Felszólalás adatai

A mindegyikünk számára emlékezetes nagy nyári dunai árvíz tapasztalatai alapján került elénk ez a törvényjavaslat, amely javaslatot tesz az árvízi lefolyást biztosító nagyvízi meder mederkezelési terveinek a belügyminiszter részéről történő mielőbbi kiadására, és így jogszabályi szinten területfelhasználási szabályok megállapítására. Továbbá a nagyvízi meder határai mindenki számára nyilvánossá válnak, mivel a mederkezelési tervekkel összhangban az ingatlan-nyilvántartásba díjmentesen feljegyzésre kerül a terület nagyvízi meder jogi jellege. Harmadjára, az árvíz által veszélyeztetett nyílt ártéri településeknek az állam segítséget nyújt azzal, hogy az érintett vízügyi igazgatóság állami költségvetésből az önkormányzatok helyett elkészíti a védekezés alapját képező települési vízkár-elhárítási terveket, illetve gondoskodik a már meglévő tervek felülvizsgálatáról.

(16.00)

Jelenleg a kizárólagos állami tulajdonban lévő folyók, kis vízfolyások és csatornák vagyonkezelését és üzemeltetését végzi a vízügyi igazgatósági szerv. A törvényjavaslat szerint ezek mellett a vízügyi igazgatóságokhoz kerül a forgalomképes állami tulajdonban, de jelenleg víztársulati kezelésben vagy üzemeltetésben lévő csatornák és kis vízfolyások vagyonkezelése, így valamennyi állami tulajdonú vízi létesítménynek a vízi közművek kivételével egységesen a vízügyi igazgatóság lesz a vagyonkezelője.

Mivel nem csupán a vagyonkezelői jog, hanem a művek fenntartása és üzemeltetése is a vízügyi igazgatási szerv feladata lesz, a gyakorlatban megvalósuló egységes üzemeltetéstől az árvíz és belvíz elleni megelőzés erősítését és a gyorsabb védekezést várjuk. Szintén a tartós belvízhelyzet elkerülését, a szervezett vízvisszatartást és az öntözővíz-továbbítás eredményességének fokozását szolgálja az a javaslat, amely szerint a helyi önkormányzati tulajdonban vagy magántulajdonban lévő vízfolyások, csatornák fenntartását és üzemeltetését a vízügyi igazgatóság átvállalja, ha ezt az érintett ingatlantulajdonos kezdeményezi.

Ennek előfeltétele, hogy az üzemeltetésre felajánlott csatornák, vízfolyások belvízelvezetést szolgáljanak, vagy szerepet töltsenek be az öntözővíz-továbbításban. Az átvállalás esetén a tulajdonos nem változik, és a vízügyi igazgatóság kezelésébe kerülő létesítmények fenntartásának és üzemeltetésének költségeit az állam viseli. A vízügyi igazgatóság és a vízfolyás vagy csatornaszakasz tulajdonosa közötti megállapodásra a polgári jog szabályai vonatkoznak, és üzemeltetési szerződés megkötésére kerül sor. Egyben számolnunk kell azzal a lehetőséggel is, ha egyes elhanyagolt csatornaszakaszokra a tulajdonosok nem kívánnak üzemeltetési szerződést kötni, de a karbantartásról, tisztításról sem gondoskodnak, és ezzel esetleg mások földterületeinek belvíz alá kerülését idézik elő, vagy épp az öntözési célú víz továbbítását akadályozzák.

Ezekben az esetekben a törvényjavaslat biztosítja a vízügyi hatósági döntésben az állami vagyonkezelőt, hogy a vízügyi igazgatóságot kijelölhesse a magán- vagy önkormányzati tulajdonban lévő vízi létesítmények üzemeltetésére. Természetesen ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a tulajdonos a későbbiekben a vízügyi igazgatósággal üzemeltetési szerződést kössön. Ilyenkor a vízügyi hatóság a kijelölő döntést hivatalból visszavonja.

Tisztelt Országgyűlés! A fentiekben ismertetett valamennyi módosítás közös célt szolgál: a hazai vízgazdálkodás erősítését. Ennek részét képezi az árvízi megelőzés hatékonyságának növelése, a veszélyeztetett helyen fekvő települések tekintetében a vízkár-elhárítási tervek állam általi elkészítése, illetve a területhasználati szabályokat és korlátokat is meghatározó nagyvízi mederkezelési tervek mielőbbi kihirdetése. Szintén közös érdekünk a dombvidéki vízfolyások és a síkvidéki csatornák sokszor elhanyagolt állapotának megszüntetése, és a karbantartott létesítményekkel a belvíz elvezetése, valamint a mezőgazdaságból élők részére az öntözővíz biztosítása.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kérem, hogy a benyújtott törvényjavaslatot az Országgyűlés támogassa.