Felszólalás adatai

DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Bábolna mára nagyon mélyre süllyedt, a jelenlegi politikusgeneráció számára Bábolna már semmit sem jelent, nem játszik semmiféle szerepet. Az értékes állami tulajdont most érdektelenségből és tehetetlenségből szisztematikusan rombolják szét. Ezt nem egy külföldi tudósító, hanem egy németországi agrármenedzser írta Magyarországra az elmúlt év december végén.

Ehhez képest a kormány ez év január 29-i ülésén bejelentették, hogy a Bábolna Részvénytársaságot - amely az elmúlt évben 4 milliárd forint veszteséget halmozott fel - az ÁPV Rt.-től 2,5 milliárd forintért átteszik a Magyar Fejlesztési Bankhoz, hogy ezen az értéken privatizálja. Ehhez képest hallottuk azt is Kékkői államtitkár úrtól az imént, hogy az FVM semmit nem tud arról, mi történik két év óta Bábolna kapcsán. Akkor az is egy pótkérdés lehetne, hogy végül is akkor ki készítette elő ezt a privatizációt.

Az 5,5 ezer alkalmazott és az integráció keretében összefogott mintegy 30 ezer termelő aggódva figyelte már az elmúlt években is Bábolna lecsúszását. Ez a lecsúszás a fideszes kormányzás éveiben zuhanásba, belső felélésbe, rejtélyes forráskivonásokba ment át.

(16.00)

Még nagyobb szorongással és tehetetlen dühvel figyelik az érintettek és minden jóérzésű magyar ember az utóbbi hónapok eseményeit, a személycserék, a privatizáció körüli kapkodást. Egyben biztosak: a dolgozóknak egy ilyen rohanó privatizációban biztosan nem lesz semmiféle szerepük.

Kérdezhetnénk azt is: kik lesznek azok a szerencsés magyar kezek? Mi garantálja, hogy tényleges tőkebevonás következik be? Mi garantálja, hogy a tulajdonszerzés után néhány héttel már csak pénzhiány miatt is nem kerül az egész vállalatbirodalom külső kézre?

Ehelyett inkább azt kérdezzük: miért kellett a magyar kincstári birtokok nagy hagyományú zászlóshajóját földre vinni egy kétes jövőjű privatizáció érdekében? Miért kellett egyáltalán az állami gazdaságok tízéves magánosítási gyakorlatának a legrosszabb elemeit összesűríteni éppen Bábolna kapcsán? Hogyan fog a kormány a gyorsított eljárásért, a kapkodó osztogatásért és a kiszámíthatóan káros következményekért elszámolni a jövő generációi előtt? Megéri-e néhány tucat narancsszínű agrártőkés születésének az érdekében ezt a rohammunkát végighajszolni?

Végezetül kérem külön az államtitkár urat, hogy válaszában lehetőleg kíméljen meg közös barátunk, Bokros Lajos emlegetésétől, hasonlóképpen a kommunizmus vérzivataros éveinek felidézésétől. Örülnék annak is, ha válaszában nem elégedne meg azzal, hogy az imént említett Bábolna-skanzen megmaradásával, a turisztikai értékek megőrzésével azt a választ adná, hogy a Bábolna magja megmarad. Valóban megmarad egy emlékmű, amely a Fidesz állami gazdasági privatizációjának szomorú emlékműve lesz, ezt majd valóban a turisták bizonyára kíváncsian fel fogják keresni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)