Felszólalás adatai

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mielőtt a gazdák és a vidék helyzetével kapcsolatban néhány gondolatot elmondanék, nem tudom megállni, hogy két miniszteri hozzászóláshoz ne fűzzek néhány gondolatot.

Lélegzet-visszafojtva hallgattam például Kóka János miniszter úr szemérmes önvallomását, valahogy így fogalmazott: nem voltunk eléggé őszinték. Az embernek valóban eláll a lélegzete; ha magyarra lefordítjuk, ez azt jelenti, hogy folyamatosan és tudatosan hazudtunk. A másik: ezen a bázison, a hazugságbázison kérik számon az őszinte együttműködést. A miniszter úrnak szerettem volna elmondani, de nincs itt, hogy bizony a hazugság alapján nehéz őszinteséget számon kérni bárkin, és bizalmi viszonyt kérni az ellenzéktől, és nemcsak az ellenzéktől, hanem az országtól, mert itt az országról szól a történet.

Az is meglep, amikor miniszteri hozzászólásokban azt hallom, és Kóka miniszter úr vehemensen és szinte felháborodva sorolta azokat a tételeket, amelyek az államcsődöt jelentik. Az ember önkéntelenül megkérdezi: tessenek mondani, kik voltak a miniszterek, amikor ez a csődhelyzet kialakult?

Veres pénzügyminiszter urat is nagy érdeklődéssel hallgattam. Most vagy nem értette a kérdést, vagy szándékosan nem arra válaszolt. Elmagyarázta ugyanis, hogy miből áll az államcsőd, miből áll a hiány, de nem ez volt a kérdés, miniszter úr. A kérdés az volt, hogyhogy két hónappal ezelőtt nem tudott minderről. Két eset lehetséges, miniszter úr: vagy tudott róla, akkor hazudott, és akkor azért nem alkalmas miniszternek, vagy nem tudott róla pénzügyminiszterként, akkor pedig azért nem alkalmas miniszternek. Ha ennyit a miniszteri expozékhoz megengednek, mert ez kikívánkozik az emberből: nem arra válaszolt, miniszter úr, amilyen kérdés elhangzott, és én értem, hogy miért nem válaszolt ezekre a kérdésekre.

A gazdákkal kapcsolatban hadd mondjak néhány gondolatot! Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a kormány - ahogy a társadalom más csoportjait is - a gazdákat is hintába ültette. Miben nyilvánul meg a hintapolitika a gazdák esetében? Választás előtt kifizetési dömping, úgy, hogy a korábbi elhalasztott kifizetéseket is a választásokhoz hozza, sőt bizonyos 2006-os kifizetéseket is előrehoz, hogy soha nem látott mennyiségű pénzt lássanak akkor épp a gazdák, majd jön egy csomag, amivel a többszörösét visszaveszi. Na, ez a hintapolitika! Az államcsődöt, miniszter urak - miután a pénzügyminiszter úr van itt, neki vagyok kénytelen mondani, és nem tudom a miniszterelnök úrnak mondani -, nem lehet a gazdák és a vidék forrásaiból finanszírozni, nem lehet a gazdatársadalom nyakába varrni. A gazdatársadalom kivéreztetett. De a baj egy kicsit nagyobb ennél, semhogy csak erről beszéljünk.

Mi is zajlik itt körülöttünk? David Korten, A tőkés társaságok világuralma című könyv szerzője - világhírű közgazdász egyébiránt - azt mondja, hogy egy modern kétpártiság van kialakulóban a világban, ahol az egyik oldalon állnak a globális tőkeérdekek és helyi rezidenseik, és a másik oldalon állnak a helyi közösségek, a helyi gazdaság és társadalom szereplői. Igazi fenyegetéssé ez a modern kétpártiság akkor válik, ha az állam a helyi gazdaság és társadalom, a helyi közösségek helyett a globális tőke és helyi rezidensei pártjára áll.

(18.20)

Mondjuk ki: a Gyurcsány-kormány pontosan ezt teszi! A csomag, amit összeállított, olyan pénzbehajtás, amely szerves folytatása, következménye az előző négy év katasztrofális kormányzásának, terheit 80 százalékban a helyi gazdaságra és társadalomra, a családüzemre és a közüzemre hárítja, és pusztán 20 százalékát a tőketulajdonosokra, kedves miniszter úr.

Kedves baloldali Barátaim! Kedves Lendvai Ildikó Asszony! Nincs itt, de ő hivatkozott a baloldali értékekre és a baloldali elkötelezettségre. Önöket becsapják; ennek semmi köze az igazságossághoz, a szolidaritáshoz, a szociáldemokráciához, ami Magyarországon zajlik. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Honnan tudod?) Azt mondja az MSZP programja - tessenek elolvasni -: több felelősséget fent, több lehetőséget lent! (Egy hang az MSZP soraiból: Így van!) Most mit tapasztalunk? Több felelősséget kérnek lent, valószínűleg azért, hogy több lehetőségük legyen fent. Mielőtt megköveznének a túloldalról, hadd mondjam el, hogy ez Szalai Erzsébet helyzetértékelése, és ha nem ismernék Szalai Erzsébetet: ő a Baloldali Értelmiségiek Társaságának alapító tagja, szociológus, a Tardos-iskola tagja.

Mindezek egyébiránt a gazdatársadalmat sújtják a legsúlyosabban, és engedjenek meg néhány példát erre elmondani. A történet ugyanis arról szól, hogy olyan léptékű tőkespekuláció zajlik az egész térségben egyébként, a csatlakozott tíz ország térségében, aminek a tárgya alapvetően a föld. A nemzeti vagyonunk 25-30 százalékát a termőföld értéke teszi ki.

