Felszólalás adatai

SZABADOS TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kicsit zavarban vagyok, mert sietni kellett; a minisztériumban voltunk egy utolsó egyeztetésen, a minisztérium helyettes államtitkára meghívott bennünket egy olyan beszélgetésre, amelyben egy utolsó lehetőség adódott arra, hogy a kormány által is támogatható ellenzéki javaslatokat próbáljuk meg olyan állapotba hozni, hogy azok valóban elfogadhatók legyenek a kormány számára.

Sajnos, ennek az egyeztetésnek aztán az vetett véget, hogy hirtelen riasztottak bennünket a félórás tárgyalás után, hiszen senki nem gondolt arra, hogy a - valamikor a délután magasságába tervezett - részletes vita már ilyen hamar megkezdődik, ezért én is eléggé zaklatottan fogom ezt előadni, mert nem tudom pontosan, nem tudtam hirtelen leírni, hogy melyek azok a pontok, amelyek az első szakaszba tartoznak, de megpróbálom ezeket összefoglalni.

Három kérdésben szeretnék megnyilvánulni, amelyben magam is és a képviselőtársaim is adtak be módosító javaslatokat: az egyik az iskolaszerkezet kérdése, a másik a kerettanterv, a harmadik pedig az Országos Köznevelési Tanács jogosítványai. Aztán majd a második szakaszban más témához is szeretnék hozzászólni.

Az egyik az iskolaszerkezet kérdése. A törvényjavaslat, mint tudjuk, expressis verbis kiáll a 4+4+4-es iskolarendszer megszilárdítása mellett, és ezzel gyakorlatilag a nemzeti alaptanterv 6+4+2-es szakaszolását helyezi hatályon kívül. Mi többen úgy gondoljuk - nem csak én vagyok ezzel -, hogy a pedagógiai kezdőszakasz újra négy osztályra való redukálása sajnos nem felel meg annak a pedagógiai elvnek, hogy az alapvető készségek megszilárdítása nem fejeződik be az első négy évfolyamon, hanem mi úgy gondoljuk, hogy ennek kitolása az elmúlt törvényjavaslatban, 1996-ban és a nemzeti alaptantervben jobban közelít ahhoz az életkori sajátossághoz, hogy a hat első évfolyam legyen a pedagógiai kezdőszakasz. Ennek a négy évfolyamra való visszaredukálása, úgy érezzük, komoly visszalépést és az európai trendekkel való szembenállást jelent.

Ezért a módosító javaslataink arra irányulnak, hogy a nemzeti alaptantervnek ezt a hatosztályos alapképzését visszaállítsa, illetve megtartsa, mert gyakorlatilag ebben a szakaszban még a mostani törvény él, és megtartanánk azt a pedagógiai szakaszolást, amely 6+4+2-ben jelölhető meg. Tudom, hogy az az ellenvetés - szerintem helytelenül -, hogy ezzel a ma működő iskolarendszert, a nyolcosztályos általános iskolákat hatosztályos általános iskolákra redukálnánk vissza. Ez az alapvető érv a 4+4+4 mellett.

(10.20)

Az általános vitában és a bizottsági vitában is rámutattam arra - nemcsak én egyedül, hanem a képviselőtársaimmal együtt -, hogy egyáltalán nem erről van szó. Arról van szó, hogy Magyarországon az önkormányzatok több mint felében nem működik teljes nyolcosztályos vertikumú általános iskola, hanem vagy egyáltalán nem működik általános iskola, vagy pedig ma is négyosztályos. Ez a 6+4+2-es szakaszolás megítélésünk szerint nem a nyolcosztályosok visszafejlesztését jelentené vagy jelentette volna, hanem a négyosztályos alsó tagozat két évvel való kitolását, tehát amely intézmények jelen pillanatban négy osztállyal működnének, azok valóban felfejlődhetnének hat osztályra. Nem tudok elképzelni olyat, ami fordítottan működik, hogy a nyolcosztályosban most hatosztályos keletkezett volna. Ezért a módosításaink azt célozták, hogy a még igazándiból ki sem próbált hatosztályos kezdő szakaszt hagyjuk meg. Ha, mondjuk, néhány év múlva lesz pedagógiai tapasztalat, és a napnál világosabban bebizonyosodna, amit nem hiszek, hogy nem vált be, akkor lehetne erre visszatérni.

