az alapokat felügyelő államtitkár a Pénzügyminisztériumba, mégsem lett rugalmasabb a rendszer, mégsem lett egyértelműbb az egyeztetés; azt talán most mondhatjuk, hogy nem megfelelő az irányítás. A biztonságot, amit vártunk ettől az ellátórendszertől, illetve amit várunk ettől a rendszertől, nem kapjuk meg. De nem kapják meg az egészségügyben dolgozók sem, annak ellenére sem, hogy az egészségügyi kormányzat jelentős béremelést ígért az ott dolgozóknak, mert a munkakörülményeik természetesen rosszabbak lesznek, és természetesen tovább fog romlani a betegellátásnak a lehetősége is.

Három tételt szeretnék az Egészségbiztosítási Alap költségvetéséből konkrétan kiemelni, mégpedig a betegségmegelőzés, a betegközpontú ellátás, és természetesen a járulékfizetők jogainak szem előtt tartása jegyében. Már említettem a gyógyszerek körüli tarthatatlan helyzetet, amely abból adódott, hogy az előirányzott pénzkeret elfogyott, mert többen lettek betegek, mint amennyire számítottak. Ráadásul a gyógyszerkeret évek óta neuralgikus pontja az egészségbiztosításnak, de lehet mondani, hogy a következő évben is így lesz. Bauer képviselő úr már elmondta azon véleményünket, hogy a gyógyszerkassza bezárását miért nem tartjuk jónak.

Hogy miért lesz ez így a következő évben, arra azt szeretném elmondani, hogy hiszen a magyar társadalomban semmi olyan folyamat nem indult meg, ami az egészségmegőrzést jelentős módon felerősítette volna; de ha megindult volna is, ennek egészen hosszan tartó hatásai lennének. Tehát mondhatjuk, hogy az ez évi tendenciák jövőre is fennmaradnak előreláthatólag, és nem lesz elég a gyógyszerkeret, amit az infláció mértékével sem emelt meg a kormányzat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gyógyfürdő-szolgáltatás az egyik jelentős betegségmegelőző és állapotmegőrző lehetőség is lehetne a magyar egészségügyben.

(15.50)

De természetesen ez fontos az egészséges emberek számára is. Ha hozzátesszük, hogy egy járóbeteg-ellátó rendelés vagy egy járóbeteg-ellátás - amihez a gyógyfürdők is hozzátartozhatnak - jóval kevesebbe kerül, mint a kórházi ellátás, akkor nyilvánvaló, hogy ennek a területnek a preferálását látnunk kellene az előterjesztésben. Ugyanezt mondhatjuk el a házi szakápolásról, amely költség- és betegkímélő ellátási forma. Ennek támogatása szintén kiemelten lenne kívánatos. Mire gondolok? Arra, hogy egy beteg az otthoni környezetében jobban érzi magát, jobban tudják gyógyítani, és ez természetesen a pénztár szempontjából sem elhanyagolható.

A védőnői szolgáltatás a harmadik, amely anya-, gyermek- és ifjúságvédelemmel kiegészített, és szintén nem eléggé van finanszírozva ebben a költségvetésben. Az átverés költségvetése természetesen nem gondolt arra, hogy a védőnő egy életformát taníthat meg, felhívhatja a figyelmet a veszélyeztetett gyerekekre. Nem sorolom, hogy mi mindent csinálhatna még, de az biztos, hogy az egészséges életmód elterjesztésében nagy szerepük lehet. Ráadásul mindezt hátrányos helyzetű területeken is egyre erőteljesebben tehetnék meg, ha a munkájukhoz elengedhetetlenül szükséges körülmények között végezhetnék a munkájukat és azt megbecsülnék. Az egészséges életstílus mintájának állítása sokszereplős feladat, amelynek egyik meghatározó szereplője lehet a védőnő is, de csak abban az esetben, ha ehhez a támogatást megkapják.

A racionális gyógyszerfelhasználásról csak annyit szeretnék mondani, hogy jó lenne, ha elmondaná valaki, hogy a racionális gyógyszerfelhasználás jelenthet-e mást, mint azt, hogy a beteg minél hamarabb meggyógyuljon, pláne ha ehhez még hozzátesszük azt, hogy létezik egy orvosi eskü is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kormánypárti képviselőtársaimnak történelmi felelőssége van abban, hogy a központi költségvetés bővülő forrásainak ellenére nem vállalták fel a pénz mellett mellesleg szellemi bátorságot is igénylő egészségügyi reform létrehozását, melynek elmaradása tovább rontja a magyar lakosság egészségi állapotát, ami tovább rontja a versenyképességünket, és kihat további életünkre.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)