Felszólalás adatai

KISS PÉTER, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! A miniszterelnök úrnak valószínűleg most is igaza lesz. Úgy, ahogy Kósáné Kovács Magda utalt rá: az intézkedések következtében a felére fog csökkenni a regisztrált munkanélküliek száma, miközben ugyanezek az emberek ott fognak sorba állni az önkormányzatoknál - több százezren -, ugyanis a megoldás a problémások számának meg nem számolását teszi a probléma megoldása helyett.

Nos, amikor szembe kell nézni ezzel a mostani, rendkívül veszélyes és ártalmas javaslattal, egyetlen üdvözlendőt tudok csak mondani; a megelőző kormány szlogenjét: "Segély helyett esélyt, segély helyett munkát!" átveszi ez a javaslat. Vizsgálni kell, hogy milyen eredménnyel fogja megvalósítani. Nos, miközben ezt a vonzó szlogent átveszi, egyidejűleg megszüntetni a munkahelyteremtő és -megtartó támogatást, új munkahelyet nem teremt, a segélyt a többség által igénybe nem vehető feltételhez köti: sem családjának, sem neki nem lehet vagyona - az érintettről van szó -, és az egy hónapos, kvázi kötelező közcélú munkával kívánja tartós munkába helyezni az érintettet.

Nos, ezért a valóságban azt állíthatjuk, hogy a "se segély, se munka" elve valósul meg a vonzó szlogen eredményeként. A kommunikációban pedig Gellért bácsinál már rezonált ez a kommunikáció. A kannás bort ivó, kocsmapultot támasztó, segélyből élőkkel szembeni fellépéssel próbál operálni, így akarja igazolni a változásokat, miközben - ahogy ez itt el is hangzott - egyrészt azokat érintik leginkább a változások, akik ma dolgoznak és potenciális munkanélküliek a változásokból következően, de tisztes fizetői mindazoknak a járulékoknak, amivel erre igényt tarthatnak, és azok az elszenvedői még, azokra vonatkozik ez a javaslat, akik a járadékból, a segélyből éppen kikerülnek, akiknek összetételére vonatkozóan szintén elhangzott már, hogy mintegy 25 százalékuk érettségizett, felsőoktatási végzettséggel rendelkezik, egyharmaduk szakmunkás.

Másodsorban azért ártalmas ez a javaslat, mert mintegy 300-350 ezer ember ellátását úgy hárítja az önkormányzatokra, hogy ehhez nem biztosít megfelelő forrásokat. Csak jelzem: egy év alatt e feladat ellátásához, amit ma előír a törvény, mintegy 30 milliárd forintra volna szükség. Ahhoz, ha az ígért célt akarná megvalósítani, valóban munkát akarna adni ezeknek az embereknek - munkahelyteremtő programokkal, aktív eszközökkel, amelyeket most megszüntet -, nos, akkor 60-90 milliárd forintra volna szükség az önkormányzatoknál.

Nincs pénz, munkaerő-piaci feltétel - hogy ilyen árnyaltan fogalmazzam meg azt a problémát, amire Gellért bácsi utalt, hogy a munka ott hever az utcán, de szakértelem és apparátus sincsen. Északkelet-Magyarországon - és ezért ártalmas ez a javaslat - szociális robbanást eredményezhet ez a megoldássor. Szociális robbanást eredményezhet, mert miközben megszünteti az ellátást, munkahelyet nem teremt, a közcélú foglalkoztatást egy hónapra biztosítja - biztosítaná, ha forrásokat is biztosítana -, aközben egy Szabolcs megyei példát említve: 50-70 ezer embernek valójában nem nyújt kilátást a mai helyzetből.

Nem vesz tudomást azokról, akiknek igazán problémájuk van, nem számolja meg őket, győzelmi jelentést nyújt be, a többség számára fideszes módon azt kommunikálja, hogy megoldott egy problémát, de eközben tízezrével hagy embereket a sorsukra. Nincs olyan komoly szakértői vélemény ma, amely igazolná ezeket a változásokat. Nem találnak olyan újságcikket a sajtóban - bár most megrendelésre fog néhány készülni -, amely komoly szakértőtől idézve elvállalhatóvá tenné ezt a mostani megoldást. (Dr. Fazekas Sándor: A ti sajtótokban mi van?)

Csak néhányat szeretnék idézni azokból a véleményekből, amelyek sajnos itt nem hangoztak el, bár a törvény szerint ismertetni kellett volna az OMT álláspontját, miszerint is ez a munkavállalói szakszervezeti oldal álláspontja: azért utasítják el a munkanélküli-rendszer mostani megváltoztatását, mert - sorolom gyorsan az indokokat - a törvényjavaslat munkakerülőként bélyegzi meg a tisztességes munkanélküliek és leendő munkanélküliek tömegeit; a tervezet példátlan módon szűkítené az ellátórendszert, megrendíti ezzel közel 350 ezer munkavállaló létbiztonságát; a megélhetéshez szükséges szociális segély kényszermunkához kötése veszélyezteti a jogbiztonságot, és lehetetlenné teszi az emberi méltósághoz való alkotmányos jog érvényesülését.

