Felszólalás adatai

A keretszámok csökkentésével és a tandíj bevezetésével párhuzamosan arra biztatja a kormányzat a fiatalokat, hogy a diákhitel lehetőségével éljenek, hiszen ez teremti meg azt a lehetőséget, hogy el tudják végezni felsőoktatási tanulmányaikat. Ez több szempontból is problémás sajnos, hiszen a kormány a gazdaságpolitikájában egymás után hangoztatja azt, hogy a hitel mennyire szörnyű, és milyen nagy csapdát jelent az országnak és az embereknek is, így óva inti az embereket attól, hogy hitelt vegyenek fel, és Magyarország államadósságát is igyekszik csökkenteni. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan a fiataloknak lehetőségként a hitelt jelenítik meg, és azt mondják, hogy vegyenek fel hitelt, és így el tudják végezni a tanulmányaikat.

Hogyha a diákhitelnek az eddigi tapasztalatait figyelembe vesszük, akkor azt láthatjuk, hogy egy felmérés szerint a diákhitelt felvevő hallgatóknak a 60 százaléka mondta azt, hogy enélkül is el tudta volna végezni a tanulmányait, tehát nem azt tapasztaljuk, hogy azért veszik fel a diákok a diákhitelt, mert szükségük van rá ahhoz, hogy az egyetemet be tudják fejezni, hanem különböző más okok vezérlik őket arra, hogy ezt megtegyék. Természetesen az önbevalláson alapuló adat valamennyit torzít, de hogyha ennek csak a fele igaz, akkor is százezer olyan fiatalról van szó, aki úgy vette fel a diákhitelt, hogy nem lett volna rá szüksége ahhoz, hogy a tanulmányait befejezze. Ezért álláspontunk szerint sokkal inkább a felelősségre kellene felhívni a figyelmet, arra, hogy úgy ne adósítsák el magukat a fiatalok, hogy a tanulmányaikat anélkül is be tudnák fejezni.

A napokban napvilágot látott egy háttértanulmány, amelyet az oktatási államtitkárság készített, amelyben az szerepel, hogy a mesterszakra jelentkező, államilag finanszírozott keretszámot 19 300-ról három év alatt 13 900-ra szeretnék csökkenteni. Kérdezem az államtitkár asszonyt, hogy ez igaz-e, és meg tudja-e erősíteni azt, hogy így van.

További kérdésem lenne az, hogy a részösztöndíjas képzésekre nem jelentkezett elég hallgató, és mit terveznek azokkal a forrásokkal, amelyeket ezekre a képzésekre különített el a kormány, tervezik-e, hogy azt esetleg más területen hasznosítják, vagy a pótfelvételikkel szeretnék feltölteni ezeket a részösztöndíjas képzéseket.

De nemcsak az oktatásban bánik mostohagyermekként a magyar fiatalokkal a kormányzat, hiszen az elvándorlási kedv húsz éve a legmagasabb, és 2010 óta, a második Orbán-kormány hatalomra kerülése óta másfélszeresére nőtt az elvándorlási kedv, tehát ez egy olyan adat, amit nem tudnak a szocialistákra fogni, még a szocialisták nyolcéves kormányzása alatt is kevesebb volt ez az arány.

(9.20)

De a foglalkoztatás tekintetében sem tudnak igazi sikereket felmutatni, hiszen hiába mondták azt a 2010-es választási kampányban, hogy egymillió új munkahelyet fognak teremteni, és a fiatalok munkába állását is segíteni fogják különböző intézkedésekkel, az elmúlt egy évben a 29 év alattiak foglalkoztatása csökkent. Tehát nem is arról van szó, hogy sikerült megtartani azt a szocialistáktól örökölt helyzetet, ami így is botrányos volt, egyes felmérések szerint 30 százalékos a munkanélküliség a fiatalok körében, ami egészen döbbenetes adat. Tehát arra is szükség lenne, hogy a munkához jutásukat is segítsék, és az oktatást ne a tehetősekre, hanem a tehetségesekre szabják.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)