Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes cégjogi és társasági jogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/1810. sorszámon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/1810/4. és 5. sorszámokon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik: megadom a szót Répássy Róbert közigazgatási és igazságügyi államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirend pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az igazságügyi tárca alapvető és fontos célkitűzésnek tartja a vállalkozásokat, magánszemélyeket érintő bürokratikus terhek felszámolását és a különböző hatósági eljárások egyszerűsítését. E célkitűzés részbeni megvalósítása érdekében született meg a most tárgyalandó törvényjavaslat. A törvényjavaslat a vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentésével és a hitelezők érdekeinek hatékonyabb védelmével összefüggésben módosítja a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi L. törvényt, a cégtörvényt.

A cégtörvény egy tavaly év végi módosításával a természetes személyek cégjegyzékbe bejegyzett lakóhelyadatának megismerése differenciáltabbá vált. A rendelkezés értelmében a természetes személyek tekintetében bejegyzett lakóhelyet a közfeladatot ellátó személyek automatikusan ismerhetik meg. Az e személyi körön kívül esők szintén megismerhetik az adatot, ez a megismerés azonban nem automatikus, ők a törvényes jogcím megjelölése vagy az érintett személy hozzájárulásának bemutatása esetén kapnak információt a természetes személy lakóhelyéről. A megismerés ezen módja a céginformációt kérők ezen körére nézve lényegesen bonyolultabbá vált.

A cégbíróságok és a céginformációs szolgálat által teljesített céginformációs szolgáltatás során a gyakorlat egyértelműen arra mutatott rá, hogy a fent említett két szerv részére az ügyintézés során a lakóhelyadatok megismerhetőségének biztosítása vagy az adat nem megismerhetővé tétele komoly adminisztrációs terhet jelent. A bíróságokat, céginformációs szolgálatot érintő adminisztrációs többletteher különösen fennáll a cégiratok megismerhetőségének biztosítása során, ahol informatikailag nem, csak manuálisan lehet a lakóhelyadat meg nem ismerhetőségét biztosítani.

Fontos megemlíteni, hogy jelenleg a legnagyobb hitelezővédelmi garanciát biztosító, elektronikusan, honlapon megjelenő Cégközlöny és az ingyenes céginformáció megismerhetőségét biztosító e-cegjegyzek.hu honlap sem tartalmazhatja a természetes személyek lakóhelyét. Ez a megoldás a hitelezői érdekek érvényesítését ugyan nem zárja ki, azonban lényegesen bonyolultabbá teszi azt. Mindezekre figyelemmel a forgalom biztonsága, a hitelezői érdekek érvényesülése, valamint az adminisztratív terhek csökkentése érdekében szükséges, hogy a természetes személyek lakóhelyadata mindenki számára egyenlő feltételek mellett, erre irányuló külön kérelem nélkül váljon megismerhetővé.

A törvényjavaslat másik lényeges eleme, hogy rendelkezik a cégbejegyzést elutasító végzés elleni fellebbezési kérelmet elbíráló jogorvoslati eljárás elektronizációjáról. Az elsőfokú cégeljárás 2008. július 1-jén vált kizárólagosan elektronikussá, ettől az időponttól kezdve a bejegyzési, változásbejegyzési kérelmeket csak elektronikus úton lehet benyújtani, amelyet a bíróság elektronikus ügymenetben bírál el.

Jelen törvényjavaslat értelmében a cégeljárás immár teljeskörűen elektronizálttá válik, a cégeljárás során hozott elutasító végzések elbírálására is elektronikusan kerülhet sor, 2011. április 1-jétől a Fővárosi Ítélőtáblán, amely a fellebbezések elbírálásában kizárólagosan illetékes. Az elektronikus ügyintézés biztosítani fogja az ügyintézés gyorsaságát, és a bírókat érintő adminisztrációs terhek is csökkenni fognak.

Mindezek mellett a törvényjavaslat célja, hogy a 77/91/EGK, a 78/855/EGK, a 82/891/EGK tanácsi irányelvnek és a 2005/56/EK irányelvnek az egyesülések és szétválások esetében alkalmazandó jelentéstételi és dokumentációs kötelezettségek tekintetében történő módosításáról szóló 2009/109/EK irányelvet átültesse. Az irányelv a részvénytársaságokra vonatkozó közzétételi és dokumentációs kötelezettségekhez kapcsolódó adminisztratív terhek csökkentéséről rendelkezik. Az irányelv értelmében lehetőség van a társaságok honlapjainak vagy más honlapok használatára az egyesülési vagy szétválási dokumentumok közzétételének céljából. Ennek érdekében azonban biztosítékot kell nyújtani a honlap biztonságosságával és a dokumentumok hitelességével kapcsolatban. A törvényjavaslat ezen rendelkezéseket a társasági törvény 280. §-ának, valamint a tőkeegyesítő társaságok határon átnyúló egyesüléséről szóló 2007. évi CXL. törvény 5. §-ának módosításával ülteti át.

A törvényjavaslat hatályon kívül helyezi az egyéni vállalkozóról és egyéni cégről szóló 2009. évi CXL. törvény azon rendelkezését, amely szerint a céginformációs szolgáltatás során a cégbíróság és a céginformációs szolgálat az információk kiadását megelőzően a természetes személyek cégjegyzékbe bejegyzett lakóhelyét összeveti a személyiadat- és lakcímnyilvántartást vezető hatóság nyilvántartásában szereplő adatokkal. A hatályon kívül helyezést mind a céginformációs szolgálat, mind pedig a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala oldalán fennálló technikai, pénzügyi és egyéb nehézségek indokolják.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A törvényjavaslat a csődtörvényt is módosítja. A csődtörvény az elektronikus kommunikáció elterjedésére tekintettel rögzíti, hogy a csődeljárásban 2011. január 1-jétől a bíróságok és a felek közötti írásbeli közlés kizárólag elektronikusan történhet, továbbá a csődeljárás iránti kérelem, ide nem értve a természetes személyek kérelmeit, kizárólag elektronikusan nyújtható be.

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának tájékoztatása szerint a bíróságok egyik esetben sem tudnak megfelelni 2011. január 1. napjától kezdődően a fentiekben hivatkozott elektronizált ügyintézési kötelezettségeknek. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának civil szervezetek bejegyzése és nyilvántartása, valamint a csőd- és felszámolási eljárások modernizációja című projektje hivatott szolgálni az elektronizált folyamatok kiépítését, azok megteremtését. A projekt megvalósításának időigényére tekintettel a csődtörvényben foglalt elektronikus ügyintézési kötelezettség határidejének fél évvel való meghosszabbítása szükséges.

Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm, hogy meghallgattak, és kérem önöket, hogy a törvényjavaslat elfogadásával támogassák közös szándékainkat, a vállalkozásokat és a bíróságokat érintő bürokratikus terhek csökkentését. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslat mielőbbi elfogadásában nyújtson támogatást.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(14.30)

ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Tisztelt Ház! Üdvözlöm a Házat és a munkánkat figyelőket. Átvettem Lezsák alelnök úrtól az elnöklést.

A bizottságok írásban nyújtották be ajánlásukat, előadót nem kívánnak állítani. Ezért most az írásban előre bejelentett felszólalóknak adom meg a lehetőséget, elsőként Bohács Zsolt képviselő úrnak, Fidesz, Szeged.

