Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt megcsonkított Országgyűlés! Újra meg újra ezzel kell kezdenem (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Megcsonkított?! Nem vagyunk csonkák!), mert hiszen ismét - mint oly sokszor - csak napirend után tudunk beszélni olyan kérdésekről a ritkított országgyűlési ülésezés miatt, amelyekről az előző Országgyűlésben a Fidesz, a Kisgazdapárt, az MDF képviselői biztos, hogy napirend előtt emelkedtek volna szólásra.

Néhány hete egy szokatlan incidenssel foglalkozott a rádió, a televízió, az újságok. Emlékszünk rá valamennyien, amikor egy autótolvaj elrabolt egy Toyota terepjárót, amelyről kiderült, hogy a Köztársasági Őrezred kezelésében álló gépkocsi volt, amelyet az adott időpontban - ha jól informált bennünket a sajtó - a miniszterelnök felesége bébiszitterének szállítására kívántak felhasználni, kívánt felhasználni az a rendőr, aki a tőle elrabolt autó után lőtt, és az autótolvajt a felsőtestén, ha jól tudom, négy helyen el is találta.

Azt hiszem, nagyon nagy hibát követnék el, ha bármit feltételeznék azt illetően, hogy hogyan kell jogilag minősíteni azt, ami történt. Ezt a hibát elkövette a rendőrség szóvivője, amikor néhány órával az esemény után azt állította a televízióban, hogy jogszerű volt a fegyverhasználat. Én ezt a hibát nem fogom elkövetni. A legnagyobb hiba lenne, ha egy országgyűlési képviselő egy folyamatban levő vizsgálat ügyében bármiféle nyilatkozatot tenne - azt hiszem, ebben egyetértenek velem. Az bizonyos, hogy a vizsgálatnak tisztáznia kell azt, hogy ami történt, azt hogyan kell jogilag megítélni, és én bízom benne, hogy ez meg fog történni.

Szembe kell néznünk, fel kell tennünk azt a kérdést is, hogy a hatályos jogszabályoknak a rendőri fegyverhasználatra vonatkozó rendelkezései megfelelőek-e, összhangban vannak-e az alkotmánnyal. Amióta a rendőrségi törvényünk és a szolgálati szabályzat megszületett, azóta ez a tisztázás az Alkotmánybíróságnál sem történt meg. Én tehát erről nem kívánok beszélni; remélem, hogy ez előbb-utóbb tisztázódni fog - az adott eset biztosan.

Amiről szólni szeretnék, az egy más összefüggése ennek az esetnek, ami szintén felkeltette a közvélemény érdeklődését. Vajon helyénvaló-e az, hogy a miniszterelnök feleségének bébiszitterét a Köztársasági Őrezred rendőre által vezetett autó szállítja? Jogilag a dolog biztosan rendben van, hiszen a hatályos jogszabályaink szerint a legmagasabb szintű állami vezetők kedvezményei között ott szerepel meghatározott számú gépkocsi korlátozás nélküli használata. Jogilag tehát a dolog minden bizonnyal rendben van, erről számolt be a sajtó.

Én mégis azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy akkor követi egy vezető politikus a politikai jóízlést, a közéleti jóízlést, ha azokat a kedvezményeket, amelyekre az érvényes jogszabályok feljogosítják, kellő mértéktartással és meghatározott körben veszi igénybe. Emlékszünk még arra egy megelőző rendszerből, amikor a miniszterhelyettes elvtárs feleségét vitte bevásárolni a minisztériumi fekete gépkocsi - mindennapos volt az ilyesmi. Ezt a tradíciót nem helyes folytatni, még akkor sem, ha a jogszabály nem határolja el a magáncélú és a hivatali felhasználást a legmagasabb szintű vezetők gépkocsihasználatánál és egyéb ügyekben. Akkor is helyes, és a közvélemény egyetértésével találkozna, ha nem más, mint a politikai ízlés tartaná vissza a legmagasabb szintű és közepes szintű politikusokat attól, hogy ez az ilyesmi kedvezmények magáncélú hasznosítása váljék mindennapossá, és akkor egy ilyen incidens, egy ilyen előre nem várható incidens vezet oda, hogy ez a gyakorlat nyilvánossá válik, és kétségtelenül vegyes érzelmeket vált ki a közvéleményben.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)