A javaslatcsomagban nyoma sincs a munkanélkülieknek igazi segítséget jelentő, a regionális problémákat is kezelő, munkahelyteremtést elősegítő intézkedéseknek. A tervezett változtatások képzett, középosztálybeli munkanélkülieket és munkavállalókat szorítanak a társadalom peremére, növelik a szegénységet, és hozzájárulnak a társadalom végleges kettészakadásához. A törvénymódosítás gyökeresen ellentétes az Unió gyakorlatával és törekvéseivel. Nos, ez az érintettek álláspontja. Nem hiszem, hogy túloznak ebben, és akkor sem gondolom ezt, ha summaként azt írják a levelük végére, hogy mindezek alapján a kormánypárti képviselők nemleges véleményét is kérik, elutasítását is javasolják.

Még egy idézetet szeretnék mondani ebben a rövid időben. Az önkormányzati szövetségek szakértői is foglalkoztak a kérdéssel.

(10.20)

Azt írják egy levelükben, hogy a törvénymódosítás kulcspontjait képező reformokat teljes mértékben elhibázottnak tartják; a bevezetni kívánt szigorítások pazarlóak, diszfunkcionálisak, és több ponton is eltávolítják a munkaerő-piaci szabályozást az európai normáktól. Majd a végén megkérdezik, hogy felmérték-e a törvényt alkotók, az előterjesztők, hogy mekkora politikai öngólt rúgnak ezzel a népszerűnek gondolt intézkedéscsomaggal, tudatában vannak-e, hogy a szigorítások igazi kárvallottjai nem a segélyt kannás borral elmulató korhelyek, nem is a törekvő, ám mégiscsak irritálóan szegény elesettek lesznek, mert ők így vagy úgy továbbra is hozzá fognak jutni valamilyen ember alatti létet biztosító segélyhez, hanem az a konszolidált középréteg - lehet, hogy a polgárokra gondolnak -, amely igazán érdekelt egy, a piacgazdaság kockázatait mérséklő biztosítási és jóléti rendszerben.

Csak az érintettek körére vonatkozó két véleményt szerettem volna ismertetni, szemléltetvén azt, hogy felvetődik a kérdés: kinek használ, ha az érintetteknek nem, ez a mostani változtatás? Ki az, aki támogatja, ha csak az érintettek vannak ellene? Mi az a kényszer, ami miatt most ezeket a változásokat egyébként vonzó jelszavak álcája mögött érvényre kell juttatni?

Szó esett itt már a vitában alkotmányos és nemzetközi egyezményekbe ütköző korlátokról. Nos, nyilvánvaló módon a Ház majd el kell döntse, hogy útjára engedi-e a törvényt, a kormány el kell döntse, visszavonja-e a törvényt, vagy pedig kiteszi magát annak a vizsgálatnak, amelyet megfelelő fórumokon, Alkotmánybíróságon, nemzetközi vonatkozásokban el kell szenvedjen a javaslattevő és a javaslat, hiszen nyilvánvaló, hogy szociális biztonsághoz való jogot sért a befizetéssel, a járulékbefizetéssel szerzett járulékra vonatkozó lehetőség megszüntetése, korlátozása. Az is nyilvánvaló, hogy ezek a változtatások sértik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1932. évi egyezményét. Világos, és erre is elhangzott már egy utalás, hogy ellentétesek az Európai Szociális Charta megfelelő pontjaival, az ominózus 13. pontjával. Megjegyzem, a kvázi közhasznú munka minimálbér alatti kötelező elrendelése vagy lehetősége létező magyar törvényt, a munka törvénykönyvét is sérti.

Nos, ezek után én azt javasolnám, hogy képviselőtársaimat meghallgatva, a szocialista frakció képviselői fognak szólni nehéz helyzetű megyék és települések problémájáról; arról, hogy nekik milyen nagyobb nehézséget fog okozni ez a mostani módosítás; az önkormányzatok lehetőségeiről; a munkavállalók szempontjából, a leendő munkanélküliek szempontjából is elemzik ezt a helyzetet. Nos, mindezek, azt gondolom, szemléltetik, miért is javasoljuk, hogy a kormány vonja vissza ezt a javaslatát, ezt a tervezetét.

Azt javasoljuk, hogy ehelyett viszont tegyen lépéseket új munkahelyek teremtése és megtartása érdekében; gondolja végig, hogy mit lehet tenni a munkaerő-kínálat fejlesztése érdekében, mit lehet tenni annak érdekében, hogy olyan munkaerő álljon rendelkezésre, amely munkavégzésre egészségileg, felkészültségében, szociális helyzetében is alkalmassá válik; mit kell annak érdekében tenni, hogy ne elítélőleg szóljunk azokról, akik ma szándékuk, akaratuk ellenére nem képesek munkát vállalni és bekerülni a munkaerőpiacra, hanem segítsük őket; ne megítéljük, hanem törvényeinkkel, módosításainkkal hozzájáruljunk az ő elhelyezkedésükhöz.

Harmadsorban, kezdeményezzen a feketefoglalkoztatás visszaszorítására, a rászorultság érvényesítésére ezen a területen; és ha mindezeket megtette, akkor térjen vissza ide, a parlamentbe, gondolja végig újra a munkaügyi ellátások rendszerét, és akkor terjesszen ide egy másik javaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)