Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Ház! A közoktatás vitája az Országházban olyan esemény, amelyre vissza fog nézni az utókor, már a közel utókor is a következő hónapokban, években, de még hosszabb távon is. Nevezetesen azért, mert amikor a közoktatás átformálása és újragondolása sorra kerül, mert hiszen az gyakran sorra kerül majd, akkor azok, akiknek az a feladata lesz, legyenek azok a miniszter, a minisztérium, a tanfelügyelők, az iskolaigazgatók (Csige József: Tanfelügyelők nincsenek!), a nevelők, az oktatók, igen gyakran rákényszerülnek arra, hogy próbálják megtudni, mi is volt a törvényhozó szándéka. Ezzel a gondolattal, azt hiszem, nagyon kívánatos nekünk ma itt, a Házban foglalkozni.

Mi is a törvényhozó szándéka, amikor a közoktatással foglalkozunk? E tekintetben kívánatos, hogy néhány olyan princípiumot, szándékot jelentsünk ki, amely aztán a továbbiaknak is irányt ad, a továbbiakban is eligazító lesz.

Elsőként említeném, hogy az oktatás történjen közérthető formában. Jussunk már túl azon és mondjuk ki, hogy a szakbarbárok korszaka nem következik, hanem elmúlt. Nem elegáns és nem kívánatos, ha valaki azzal dicsekszik, hogy én ehhez értek, máshoz pedig analfabéta vagyok. Mintha ez egy elegáns dolog lenne! Jó lenne meglátnunk azt, hogy minél szélesebb a tudási szférája valakinek, annál hasznosabb a társadalomban, és annál jobban érzi önmagát. Persze, hogy a polihisztorok korszaka elmúlt, nem lesz az, nincs az, hogy mindenki mindent nagyszerűen tud. De hogy valaki valamit is igen jól tudjon, annak előfeltétele, hogy mindenhez egy kicsit konyítson, írástudó legyen mindenben. Amikor írástudót mondok, ez alatt valójában azt értem, hogy általános műveltsége legyen. Tehát az, aki mérnök, tudja a történelmet is, aki technikus, tudjon a társadalomtudományokról is, és az, aki régészettel foglalkozik, tudja azt is, hogy a magyar és a nemzetközi irodalomból, világirodalomból mi hogyan áll, legalább néhányat.

Tehát az általános műveltség az, amit szeretnék hangsúlyozni. E tekintetben a magyar közoktatás évszázadokon át jól állt, mert hiszen valahogy benne van az a magyar vénában, hogy kíváncsiak vagyunk és szeretünk sok mindenről tudni. De történelmi távlatban nemcsak ez a kíváncsiság a bizonyítéka annak, hogy sikeres a közoktatás Magyarországon, hanem azok az eredmények, amelyek személyekben jelennek meg, a magyar művészek, a magyar tudósok személyében és így tovább, az élet, a közélet különböző szféráiban. Nem illik talán dicsekedni, de csupán a tények, az arányérzék kedvéért jó az, ha tudjuk, hogy igen, a korábbi századokban is, de főként a XX. században a világ feltalálói vagy a világ Nobel-díjasai vagy a világ zeneművészei, és így tovább, milyen nagy hányadban kerültek ki Magyarországról.

Ha valamiféle mérési technikát választanánk, hogy mennyi a világban az egy főre eső kitűnő magyar zeneszerző és tudós, akkor Magyarország superpowerként, nagyhatalomként lenne, lehetne számon tartva. Persze, vannak, akik készítenek ilyen kimutatást. Nem jó, ha ezt tetszelgésként emlegetjük, de jó, ha gondolunk rá az önbizalom végett. Tehát ez az általános műveltség, az általános tudás olyan előfeltétel, amely nélkül az ország gazdasága, az ország stabilitása veszélybe kerülhet.

Különösképpen hangsúlyoznám most a természettudományi oktatást. Valahogy, ahogy a természettudományok előrehaladnak, a fizika, a kémia és más ágai, egyre-másra az emberek kiesnek belőle, igen sokan. Vannak, akik kitűnően csinálják, és sokan mások pedig korán feladják. Feladják, mert azt mondják, hogy az az ő talentumukon, képességükön vagy egyszerűen érdeklődésükön túl esik. Márpedig a természettudomány alapgondolatait mindenkinek illik, kívánatos tudni. Ilyesmire gondolok, mint a gravitáció, a matematikai alapfogalmak, ezek ma már a társalgás, az emberi együttlét fogalmai, és az ilyen fizikai, kémiai, matematikai fogalmak hiányában még a társalgások is laposabbak lesznek, és az a személy (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.), aki ebben nem tud részt venni, nem szükségképpen sziporkázik...

ELNÖK: Képviselő úr, ne haragudjon! A részletes vita zajlik most a parlamentben, a részletes vita zajlik, nem az általános vita! Kérem szépen, hogy a részletes vita első szakaszához benyújtott módosító javaslatokról mondja el a véleményét!

(10.10)

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök úr, visszatérek akkor ahhoz, hogy a természettudományok művelése egyensúlyban a többi tudományágakkal mennyiben lényeges ebben a témában. Csupán felsorolom akkor, hogy a természettudományokkal egyensúlyban a társadalomtudományok, döntéstudományok előfeltételei annak a szakmai felkészülésnek, amelyről ez a törvényjavaslat beszél.

Ha a témának egyéb részeire később kívánatos visszatérnem, akkor itt csupán még azt említeném - mert ez igenis ehhez a témához tartozik -, hogy az oktatás: befektetés, invesztíció. Jól tudjuk azt, hogy a jövedelemkülönbségek a társadalomban azzal határozódnak meg, hogy ki mennyit tud. A tudás megszerzése - és legyen az egyéni invesztíció, vagy legyen az a köz, az állam befektetése - mindig azt jelenti, hogy akire ez a pénz elköltődött, az többet ér, többel lesz képes hozzájárulni a GDP-hez, a termelékenységhez, többet keres; tehát a kör máris befejeződött olyan értelemben, hogy aki pedig többet költ erre a tevékenységre, a közoktatásra, a saját oktatására, annak a jövedelme magasabb lesz. A jövedelemkülönbséget, amelyet látunk a társadalomban, legelsősorban ez képes megmagyarázni.

Köszönöm, majd később szeretnék visszatérni más részletekre.