A másik a kerettanterv kérdése. Erre is számos módosító indítványt adtunk be többek között az ajánlás 8., 9., 13., 17., 19., 22., 29., 30., 35. pontjaiban, de nem sorolom fel, mert még ennél is többet. Nekem személy szerint a kerettantervvel a következő a bajom - ezt elmondtam az általános vitában is. Ha a kerettanterv, mondjuk, három évvel ezelőtt megszületik - persze nem ebben a rigorózus formában, hanem ajánlott mintatantervként -, akkor azt mondom, hogy lett volna értelme, hiszen a nemzeti alaptanterv és a helyi tanterv közé egy mintatanterv iktatódott volna be, amely a nemzeti alaptanterv alapján a pedagógusoknak segített volna a helyi tantervek elkészítésében. De esemény után vagyunk, kedves képviselőtársaim, az országban mindenütt - az ország összes iskolájában - elkészültek a helyi tantervek a nemzeti alaptanterv alapján. A magyar pedagógustársadalom mobil, magát értelmiséginek tartó része nagyon sokat dolgozott azon, hogy a helyi igényeknek megfelelő tantervek szülessenek.

Most pedig azt mondjuk nekik, hogy hiába dolgoztatok, hiába volt a megfeszített hároméves munka, ezt jobb, ha most elfelejtitek, most jön egy kerettanterv, amely keretek közé fogja szorítani a ti munkátokat, újra neki kell látni a munkának, hiszen nem igaz az az állítás, amely elhangzott a bizottsági vitában és az általános vitában, hogy a helyi tantervekhez most nem kell hozzányúlni. Dehogyisnem! A kerettanterv ugyanis egy sokkal rigorózusabb feltételek közé szorított munkát feltételez, ami azt jelenti, hogy azokat a helyi tanterveket, amelyek nem fognak megfelelni a kerettantervek elvárásainak, vagy csak egy picit is kilógnak abból, újra revízió alá kell venni, újra el kell készíteni, és valóban az lesz, hogy, mondjuk, Balmazújvárosban és Budapest V. kerületében nemcsak ugyanazokat az elveket, hanem ugyanazokat a dolgokat fogják tanulni a gyerekek akkor is, ha az nem teljesen felel meg az ottani körülményeknek.

A kerettanterv kötelezővé tétele - ezt is elmondtuk - egy kicsit arra emlékeztet bennünket, amit egyszer már meghaladtunk, a hetvenes évek kerettantervére. Számtalanszor elmondtam már, de utoljára itt is hadd mondjam el, hogy a pedagógusi pályán úgy kezdtem a pályafutásomat, hogy nekem még a szakfelügyelő megmondta, hogy mit. Utána következett egy olyan periódus, amikor a szakfelügyelő megmondta az igazgatónak, hogy mit mondjon meg nekem, hogy hogyan és mit. Aztán utána szépen lassan ez a szigorú keretek közé beszorított szabályozórendszer kezdett fellazulni. Ez nem egy felülről irányított folyamat volt, ez egy spontán folyamat volt. Természetesen annak nemcsak pozitív, hanem negatív hatásai is vannak; ebben teljesen igaza van a kormányoldalnak is.

Igen ám, de aztán jöttek azok a pedagógiai újítások, amelyek, azt hiszem, azon az oldalon is elismerik, olyan szabadságfokra juttatták el a mai magyar iskolarendszert, amely valóban Európában is példa értékű lehet, valóban az európai trendeknek megfelelő volt, és valóban az európai trendek figyelembevételével történt. A nemzeti alaptantervet lehet kritizálni, bírálni - én magam is a bírálói közé tartozom -, például azt, hogy sokat tartalmaz, hogy szűkíteni kellene vagy kellett volna, hogy felül kellett volna vizsgálni - amit háromévenként el kellett volna végezni, én magam is így gondolom. De ehelyett mi történik? Nem ez történt, hanem az történt, hogy a minisztérium a könnyebbik és szerencsétlen megoldást választotta. Úgy gondolta, hogy a kerettanterv mindent meg fog oldani, meg fogja oldani azt a valóban nehézségeket okozó gondot, hogy az iskola életébe jobban bele lehet látni.