DR. BOHÁCS ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az egységes cégjogi és társasági jogi tárgyú törvények módosításáról szóló T/1810. számú törvényjavaslat az alábbi célokat szolgálja. Itt az előttem felszólaló államtitkár úr nagyon részletesen elmondta azokat a fontos információkat, amelyek szükségessé tették ezen paragrafusok vagy jogszabályhelyek változtatását, hiszen sok olyan problémát próbál kiküszöbölni, ami sokkal könnyebbé, egyszerűbbé teszi az úgymond természetes személyek lakóhelyének a megismerését, hiszen, mint említette már az államtitkár úr, volt egy olyan szabályozás, ami nem egyenlő feltételeket biztosított az itt szereplő személyek lakóhelyének megismerésével kapcsolatosan. Ennek részletes indokát már elmondta az államtitkár úr, én mélyebben nem kívánnék belemenni, de mindenféleképpen fontosnak tartjuk ezt a változtatást, hiszen gyakorló ügyvédként is elmondhatom, hogy voltak bizonyos szervek, amelyek sokkal könnyebben, egyszerűbben tudtak hozzájutni ezekhez az információkhoz, ellenben akik valóban sokszor használni kívánták volna ezeket az információkat, jóval nehezebben, körülményesebben tudták ezeket a feladatokat megoldani, vagy néha nehezebben ment.

Említette az államtitkár úr már több alkalommal is, hogy a cégjogi törvény módosítása hogyan, miként segíti elő a későbbiek során az eljáró cégbíróságok, illetve a céginformációs rendszerek munkáját, illetve az ott dolgozók munkáját, ami, úgy gondolom, nagyon fontos a későbbiek során, hiszen ki kell emelni mindenféleképpen a forgalom biztonságát vagy a hitelezői érdekek érvényesülését, valamint az adminisztratív terhek csökkentését, ami igenis, úgy gondolom, nagyon fontos a mostani időben, hiszen minél gyorsabban, hatékonyabban szeretnének dolgozni a jogászok, illetve az ügyvédek, vagy bármely céginformációs rendszerek megkaphassák ezeket az információkat, így úgy gondolom, ez a törvényjavaslat lehetővé teszi azt, hogy gördülékenyebben, hatékonyabban és könnyebben tudjanak az információkhoz hozzájutni.

A törvényjavaslat hatályon kívül helyezi az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény azon rendelkezését, amely szerint a céginformációs szolgáltatás során a cégbíróság és a céginformációs szolgálat az információ kiadását megelőzően a természetes személyek cégjegyzékbe jegyzett lakóhelyét összeveti a személyi adataival, hiszen ez is elhangzott már itt az előbb felszólalótól, de mindenféleképpen úgy gondolom, ez is fontos, hogy ezt a hatályon kívül helyezést meg kell tenni ennek érdekében, hogy könnyebben és gyorsabban juthassunk információkhoz.

Ugyanezen törvényjavaslat rendelkezik a cégeljárást elutasító végzés ellen benyújtott fellebbezési kérelmekről, mert szintén eddig arra volt lehetőség, hogy az első fokon eljáró bíróságon, illetve a végzéssel megkapott információkat elektronikus úton lehetett benyújtott, a másodfokú eljárás során viszont még nem volt szükség arra, hogy akár papír alapon, illetve elektronikus úton működhessen. Az elektronikus cégeljárás a cégbíróságokon 2005. január 1. és 2008. július 1. között fokozatosan valósult meg és épült ki. A cégbíróságok és a cégek elektronikus kommunikációja kezdetben kettő cégformára, a kft.-kre, a korlátolt felelősségű társaságokra, valamint a részvénytársaságokra korlátozódott. 2006 júliusától valamennyi gazdasági forma esetében biztosította a cégtörvény azt a lehetőséget, hogy a cégbejegyzési, valamint a változásbejegyzési kérelmek elektronikus úton is előterjeszthetőek lettek, s ennek eredményeként a cégbíróságok az érintett cégeket elektronikus úton tudták bejegyezni.

Ez a cégtörvény ezen túlmenően 2007. január 1-jétől valamennyi cégforma esetében lehetővé tette a cégbejegyzési, változásbejegyzési kérelmek elektronikus úton történő intézését, így 2008. július 1-jétől pedig kizárólagossá tette az elektronikus cégeljárást, és megteremtette az egy munkaórás bejegyzést is. Itt már ugyan említést tettünk arról, hogy a másodfokú eljárásban is most már kizárólagosan 2011. április 1-jétől a jogorvoslati kérelmek elbírálására a cégtörvény 64. § (3) bekezdése szerint a Fővárosi Ítélőtábla lesz a kizárólagos illetékes.

Mindezek mellett a törvényjavaslat célja, hogy a 2009/109/EK irányelvet átültesse ezekbe az intézkedésekbe, hiszen itt már az előttem szóló államtitkár úr is említette, milyen fontossága van ennek az irányelvnek, hogy a részvénytársaságokra vonatkozó közzétételi és dokumentációs kötelezettséghez kapcsolódó adminisztratív terhek csökkenhessenek. Itt a saját honlapon történő 30 napot megelőzően közzé kell vagy közzé lehet tenni, viszont nagyon fontos az, hogy ezek folyamatosan elérhetőek legyenek, illetve azok a dokumentumok, amelyeket közzétesznek, valóban hitelesek és a valós úgymond eredményeket és feltüntetett adatokat tartalmazza.

A törvényjavaslat ezen rendelkezése a társasági törvény 280. §-ának, valamint a tőkeegyesítő társaság határon átnyúló egyesüléséről szóló 2007. évi CXL. törvény 5. §-ának módosításával ültethető át. Ha ezek valóban megtörténnek, akkor én úgy gondolom, sokkal egyszerűbben és könnyebben lehet majd ezeknek a társaságoknak egy-egy átalakulását vagy akár a szétválását is közzétenni, hiszen a mostani eljárás során jóval bonyolultabb, nehézkesebb és költségesebb volt ezeknek az információknak a közzététele, illetve ezen eljárás módosítása. Úgy gondolom, jóval könnyebben és gyorsabban tudják a társaságok ezeket az átalakulásokat, illetve szétválásokat végrehajtani a társasági szerződés módosítása során.

A csődtörvény az elektronikus kommunikáció elterjedésére tekintettel rögzítette, hogy a csődeljárásban 2011. január 1-jétől a bíróságok és a felek közötti írásbeli közlések kizárólag elektronikus úton történhetnek. Úgy gondolom, ez nem lesz könnyű feladat, hiszen itt már említettük, 2005 és 2008 között vált folyamatossá ez az elektronikus eljárás, és ugye, itt nemcsak a bíróságoknak, hanem a gyakorló ügyvédeknek, jogászoknak is nagyon fontos volt az, hogy erre felkészülhessenek, és az elektronikus úton történő levelezést, illetve a beadványok közötti úgymond összhangot meg kellett teremteni. Egészen biztos vagyok benne, hogy ha ez már kialakul, és valóban évek óta jól működik, vagy működik a cégbíróságokon bármilyen eljárásban, úgy gondolom, a bírósági eljárás során is ez az úgymond elektronikus úton történő levelezés jóval gördülékenyebb és gyorsabb lesz, és talán az irathalmazok sem növekednek egy-egy irodában vagy akár a bíróságokon, vagy akár az ügyfeleknél, illetve a cégeknél.

