Felszólalás adatai

PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán ha egy mondatban kellene összefoglalnom, hogy mi is a II. nemzeti fejlesztési terv, akkor azt lehetne mondani, hogy egy, az igazság minden részletét ki nem bontó kormánynak a hiteltelen programja, amit a Gyurcsány-csomagok ellensúlyozására kívánnak felhasználni.

Engedjék meg, hogy kifejtsem részletekben is a mondandómat. Pedig 2007 és 2013 között a rendelkezésünkre álló 8000 milliárd addicionális forrás számos más lehetőséget is megnyitna, például a regionális különbségek enyhítését, például a meglévő szociális feszültségek enyhítését vagy éppen az egyre növekvő teher alatt működő hazai vállalkozások versenyképességének javítását.

Engedje meg, miniszterelnök úr, hogy picit más aspektusból is megvilágítsam ezt a 8000 milliárdot. Bár kétségkívül fontos Miskolc város költségvetéséhez mérni ezt a számot, de én sokkal egyszerűbben is be tudom önnek mutatni: megközelítőleg pontosan ez a szám az, 8000 milliárd, amivel nem tudnak elszámolni. 6500 milliárddal nőtt az államadósság az elmúlt időszakban, és több mint 1000 milliárd az a privatizációs bevétel, amivel most nem tudnak elszámolni.

Abban azonban egyetértünk, hogy ez a lehetőség, ez a tervezési időszak egyszeri és megismételhetetlen esélyt jelent minden magyar párt számára, minden civil szervezet számára, egész Magyarország számára, ezért mindenkinek van felelőssége a terv elkészítésében. Ugyanakkor kiemelt és megkerülhetetlen a kormánynak a felelőssége, ami valójában nagyon egyszerűen két pilléren nyugszik. Ennek az első pillére a fejlesztési tervek átfogó és szakszerű elkészítése, úgy is mondhatnám, megalkotása, a másik pillére pedig egy hatékony, a pályázókat, a kedvezményezetteket helyzetbe hozó végrehajtási intézményrendszer létrehozása és működtetése.

Nézzük meg, hogy mit tett eddig a kormány a két pillér vonatkozásában! Az NFT II. tervezése nem ott kezdődött, ahogy ön mondta, 2005-ben, hanem 2004 nyarán kezdődött, és magán viselte a kormányzat választási kampányát, annak az árnyékában kezdődött meg ennek a fejlesztése. Ennek megfelelően azt kell mondanom, hogy éppen az aktuális politikai érdekek, választásszociológiai szempontok vagy éppen a kormányzati kommunikáció aktuális kampányai nyomták rá a megfelelő változatokra a bélyegeket. Átpolitizáltság, ad hoc jelleg és szakmai szempontok figyelmen kívül hagyása vezetett el 2006 júniusáig, amikor egész egyszerűen az összes addigi munkát kidobták az ablakon, és azt mondták, hogy újat készítenek. A sok névváltoztatáson átesett program ebben a keresztségben új nevet kapott, Új Magyarország fejlesztési terv lett a neve, de maradjunk szerintem a régi elnevezésnél, hogy tudjuk is, hogy miről beszélünk, és nevezzük nemzeti fejlesztési terv II-nek ezt a tervet.

Sajnos ennek a tervnek a jelenlegi tervezete több szempontból sem elégíti ki Magyarország valós fejlesztési igényeit, például nem számol a gazdasági helyzettel, azzal a gazdasági helyzettel, ami a kormányzati hazudozások után került napvilágra.

