Felszólalás adatai

KORONDI MIKLÓS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A "Merjünk nagyok lenni" sorozatom második részében I. László királyunknak szeretnék emléket állítani, aki 1046. június 27-én született Lengyelországban I. Béla magyar király és Richeza lengyel hercegnő házasságából, bátyja, Géza pedig 1044-ben látott napvilágot. A cserhalmi ütközetben mindketten I. Salamon oldalán harcoltak a besenyők ellen. Tettei legendává emelték a 22 éves Lászlót, amikor az úzok, a fekete kunok betörtek hazánkba, és a Kerlés melletti döntő ütközetben egy kun harcos elrabolt egy magyar leányt, majd üldözőbe vette, legyőzte és kiszabadította.

Vallásos lelkületét anyjától, a vitézséget atyjától örökölte. Bátyja, I. Géza 1074-1077 között uralkodott, majd hirtelen meghalt. László 1077-ben lett Magyarország királya. Nevéhez fűződik Horvátország és Szlavónia meghódítása.

László idején állandó veszélyt jelentettek a Délkeleti-Kárpátokon túl lakó kunok. Nagy veszélyt jelentett a kunok 1091. évi betörése, mert a király akkor éppen Horvátországban tartózkodott. Az ellenség végigpusztította az ország keleti részét, rengeteg rabot és zsákmányt hurcolva magával. Hallván az ország veszedelmét, László visszasietett népe védelmére. Szerencsére még idejében sikerült a kunokat utolérnie, és egy ember kivételével az egész sereget megsemmisítette vagy fogságba ejtette.

A sok, hazánk ellen irányuló támadás miatt László úgy döntött, hogy megerősíti az országhatárokat. Családokat telepített a néptelen területekre, majd megszervezte a közigazgatást. Templomokat, kolostorokat építtetett, és megújíttatta az egyházi életet, és megalapította a Szent Jobb apátságot. Befejezte a váci székesegyházat, majd újakat épített Váradon és Gyulafehérváron, létrehozta a zágrábi püspökséget. A kalocsai érseket Bácsra költöztette, az erdélyi érseket Gyulafehérvárra, a biharit pedig Nagyváradra. Átalakította és megszigorította az igazságszolgáltatást.

Közismertek Szent László törvényei, amelyekben nagy hangsúlyt fektetett a tulajdonvédelemre. Uralkodása második évében, 1078-ban Pannonhalmán a papság és az előkelők jelenlétében szigorú törvényeket hoztak a megrendült vagyonbiztonság megerősítésére. Nem kímélték az előkelő és gazdag embereket sem. Legismertebb törvénye, aki egy tyúk értékénél többet lopott, azt fölakasztották, nem volt ritka a kéz-, a fül- és az orrlevágás sem. Azt is büntették, aki a bűnelkövetőt futni hagyta.

László irányította és szabályozta az egyház működését is. 1083-ban I. István királyt, Imre herceget és Gellért püspököt VII. Gergely pápa által szentté avattatta, és ezzel a magyar népnek a saját nemzetéből adott szent példaképeket. 1092-ben összehívta Szabolcs településen a zsinatot, ahol szabályozták a papok házasságát, az egyházi vagyon megtartását és a családi erkölcsös életet.

Sík Sándor piarista tanár, egyházi író a következőket írja Szent Lászlóról: "Szinte állandóan a tenyerén hordja, a kardja élén hordja az életét: minden pillanatban kész odadobni azt az Egyháznak, a hazának, egyeseknek - mindennek és mindenkinek, akikben, amiben azt a két szentséget látja testet ölteni, amelyért élt: a magyar ügyet és az Isten ügyét."

László királynak erős volt a keze, tetszetős volt a külseje, s miként az oroszlánnak, hatalmas és óriási volt a termete, így a többi ember közül vállal kimagaslott. Számos monda, legenda maradt fenn tetteiről, mint például a tordai hasadék, a Szent László füve, látomása és pénze. Amikor a kun harcos cselt eszelt ki, és elszóratta a rabolt aranypénzt, László katonái a lovukról leugrálva, a csatában nekiálltak azt összeszedni. Ezt látva László az Úrhoz fordult: Uram, te segíts meg, hiszen éretted harcoltam! S ekkor csoda történt. Az Isten a kunok földre szórt aranyát egytől egyik kővé változtatta. Erdélyben e vidéken sokáig mutogatták a különös lapos köveket, amit a nép Szent László pénzének nevezett el.

1095. július 29-én egy kisegítő csehországi hadjáratban megbetegedett és elhunyt. A somogyvári apátság templomában temették el, s majd csak 1114-ben, Kálmán király halála után II. István király vitette át Nagyváradra, a Szent László által alapított templomba. III. Celestin pápa 1192-ben szentté avatta.

Szent László az Árpád-ház egyik legnépszerűbb királya volt. A jeles uralkodónk hősi tetteivel és erényes életével kivívta kortársainak elismerését is. Mi, magyarok méltán tartjuk őt az egyik legnagyobb királyunknak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)