Azt azért meg kell említeni, hogy az OIT tájékoztatása szerint a bíróságok egyik esetben sem tudnak megfelelni 2011. január 1. napjától kezdődően a fentiekben hivatkozott elektronizált ügyintézési kötelezettségnek, de azt tudni kell, hogy a civil szervezetek bejegyzésének és nyilvántartásának... - valamint a "Csőd- és felszámolási eljárások modernizációja" című projekt hivatott szolgálni az elektronizált folyamatok kiépítését és azok megteremtését. Reméljük, mihamarabb sikerülni fog ez az úgymond elektronizáció, hiszen úgy gondolom, gyorsabb, hatékonyabb és gördülékenyebb ügyintézést tesz majd lehetővé a felek, illetve a bíróságok között.

Erre tekintettel kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy az előterjesztést, a törvényjavaslatot szavazataikkal támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A Fideszt követően az előre bejelentett felszólalók sorában Gaudi-Nagy Tamás következik, a Jobbik képviselője.

Tessék parancsolni, ugyancsak 15 perces időkeret áll rendelkezésére.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy olyan törvényjavaslat fekszik most előttünk, amelynek indíttatásával, céljával, a csődszabályozási tartalmával is egyet lehet érteni, nemcsak jogászként, hanem olyan személyként, amely helyébe bármelyikünk léphet, tehát bármelyikünk lehet egy olyan társasággal jogviszonyba kerülő személy, amely társaság kifejezetten családi érdekekből jött létre, kihasználva azt a lehetőségrendszert, amelyet most már az egy óra alatti cégalapítás, illetve a korlátolt felelősségű társaság valójában korlátlan, nem létező felelőssége jelent. Nagyon sok ilyen példát lehetne mondani. Bohács képviselőtársam is említette az ügyvédi praxisát, én is rengeteg ilyen esettel találkoztam, amikor pontosan az a módosítás, amit most helyre kíván iktatni ez a javaslat, helyre kíván tenni... - mégpedig az, hogy a természetes személyek adatai, lakhelye eltűnt a cégnyilvántartásból.

Milyen érdekes, milyen rejtélyes indok lehetett valóban az, ami az elmúlt pár évben sok jogalkotási feladata között, úgy látszik, ilyen kiemelt célként szerepelt a Gyurcsány-kormány programjában? Mi lehetett a célja? Nyilván az, hogy a konszernjogi szabályok, a háttér-felelősségi szabályok érvényesítéséhez döntő jelentősége van annak, hogy hogyan és milyen formában tud... - mondjuk, egy korlátolt felelősségű társaság, a jogviszonyba kerülő és fizetésképtelenség miatt a követeléséhez nem jutó társaság lehetőségei rendkívüli módon beszűkültek.

(14.40)

Ugyanis mit tudott tenni? Tipikus helyzet az, hogy minden nagyobb beruházási projektre cégbirodalmakat hoznak létre, egy óra alatt létrejött társaságokkal, valójában alvállalkozói hálózattal működtetik azt a vállalkozást, amit megcéloztak, és igazából a társaság mögött a szabályozás oka miatt sem, de ténylegesen sincs valójában vagyonfedezet. Ebben az esetben a társasági törvény lehetőséget biztosít arra, hogy az a személy, az a tulajdonosi kör vagy az az ügyvezető, aki csalárd módon, tudatosan olyan üzletpolitikát folytat, amelynek a célja az, hogy visszaéljen a korlátolt felelősséggel, ebben az esetben személyes vagyonával felelősséggel tartozik annak érdekében, hogy ezt a felhalmozott tartozást kifizethesse.

Azonban a gyakorlatban a cégnyilvántartásból ezen adatok áttekinthető, gyors megismerhetőségének a kivétele ezt a hitelezővédelmi eszközt jelentősen meggyengítette, és számos ilyen esettel lehetett találkozni. Emlékezzünk olyan nagy, például építőipari beruházásokra is, ahol gyakorlatilag alvállalkozások láncolatai, tehát több száz magyar kis- és középvállalkozás ment tönkre, akik ledolgozták, elvégezték a saját munkájukat, és nem jutottak hozzá az őket méltán megillető vállalkozási díjhoz.

Ezt a helyzetet tehát megváltoztatja ez a javaslat. Nyilván a cél és az eszköz így ebben az esetben most ideális egységet alkot. Nagyon ritka az ilyen előterjesztés - és üdvözölnünk kell -, ami tényleg egy létező problémának az orvoslását próbálja szem előtt tartani, amelyben semmilyen egyéb szempont nem jelenik meg, sem rejtve, sem burkoltan olyan fenntartás vagy politikai indíttatás nincs benne, ami egyébként nem fogadható el egy ilyen szakpolitikai jogalkotás területén.

Az elektronikus eljárásnak a felszámolási eljárásokban való teljes körűvé tétele egy helyes és üdvözlendő cél, azonban itt, e helyütt kell mindenképpen felhívni a figyelmet arra, hogy óriási problémák vannak az ismert bírósági leterheltség miatt a felszámolási eljárások elbírálásának az ütemezésével. Ez az egyik legnagyobb rákfenéje jelenleg azon hitelezői körnek, akik nem befektetési, nem valamifajta piramisjáték részeseiként szerettek volna profittöbbletet realizálni, hanem egyszerűen tisztességes asztalosipari vagy bármilyen meleg- vagy hidegburkolási feladatot elvégző cég tagjaként egyszerűen részesei voltak egy ilyen alvállalkozói láncolatnak, amelyben gyakorlatilag a fő, csúcson álló fél a munka elvégzését követően lényegében köddé vált, sok esetben annak tulajdonosaival együtt, és a csődeljárások legtöbb esetben nem vezetnek eredményre, a felszámolási eljárás pedig már a fizetésképtelenség esetére kínál egy olyan lehetőséget, hogy végül is legalább részben kielégítést nyerhessenek a bajba jutott hitelezők.

Ezt a rendszert nagyon komolyan most már több éve válság sújtotta övezetnek kell felfogni és tekintetni, hiszen most már tipikus az, hogy szinte egy éven belül sem fejeződik be, vagy legalábbis sok esetben egy éven belül nem fejeződik be egy ilyen felszámolási eljárás, aminek gyakorlatilag drámai következményei vannak két szempontból. Egyrészt a hitelezők addig lényegében nem bírják már finanszírozni ezt a rettenetes terhet, ami a kint rekedt tartozásuk meg nem térüléséből fakad, másrészt pedig idő nyílik arra, hogy a tőkejavakat, vagyonfedezetet a tulajdonosi kör a jogerős bírósági döntésig lényegében jogszerű, jogszerűnek tűnő vagy kevésbé jogszerű ügyletekkel elvonja. Tehát mindenképpen üdvözlendő a cél, hogy gyorsuljon az eljárás, tehát ha ez a gyorsítás lehetőségéhez juttatja a rendszert, akkor üdvözlendő.

Nyilván össze kell kötni ezt azzal az egyébként örömteli fejleménnyel, hogy a bírósági rendszer a költségvetési törvény mostani szakaszában úgy tűnik, hogy megkapja végül is a 9 milliárd összegnek, amit javasoltam, legalább egy részét, tehát 3 milliárd forintot, éppen Répássy államtitkár úr előterjesztésében. Ez nagyon fontos, hiszen pontosan az ilyen válságövezetekben a jogkereső személyek, szervezetek és gazdálkodók, elsősorban a magyar tulajdonosú vállalkozások itt találhatják meg azt a túlélési lehetőséget, amellyel bizony élniük kell.

