Felszólalás adatai

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Ez egy jó kis ideológiai vita lehet, amit akár hosszú órákon keresztül is tudunk folytatni, persze teljesen elrugaszkodva már a végén az ombudsmani jelentéstől. Én ezt nem is nagyon szeretném megtenni, de sok megfontolandó van abban, amit képviselő úr elmondott. Mégis nekem van egy picikét olyan érzésem, amikor hallgatom a felszólalásaikat, mint hogyha az egypárti és a piacgazdaság alapnormáit tagadó, szocializmus által keltett olyan illúziót próbálnának meg védeni, mintha az lenne a dolgok természetes rendje, hogy minden településen mindent, mindenkinek. Ez nem működik. Ez az ország, mint ahogy más országok sem, nem képes ezt fenntartani, nem képes ezt működtetni. Ha közösségi érdekről beszélünk, akkor bizony fel kell tenni a kérdést; magam egyébként Kontur képviselő úrnak mondanám, hogy azért nem itt töltöm a mindennapjaimat teljes egészében a parlamentben, tehát járok a parlamenten kívüli világban is, nemcsak az irodám és a lakás között, és az autón kívül is létezem, tehát vannak ismereteim a mindennapi magyar valóságról, jelesül például Nógrád megye jellegzetesen aprófalvas településvilágát, ennek a problémáit is meglehetősen jól ismerem. Akkor hát fel kell tenni a kérdést, hogy mi a közösségi érdek. Az-e a közösségi érdek, hogy ott, ahol egyszer iskola volt - igaz, hogy a falu elöregedett és nincsenek már ott gyerekek, és a nyolc évfolyamon összesen hatan tanulnak -, tartsuk meg ezt az intézményt, mert a települési presztízs és sok más, a tradíció azt indokolja, hogy ez az intézmény maradjon fönt, csak azért, hogy fönnmaradjon; vagy az a közösségi érdek, hogy az ilyen típusú településeken élő emberek és az ő gyermekeik a lehető legkönnyebben jussanak hozzá olyan minőségű oktatáshoz, ami az ő versenyképességüket szolgálja.

Azok a gyerekek - ezrével vannak így Magyarországon -, akik ilyen oktatási intézményben tanulnak, még most is ezrével vannak ilyenek, azokról nagyjából hatéves korukban lemondott a közösség. Hatéves korukban kezdenek el olyan versenyhátrányba kerülni, amit egész életükben nem lesznek képesek behozni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), ez pedig biztosan nem lehet közösségi érdek.