Készült: 2024.04.27.23:09:34 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

167. ülésnap (2020.11.17.), 76. felszólalás
Felszólaló Bányai Gábor (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:40


Felszólalások:  Előző  76  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Akkor egy kis kastélyozással kezdek én is, bár másra készültem, mert Varju képviselő úr kihozta belőlem is az emlékező állampolgárt. Hadd mondjam el, hogy egy kastélyfelújításról beszél Stummer képviselő úr és a többi képviselőtársam is a szabadkígyósi kastéllyal kapcsolatban, aminek lezárták a kertjét, a kapuit, mert felújítás folyik! Jelen pillanatban jobb, ha nem mennek a gépek közelébe a szabadkígyósi polgárok. Egyébként egyetértek azzal, hogy kicsit messze van Mezőhegyes, hogy majd irányítson. Egy állami ménesbirtokról, egy állami cégről beszélünk, amely ezt a kastélyt szeretné működtetni. Egyébként módosítást be lehet adni, és lehet, hogy meg tudják győzni több képviselőtársunkat, hogy vegyük ki a törvényből, de ez a kastély nem kerül át Lázár János magánvagyonába, nem kerülhet az enyémbe, de egyikükébe sem. Ez a magyar állam vagyona marad. Fel lesz újítva nem kevés pénzből, gyönyörűen fel lesz újítva. Tudtommal a felújító társaság egy másik kastélyt is felújított már, a Wenckheim-kastélyt Békés megyében, tehát a munkájuk biztos szép lesz.Nekem volt módom L. Simon Lászlóval együtt, bár másik megyében, kastélyt felújítani. Higgyék el, csodálatos programok ezek! Többen is támadták  Burány Sándor is  ezeket a programokat. Ha nekem nem lett volna annak idején megyei közgyűlési elnökként egy volt szocialista képviselő, dr. Balogh László a segítőm, ha nem fogtunk volna össze  okos, nemzeti érzelmű baloldali emberről beszélek , aki mindenfajta egyéb szocialista akarat ellenére mellénk állt, nem tudtuk volna felújítani a hajósi volt érseki barokk kastélyt, Bács-Kiskun megye egyik legszebb épületét a kertjével, amely a legszebb barokk kert lett Magyarországon azóta is. Senki nem haragszik a hajósiak részéről, hogy be kell fizetni azt az ötszáz vagy ezer forintot, ha látogatni akarja, hisz fenn kell tartani. A kastély kertjébe tömegek járnak fényképezkedni. A kastély szép. Szép lesz a szabadkígyósi is, látogathatják.

Egy kérdés van, hogy a fenntartó a magyar állam egy másik szervezete, nem a múzeumi várakat és egyebeket fenntartó igazgatóság, hanem egy másik szervezet fogja fenntartani. Ettől nem tartok. Egyébként Lázár János ért a kastélyfelújításokhoz, ez neki szíve közepe. Egyet tudok, hogy neki, illetve bárki másnak önök közül is ugyanaz a célja, hogy megmentsék ezt a kastélyt, és nem lesz  még egyszer mondom  Lázár János magánvagyona. Egyébként a polgármester urat szerintem csak egy szó, egy telefon választja el attól, hogy meghallgassa bármelyik kormányzati képviselő, illetve államtitkár, miniszter ez ügyben. Szerintem a kastély mint kulturális kincs felújítását igenis támogatni kell.

A turai kastéllyal meg jönnek itt, hogy a Tiborcz család kastélya lett. Önök látták ezt a kastélyt előtte? Ők látták, össze akart dőlni, ablaka nem volt, a falak leomlottak. Jött egy vállalkozó, igaz, szerencsétlenségre a miniszterelnök veje, 50 százalékos támogatást nyertek erre, és felújították a kastélyt. Tényleg ez egy luxuskastély volt akkoriban is, amikor megépítette az egykori építtetője. Luxusszálló lett belőle. Hát most, kérem szépen, eddig rom volt, az nem volt jó; most egy csilivili luxusépületet hoztak létre a régi romjain, de most az sem jó. Itt akkor semmi sem jó. Azt is kiderítettük ebből a mai vitából, hogy kár költeni a pénzt kastélyokra, várakra. De akkor mit mutogatnának Szabadkígyóson, Turán, Hajóson, vagy éppen Újkígyóson vagy bármelyik másik magyarországi településen, ahol kastélyok vannak, ha nem újítjuk fel? Ezeket nem önök kezdték el, nem is támogatták ezeket annak idején.