Tehát az előterjesztésnek összességében mind az indokolása, mind pedig a tartalma elfogadható, nyilván legfeljebb a kérdést lehet föltenni, hogy miért nem szerepelt ez, mondjuk, korábban az előterjesztések sorában, hiszen sok más egyéb olyan javaslat is a Ház elé kerül, amellyel talán még várni lehetett volna, vagy egyáltalán nem kellett volna ilyen döntést hozni, például olyan jogkorlátozó szabályok törvényi erőre emelése, amelyeket még a Gyurcsány-rendszerben alkottak. De mindenképpen ez a jogalkotási szándék támogatandó, a Jobbik ezt támogatni fogja.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Molnár Attila fideszes országgyűlési képviselő következik, ugyancsak 15 perc áll a rendelkezésére.

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim egy picit megkönnyítették a dolgomat, államtitkár úr is, Bohács képviselőtársam is és Gaudi képviselőtársam is, mert nagyrészt a törvényjavaslat lényegi elemeit elég részletesen és behatóan ismertették, illetve annak a hátterét is, hogy miért van erre a törvényjavaslatra szükség. Mégis, igyekszem nem ismétlésekbe bocsátkozni, de engedjék meg, hogy a törvényjavaslat egy-két olyan elemét próbáljam megerősíteni, ami elhangzott, illetve ami a törvényjavaslat lényegi elemeit illeti.

A T/1810. számú törvényjavaslat az egyes cégjogi és társasági jogi tárgyú törvények módosításáról szól. Az első olvasatra technikainak tűnő változások nagyon is lényeges, a cégbíróságok, a céginformációs szolgálat és a gazdasági élet szereplői által is várt módosításokat jelentenek. A törvényjavaslat öt, a cégek működését érintő alapvető törvény módosítását tartalmazza, ezek a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény; az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény; a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény; a tőkeegyesítő társaságok határon átnyúló egyesüléséről szóló 2007. évi CXL. törvény; valamint a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény.

A törvényjavaslatban foglaltak alapvetően három célt tűznek ki, egyrészt a természetes személyek lakóhelyadatainak megismerésével kapcsolatban felmerült anomáliák kezelését, másrészt a cégeljárás teljes körű elektronizációjának megvalósítását, harmadrészt pedig a már korábban idézett 2009/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést.

A természetes személyek cégjegyzékbe bejegyzett lakóhelyadatai egészen 2009. december 11-ig a cégnyilvánosság alapelvének korlátozástól mentes érvényesülése alapján egyenlő feltételek mellett megismerhetőek voltak mindenki számára. A 2009. évi CXXI. törvény azonban módosította a cégtörvény 10. §-át, és bevezette a lakóhelyadatok differenciált megismerésének korlátját. A lakóhelyadat továbbra is a cégjegyzék része maradt, azonban ezen adatok megismerésének korlátlansága megszűnt, a megismerés módját eltérően szabályozták a közfeladatot ellátó személyek - például bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság, más közigazgatási szerv s a többi - és a közfeladatot ellátókon kívül esők vonatkozásában.

A közfeladatot ellátó személyek közfeladataik ellátása érdekében erre irányuló külön kérelem benyújtása nélkül, automatikusan ismerhetik meg továbbra is a lakóhelyre vonatkozó adatokat, ezzel szemben a közfeladatot ellátókon kívül esők tavaly december 11-e óta csak a céginformáció iránt benyújtott kérelem alapján szerezhetnek tudomást a természetes személyek, például tagok, vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok lakcímadatairól. A kérelemben vagy a kérés törvényes jogcímét kell megjelölni, vagy az érintett személy hozzájárulását kell beszerezni és bemutatni. A céginformációs szolgálat az egyéb személyi körbe tartozók esetében az adatszolgáltatás időpontját és a kért adatokat regisztrálja, ami alapján bármikor visszakereshetővé válik az adatot felhasználó személye.

A jelenleg még hatályos szabályozás szorgalmazói a korlátozást azzal indokolták, fontos közérdek, hogy a nyilvánosság követelménye ne okozzon indokolatlan kiszolgáltatottságot azok tekintetében, akikről az adatok szólnak. Az akkori változás kezdeményezői a rosszhiszemű adatkérést akarták kordába szorítani. Azt, hogy még mit szerettek volna elkerülni, Gaudi képviselőtársam, azt gondolom, elég jól megvilágította, illetve látjuk, hogy arra hivatkoztak még, hogy olyan indokolatlan adminisztrációs terhet róttak az eljáró cégbíróságokra és céginformációs szolgálatokra, ami miatt fontosnak tartották ezt a rendelkezést, ennek a törvénynek az elfogadását.

A törvényjavaslat a közérdekű nyilvánosság elvének mindenféle korlátozástól mentes érvényesítése, a forgalom biztonsága, a hitelezői érdekek érvényesülése, valamint az adminisztratív terhek csökkentése érdekében ismételten módosítja a cégtörvény 10. §-át, és ezzel 2010. december 31-ével újból biztosítja, hogy a természetes személyek lakóhelyadata mindenki számára egyenlő feltételek mellett, erre irányuló külön kérelem nélkül megismerhetővé váljon.

(14.50)

Ezzel gyakorlatilag visszaáll a 2009. december 11-e előtti korlátlan megismerhetőség. A törvényjavaslat ennek érdekében módosítja a cégtörvény más érintett szakaszát is, amellyel lehetővé válik a tagok, a vezető tisztségviselők, a felügyelőbizottsági tagok, a könyvvizsgálók s a többi lakcímadatainak kerülő utak nélküli megismerhetősége. Mindez azt jelenti, hogy mind az e-cégjegyzékben, mind pedig a cégkivonatokban, cégiratokban, például a társasági szerződésben, az alapszabályban és a Cégközlönyben közzétett végzésekben is külön kérelem nélkül automatikusan megjelennek majd a lakóhelyre vonatkozó információk.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat rendelkezik a cégbejegyzést elutasító végzés ellen benyújtott fellebbezést elbíráló jogorvoslati eljárás elektronizációjáról is. Itt elhangzott már Bohács képviselőtársamtól is, hogy az elektronikus cégeljárást cégbíróságokon 2005. január 1. és 2008. július 1. között fokozatosan valósították meg. Ennek a folyamatnak a záróaktusa tulajdonképpen a másodfokú eljárás elektronizációja, ami azt jelenti, hogy a cégbejegyzési kérelmet elutasító végzést a Fővárosi Ítélőtábla, amely a fellebbezés elbírálására kizárólagosan illetékes, elektronikus eljárás keretében bírálja el.

Ez azért is fontos, mert ennek következtében a fellebbezések intézése jóval gyorsabbá válik, a bíróság adminisztrációs terhei pedig csökkennek. Ezen módosítás, szemben a törvényjavaslatban foglalt egyéb módosításokkal, amelyek már 2010. december 31. napján alkalmazandóvá válnak, 2011. április 1-jén lép hatályba. A módosítással tehát megvalósul a cégeljárás teljes körű elektronizációja.

Képviselőtársaim is a szóltak a 2009/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelésről. Ennek az a lényege, hogy lehetőség van a társaságok honlapjainak vagy más honlapok használatára, az egyesülési vagy szétválási dokumentumok közzétételére, ennek érdekében azonban biztosítékot kell nyújtani a honlap biztonságosságával és a dokumentumok hitelességével kapcsolatban.

