Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Én a vita e szakaszába tartozó pontok közül összesen nyolc módosító indítványt adtam be, egyébként összesen kilencet, úgyhogy a vitának e szakaszában ennek a nyolc módosító indítványnak legalább a felét szeretném talán egy kicsit hosszabban, alaposabban indokolni.

Az első, amiről szólni szeretnék, az ajánlás 22. pontjában található módosításom, ami a rendszeres szociális segély, a rendszeres szociális segélyre való jogosultság feltételeit érinti. A javaslat, amit megfogalmaztam, azzal kapcsolatos, hogy az együttműködési kötelezettség időtartamát próbáljuk meg csökkenteni. Ez egy alapvető fontosságú kérdés, a szociális törvénynek a legfontosabb feladata, hogy védőhálót feszítsen ki, lehetőleg úgy, hogy azon a hálón, annak a hálónak a lyukain ne sok ember potyogjon ki, ne sok ember, lehetőleg egy se maradjon teljesen ellátás nélkül.

Képviselőtársaim nyilván tudják, hogy a munkanélküli-járadék után következik a munkanélküli-jövedelempótló stádium, és ha annak a jogosultsági időtartamát is kimerítette az érintett, akkor folyamodhat rendszeres szociális segélyért. A rendszeres szociális segély feltételeit most egyebek mellett úgy határozza meg a törvény, hogy az jogosult a rendszeres szociális segélyre, aki jövedelempótló támogatásban nem részesül, de igazolja, hogy a rendszeres szociális segély iránti kérelem benyújtását megelőző három évben az illetékes munkaügyi központtal legalább két év időtartamig együttműködött. Erről az intervallumról azt gondolom, hogy iszonyúan hosszú. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy nem vonom kétségbe az együttműködési kötelezettséget, annak a fontosságát, hogy ezt írja elő a szociális törvény. De aggályosnak tartom, hogy ha ilyen hosszú intervallumokban gondolkodik a szociális törvény, akkor mi történik az illetővel ezen idő közben.

Arról van szó, hogy találhat valaki feketemunkát, találhat valaki alkalmi munkát, amiből hosszabb-rövidebb ideig normálisan vagy elégséges színvonalon meg tud élni. Előfordul és gyakran előfordul, hogy ilyen szakaszban a munkanélküli nem tartja fontosnak az együttműködést, hogy a munkaügyi központhoz járjon kontrollra meg ellenőrzésre meg pecsételésre, következésképp előidézheti magának azt a helyzetet, hogy jogosulatlanná válik mindenféle ellátásra. Azt gondolom, hogy meglehetősen sok embert érinthet ez a szabály ma Magyarországon, hiszen ha azokat a makrogazdasági számokat nézzük, hogy hány aktív dolgozó volt Magyarországon, hogy most hány aktív dolgozó van, és hány főt regisztrálnak a munkanélküli-statisztikák, ezekből a számokból, ezekből az arányokból egyértelműen kiderül, hogy Magyarországon néhány százezernyi ember eltűnt, nem tudunk arról, hogy milyen jövedelemből, milyen forrásból, hogyan él meg. Természetesen nem azt gondolom, hogy ennek a sokaságnak teljes egészében rendszeres szociális segélyre kellene jogosultságot kapnia, hiszen ezeknek az embereknek vélhetőleg egy része él olyan körülmények között, hogy nagyon is rászorulna erre a segítségre.

Következésképp én az ajánlás 22. pontjában egy olyan szövegváltozatot terjesztettem be, amely ezt az időintervallumot egy belátható mértékűre csökkentette le, mármint hogy az időintervallumnak mind a két említett részét. Azt javasoltam, hogy az együttműködési kötelezettséget úgy fogalmazza meg a törvény, hogy a segély iránti kérelem benyújtását megelőző évben - tehát nem három évben, hanem egy évben - az illetékes munkaügyi központtal legalább fél évig együttműködött. Rendkívül fontosnak tartanám abból a szempontból, hogy mennyire feszes ez a bizonyos szociális háló, hogy ezeket a korrekciókat most megcsináljuk a szociális törvényben, ha úgyis kinyitottuk.

A másik, amiről szeretnék beszélni, a 24. pont alatt található. Ez történetesen ennek a törvénymódosítási szándéknak az egyik erénye, ha tetszik, hogy egy bekezdésben rögzíteni fogja a törvény, hogy az együttműködés keretében végzett közcélú munka jellegű tevékenységért a jövőben díjazás jár.

(14.20)

Azt gondolom, ez egy nagyon fontos pontosítás; nagyon fontos kitétel, egyike azoknak a tételnek, ha nem a legfontosabb azok közül a tételek közül, amelyek miatt ezt a törvénymódosítást most érdemes megcsinálni. Ebben múlhatatlan érdeme van Gönczöl Katalinnak, aki - azt gondolom - elősegítette e módosítás megszületését. Én ezt a javasolt mondatot szeretném tovább pontosítani.

