Felszólalás adatai

KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Asszony! Azt gondolom, nagyon fontos, hogy képviselő úr ezt a kérdéskört most a plenáris ülés asztalára tette, hiszen tudjuk mindannyian, visszaemlékezve a rendszerváltás éveire, hogy egyszerre gondoltunk - mondhatom, milliók itt Magyarországon - arra a rendszerváltást megelőző években, hogy ezáltal nagyobb lesz a jólét és a szabadság az országban, s nemcsak általában, hanem lehetőség szerint mindenki számára, milliók számára is.

Most már, lassan történelmi távlatból mondhatjuk, hogy ez bizony illúzió maradt, legalábbis ami az első másfél évtizedet illeti. Illúzió maradt, mert bár felépültek a demokratikus intézmények, kialakult az alkotmányos új rend, amely papíron garantálja mindenki számára a nagyobb szabadság lehetőségét, de látjuk, hogy a jólét korlátai, a szegénység bizony a papíron írt jogot is tovább korlátozzák. Magyarán, a megélhető hétköznapok szabadsága bizony az egzisztencia által korlátozott még ma is, milliók számára a papíron biztosított, alkotmányosan előírt szabadságjogok nem megélhetők, pontosan a szegénység miatt.

Ezért is, úgy hiszem, önmagában ezért is van analógia a rendszerváltás pillanatai, a rendszerváltás iránti nemzeti felelősség és a mai pillanat között. Hiszen nyilvánvaló számunkra, hogy az európai uniós csatlakozás adhat egy sikeres Magyarország számára - egy, az európai, nálunk boldogabban élő nemzetekhez felzárkózó Magyarország számára - éppen ahhoz kapaszkodót, hogy ez a kettős követelmény, a jólét és szabadság most végre szélesedő körben milliók számára megvalósulhasson; hogy az európai uniós csatlakozás eszközét megragadva Magyarország milliók számára teremthesse meg a hétköznapokban is a szabadság értékeit, lehetőségeit.

Ezért is úgy látom, hogy valóban közös nemzeti programot kell jelentsen az európai csatlakozás, az európai felzárkózás, s ezért a lehető legszélesebb értelemben mozgósítani kell a társadalmi erőforrásokat. Együttműködés szükséges ugyanis ahhoz, s ebben mélyen egyetértek képviselőtársammal, hogy Magyarország a felzárkózás esélyét meg tudja ragadni a lehető legnagyobb mértékben, és ahhoz, hogy ezt az esélyt megragadva a most csatlakozó országok közül lehetőség szerint a legsikeresebb legyen az itt élő milliók számára.

De szóba hozom a másik kérdést is, ami a magyar nemzet számára szintén egy új esély a csatlakozást illetően. Ha Magyarország sikeresen csatlakozik, ha élenjáró lesz a csatlakozó országok között, és gyorsan tud felzárkózni az európai nemzetek sorába, s velünk együtt párhuzamosan a Kárpát-medencében a szomszédos országok is együtt csatlakoznak, végbemehet, szándékaink szerint végbemegy immáron baloldali és modern európai értékek mentén egy békés nemzet-újraegyesítési folyamat is. Ez a békés nemzeti újraegyesítés ismételten - a felzárkózási politikán túl ismételten -, önmagában is indokolttá teszi a nemzeti együttműködést.

Ez olyan program, amely - immáron mondhatjuk - a lassan évszázados magyar különállás és magyar szembenállás és egyfajta rossz történelmi emlékezet feloldására alkalmas lehet; Trianon, mondjuk ki, baloldali európai értékek szerinti feloldását hozhatja a magyarság számára. Ilyen értelemben tehát ez a pillanat, ahol most vagyunk, valóban reformpillanat a nemzet számára, hiszen a nemzet egyes tagjai életében a megélhető szabadságot, a nemzet egésze számára pedig a békés nemzeti újaregyesítést hozhatja el, de ehhez, ahogy ön is mondta, nemzeti együttműködésre, párbeszédre van szükség.

(13.30)

Arra van szükség, hogy a nemzet előtt álló két nagy kihívást, mint az előbb említettem, mindannyian politika fölött állónak tekintsük, és teljes erővel szolgálni kívánjuk a következő időszakban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)