Végezetül szeretném én is megemlíteni a törvényjavaslat harmadik fontos elemét, ami a csődtörvényről szól. A csődtörvényben előírt elektronikus ügyintézési kötelezettség bevezetésének határidejét 2011. január 1. helyett 2011. július 1-re javasolja módosítani a törvényjavaslat. Elhangzott már, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hivatalának tájékoztatása szerint a bíróságok nem tudnak megfelelni 2011. január 1-jétől kezdődően a hivatkozott elektronizált ügyintézési kötelezettségnek, ezért is van szükség a határidő fél évvel való meghosszabbítására.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy szavazatukkal támogassák a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Következik Schiffer András frakcióvezető úr, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat célkitűzéseivel, illetve irányával egyetértünk, és azt támogatni tudjuk. Ugyanakkor általánosságban lenne néhány kritikai megjegyzésem.

Az egyik arra vonatkozik, hogy jó volna a civilisztikában, a gazdasági szabályozásban a jogbiztonságot megteremteni, mert az elmúlt bő két évtizedben elég sok, nemcsak bosszúságot, de azt gondolom, forintösszegben is mérhető kárt okozhatott az országnak az, hogy az alapvető gazdasági törvények, a polgári jog legalapvetőbb szabályai év közben is igen sokszor változnak, és nagyfokú bizonytalanságot eredményez ez a gazdasági forgalomban. Azért beszélek most erről, mert egy viszonylag kis terjedelmű Gt.-, illetve Ct.-módosítás van előttünk, és mindjárt mondom, mi is az, amire gondolok, amihez még hozzá lehetett volna nyúlni, és eléggé fájóan hiányzik ebből az előterjesztésből.

Előtte csak annyit szeretnék előrebocsátani, hogy talán azt kéne megfontolni a kormányzatnak a jövőben, hogy amikor a társasági törvényt, cégtörvényt, de nyugodtan mondhatom a polgári perrendtartást, csődtörvényt módosítja, akkor lehetőleg egyben egy nagyobb, összefogottabb novellát terjesszen a Ház elé, tehát ha egy mód van rá, kerüljük azt, hogy az Országgyűlés rendszeresen kisebb szeletekben nyúljon bele a legalapvetőbb gazdasági, polgári jogi szabályokba.

Amit én hiányolok, és a kormány előzetes nekiveselkedéséből talán okkal hiányolom, hogy nem kerül sor ennek a szakasznak a módosítására, az a szétválási szabály. Ha már a kormány belefogott abba, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvényt módosítja, akkor nem igazán értem annak okát, hogy miért nem kerül a Ház elé egy lex Strabag, a szétválási szerződéseknél miért nem zárjuk be azt a kiskaput, hogy kartellbírságot, de akármilyen más egyéb közigazgatási vagy más jogkövetkezménnyel sújtott cég a szétválási szabályozás kiskapuit kihasználva vígan kibújik az ilyen közigazgatási hatósági szankciók alól.

Arról van szó, hogy lehetősége lenne a jogalkotónak, mindannyiunknak arra, hogy végre egyszer s mindenkorra kimondjuk azt, hogy ha egy céget akár környezetvédelmi bírság, természetvédelmi bírság, de akár egy versenyhivatali bírság, egy kartell tényállásban elmarasztalás ér, akkor nem lehet azt a játékot eljátszani, hogy mímelnek egy szétválást, majd a tulajdonképpeni cég immáron tisztán megy tovább, és a Gt. hatályos szabályaival élve, pontosabban visszaélve kreálnak egy fal céget, amelyik a sarat viszi tovább. Ezt a kiskaput be kéne zárni, ezzel nagymértékben meg lehetne tisztítani a gazdasági életet is a manipuláló, erőfölényükkel visszaélő, a zavarosban halászó kis-, de főképpen nagyobb vállalkozásoktól, amelyek az elmúlt években is vámszedői voltak a gazdasági szabályozás egyenetlenségeinek.

Azt várnánk, hogy a kormány végre erélyesen hadat üzen a korrupciónak, a különböző tisztátalan gazdasági cselekményeknek, és bezárja az ilyen jellegű kiskapukat. Erre egyébként az LMP javaslatot fog a Ház elé terjeszteni, csak sajnáljuk, hogy ha a társasági törvényhez hozzányúl az új kormány, akkor nem rögtön az ilyen jellegű kiskapuk bezárásával kezdi.

Ami mindenképpen az első számú pozitívum a törvényjavaslatban az, ha kicsit hazabeszélni akarok, akkor azt is mondhatnám, hogy a kormány teljesítette az LMP-nek egy parlamenten kívüli követelését. Nevezetesen, tavaly novemberben az akkori Országgyűlés meglehetősen érthetetlen és felháborító módon törölte a cégtörvényből annak lehetőségét, hogy megismerjük a különböző tulajdonosok, vezető tisztségviselők lakhelyét. Ezt most ez a törvényjavaslat helyre kívánja állítani.

De lássunk világosan, hogy miről van szó! Az akkori előterjesztés a Bajnai-kormány idején adatvédelmi szempontokkal operált, jóllehet a megelőző 18-20 évben, mondjuk azt, hogy 18 évben... - hiszen az adatvédelmi törvény megszületését követően sem Alkotmánybíróság, sem adatvédelmi biztos adatvédelmi szempontból ezzel kapcsolatban aggályt nem talált. Ugyanakkor ha nem megismerhető egy-egy tulajdonos lakhelye, ez például az oknyomozó újságírást nagymértékben akadályozza. Ez valakiknek jó volt, akik a zavarosban kívántak halászni, hogy ezt az információt el lehet titkolni, innentől kezdve szabadon lehet mutyizni, szabadon lehet részesedéseket kivinni off-shore cégekbe, hiszen nem kell hogy valakinek annyira nagyon ritka neve legyen. Egy picit is köznapibb névvel igen könnyen meg lehet téveszteni azokat, akik mondjuk, mögé kívánnak nézni bizonyos összefonódásoknak.

Egész egyszerűen ebben az esetben a közérdek, a nyilvánosság, az információszabadság érdeke az, hogy tiszta, átlátható viszonyok működjenek a gazdaságban, tiszták és átláthatóak legyenek, a közszféra és a magánszféra kapcsolódásai, bizony fölülírnak más megfontolásokat. Ahhoz, hogy ellenőrizni tudjuk azt, hogy milyen nemkívánatos összefonódások vannak magáncégek és a közszféra között, kell a személynévnél eggyel több információ ahhoz, hogy ezeket a gazdasági szereplőket például az oknyomozó újságírás be tudja azonosítani. Éppen ezért ezt a változtatást, ezt a módosítást mindenképpen üdvözöljük.

Természetesen pozitív előrelépés az is, amit az egyébként ingyenes adatlekéréssel kapcsolatban itt változtatni kíván a kormányzat, de szeretném megjegyezni, hogy nem igazán értjük, hogy miért csak a bejegyzett vagy törölt adatok lehet ingyenesen lekérni. Milyen akadálya van annak, ha valaki elektronikusan kíván lekérni, hangsúlyozom, nem a hiteles cégiratokról beszélek, elektronikusan benyújtott okiratot. Ezeket miért nem lehet megszerezni szintén ingyenesen vagy esetleg minimális költségtérítés ellenében? Megint csak arról van szó, hogy a közhitelű nyilvántartások alapesetben számomra, a mi értelmezésünkben közjószágok, ha úgy tetszik, tehát abba az irányba kéne elmozdulni a jogalkotásnak, hogy nemcsak a joghoz, de a közhitelű nyilvántartásokhoz való hozzáférésben is az esélyegyenlőséget próbáljuk meg megteremteni.