Szóba jött itt, Mesterházy képviselő úr, én csodálkozom önön, ismerjük egymást, önnek védenie kell a mundér becsületét a családbarát kormányzással kapcsolatban, azért tudja ön is, hogy mennyi kárt okoztak a magyar családoknak. Azt mondani erre a mostani programra, hogy ez nem családbarát, hanem egyes családok barátja úgy, hogy százmilliárdokat tartunk a családot fenntartó, gyermeket nevelő magyar asszonyoknál és férfiaknál, ez nem lehet bűn. Önök ezeket eltörölték  ezek tényszerű kérdések , amikor, és ezt elmondta Nacsa Lőrinc, fellendülés volt az országban, míg a 2002-2003-as év nagyon magas GDP-adatokat hozott, és akkor kezdett el beszakadni a plafon.

Önök azt mondják, hogy önök büszkék arra, hogy 14 700 milliárd forint hitelt vettek fel a működésük alatt, és ezt elköltötték a magyar emberekre. Hát, én ezt nem láttam. Ők sem látták. Szerintem senki sem látta, mert ebből fejlesztés nem valósult meg, hisz 12 000 milliárdnyi uniós támogatást vettek fel 2004-2010 között. Tudnak sorolni fejlesztéseket olyan számban, mint most? Mi állítólag elloptunk mindent, azt mondják, hogy elloptuk az uniós támogatásokat. Ezt szajkózza állandóan Varju képviselő úr, tud mondani három embert, akire rá tudja fogni. Én magam is veszek fel uniós támogatást, mert gazdálkodok. Akkor én is ellopom a pénzeket? Hát, ne vicceljünk már! Ilyen általánosítást, hogy telekürtöljük az Európai Közösséget, hogy a fideszesek ellopják az EU-s pénzeket! Hát, miért mondanak ilyet? Ha fejlesztenek, ők is kapnak hozzá támogatást, a cégeik, a családjaik, a vállalkozásaik. Hát, miért csinálják ezt? Nem lejáratni kell az európai uniós támogatásokat azzal, hogy ilyeneket terjesztek a világon mindenhol, ha valaki kap uniós támogatást, lehet, hogy több milliárdot, lehet, hogy csak egy-két tízmillió, vagy egy-két millió forintot.

(13.30)

Csak erre ráfogni, hogy minden pénzt ellopnak, ez vicc, és ez szerintem inkább árulás. De arra büszkének lenni, hogy hitelből etették a nyugdíjasokat, adtak nekik pénzt, nyugdíjat, a fűtésüket ebből fizették, meg ebből vettek élelmiszert a magyarok, meg ebből segélyezték az országot, erre nem büszkének kell lenni, ez dilettáns kormányzás volt, dilettáns gazdaságpolitika; amelyik hitelből eteti a népet, azt meglátják, hogy mi lesz belőle. Számtalan embert ismerek, aki hitelből él, abból veszi a kenyerét. A végén nem tudja fizetni, ez lesz a vége mindig, és az egész országgal ezt eljátszották. Hát tudjuk, ’10-ben mi történt, meg előtte 2008-2009-ben, ezt önök intézték, úgy, hogy szegény magyarok felvettek 10 000 milliárd forint kamatos hitelt, meg annak a többszörösét, devizaalapon, amiről azt mondják, hogy mi engedélyeztük, az uniós tárgyalásnak egy alapkövetelménye volt, hogy lehessen más valutában hitelt felvenni, de önök törölték el a forinthitelezést, ne felejtsék el sohasem. De ez megint a múltba visszatekintés, és Z. Kárpát Dániel megintett bennünket, hogy milyen méltatlan ma már ilyenről beszélni. De szerintem a dilettáns kormányzást igenis be kell mutatni.

