Felszólalás adatai

A számok nyelve egy olyan irányt mutat a költségvetésben, ami a felsőoktatás esetében a színvonalesést és immáron, minthogy negyedik éve folyik, egy tudatos és koncepcionális tévedést, eredményeként pedig rombolást hoz. A 2014. évi költségvetési tervben 136,6 milliárd forint áll rendelkezésre struktúrafejlesztési alapként, ami olyan, mint a kutya vacsorája, újabb 10 milliárd forint, ezért nagyjából 147 milliárd forinttal számolhat állami támogatások révén a felsőoktatás, ami azt jelenti, hogy 2010-hez képest ugyanezeket a viszonyítási pontokat figyelembe véve nominális értékében 21 százalék, reálértékében pedig 30 százalékos az állami támogatás csökkenése a magyar felsőoktatásban. Ez, tisztelt hölgyeim és uraim, egyetlenegy felsőoktatási intézményben, egyetlenegy magyar főiskolán és egyetemen nem kezelhető helyzet.

Hogyan jutott el az elmúlt három, három és fél évben a felsőoktatás állami támogatása arra a szintre, ahol most van? Először is meg kell említeni, hogy a szegény Széll Kálmánról elnevezett terv, illetve tervek olyan helyzetet állítottak elő, amelyek ma már kormánypárti padsorokban is, oktatással foglalkozó szakemberek körében is egyértelmű, hogy az a felsőoktatási megszorítás eltúlzott volt, az átlagosnál lényegesen nagyobb, továbbá olyan folyamatokat indukált a főiskolákon és az egyetemeken, amelyek sem a színvonal tekintetében, sem a szerkezet tekintetében nem estek egybe azokkal a célokkal, amelyeket egyébként épp a saját kormányuk fogalmazott meg. Magyarul, a felsőoktatás szerkezete és színvonala tekintetében a gyeplő kiesett az önök kezéből.

Így aztán olyan folyamatok indultak el, amelyeknek eredményeként láthatjuk, hogy több felsőoktatási intézmény nemhogy az alaptevékenységével nem tud már megelégedett lenni, hanem napi működési, fenntartási zavarok lépnek fel. Önök több városban, több választókerületben egyéni képviselővel rendelkező kormánytöbbség, kíváncsi vagyok, hogy hogyan állnak azok a képviselők intézményeik elé, akiknek városában, területén magyar egyetem vagy főiskola van. Hogyan sikerül elmagyarázni azt a költségvetést, amely immáron nem egy ponton, hanem a negyedik egymást követő évben a magyar felsőoktatást egyértelműen meggondolatlanul és szakmaiatlan módon kezelve rombolja? Hogyan állnak a Nyugat-magyarországi Egyetem rektorátusa elé, ahol láthatóan immáron nem a színvonal kérdése, hanem a megmaradás kérdése a napi gond? Ezzel a költségvetéssel hogyan állnak a Pécsi Tudományegyetem hallgatói elé, ahol több szakon tanév közben másfélszeresére, kétszeresére emelték a tandíjat, ami persze önök szerint nem is létezik. Ugyanebben a sorban ezzel a költségvetéssel az összes vidéki főiskolával számolni kell problémaforrásként. Hasonlóképpen azt mondom, hogy a Kaposvári Egyetem, a Veszprémi Egyetem, Budapesten a Corvinus és az Eötvös Loránd Tudományegyetem olyan problémákkal fog küzdeni, amelyeknek megoldása ebben a költségvetésben semmilyen módon nincsen biztosítva.

Látnak tehát egy folyamatot, amelyet 2010-es alapról elindulva önök idéztek elő. Itt nem arról van szó, hogy egy terület, a magyar felsőoktatás területe az átlagos megszorítások mértékét szenvedte el, hanem önök lényegesen nagyobb megszorítást eszközöltek a magyar felsőoktatásban, mint általában az oktatásügyben és mint általában a költségvetési megszorítások mértéke volt. Ennek a célját soha, soha nem mutatták be.

