Felszólalás adatai

DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Szörnyű álmom volt; azt álmodtam, én vagyok a miniszterelnök (Derültség és zaj a kormánypárti oldalon.), és harmincöt dühös ember furkósbottal kerget. A sok bámészkodó pedig azt kiabálja, becsaptál, csaló vagy. Nem értettem, hiszen az üldözöttek majd mindegyike régi cimbora, és még a 2002-es választásokkor is nagyon jó barátok voltunk. Segítettek a kampányban, hirdették a munka szentségét és biztonságát. A tömeg gyalázkodása pedig különösen bántott, hiszen én minden jót megígértem nekik, nem mondtam ugyan, hogy Kánaán lesz kis honunkban, de ez sem járt volna messze az igazságtól. Hogy is volt ez? Mit ígért a miniszterelnök úr annak a harmincöt szakszervezeti szövetségnek, amelyeknek a barátságát, némelyeknek a naivságát oly kiválóan fel lehetett használni a 2002-es kampányban? A jövőben - mármint a választások után - nem lesz olyan, a gazdaságot és a munkavállalókat érintő kérdés, amiben nem konzultálna a szövetségekkel.

Azóta eltelt két év, és a miniszterelnök úr nemhogy a szakszervezeti szövetségek vezetőivel nem mer találkozni, hanem az új kormány által kreált érdekegyeztető tárgyalásokon sem vett részt. A jó példa ragadós, miniszter úr, önt sem látták ott már évek óta. Pedig annak idején majdnem közös kormányzást ígértek. De érthető, ha nincsenek ott, akkor nem tudnak hibázni, és a végén még talán számon is kérhetnék az ígéreteket.

Nézzük meg, hogy a kibúvás helyett mit ígértek a szakszervezeteknek. Nagyon sokat, de ebből két dolog nagyon fájdalmas: ígérték, hogy tervet dolgoznak ki az uniós bérekhez és nyugdíjakhoz való felzárkóztatásra. Erről a mai napig nem esik szó, az ellenzék erre irányuló javaslatait pedig leszavazzák. Szomorú, mert ma Magyarországon a bérek nyolcadát érik az uniós átlagbéreknek, a nyugdíjak pedig még annyit sem. Miért kell ezt az országot kiszolgáltatottá tenni, amikor lehetőségük lett volna a feleslegesen elherdált százmilliárdokból enyhíteni a különbséget?

Hasonlóan fájó a munkanélküliek számának növekedése, amely márciusban már majdnem elérte a lélektani 250 ezer fős határt, a 6 százalékot. A 400 ezer új munkahely teremtése pedig olyan ígéretnek tűnik, ami soha nem fog megvalósulni. Sajnos, eddig a kormány a foglalkoztatáspolitikai eszközök rossz felhasználásával csak a mindennapos gyárbezárásokig, a létbizonytalanság eluralkodásáig ért el. Sajnos, a súlyos mulasztások következtében a magyar társadalom elvesztette biztonságát, életét a bizonytalanság uralja.

Kérdezem, miniszter úr, miért kellett a társadalmat félrevezetni, miért kell, hogy az uniós csatlakozás után a munkahely elvesztésének állandó fenyegetettsége, a bérek minimális vásárlóerejének érzése, illetve ténye uralkodjon? (Taps az ellenzéki oldalon.)