(10.50)

Nézzük meg ezeket az elemeket részletesen! Az első elem, hogy az NFT II. nem számol a 2004-2006 között futó NFT I. tapasztalataival. Már 2003-ban, az NFT I. tervezésekor figyelmeztettek a szakértők arra, hogy a túlzottan széles fejlesztési irány, a szétaprózódott prioritások rendszere a rendelkezésre álló források szétforgácsolásához vezet. Nos, ez be is következett az elmúlt években. Átütő eredményről, egyáltalán az egész ország versenyképességét befolyásoló fejlesztésekről sajnálatos módon nem hallhattunk, még az öntömjénező és elbizakodott kormányzati kommunikációban sem. Sajnos, az NFT II. követi az NFT I. tervezési logikáját. Láttuk, milyen nehéz összeszedni azt a prioritástengert, amibe próbálták illeszteni az NFT II-t, a 2007-től lehívható támogatások és célok rendszerét.

A második elem, amit érdemes megvizsgálni, az éppen a társadalmi vita, hogy a gazdasági, szociális és szakmai partnerek által megfogalmazott javaslatok hogyan kerültek be ebbe a fejlesztési tervbe. Azt kell hogy mondjam, hogy felszínesen kerültek be, még jóindulatúan is csak ezt tudom mondani. Nagyon fontos, tudom, hogy a Diákszigeten is elérhető a társadalmi vita, de az is fontos, hogy ne csak formálisan és címszavakban kerüljön beépítésre a nemzeti fejlesztési tervbe a társadalmi partnerek által megfogalmazott javaslat.

Persze, azt kell hogy mondjam, hogy jó, hogyha szakmai tévedések sem kerülnek be egy ilyen tervbe. Engedjenek meg egy pici részletet! Önök azt írják, hogy a kkv fejlesztése, kiemelten a kutatás-fejlesztésre és innovációs támogatásra és az eredmények megjelenésére a szolgáltatásban és termékekben - határozzák meg, ez az egyik lózunguk. Tudják önök - nyilván tudják -, hogy a Magyarországon működő mintegy 310 ezer vállalkozásból csupán 440-nél van kutatás-fejlesztési tevékenység? S tudják önök, hogy ebben a rendszerben nem a kisvállalatok és a középvállalatok, hanem pontosan a nagyvállalatok játsszák a meghatározó szerepet? Pontosan 8 nagyvállalat a meghatározó; és nem a szolgáltatás területén, mint ahogy önök említik, hanem a feldolgozóipar területén. Azok a bizonyos mikro-, kis- és középvállalkozások mindössze 4,5 milliárdot költöttek kutatás-fejlesztésre a 2005-ös adatok szerint. Óriásit kell ehhez ugrani, hogy egy lebéklyózott, megkötözött mikro-, kis- és középvállalkozás ezen a területen tudjon fejlődni.

Azt is mondanám, hogy a valóságtól elrugaszkodott ez az álom, vagyis elhibázott ez a prioritás. Egyébként, kedves képviselőtársaim, ha önök szántak egy kis időt a második és a harmadik olvasat összehasonlítására, akkor azt a következtetést tudják levonni, hogy semmiféle lényegi struktúrát illető javaslat nem került beépítésre. Ez azért is sajnálatos tény, mert éppen a társadalmi vita lényege lenne az, hogy azok, akik közvetlenül az érintettjei lesznek majd ennek a tervnek, el tudják mondani a fejlesztési igényeiket.

A harmadik eleme ennek a történetnek, hogy nem számolnak a magyar gazdaság valós helyzetével és a magyar régiók valós helyzetével. Nem számolnak a magyar költségvetés jelenlegi állapotával, amelyre a magyar társadalom is csak a hazugságspirál összeomlását követően döbbenhetett rá.

