Felszólalás adatai

DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm. Tisztelt Ház! A hét végén emlékeztünk meg Kecskeméten és Budapesten, a Villányi úton az 1989. április 15-ei Reformműhely tanácskozásról. Természetesen egy társadalmi-politikai műhely nem fékezheti magát, ezért a múlt dicsőségét felidézve a jelenről és a jövőről is beszéltünk. Akkor, 1989-ben az egész ország lélegzet-visszafojtva figyelte ezeket az eseményeket. Biztosak vagyunk abban, hogy ez a nap előbb-utóbb újra az egész ország történelmi pillanata lesz.

Csupán az a kérdés ma is és holnap is, hogy bele merünk-e nézni az akkori történelmi tükörbe. Elismerjük-e az akkori haladó erők történelmi tetteit, vagy elcsaljuk egymás történelmét, és ezzel megvakítjuk önmagunkat és nem utolsósorban a jelen generációit? '89 áprilisában kemény volt a helyzet. Kecskeméten Nyers Rezső és Pozsgai Imre bátor kezdeményezésére találkoztak ritka módon a reformpolitikusok, a politizáló értelmiség, valamint a frissen kivirágzott önszerveződő politikai mozgalom, a reformkörösök. Szándékuk volt, hogy megállítsák a visszarendeződés erőit, hogy rákényszerítsék az akkori hatalmat az akkor már megalakult Ellenzéki Kerekasztallal való konstruktív, alkotmányos tárgyalásra.

A kecskeméti Reformműhely reformszocialistái elkötelezték magukat a többpártrendszer, a szabad választások, a piacgazdaság, valamint a világtársadalomba - akkoriban így mondtuk: világtársadalomba - való visszaintegrálódás mellett. Visszafordíthatatlanul le kell bontani a sztálini modellt, vissza kell emelni méltó helyükre a megtagadott polgári értékeket - mondtuk már '88 novemberében. '89 április-májusában a reformszocialisták eljutottak az azonnali és alkotmányos rendszerváltás programjához. Nem azért, mintha már korábban nem lett volna ehhez sokuknak bátorsága, hanem azért, mert az áprilisi szükségállapot-ötlet meghiúsítása után értek meg ennek a bel- és külpolitikai feltételei.

A reformszocialisták természetesen már akkor is meg voltak róla győződve, hogy a demokratikus baloldal újjászületése, valamint a demokratikus szocialista értékek történelmi rehabilitálása nélkül a polgári demokrácia nem teljesedhet ki. Akkor persze még nyitott volt a kérdés, hogy a demokratikus baloldalt önállóan hozzuk létre, vagy előbb lebontjuk az állampártot, a visszarendeződés akkori erejét. A szellem, a politika és a társadalmi öntevékenység azokban az években a baloldalon is, de a többi áramlatnál is egymásra talált. Hozzáfogtunk egy társadalompolitikai program kidolgozásához is. 1989 szeptemberében ezt ökoszociális piacgazdaságnak neveztük.

Ezeket a nemzeti és társadalompolitikai stratégiákat néhány hónappal később elsodorták a heves politikai harcok, a szűkkeblű pártcsatározások. Most, alig két héttel az Uniós csatlakozás előtt, az egész magyar politikai elitnek szembe kell nézni a rendszerváltás társadalmi adósságaival. A nemzeti és társadalmi érdekek érvényesítése az Unióban napi politikai kérdés lesz. A demokrácia és az uniós csatlakozás önmagában is nagy érték a társadalom számára, azonban mindez csak üres keret, ha nem látja sorsának jobbra fordulását, ha nem látja emberi méltóságának biztosítását.

A tervezés, a szövetkezés kommunizmusbeli kalandja miatt gyanús szóvá vált. Reformokra, társadalmi integrációra, szövetkezésre van szükség, országtervezésre, országprogramra, az önszerveződés, a civil társadalom, az érdekképviseletek erősítésére. Elhangzott az is a tanácskozáson, hogy dolgozópárti csak az lehet, csak az lengetheti hitelesen a villáskulcsot, aki május elseje után és addig is mindent megtesz például a szakszervezetek erősítéséért. Május elseje 2004-től egyszerre lesz a munkavállalói szolidaritás szociáldemokrata ünnepe, valamint az uniós csatlakozás nemzeti ünnepe.

Talán égi üzenet is rejlik ebben az egybeesésben, mint ahogy abban is talán rejlik égi üzenet, a folyosón hallottam, hogy a Magyar Szocialista Párt összegyűjtötte a választási induláshoz szükséges ajánlócédulákat. Olyan szociális államra van szükség, amely egyszerre felel meg a modernizáció és az esélyteremtés, a társadalmi integráció értékeinek, és mindezt be tudja illeszteni egy nemzetstratégiába. Demokrácia van. Akinek kedve van hozzá, és nincs más ötlete, ásogassa tovább lelkesen az árkokat közösségek, családok, baráti körök és szellemi műhelyek között. De mi, a magunk háza táján másra törekszünk.

1989-ből feltétlenül felvállalhatjuk a szellem és a politika intézményes szerves párbeszédét, és egy olyan társadalmi helyzetben, amikor reformkényszer van, függetlenül a politikai ciklusoktól, amikor az egészségügy, az oktatás, a közszolgálatok területén előbbre kell lépni, egy ilyen időszakban szükség van arra, hogy ezt a 15 évet lezárjuk, és a következő 15 évben a társadalmi hivatásunkra, a rendszerváltás társadalmasítására figyeljünk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)