Csak megkérdezem, hogy megéri-e ez. Megéri-e az, hogy a minisztérium, a hivatalok vagy akár a fenntartók ennyire beleszólhatnak majd az iskola életébe? Megéri-e az, hogy azt a pedagógiai szabadságot, azt az utóbbi időben az iskolákban tapasztalható, az utóbbi három évben tapasztalható valóban megújulni vágyást és innovatív szándékot most keretek közé szorítjuk? Én azt mondom, hogy nem, én ezek közé tartozom. Nem állítom, hogy mindenki így gondolkodik. Azt is beláttam az általános vitában és a bizottsági vitában is, hogy a pedagógustársadalomnak van egy olyan része, amely azt mondja, hogy szükség van a kerettantervre; vagyok ennyire toleráns a másik véleményével szemben. Csak én azt mondom, hogy nem mindegy, hogy mi az etalon, mi a példa. Az-e a példa, és azt a fajta pedagógust állítsuk a piedesztálra, aki jó végrehajtó, aki kell a magyar iskolarendszerbe, aki egy felsőbb utasítást vagy egy felülről sugalmazott tervet végrehajt? Kell ilyen is.

De ha az igazi pedagógusi lelkiismeretemre hallgatok és arra, hogy ez milyen stílusú munkát, beállítódást igényel, akkor azt mondom, hogy én nem ezt az utat választom, hanem azt, hogy engedjük meg az innovációt, a megújulást, azt, hogy a pedagógus ne csak azt dönthesse el, hogy hogyan, hanem azt is, hogy mit. Ez a kerettanterv erre nem ad lehetőséget - a nemzeti alaptanterv adott lehetőséget. Még egyszer mondom, hogy még mindig nem késő annak a meggondolása, hogy amikor a kerettantervből valóban kerettanterv lesz - mert ez is egyik nagy kérdés, hogy milyen lesz a kerettanterv -, mi lesz az a játéktér, amely a pedagógust helyzetbe tudja hozni. Tehát ha már lesz kerettanterv, mert úgy látszik, ez eldöntött kérdés, akkor arra kérem a minisztérium igen tisztelt képviselőit és a kerettanterv készítőit, hogy ne egy nullaszázalékos játéktere legyen a pedagógusnak, ugyanis ez ellustít, ez annak a típusnak fog kedvezni, aki a mindenkori politikának - és most nem csak természetesen a pártpolitikára gondolok, a mindenkori oktatáspolitikának, a mindenkori széliránynak - megfelelően fogja végezni a munkáját. Ezt pedig nem lehet igazándiból meggyőződés szerint végezni.

A pedagóguspálya sok értelmiségi pályához hasonlóan olyan típusú munka, ahol a kreativitásnak kell hogy szerepe legyen. Tehát én azt gondolom - nem vagyok egyedül -, hogy a kerettanterv ezt a kreativitást megnyirbálja vagy teljesen háttérbe szorítja. Ezért a módosító javaslataink a kerettantervek helyett mintatantervet ajánlanak.

A több célú intézményekről is szólnék - ez az édesgyerekem.

(10.30)

Az ajánlás 55. pontjától van egy csomó módosító javaslat, amelyek azt próbálják meg kiküszöbölni, hogy ne legyen olyan tiltó passzus a törvényben, amely a többcélú intézményeket olyan helyzetbe hozza, hogy a gimnáziumi képzés csak a kilencedik évfolyamon kezdődhet. Ugyanis eredetileg így szól ez a törvényjavaslat: "Amennyiben a többcélú intézmény gimnáziumi és szakközépiskolai feladatot is ellát, jogszabályban meghatározott esetben a gimnáziumi nevelés, oktatás kizárólag a kilencedik évfolyamon kezdődhet."