(9.30)

2011 novemberében alkottak egy törvényt, amire nem volt olyan szakértői csoport, és itt nem jobboldalira, baloldalira, szociáldemokratára vagy konzervatívra, esetleg olyanra, ami a politikától távol áll, kell hivatkozni, nem volt olyan színvonalas szakértői csoport, amely ne mondta volna, hogy ez a törvény nemcsak hogy részleteiben elhibázott, hanem irányában fogalmaz meg egy követhetetlen irányt. Ehhez képest itt állnak most, 2013 végén, és egy újabb felsőoktatásitörvény-kísérletet óhajtanak tenni, beismerve, szakmai nyelven elismerve, hogy az, amit két évvel ezelőtt megalkottak, megszavaztak minden szakmai vélemény ellenére, az nemcsak hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hanem egész egyszerűen egy teljesen a színvonalesés irányába mutató pályát írt le. Ahhoz a változáshoz azonban, amit a jelenlegi felsőoktatási államtitkárság leír, mint minden reformhoz és változáshoz, a bázishoz képest is pluszforrásra van szükség. Na, ez az, ami itt aztán végképp nem szerepel. Ténylegesen nincs meg a forrása annak a változtatásnak sem, amit azért kívánnak megtenni, mert az önök által két évvel ezelőtt elfogadott törvény nem működik.

Az intézményi és az oktatási, kutatási költségek, illetve az intézmények problémái mellett föl kell hívjam a figyelmüket arra, hogy ez a költségvetés a legközelebbi jövőben, 2014 első negyedévében, a felvételi eljárás megkezdésénél problémákat fog okozni. Azt állítom önöknek, hogy ha ezeket a költségvetési számokat szakmai nyelvre lefordítjuk, akkor az intézmények megfelelő módon nem tudnak úgy felvételit tervezni, nem tudnak úgy megfelelő számú felvételi helyet tervezni, ami a jelenlegi, éppen érettségi előtt álló diákság igényeit és eddig követett terveit ki tudná elégíteni. Súlyos gondok lesznek az érettségizők elvárásai, azon tervek, amelyeket évek óta ápolnak, és azon kínálat között, amit ezzel a költségvetéssel a magyar felsőoktatás nyújtani tud. Nem lesz pénzük az intézményeknek egy sereg képzésre, nem fogják tudni felvenni a hallgatókat, és nem tudják a felvételi eljárást sem megfelelő színvonalon lebonyolítani. Ezt a kérdést, úgy gondolom, 3-4 hónapon belül minden parlamenti formában fogják látni és érzékelni, hiszen nem kell ezzel megvárni a következő költségvetési év végét, elég nyilvánvalóan a probléma ott rejlik.

Végezetül, a felsőoktatás 2014-es költségvetése tovább indukálja a magyar felvételizők és általában a magyar felsőoktatásban dolgozók külföldre vándorlását. Évek óta próbáljuk fölhívni a figyelmet arra, hogy minden évben a külföldre menő hallgatók, azok, akik eleve külföldön kívánják megkezdeni felsőoktatási tanulmányaikat és az egyetemi értelmiség elvándorlása hatványozottan nő. Erre önök vagy egy múltba mutató politikai választ adnak, vagy pedig lehajtott fejjel figyelik, hogy éppen ez a tény, ez a téma hogyan szerepel a parlament előtt. Nincsen ma már olyan kutatás, amely ezt ne igazolná. Azt állítom önöknek, hogy a felsőoktatásnak ez a költségvetése ezt a folyamatot erősíti. Még többen fognak elmenni, még több magyar értelmiségi, még több magyar fiatal megy külföldre azért, mert teljesen átgondolatlan, teljesen koncepciótlan módon a felsőoktatás költségvetését ilyen mértékben szorítják, ennyire nem adnak lehetőséget az egyetemeknek és a főiskoláknak arra, hogy egyébként meglévő oktató-kutató kapacitásukat a magyar értelmiség nevelésére fordíthassák. Szerintem ez komoly, nagy baj, aminek következményei nem egy év, nem is két év alatt, hanem hosszabb távon is bizonyságot fognak nyerni.

Elnök úr, köszönöm szépen a figyelmet.