(15.00)

Tehát ha nincsen olyan hatalmas költségigénye egy-egy másolat elkészítésének, tehát elektronikus adattovábbításról van szó, akkor nem igazán látja az LMP annak az okát, hogy miért nem lehet továbblépni, miért nem lehet az elektronikusan benyújtott okiratokat egyszerű elektronikus másolatban ingyenesen továbbítani.

Természetesen ettől egészen különbözik az az eset, amikor hiteles másolati, közokirati formában kér valaki valamilyen információt. Itt megvannak azok a gazdasági, illetve egész egyszerűen igazgatáshasználati érdekek, amelyek természetesen indokolják a díjfizetési kötelezettséget.

De ha már itt az elektronikus adattovábbításról beszélünk, közbevetőleg megjegyzem, hogy talán arra is lehetne most már itt pár év eltelte után a tárcának figyelmet fordítania, hogy miután itt megszületik a nemzeti adatvagyonról szóló törvény, nem lehetne-e azon is gondolkodnia a kormányzatnak, hogy a közhitelű nyilvántartások vezetésében, a közhitelű nyilvántartások elektronikus adattovábbításában mennyiben van helyük különböző magáncégeknek. Tehát ha logikusan végigvisszük azt a vonalat, amiért a Ház támogatta a nemzeti adatvagyonról szóló törvényjavaslatot, akkor rögtön felmerülnek kérdések azzal kapcsolatban is, hogy akár a cég-, akár az iparjogvédelmi, akár az ingatlan-nyilvántartásnál az ilyen közhitelű adatok elektronikus továbbításában mennyiben van helyük különböző magáncégeknek.

Ami apróbb és inkább technikai kritikai észrevétel, az a 4. §-sal kapcsolatos, hogy egész egyszerűen nem látjuk az értelmét annak, hogy a létesítő okiratnak és a létesítő okirat módosításának a Cégközlönyben való közzétételét kívánja a törvényjavaslat előírni. Kötelező egységes szerkezetbe foglalt létesítő okiratot a változásbejegyzéskor előterjeszteni, tehát valószínűleg praktikusabb lenne nem a létesítő okirat vagy a létesítő okirat módosításának Cégközlönyben való közzétételét előírni, hanem az egységes szerkezetbe foglalt és nyilván a változásokat külön feltüntető okirat benyújtását, Cégközlönyben való közzétételét kellene elvárni. Azt gondolom, hogy ez lenne egy praktikus megoldás; önmagában a módosításnak a Cégközlönyben való közzététele kevéssé igazítja el például a hitelezőket vagy például az oknyomozó újságírókat. Tehát amíg van - és helyesen van - az a kötelezettség a változásbejegyzési eljárásoknál, hogy egységes szerkezetbe foglalt létesítő okiratot nyújtsanak be, addig az a logikus megoldás álláspontom szerint, hogy a Cégközlönyben akkor ennek a közzétételét írja elő a jogszabály.

És még egy problémánk van ezzel az előterjesztéssel, hogy aggályokat vet fel hitelezővédelmi szempontból, hogy a 8., illetve a 9. §-ban a szétváló részvénytársaságoknál, illetve a tőkeegyesítő társaságoknál a szétválási, egyesülési szerződés tervezete, a vezető tisztségviselők beszámolója, illetve a könyvvizsgálói álláspont megküldése alól felmentést enged, amennyiben a cég ezt a honlapján közzéteszi. Ezt meg lehet adott esetben teremteni, ha van ilyen szándék, de ma nincs olyan rendszer, hogy a hitelezői kör, és adott esetben eléggé bizonytalan kontúrú hitelezői kör számára nyilvánvaló lenne az, hogy melyik az a honlap, vagy mely honlapok azok, amelyeket adott esetben keresni kell. Korrigálom is az előbbi mondatomat, nem is biztos, hogy létezik olyan megfelelő jogi eszköz, amivel itt ezt a bizonytalanságot fel tudnánk oldani.

Tehát álláspontom szerint rendkívül kockázatos a 8-9. §-ban ezek alól a kötelezettségek alól felmentést adni. Ilyen esetekben mind a vezető tisztségviselők beszámolói, mind a könyvvizsgálói álláspont, mind a szerződéstervezetek nagyon fontos információt jelenthetnek - főleg akkor, hogyha valaki a szürkezónában kíván utazni - a hitelezők számára, éppen ezért hitelezővédelmi szempontból rendkívül aggályosnak tartjuk a 8-9. §-oknak ezt a felmentő lehetőségét.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Következik Varga László képviselő úr, MSZP, ugyancsak 15 perces időkeret áll rendelkezésére.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Schiffer képviselőtársamhoz abban mindenképpen csatlakoznék, hogy valóban szerencsésebbek az átfogó módosítások minden tekintetben. Mondjuk, ebben az esetben talán örülhetünk annak, hogy legalább kormány-előterjesztéssel került elénk ez az anyag, és így vélhetően a köröztetés kapcsán az államigazgatásban mégiscsak a megfelelő szakmai munka megtörtént.

Egyébként nyilván így van, hiszen alapvetően és többségében pozitív a véleményünk az előterjesztésről. Most nem bocsátkoznék ismétlésekbe, inkább azokat a kérdéseket említeném meg itt, hiszen a négy frakció rajtunk kívül már elmondta a véleményét, amelyekben talán eltérő az álláspontunk vagy más, mint az önöké.

Egyrészt a természetes személyek lakóhelyadatának megismerésével kapcsolatos kérdéseket tartalmazza az előterjesztésük, illetve a cégeljárás teljes körű elektronizációja megvalósításának az igénye van benne. Ez persze nem maradéktalanul valósul meg szerintünk.

Először talán az elektronizációról egypár gondolatot. Itt a másodfokú eljárás elektronizációjáról is rendelkezik a javaslat, amely nyilvánvalóan örvendetes. Azért hadd mondassék el, hogy ez nyilván az előző kormány idején elindult munkának a folytatása, és mindenképpen egy komoly adminisztrációs tehercsökkenés, amely örvendetes ebben a tekintetben.

Hivatkoznak jogharmonizációs kötelezettségek teljesítésére is az indokolásban, például az egyesülő részvénytársaságok tekintetében több ponton. Nyilvánvalóan a jogharmonizációs kötelezettségek tekintetében is támogatást kaphat az indítvány.

A csődeljárási kérelmek elektronikus benyújtásával kapcsolatban azonban a hatálybalépést eltolja egy fél évvel a javaslat. Ez szerintünk nem szerencsés, ezt el kell hogy mondjuk, és mivel úgy gondoljuk, hogy volt elég idő felkészülni erre a helyzetre, szerintünk szerencsésebb lett volna, ha 2011. január 1-jétől ez is működhetett volna. Azért mégiscsak több mint fél éve kormányoznak, talán lehetett volna erre picit több időt szánni.

A természetes személyek lakóhelyadatának a korlátozás nélküli megismerése tekintetében: nyilván ez egy nagyon érzékeny kérdés, nem cégjoggal kapcsolatos, de folytattunk már le lakóhelyadatok kapcsán - amelyek azért mégiscsak személyes adatok - vitát a Ház előtt, például a népszámlálással kapcsolatban. Nyilván az egy teljesen más előterjesztés volt, nem akarom feltétlenül idekavarni, inkább csak azt szeretném mondani, hogy a frakciónk álláspontja általában véve az, hogy az ilyen típusú személyes adatoknak a lehető legszélesebb körű védelmet kell biztosítani, kivéve persze, ha jogos érdek fűződik ahhoz, vagy valakinek személyes egyéb vagy gazdasági érdeke, hogy ezt megismerje. Nyilvánvalóan senki nem gondolja azt, hogy védeni kellene, mondjuk, a zavarosban halászókat ebben a tekintetben vagy a cégjogi szabályokkal visszaélőket, azt azonban mindenképpen el kell mondanunk, hogy megszűnnek az eddigi védelmi rendelkezések ebben a tekintetben. Ugyanakkor nem lép hatályba az a rendelkezés, amely szerint 2011. január 1-jétől a lakóhelyadat igénylése esetén az adatot a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban ellenőrizni kellett volna.