Például ezért késtünk a mai ülésről, és ez volt az egyik olyan pont, amellyel kapcsolatban a minisztériumban eszmét cseréltünk, vitatkoztunk. Ugyanis nem tudjuk, hogy mit jelent az, hogy "jogszabályban meghatározott esetben". Az az igazság, hogy a minisztériumban sem a helyettes államtitkár úr, sem a munkatársai nem tudtak igazán megnyugtatni bennünket abban az ügyben, hogy mi lesz ez a jogszabály. Ezt egyenlőre még a miniszter úr sem tudja igazán. Nagy valószínűséggel lesz egy miniszteri rendelet, de hogy ebben mi van, hogy kinek fogja megtiltani, kinek fogja engedélyezni, nem tudták számunkra elmondani.

Nagyon remélem, hogy erre még az elkövetkezendő egy hétben, a végszavazásig vissza tudunk térni, mert az a százvalahány intézmény, amely ebbe a körbe beletartozik, ezek elsősorban nem nagy budapesti és nagyvárosi intézmények, államtitkár úr, hanem kistérségi feladatokat ellátó kisintézmények. Olyan kisintézmények, amelyek most gimnáziumok és szakközépiskolák, és amelyek valamikor külön gimnáziumok és külön szakközépiskolák voltak, azután jött az anyagi megszorítás, és összevonták őket. Közben megindult a gimnáziumokban a hat- és nyolcosztályos képzés, és a jelen pillanatban valóban többcélú intézményként működnek, mégpedig úgy, hogy folyik a szakképzés, folyik a négyosztályos képzés a gimnáziumban, és a hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumi képzés.

Ha lenne ilyen tiltás, akkor ez azt jelentené, hogy válaszút elé állna ezen intézmények döntő többsége. Néhány intézmény vezetőjével beszélve, azt gondolom, hogy akkor a dilemma nem az lenne, hogy négy-, nyolc- vagy hatosztályos gimnázium, hanem akkor azt mondják, hogy megszüntetjük a szakképzést.

Kérdezem én, azt akarja-e a törvényalkotó, hogy egy kistérségben megszűnjön egy olyan képzési forma, amely, mondjuk, 30 vagy 50 kilométeres körzetben másutt nem érhető el. Azt hiszem, ezt a törvényalkotó sem akarja.

A minisztériumban most olyan felvilágosítást kaptunk, hogy a minisztérium úgy értelmezi ezt a jogszabályt, hogy nem szűkíti be a lehetőségeket, továbbra is megengedi ezeknek az intézményeknek a többcélúságát, a hat- vagy nyolcosztályos évfolyamok működtetését, a négyosztályosokkal együtt. De akkor arra kérjük az igen tisztelt minisztériumot, hogy olyan szöveget állítson elő, amely mindenki számára abszolút módon érthető. A jelen pillanatban, ha én azt, hogy "jogszabály által meghatározott esetben", úgy értelmezem, hogy ez egy olyan jogszabály lesz, amely meg fog engedni, ez nincsen benne a szövegben. Ha ez a "jogszabályban meghatározott esetben" tiltó lesz, akkor ez a dolog más lesz. Azt hiszem, hogy érti az államtitkár úr, mire gondolok.

Valamennyien nagyon szeretnénk ezzel kapcsolatban még a végszavazás, illetve a módosítószavazások előtt felvilágosítást kapni, hiszen nem mindegy, hogy a végszavazásnál, vagy a módosító javaslatoknál egy olyan konszenzusnak tűnő együttes szavazás történik, mint ahogy azt a felsőoktatásnál láttuk, vagy pedig egy továbbra is fennmaradó felesleges vita után - esetleg rossz ízzel - az ellenzék és a kormánypártok olyan dolgokat sem engedélyeztek egymásnak, illetve a kormánypártok az ellenzéknek, amit esetleg saját maguk sem szerettek volna.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)