Erre az egész betoldásra azért volt szükség, mert az a tapasztalat sokfelé különböző önkormányzatokban, hogy a közcélú munkáért egyáltalán nem adnak bérezést, nem adnak semmiféle munkajövedelmet azoknak az embereknek, munkanélkülieknek, akiket dolgoztatnak. Amivel én szeretném kiegészíteni ezt a szöveget, az egy arra való utalás, hogy milyen legyen ennek a munkának a díjazása. Ezért betoldottam, hogy "az adott munka jellegének megfelelő, a munkaerőpiacon szokásos díjazás jár". Azt gondolom, hogy teljesen korrekt módon akkor járnánk el, ha a törvény szövege így írná elő az önkormányzatok számára a díjazás kötelezettségét. Hiszen lehet nagyon-nagyon méltatlanul keveset fizetni azért a közcélú munkáért, amire a munkanélkülit kötelezik. Következésképp piacgazdaságban, azt gondolom, természetes lenne, ha közelítené ez a pénz, a díjazás a munkaerőpiacon szokásosat.

Megmondom őszintén, hogy meglehetősen csalódott voltam, amikor bizottsági ülésen kiderült, az előterjesztő képviselője nem partner ehhez a javaslathoz. Én komolyan reméltem, hogy egy ilyen valóban jó szándékú módosító indítványt képes befogadni.

A harmadik téma, amelyről szeretnék szólni, a családsegítő szolgálatokat érinti. Az ajánlás 33. és 34. pontjában található az a két javaslat, amellyel én szeretném korrigálni a családsegítő szolgálat tevékenységének leírásával kapcsolatos szövegrészt. Az új szöveg tartalmazná, hogy szociális, életvezetési és mentálhigiénés tanácsadást nyújt a családsegítő szolgálat. Az eredeti, még hatályos törvényben ugyanez a szöveg azzal a két szóval kezdődött, hogy az "igénylő kérelmére". Azt gondolom, hogy a családsegítő szolgálat munkájában rendkívül nagy szerepe, rendkívül nagy jelentősége van az érintettek motiváltságának, az érintettek segítségnyújtás igénybevételére vonatkozó önkéntességének. Én semmiképpen nem hagynám el a hatályos szövegből ezt a kitételt, hogy tudniillik az igénylő kérelmére szociális, életvezetési és mentálhigiénés tanácsadást nyújt a családsegítő szolgálat.

Van egy másik megfogalmazás a beterjesztett javaslatok között, amelyet viszont feltétlenül elhagyni javasolok. Úgy fogalmaz most a (3) bekezdés d) pontjában az előterjesztő, hogy a családsegítő szolgálat meghallgatja az egyén, család panaszát, és lehetőség szerint intézkedik annak orvoslása érdekében. Képviselőtársaim, nekem egy ilyen megfogalmazás Tiborc panaszát juttatja eszembe. Mintha az lenne a dolga a családsegítő szolgálatnak, hogy meghallgassa Tiborc panaszát, és lehetőség szerint segítsen. Teljesen feleslegesnek és nagyon rossznak tartom ezt a szövegváltozatot, már csak azért is, mert egy gondolattal előbb, egészen pontosan a (3) bekezdés c) pontjában úgy fogalmaz a törvény, hogy segítséget nyújt az egyénnek a szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi ügyek vitelében. Azt gondolom, ez a fontos, segítséget kell nyújtania a hozzá fordulóknak, és ehhez képest nem érdemes egy egyébként jól sikerült felsorolás végére odabiggyeszteni, hogy meghallgatja Tiborc panaszát.

Lényegében ezt a három kérdéskört érintő módosító indítványomat akartam indokolni, ezeket tartom fontosabbnak a benyújtottak közül. El kell mondanom azonban még, hogy vannak olyan benyújtott módosító indítványok, amelyekkel kapcsolatban, ha nem is egyértelműen pozitív, támogató volt az előterjesztő nyilatkozata, de legalábbis készséget mutatott arra, hogy befogadja a javaslat lényegét. Én ilyennek tekintem a 40. ajánlási pontban szereplő javaslatomat, ahol a rehabilitációs intézmények felsorolásának pontosításáról van szó, vagy ilyennek tekintem a 42. pontban található a javaslatot, ahol a nappali melegedőkről rendelkezik a törvény, hogy tudniillik azokat nemcsak hajléktalanok számára működtetik. Következésképp én örülni fogok, ha ezeket a javaslatokat, amelyeket az előterjesztő az általam benyújtott szövegváltozatban egyértelműen nem támogatott, kapcsolódó módosító indítvány formájában viszont fogom látni, és akkor vélhetőleg magam is meg fogom szavazni.

Köszönöm a figyelmet. (Bauer Tamás tapsol.)