Varju képviselő úr, egyben igaza van, nem Kaposváron, hanem egy frakcióülésen mondta azt miniszterelnök úr, nem utasítás volt, ő azt kérte, hogy a megyei közgyűlések meg a megyei jogú városok, önkormányzatok vezetői ne engedjenek senkit se ellátatlanul lenni azért, mert önök elvontak 20 százaléknyi forrást 2006-ról 2007-re. Azt mondta, hogy vegyünk inkább föl hitelt, hogy fizessük ki a gyógyszereket, az ellátást, az orvosokat, mert kórházaink voltak, intézményeink voltak, 94 intézményünk volt. Azért vettünk fel részben hitelt, hogy ne jussunk arra a sorsra, amire ők akarták, hogy jussunk, hiszen Lamperth Mónika megmondta, hogy tudja, mi a dolga, 2006-ban, amikor elbukták a választást. Akkor ezen dolgoztak; megakadályoztuk, de nem adósodtunk el. Velünk az állam még jól is járt a jegyzőkönyvek alapján. De a lényegét tekintve ez egy szomorú történet, amit itt önök dicsőségként adnak be minden honfitársunk számára.

De akkor nézzük, hogy az állami vagyonnal kapcsolatban… Hiszen itt azt mondják, hogy mi elhordtuk a vagyont, ezt mondta Mesterházy képviselő úr is. Konkrétan, mit adtunk el az elmúlt tíz évben, olyan nagy értékű vagyont, mint amit önök sorban adtak el 2002-ben vagy éppen ’94-’98 és 2002-2010 között. Nézzük akkor sorban, hiszen a fejlesztéseket szembeállítják a segélyezéssel, meg a pénzszórással, a pénzelköltéssel. Ez egy rossz politika, ezt ön is tudja, képviselő úr, Varju képviselő úr, hogy a fejlesztést nem szabad szembeállítani sosem azzal, amikor az ember szociális ellátásra fordít pénzt, hiszen egyik a mai napra szól, a másik meg a jövőre szól. Hát, szembeállította, hogy milyen hibásak vagyunk, hogy fejlesztünk, ahelyett, hogy odaadnánk a pénzt, minden pénzt a magyar embereknek.

De nézzük, hogy hogyan tűnt el az önök munkája mögött a magyar állam vagyona, hiszen önök azt mondják, hogy mi lopjuk ki a vagyont. De önök mit tettek? Na, hogy mentették ki a vagyont? Önök előre megfontoltan eladták a ferihegyi repteret 2005-ben, az Antenna Hungáriával, potom 100 milliárd forintot kaszáltak rajta. De ha ennek az értékén vissza akarjuk vásárolni, most átlag 3 milliárd eurót ér a ferihegyi reptér, a Budapest Airport, a Liszt Ferenc Repülőtér.

Önök eladták 2004-ben a MOL-részvényeket. A fél évvel későbbi piaci, tőzsdei ára hatszorosa volt az eladáskori árának. Az a pénz hová lett? A 70 milliárd, amennyiért eladták, annak a hatszorosát érte az a részvény fél év múlva. Én nem kaptam belőle, nem is vettem. A Szurgut Nyeftegaz nagyon jól járt vele, de valaki biztos, aki ilyen olcsón adta el, ár alatt, hisz megmondta mindenki, és nem Varga Mihály volt a pénzügyminiszter, önök is emlékeznek rá, hogy ne adják el, mert sokkal többet fog érni fél év múlva. De el kellett adni, mert valakinek ez nagyon kellett, ami abból visszajött, vagy nem tudom, mi történt.

Eladták a nemzeti közműszolgáltatókat, az összeset, emlékeznek, igaz, ’94-98 volt. Igaz, hogy Suchman Tamás volt, de tejtestvérek voltak. Az összes magyar víz-, villany-, gázszolgáltatót gyakorlatilag padlóra küldték azzal, hogy eladták, és adtak még 8 százalékos nyereség-visszatérítési lehetőséget, hogy mind garantálták a nyereségüket. És önök ekkor jönnek azzal, hogy mi most el akarjuk hordani most a vagyont, az állami vagyont Fónagy Jánossal az élen, vagy a miniszterekkel az élen, és velem bezárólag, miközben önök széthordták. 250 milliárdot keresett az akkori Horn-kormány ’90-’96 tájékán ezen a privatizáción. Tudják, mennyi pénz az? Nagyon sok, és ha nekünk lenne ennyi pénzünk, sok lenne, de ennek az értéke ötöde árán se adták el, és elvették a vagyont gyakorlatilag az önkormányzatoktól, benne volt egy áramszolgáltató cégnek vagy egy gázszolgáltató cégnek a portfóliójában az ő részvénycsomagjuk is.