Ebből az a következtetés azért mégiscsak levonható, nem kell hozzá túl komoly képzelőerő, hogy akkor a kettőt egybevetve arra nincsen kötelező és garanciális szabály, hogy az egyébként feltétlenül nyilvános adat viszont biztosan valós legyen. Ez szerintünk nem szerencsés. Lehet, hogy ez egy elég absztrakt elképzelés, mindenesetre erre szerintünk a javaslat lehetőséget ad ezután, és ez semmiképpen nem jó ebben a tekintetben, legalábbis mindenképpen a tisztázása szükséges; még a Ház előtt van ez a javaslat, nyilván addig a tárgyalása és a tisztázása megtörténhet.

Az is igaz persze, hogy az adminisztratív terhek csökkentése az elsődleges lényege talán ennek, hiszen elég komoly adminisztratív terhet rótt a cégbíróságokra az, hogy ezeknek a személyes adat védelmét biztosító kérdéseknek a kapcsán eljárjon. Ez is érthető, ugyanakkor nem biztos, hogy mindenekelőtt ennek kellett volna kizárólag megfelelni.

(15.10)

Adódik még egy kérdés általában az egész indítvánnyal kapcsolatban, ez egy nagyon gyakori kérdés indítványok kapcsán, hogy honnan lesz pénz, mert nyilván ez az egész pénzbe kerül.

A következő évi költségvetést nézve nem egyszerű a kérdés, merthogy ugyanakkor nyilván az elektronizáció mint folyamat üdvözlendő, és ezt a folyamatot el is kezdte az előző kormány, ez egy folyamat folytatása szerintünk, ugyanakkor mindenképpen kérdés a pénzügyi fedezet kérdése. Itt jövőre már komoly terhek vannak ebben a tekintetben az államigazgatáson.

Összességében véve, még egyszer mondom, többségében pozitív és előremutató kérdésekről lehet ebben a tekintetben beszámolni, azonban vannak bennünk kérdések, és a kérdéseink miatt egyelőre a tartózkodás az álláspontunk, de nyilván változhat ez még a későbbiekben, hiszen módosító indítványokat is elfogadhat a tisztelt Ház.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Nem látok több jelentkező képviselőt. Kérdezem, hogy kíván-e még valaki szólni. Hogyha nem, megkérdezem... bocsánat, rögtön ketten is. Schiffer András képviselő úr, kétperces.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen. Elnézést, elnök úr, csak röviden szeretnék Varga László képviselőtársamnak egy megjegyzésére reagálni, ami az adatvédelmi szempontokat illeti.

Az első cégtörvény az 1989. évi Ctvr. volt, ami tartalmazta kötelező kellékként a lakcímadatok közlését. A következő cégtörvény az 1997. évi CLV. törvény volt, ha jól emlékszem, és mind a kettő az önök kormányzása alatt született. Sem annak idején Németh Miklós, sem Horn Gyula kormányzása alatt nem merültek föl ezzel kapcsolatban adatvédelmi aggályok, és egyébként ombudsman sem jelezte azt, hogy itt túlsúlyban lennének az információs önrendelkezési jogot sértő szempontok. Azzal együtt mondom ezt, hogy tisztában vagyok azzal, hogy ilyen esetekben is természetesen egy alapvető jog, az információs önrendelkezési jog csorbát szenved, de minden ilyen esetben mérlegre kell tenni azt, hogy a konkuráló jogok és érdekek között mi mennyire esik a latba. Feltételezem, hogy mind 1988-ban, mind 1997-ben ezt a jogalkotó mérlegre tette.

Ehhez képest sokkal bonyolultabb gazdasági viszonyok alakultak ki a 2000-es évek végére, még fontosabb lett az a közérdek, amelyik azt kívánja meg, hogy a magánvállalkozások és a közszféra találkozásait világosan földerítsük. Ehhez képest minősítettem úgy, hogy teljesen érthetetlen volt az a hirtelen aggodalom az akkori szocialista kormányzat részéről az adatvédelmi szempontok tekintetében, jóllehet természetesen tudatában kell lennünk annak, hogy nyilvánvalóan itt kímélő módon kell eljárni, hiszen egy alapvető jogot korlátozunk. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólás, Lamperth Mónika képviselő asszony, MSZP.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem hiszem, hogy Varga László képviselőtársam rászorul arra, hogy megvédjem őt, de mégis kell néhány magyarázó mondatot elmondani. Az utolsó mondata kiváló végszó volt Schiffer képviselő úrnak, aki azt mondta, hogy kíméletesen kell eljárni; igen, erről beszélt Varga László képviselőtársam is, és itt egy kívánatos egyensúlyt kellene valamilyen módon előállítani. Ugyanis abban az elvben, amit ön mondott, hogy a védendő értéket kell nézni, abban szerintem mi egyetértünk, és pontosan azért tartjuk kívánatosnak, hogy ne ilyen iszonyú tempóban hajtsák át a törvényeket a parlamenten, hogy ezeket lehessen mérlegelni, hogy legyen tisztességgel idő arra egy bizottsági ülés előtt, egy alkotmányügyi bizottsági ülés előtt, hogy ezt megmérjük, annál is inkább, mert ön hivatkozott arra, hogy a Németh-kormány és a Horn-kormány milyenféle jogi szabályozást tett ide az asztalra. De szeretném fölhívni a figyelmét, hogy itt egy fiatalember ül, Varga László, és se nem Németh Miklós, se nem Horn Gyula, jóllehet mind a kettőjüket tisztelem, de természetes dolog az, hogy ahogyan változnak a körülmények, úgy természetesen változhat egy politikusnak vagy egy pártnak az álláspontja. Én azt gondolom, nekünk is van ahhoz jogunk, Varga László fiatal jogászkollégámnak meg pláne, hogy saját álláspontot és véleményt alakítson ki.

Jó szándékkal állunk ehhez a törvényhez, sokkal több pozitív dolgot látunk benne és támogatandó dolgot, mint kritizálnivalót, ez abból világosan kiderült, amit Varga László képviselőtársam elmondott. És hogyha erre a kíméletes eljárásra, mérlegelésre lesz lehetőség, és lesz esetleg egy olyan módosítás, ami ezt az igényt kielégíti, akkor akár megszavazható ez a törvény a szocialisták által.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő asszony. Normál hozzászólás, Bödecs Barna képviselő úr, Jobbik, 15 perces időkeret.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy hozzászólásomban felhívjam a figyelmet arra a tényre, hogy a magánszemélyek lakóhelyének megismerése a cégtörvény alapján és ennek korlátozása korábban a Fidesz számára is elfogadható volt és ezt támogatta. Ilyen értelemben nagyon örülünk annak, hogy a konstruktív ellenzéki pártok igénye megtermékenyítette a Fidesz gondolkodásmódját, és egy szűk fél év alatt eljutottak oda, hogy ezt a Bajnai-kormány-féle törvényt igenis érdemes módosítani.

