Felszólalás adatai

DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az Országgyűlés az utóbbi időszakban az európai jogharmonizáció részeként (Moraj az ellenzéki sorokban.) számos törvényt alkotott. A jogharmonizáció ránk nézve kötelező feladat - ez történik a szerzői jogról szóló törvény esetében is.

Legutóbb az Országgyűlés 2003 novemberében fogadott el olyan tartalmú módosítást, ami a képviselő úr által feltett interpelláció alapjául is szolgál. A jogszabály a tankönyvpiac szereplőit is érinti, hisz azokban idézetek, szemelvények, képek is előfordulnak, amelyekhez jogdíjfizetési kötelezettségek kapcsolódnak. Hangsúlyozni szükséges azonban, hogy csak a teljes közlésért kell a későbbiekben jogdíjat fizetni, a részletek közléséért nem. Azt is érdemes tudni, hogy a közös jogkezelés révén nem oldható meg egységesen a kérdés.

A szerzőkkel, illetve a jogutódokkal való tárgyalást a művet felhasználó tankönyvkiadók egyenként vagy ügynökség révén végezhetik.

Sajnálatos módon a Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete nem vállalkozott ennek a tevékenységnek az összefogására. Többszöri egyeztetés eredményeként a jogok megszerzésében érintett egyik kiadó, a Krónika Nova Kiadó - és nem Korona Nova - vállalta, hogy a sajátja mellett vállalkozik az őt megbízó más kiadók ügyeinek intézésére is.

A Krónika Nova Kiadó, amely a középiskolai szöveggyűjtemények meghatározó részét forgalmazza, bejelentette, hogy nem emeli a tankönyvek árát a szerzői jogdíjak miatt; a többi kiadó sem jelzett átlagosan 10 százaléknál jelentősebb áremelést. Néhány kiadó, így az Apáczai Kiadó, a Mozaik Kiadó, amelyek a tíz legjelentősebb forgalmat bonyolító kiadók között vannak, a Krónika Nova Kiadó Ügynökséget bízták meg a jogok megszerzésének intézésével. Nem tartom gyanúsnak azt, ha valaki képes a jogok megszerzésére, emellett nem emel árat, és mások is őt bízzák meg saját akaratukból és üzleti érdekeikből e feladat ellátásával.

Drasztikus áremeléssel riogatni, képviselő úr, azért is tudatlanság, mert a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény szabályozza a tankönyvek áremelésének mértékét, és ez nem tesz lehetővé ilyen drasztikus áremelést. De nem akarnak jelentős mértékű áremelést a kiadók sem: az adatfeldolgozás még csak most folyik a kiadóknál, de annyi már elmondható, hogy a számítások szerint például az egyik kiadó 5. osztályos irodalmi olvasókönyvének az összes jogdíja körülbelül 150 ezer forint lesz, aminek fejében négy évre megszerzi a kiadói jogokat, és ha feltételezzük, hogy ez a tankönyv ötezer példányban jelenik meg, akkor könyvenként nem egészen nyolc forint az az összeg, amit a jogdíjért fizetnie kell a kiadónak, az ügynöki közvetítői díj pedig már csak egy forint ebben az esetben.

Természetesen kizárólagos jogot könyvkiadó nem szerez, semmilyen vonatkozásban nem is szerzett, tévesek az ön ilyen információi. Minden könyvkiadónak jogában áll saját magának intézni a művek megjelenéséhez szükséges szerzői jogok megszerzésének az ügyét.

Sajnos, mivel nem nevezte meg a képviselő úr, hogy a Fidesz melyik költségcsökkentő javaslatára gondolt az interpellációjában, így arra nincs is módom választ adni.

Miért állítja a képviselő úr, hogy a zavarosban halászik az, aki december elején, tehát a törvénymódosítás megszavazása után két héttel, mint az ügyben leginkább érintett szöveggyűjtemények kiadója, hozzálát a jogok megszerzéséhez, hogy a törvény hatálybalépésének idejére jogszerűen tudjon működni? És mitől jár jól? A jogdíjakat megfizette a jogutódoknak, a tankönyvek árait pedig nem emeli. Jobb lett volna ön szerint, ha a szöveggyűjtemények úgy kerülnek forgalomba május 1-je után, hogy tisztázatlanok a szerzői jogok?

Köszönöm, és kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)