Felszólalás adatai

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban szeretném visszautasítani, hogy az a két párt, amelyik itt most amellett fog érvelni, hogy miért nem feltétlenül biztos, hogy az képviseli az ország érdekét, az ország tekintélyét, aki éppen amellett érvel, hogy nem feltétlenül biztos, hogy menni kell katonáknak Irakba, hogy ezt úgy állítsák be, ahogy most Mécs Imre képviselőtársam is elragadtatta magát, és amire itt a levezető elnök úr is utalt.

Tehát szeretném azt mondani, hogy nem vesszük magunkra annak a vádnak a mázsás terhét, amit most már itt a többedik felszólalásnál hallunk, hogy mi, az ellenzék vagyunk a felelőtlen, aki egy probléma megoldásában másként gondolkodik. Meg vagyunk róla győződve, hogy az a megoldás, az az út, amit mi ebben a kérdésben javasolunk, legalább annyira az ország érdekében álló, mint amennyire a kormányoldal állítja ennek ellenkezőjét.

A Magyar Demokrata Fórum a kezdetek óta, már a válság kirobbanása óta azzal érvel, hogy bizony az a fajta nemzetközi együttmunkálkodás, egyettértés, azon határozat nélkül, amely a válság kezeléséhez kellett volna, és mind a mai napig nem történt meg, magával a háborúval sem tudtunk és tudunk egyetérteni, és tulajdonképpen ebből az álláspontunkból következik mindaz, amit most a mostani előterjesztés kapcsán is el kívánok mondani. Hiszen önmagában természetesen a Magyar Demokrata Fórum is egyetért azzal, hogy humanitárius segítséget kell nyújtani Iraknak, hiszen nem az iraki nép vívta a háborúját, hanem elsősorban ez a háború Szaddám totalitárius rendszere ellen irányult, amelynek a megszűnését mi örömmel konstatáljuk. De nyilván az a szenvedés, amit ez az ország elszenvedett, és nemcsak a háborúban, hanem az ezt megelőző diktatúra éveiben is, mindenféle kötelezettségünk arra int és szólít bennünket, hogy bizony az Iraknak nyújtandó támogatást minden eszközzel segítsük, kivétel a katonai segítségnyújtás, a konkrét katonai segítségnyújtás.

Egyetértünk azzal is, hogy az újjáépítésben részt kell venni, és egyetértünk azzal is, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez a segítségnyújtás mihamarabb megtörténjen. Ezért is örültünk annak, amikor a miniszterelnök úr kijelentette és bejelentette, hogy gondolkodik azon, hogy milyen azonnali segítségnyújtásra kerülhet sor, akár műszakiak, akár orvosok kiküldésével, hogy valóban ez a szükséges segítség mihamarabb Irakba érkezzen. Mi a magunk részéről ezért is támogattuk tegnap a légtérátengedést, illetve a közútjaink átengedését az ilyen humanitárius, békefenntartó szolgálatok áthaladására, hiszen önmagában - még egyszer hangsúlyozni szeretném - szolidárisak vagyunk az iraki néppel, tehát mindent el kell követni annak érdekében, hogy ott mihamarabb a békefolyamat beinduljon. De sajnos azt kell mondanunk, hogy nemcsak az iraki béketeremtés van ott most napirenden, hanem egy távolabbi rendezés lehetősége is felvillan, és amikor mi arra hivatkozunk, hogy nekünk a nemzetközi felhatalmazás kell, akkor pontosan azért is mondjuk ezt, mert úgy véljük, hogy a térségben lévő békefolyamatok viszont nem nagyon képzelhetők el a nemzetközi közösségek együttműködése nélkül.

Ha az elmúlt hetek vitájára gondolok, akkor egyébként a kormányoldal és a kormánypártok sem mondták azt, hogy nem örülnének egy nemzetközi felhatalmazásnak; azt szokták mondani, hogy örülnénk, ha volna ilyen, de mert nincs, ezért marad a szövetségesi kötelezettségvállalásunk, tehát enélkül is, hogy így mondjam, küldünk, küldhetünk katonát Irakba. Ezzel szemben mondjuk mi azt az álláspontot, hogy nekünk egy elfogadható és egy elfogadhatatlan megoldás van; az elfogadható megoldás számunkra az, ami egyébként a kormány szempontjából a jobbik lehetőségre szól, tehát hogy legyen ilyen felhatalmazás. Amit itt idézett az államtitkár úr is a mai expozéjában, az bizony nem az a nemzetközi felhatalmazás, amit mi ennek elégséges feltételének tartunk; az 1472-es határozat pontosan arra vonatkozik, felszólítja a tagállamokat arra, hogy ezt a segítségnyújtást mihamarabb tegyék meg és kezdjék el, és felszólítja a szembenálló feleket arra, hogy ők teremtsék meg annak a lehetőségét, hogy ezek a segélyszállítmányok célba jussanak, mihamarabb odaérkezzenek. Ez tehát igazából nem arra vonatkozik, hogy a Magyar Köztársaság békefenntartókat küldjön, hanem arra vonatkozik éppenséggel, hogy a humanitárius segítségnyújtásban vegyünk részt. Ezt a kötelezettségünket nyilván meg is fogjuk tenni, és ilyen előterjesztést mindig is támogatni fogunk.

Ami pedig a konkrét előterjesztés minőségét és színvonalát illeti, azért egy adalékkal hadd szolgáljak, mert ugye fel kell tennünk a kérdést, hogy mibe is kerül ennek a 300 főnek a tervezett kiküldése. Az előterjesztésben 4 milliárd 454 millió 909 ezer forint szerepel, tehát egy nagyon pontosan kimunkált számadat, hiszen ezresekig számolt az előterjesztő; ezzel szemben tegnap a honvédelmi bizottság ülésén kézbe kaptunk egy kimutatást, amely szerint ennek az összege éppenséggel 79 millió 400 ezer forinttal tér el. Lehet azt mondani erre, hogy a 79 millió forint nüánsznyi különbség; én azt gondolom, ez is azt példázza, hogy ha egy viszonylag közeli időpontban készült két előterjesztés ilyen durva különbséget tartalmaz, akkor bizony megkérdőjelezhető a számok komolysága és alapossága - már csak ezért is érdemes volna talán máskor a számokkal gondosabban bánni, hiszen ezek egyezősége azért elvárható már ezen a szinten.

Végezetül, szeretném még egyszer megismételni: a Magyar Demokrata Fórum partner abban, hogy az iraki rendezést, mármint humanitárius segítségnyújtást, újjáépítést támogassa. De azért azt szeretném jelezni, hogy ugyanakkor nem szeretnénk úgy járni és illúziókat kergetni, mint például a délszláv válság idején, amikor konkrét vállalkozóról tudok, aki, gondolva arra, hogy szükség lesz például síküvegre, mert sok ablakot kibombáztak, kitörtek és kilőttek, ezért több vagonnyi síküveg maradt a nyakán, mert ő azt hitte, hogy viszonylag közel van ahhoz Horvátország, Bosznia, hogy majd csak át kell gurítani a határon ezt a háromvagonnyi üvegszállítmányt, és ez is a nyakán maradt. Tehát igazából az újjáépítésben, azt gondolom, nagy reményeket nem táplálhatunk, ezért ettől a várakozástól mindenkit óva intenék.

Tehát amennyiben a Magyar Demokrata Fórum ezt az előterjesztést nem tartja elfogadhatónak, annak elsősorban az az oka, hogy továbbra is hiányzik a nemzetközi szervezetek azon döntése, állásfoglalása, amely alapján mi is nyugodtan adhatnánk az igenlő voksunkat.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)