2010. június 24-én az igazságügyi tárca részéről Rétvári Bence államtitkár úr, Navracsics Tibor miniszter úr képviseletében ugyanis még az MSZP álláspontját fogalmazta meg számomra írásbeli kérdésemre adott válaszában, amikor is úgy fogalmazott, hogy ez a korlátozás, különösen a tőzsdei cégek adatnyilvánossága kapcsán rendkívül fontos volt. Még az Európai Bizottságra is hivatkozott levelében az államtitkár úr, így fogalmazott: "A módosítás javította e társaságok transzparenciáját az Európai Bizottság felelős társaságirányítási ajánlásaival összhangban. Ennek kapcsán különösen aggályos lett volna, ha a javadalmazás megismerhetősége mellett egyúttal az érintett személyek lakcíme is megismerhetővé válik, s ez az információ visszaélésekhez vezethet. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a törvényjavaslat Országgyűlés részére benyújtott szövegével az adatvédelmi biztos is egyetértett."

Ezt követően úgy fogalmaz az államtitkár úr: "A lakóhely megismerését biztosító törvényi rendelkezéssel összefüggésben fontos rámutatni, hogy a természetes személyek tekintetében bejegyzett lakóhelyre vonatkozó adat továbbra is a cégjegyzék része marad, és az, bár korlátozásokkal, megismerhető, a változás kizárólag a megismerés módjában következett be. A jogalkotó nem a megismerést akarta kizárni, hanem a lakóhelyre vonatkozó adattal való visszaélést és a megismerés parttalanná válását." Ez alatt nem tudom pontosan, mit értett egyébként az államtitkár úr. "Ennek okán az üzletfelek, befektetők, hitelezők védelmét az új szabályozás nem veszélyezteti, hiszen a jogcím bemutatása ellenében bárki megismerheti a lakóhelyre vonatkozó adatot."

Ami a hozzáférés adminisztratív hátterét illeti, erről így fogalmaz: "A céginformációs szolgálat a lakóhely megismerésének tényét az elektronikus rendszerben rögzíti, ez nem jelent külön adminisztrációs terhet, hiszen a megismerés tényére vonatkozó adatokat az elektronikus rendszer automatikusan eltárolja. A fentiekre tekintettel nem tervezzük a megismerés módját meghatározó hatályos szabályok módosítását." Tehát ez mindenképpen egy fontos fejlődés a Fidesz-kormány részéről, és akkor hadd mondjam el, hogy miért támogatjuk ezt a változást.

A 2009. évi módosítás és ezáltal a magánszemélyek lakóhelye megismerésének korlátozása súlyosan akadályozta a gazdasági szereplők és a média szabad hozzáférését a gazdasági társaságok tulajdonosai, vezető tisztségviselői pontos adatainak megismeréséhez, ami egy olyan országban, ahol évente vállalkozások ezrei tűnnek el, kerülnek felszámolásba oly módon, hogy hitelezőiket és köztartozásaikat nem fizetik ki, álláspontunk szerint megengedhetetlen volt. Ez kizárólag azok érdekét szolgálta, akik mások jogait sértve léptek fel a piacon, és mások anyagi javainak és közpénzeknek az eltüntetésén fáradoztak.

Hamis volt az a megközelítés, hogy ezt a rendelkezést ezen személyek privát szférájának védelme érdekében hozták volna, hiszen akinek nincs takargatnivalója, annak lakóhelye ismerete a köz számára semmiféle biztonsági kockázatot nem jelent, nem jelenthet. Ha pedig ezen személyekkel szemben a törvényeket sértő szándékkal valaki bűnöző módon kíván fellépni, arra pedig megvannak a hatályos jogszabályok és megvannak a hatályos bűnüldözési szervek, akik el tudnak és el is kell hogy járjanak.

(15.20)

Ilyen értelemben a Bajnai-kormány módosításának megváltoztatása jelentős előrelépést jelent a jogrendünkben, ezért támogatjuk azt.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Óvatosan megkérdezem, hogy kíván-e még valaki szólni. (Nincs jelentkező.) Ha nem, akkor megadom a szót Répássy államtitkár úrnak abban az esetben, ha kíván válaszolni az elhangzottakra. (Dr. Répássy Róbert: Igen.) Tessék parancsolni, államtitkár úr!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Különösen az utolsó felszólalás rendkívüli módon rámutatott arra, hogy amikor egy új kormány megörököl egy régi apparátust, akkor még írnak ilyen válaszokat az új kormány tisztviselői számára a régi apparátus tagjai. Ettől függetlenül én is örülök annak, hogy most egy olyan javaslatot terjesztettem elő, amely arról szól, hogy megváltoztatjuk ezeket a szabályokat. Bár hozzáteszem - és ez egy kicsit alátámasztja Schiffer képviselő úr felvetését -, hogy itt nem adatvédelmi szempontok játszanak szerepet, hanem - bevallom őszintén - elsősorban az adminisztratív terhek, és nem utolsósorban a költségcsökkentés játszik szerepet abban, hogy ezeket a szabályokat meg akarjuk változtatni, merthogy adatvédelmi aggályok eddig sem voltak felvethetők a személyi adatok kiadásával kapcsolatban a céginformációs szolgálatból.

Összességében nagyon köszönöm a támogató hozzászólásaikat, és különösen örülök annak, hogy a Magyar Szocialista Párt is nagyobb részben elfogadhatónak találta a javaslatot, különösen azért is, mert jórészt azokat a hibákat korrigáljuk, amelyeket ők kényszerítettek rá az előző években a bírósági eljárásokra, a bírósági ügymenetre. Nem mi nem tudtunk fél év alatt felkészülni például az elektronikus ügyintézésre, hanem az Országos Igazságszolgáltatási Tanács jelezte, hogy a bíróságok nem tudtak felkészülni erre. Tehát semmi köze a kormányváltásnak ahhoz, hogy a bíróságok nem tudtak erre felkészülni.

Az elektronikus eljárás sok esetben ténylegesen gyorsítja a bírósági eljárásokat, és ez különösen a peren kívüli eljárásokra igaz, de az elektronikus eljárás ilyen erőltetett bevezetése úgy, hogy ennek nincsenek meg a technikai vagy felkészülésbeli feltételei, nyilván nem szolgálja a közérdeket, hiszen az érintettek, pontosan azok, akik érdekében gyorsítanák az eljárásokat, nem tudnak hozzászokni az elektronikus eljáráshoz.

Itt tehát óvatosabban kell eljárni annál, mintsem hogy határidőket tűzzünk ki és megköveteljük, hogy miért nem vezették már be ezeket az eljárásokat. Úgy látom, hogy nagyon sok olyan peren kívüli eljárás, például fizetési meghagyásos eljárás van, ahol az elektronikus ügyintézés már zökkenőmentesen vagy nagyjából zökkenőmentesen megy, és vannak még olyan területek, ahol az elektronikus eljárásra több felkészülési időt kell hagyni.

Még egyszer összefoglalva: köszönöm a támogató nyilatkozatokat, és kíváncsian várom majd a módosító indítványaikat, hogy a felvetett problémák megjelennek-e azokban. Méltányosan fogunk ezekhez a módosító indítványokhoz hozzáállni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Az általános vitát lezárom, és mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/1812. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását pedig T/1812/3. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Cséfalvay Zoltán államtitkár úrnak, aki - ha a gesztusaiból és a mozgásából jól látom - idejön a vezérszónoki pulpitusra. Húszperces időkeretben öné a szó, államtitkár úr.