Nem számolnak, bármennyire is szeretnének, a konvergenciaprogram várható hatásaival sem, és a vállalkozások terheivel, valamint azzal sem, hogy az önkormányzati szféra évek óta forráshiányos. Az EU támogatási logikája nem egy ajándékutalvány szerint működik, hanem arra az addicionalitás jellemző, vagyis saját forrásokkal kell az addicionális forrást kiegészíteni. A kérdés az, hogy fogja tudni megtenni a vállalkozás, amikor éppen az elviselhetetlenség határait feszegetik azok a megszorítások, amelyek nap mint nap terhelik az önök jóvoltából a vállalkozásokat. Ez fogja tudni az önrészt biztosítani? Vagy éppen hogyan és miként lesz az önkormányzatoknak a működési költségek és a felvett működési hitelek kamatainak és tőketörlesztésének visszafizetése után elegendő önrésze a pályázatok benyújtásához? Hogyan lesz ilyen feltételek mellett felhasználható az önök elképzelése szerint százszázalékosan ez a 8000 milliárd forint EU-s forrás, amiről éppen most beszélünk? Látjuk, hogy nagyszerűen is el lehet ezt költeni. A miniszterelnök úr beszédében majd kétszer sikerült rövid idő alatt elkölteni ezt a fejlesztési forrást, de láttunk már erre példát a tavaszi kampányban is.

Képviselőtársaim! Beszédem másik részében arról az intézményrendszerről szeretnék beszélni, amit önöknek ki kellett volna építeni. Sajnos, ennek a kiépítésével már az NFT I. idején is adósok maradtak. Csak egy példa a számtalan anomáliából: 2004-2006 között a felhasználható 690 milliárd forint forrásból összesen 260 milliárd forint került kifizetésre a kedvezményezettek részére, és ebben benne vannak a központi programok, és benne van az, hogy ennek 30 százaléka előleg. Vagyis Baráth Etele képviselőtársam vállhúzogatása ellenére több mint egy év késésben vannak, nem akármihez, saját magukhoz képest. Az NFT II. végrehajtási intézményrendszere pedig, miniszterelnök úr, nincs kiépítve, még a tervezés fázisában van, még akkor is, ha már késznek tekintik. Tudom, hogy az önök kormányzati kommunikációjában ez már kész van, hiszen azt mondják, hogy a pályázati felhívásokat már januártól be lehet nyújtani. Erre azt tudom mondani, hogy újabb ambiciózus ígéret a sok közül. Ne így legyen!

Az intézményrendszerből jelenleg csak az irányító hatóságok struktúrája látszik. Az azonban már elegendő ahhoz, hogy lássuk, a korábbiakhoz képest csak a centralizáció szintje erősödik. Miről van szó? Budapesten fogják eldönteni, hogy ki mit fog elnyerni. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség lesz az élet és halál ura az uniós pénzek elosztásakor. A kisebb egységeknek, területi egységeknek, kistérségeknek, megyéknek, régióknak beleszólása sem lesz az önök javaslata szerint a döntési folyamatba. Ha az önök törekvését XIV. Lajos, a Napkirály látná, akkor nagyon szép dicséreteket hallanának tőle, de az ő törekvése nem egyezett meg az európai uniós törekvésekkel. És itt a decentralizáció és a szubszidiaritás az, amilyen elvek köré szerveződnie kellene ennek az intézményrendszernek. Ennek a tetején egyébként egy csodálatos intézmény van, úgy hívják, hogy FIT - ez a vének tanácsa, a bukott miniszterek testülete. Olyan ez, mintha Hamlet halott apjának a szelleme nyúlna vissza, és döntene az uniós fejlesztési forrásokról. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

Mit szeretnénk mi? Mit gondolunk mi a nemzeti fejlesztési tervről? Egész egyszerűen azt gondoljuk, egyetértve önökkel, hogy valós együttműködést kell a fejlesztési terv kialakítása során megteremteni; valós politikai, társadalmi, tudományos és kulturális szereplőkkel történő együttműködést. Továbbá a magyar gazdaság állapotát, lehetőségeit és erősségeit figyelembe vevő gazdaságfejlesztési operatív program, lehetőség szerint önálló operatív program a hazai mikro-, kis- és középvállalkozások támogatására, azért, hogy ne harmadrangú beszállítói legyenek a nagyvállalatoknak, a globális vállalatoknak, hanem elsődleges élvezői a hazai forrásoknak.