Eladták a Malévot 200 millió forintért, emlékeznek rá? Hú, de gáz! Hát, most elmennék, nem tudom, mondjuk a Zrínyi utcába, és vennék egy 3-4 szobás lakást, vagy kettőt, ennyit kéne fizetnem érte  egy Malévot adtak el, a teljes repülési, leszállási jogokkal. Az értéke ennek a több százszorosa lehetett, amit elvesztettünk rajta, és önök jönnek azzal, hogy mi a vagyont el akarjuk ezzel a törvénnyel lopni, el akarjuk hordani, Mészáros Lőrinccel az élen, meg velem, meg a többi fideszessel. Hát, miért csináljuk ezt? Emlékezzenek már önök is!

Akkor mi történt még? Annak idején önök eladták a MÁV-nak a legnyereségesebb cégét, ezt elmondta már Nacsa Lőrinc is, a MÁV Rail Cargót, 114 milliárd forintért. Ugyanannyiért adták el, mint a Postabankot az Erste Banknak, de előtte fel lett tőkésítve 200 milliárdból. Miről beszélünk? Nyereséges céget dobtak piacra, vissza se tudjuk vásárolni. Hülye lenne visszaadni az osztrák állam, hát miért adná vissza? Hát, ilyen hülyét…  bocsánat, ezt nem szabad jegyzőkönyvbe írni, ezt tessék kihúzni, kérem szépen. Ilyen ostobaságot még nem látott ország, hogy a legnyereségesebb cégét eladták.

Soroljam még? Az összes bank, amiket önök dobra vertek. És a koncessziós dolgokban jönnek önök nekünk itt felróni, hogy a koncesssziós törvényt módosítjuk, vagy esetleg a trafiktörvényt? Hát, kérem szépen, az M1-es, M5-ös, M6-os koncessziójára emlékeznek még? (L. Simon László: Az M6-os! Elég az!) Hát, elég durván sikerült! Az M6-osnál évente 200 milliárdba kerül nekünk az önök koncessziója. Az egészet 400-ba került volna megépíteni, önök eladták (L. Simon László közbeszól.) huszonvalahány évre, kétezer-harminc-valameddig, évi 200 milliárdot kell fizetnünk. Na most, abból mennyi útépítést lehetne csinálni Szabadkígyóson esetleg, mondjuk, nem tudom, Varju László most merre lakik, vagy bármelyikünk, Nyíregyháza környékén mennyi utat lehetne évente, de ezt odaadjuk az önök rossz döntése miatt, csak egy autópályaszakaszról van szó, és a többiről meg már ne is beszéljünk, és fizetjük utána évente a mindenfajta díjainkat.

És akkor egy dolgot be kell látnom, hogy ez egy rossz törvény, elfogadom. Ne szavazzák meg! Tudják, miért? Nincs benne egy pont, hogy a Gyurcsány-Dobrev-klán adja vissza az ellopott vagyont, az összeset, a Motimtól kezdve, meg a többi, amit elvittek, meg amit összeszedtek, ha az benne lesz, akkor szavazzák meg, kérem. Ezt módosítóként lehet, hogy be kéne adni, ez lenne jó törvény egyébként, tisztelt államtitkár úr, hogy adják vissza azok a szocialista báró politikusok, nem az önök szavazói, hanem az önök egykori politikustársai, meg a miniszterelnök-jelöltjük, vagy a felesége, amit elloptak potom pénzért. Ha 5 millió forintom lenne, kapnék anyósomtól 700 milliós hitelt a bankomtól. Szegény anyósom ezt a hibát elkövette, de nem kaptam ilyet szerencsére, és megveszek 5 millió forintért egy állami vagyont.

Ez a Gyurcsány-család, és önök büszkék erre. Ezt szabad, mi pedig itt helyesbítünk egy-két passzust, és egy kastélyon rugóznak, ami állami kastély marad. Egy kicsit megdöbbentett a vitának ez a része, és én a magam részéről zárnám is, mert lassan ez az idő is letelik, de azt kérem önöktől, inkább fogadják el és támogassák. Bár lesz kétpercezés, én csak annyit kérek, hogy mindenki nézzen mélyen magába; aki kormányzott, az mindenféleképpen, aki nem, az meg tudja, hogy ki mellé nem szabad beállnia. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  76  Következő    Ülésnap adatai