(11.00)

Természetesen azt javasoljuk, hogy vonják be az intézményi rendszerbe a regionálisan működő hatóságokat és a választott önkormányzati képviselőket is. Olyan regionális fejlesztési terveket szeretnénk - remélem, ebben egyetértünk -, amelyek nem egy közepes szinten megírt sci-fi regényhez hasonlítanak - biopolis, technopolis -, hanem konkrétan a magyar gazdaságról és a magyar régiókról szólnak. A régiók problémáját pedig nem lehet Budapesten értelmezni, hanem csak regionális szinten.

Fontos lenne, hogy az ágazati operatív programok vonatkozásában a minisztériumokhoz kerüljön vissza az irányító hatóság. Természetesen mindezt keretbe kell foglalni. A tervezést és a tervek végrehajtását egész egyszerűen jogi normakontroll alá kell vetni. Nem lehet még egyszer nekikezdeni egy tervezési folyamatnak úgy, hogy nem látjuk annak a stációit. Egyáltalán a stratégiai tervezésről, programozásról, végrehajtásról, ellenőrzésről mihamarabb törvényt kell alkotnia a parlamentnek.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Felül kell vizsgálni - mint ahogy Lamperth Mónika miniszter asszony említette - a területfejlesztési törvényt is, amely jelen állapotában valóban nem alkalmas az uniós források fogadására, hiszen indokolatlan az a kormányzati túlsúly, ami a regionális fejlesztési tanácsokban van. (Zaj a kormánypárti oldalon.) Fontosnak tartom, hogy meg kell szüntetni a kormányzat részéről delegált tagok szavazati jogát. (Derültség a kormánypárti oldalon.) A döntéseket az általános derültség ellenére helyi szereplőkkel kell meghozatni, mert ők a felelősei és a céljai ezeknek a forrásoknak. (Göndör István közbeszól.) Lehet, hogy igaza is lesz bizonyos aspektusban, ön viszont nem kellően tájékozott e tekintetben.

Annak a törvénynek a módosítása, amire oly sokszor hivatkoznak - valóban nem voltam részese ennek a folyamatnak -, 1999-ben történt meg, ha a közös emlékezetünk nem csal. Tudja, abban az időben Magyarország még nem volt az Európai Unió tagja, vagyis a rendelkezésre álló források nemzeti források voltak, ezért azok szétosztása kormányzati kompetencia volt. Innentől kezdve indokolt volt a törvény ily módon történő átalakítása. Lehet, hogy nem tudom pontosan idézni a miniszterelnök urat, ezért elnézést kérek, de ön említette, hogy a 8000 milliárd forintos fejlesztési forrás nem a kormány pénze, hanem mindannyiunk közös pénze. Mindannyian közösen vagyunk kedvezményezettjei, ezért a döntéseket oda kell helyezni és oda kell telepíteni, ahol arra lehetőség van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen jó lenne végre megérteni azt is - tudom, hogy elég nehéz lehet -, hogy az európai uniós ügyek nem viselik el a féligazságokat, a csúsztatásokat, hanem megkövetelik a teljes igazság kibontását. Úgy is mondhatnám, hogy az NFT II-t fogjuk fel egy próbatételnek, fogjuk fel egy közös próbatételnek. Ha a kormánynak komolyak volnának a szándékai a kompromisszumkeresést illetően, akkor lenne miről, volna miről beszélgetni. Mi komolyan vettük annak idején, amikor felkértek minket arra, hogy szakértőként működjünk közre ennek a tervnek a kialakításában, csak azóta ez a meghallgatás és együttműködés elmaradt. Az alternatív javaslataink továbbra is készen állnak; készen állnak az egyeztetésre és készen állnak a megvalósításra is. Hiszünk benne, hogy a 2007 és 2013 között rendelkezésre álló uniós addicionális forrásokat hatékonyabban, célszerűbben és sikeresebben lehet felhasználni, mint a 2004-2006 közötti időszakét.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)