Nem tudom, kedves szociáldemokrata barátaim tudják-e, hogy Magyarországon vannak már több százezer hektáros holdingok, spekulációs célú holdingok. (Kuncze Gábor: Jézus, Mária! Csak nem?) És a tárgya a dolognak mi? A föld értéke ma, barátaim, Magyarországon 300-500 ezer forint. Ha ki tetszenek menni Ausztriába, 5 és 9 millió forint közötti földértékről van szó. Ennek a spekulációnak az útjában áll a parasztság, aki nem spekulálni akar a földre, hanem meg szeretne élni belőle. (Kuncze Gábor közbeszól.) Nem lehet hozzáférni ehhez a vagyonelemhez, ugye, Kuncze képviselő úr? (Kuncze Gábor bólint.) Nagyon élénken bólogat, örülök, hogy egyetért ezzel. (Kuncze Gábor: Önnel természetesen! Már régóta. - Derültség a kormánypártok soraiban.)

2011-ben pedig, kedves Kuncze úr, jön az önök által áhítva várt liberalizáció; amikor bárki bármilyen tőkeerővel ajánlatot tehet a magyar földre, kedves frakcióvezető úr. Valószínűleg arról szól a történet, hogy még ez előtt a liberális földpiac előtt meg kéne a magyar földvagyont szerezni egy szűk körben. Milyen eszközök vannak, amelyek ebbe az irányba hatnak? Hadd mondjak néhány egyszerű kis példát: az információ-visszatartás. Az MSZP programja pontosan fogalmaz, azt mondja: a lehetőséggel csak az képes élni, aki tud róla. Na, ez a lényege az információ-visszatartásnak. (Kuncze Gábor: Hát az biztos!)

Az EU-csatlakozás előtt is informálatlanok voltak a magyar gazdák a lehetőségekről és a veszélyekről. Most tervezik a következő hétéves időszakot, barátaim. (Derültség, zaj a kormánypártok padsoraiban.) Mosolyognak a túloldalon, de nem tudom, kinek a kezében van a nemzeti agrár-vidék fejlesztési program. Merthogy a kormány ezt nem hozta ide! Pedig 840 milliárd forint érték kel el az elkövetkező hét évben. És egyáltalán nem mindegy, hogy milyen érdekkörben költjük ezt el. Nem jött ide a nemzeti agrár-vidék fejlesztési program. A gazdák nem tudnak minderről semmit most sem. De nem csak a gazdák nem tudnak róla, a parlament sem tud róla. Nem terjesztik ide ezeket a programokat.

Magda Sándor barátunk kedvenc szavajárásával talán azt mondhatnám, hogy ilyen körülmények közt, ha az információ hiányzik, a lezsugázás sokkal könnyebbé válhat; könnyebben lehet a forrásokat egy irányba terelni. Vagy idézhetném - nincs itt, az előbb itt volt - képviselőtársam, Szanyi Tibor államtitkár urat, aki egy őszinte pillanatában elmondta, hogy mi történik itt, barátaim, az agrárium körül. Azt mondta szó szerint: "Az agrárpénzek több mint 90 százalékát kevesebb mint száz ember teszi zsebre." Nem én mondtam, egy klasszikus a túloldalról. Keveseknek sokat, sokaknak semmit - ez az önök programja, kedves barátaim. (Göndör István: Állami gazdaságok!)

A gazdatársadalmat és a vidéket erősítő támogatásokat mellőzik. Soroljak néhány ilyet? - amik a vidékfejlesztési tervben ott lehetnének, de nem akarnak rá forrásokat tenni. A családi gazdálkodók kedvezményei, az őstermelők újabb sarca, ami most szerepel a csomagban; a félig önellátó gazdaságok támogatásának mellőzése; a kicsik fölerősítése, hogy meg tudjanak maradni; összefogásuk támogatásának mellőzése; az idős gazdák korai nyugdíja, amit az elmúlt alkalommal már volt szerencsém elmondani, ami a folytonosságot biztosítaná a családi gazdálkodásban. Helyette a földért életjáradékot programot vezetik be, aminek a lényege, hogy elvesszük a földet a gazdától, megszakítjuk a folytonosságot a családon belül. Nem tudja átadni a fiatal gazdának, aki megújítaná a birtokot, majd elővásárlási jogokat biztosítanak, mint ahogy biztosítottak, tőkés társaságok részvényesei számára, uraim.

A Nemzeti Földalapban elő-haszonbérleti, elővásárlási joga van a tőkés társaságok részvényeseinek a helyben lakó magyar gazdával szemben. A végpontoktól megszabadult a gazdatársadalom. Sem a kereskedelem nincs a kezében már, hanem multicégek kezében van, sem a feldolgozóipar nincs a kezében; teljes a kiszolgáltatottság.

A piacvédelem eszközeinek leépítése zajlik, a minőség-ellenőrzés rendszereinek leépítése. Kiszolgáló hálózatok nélkül hagyják a gazdatársadalmat. A falurombolásnak olyan indirekt eszközeit alkalmazzák, ami a forrásmegvonásból származik. A nemzeti agrár-vidék fejlesztési terv, amire hivatkoztam - nem tudom, tudják-e, kedves kormánypárti képviselők - nulla forintot tervez az elkövetkező hét évben az alapvető szolgáltatásokra a kistelepüléseken, amiről Hargitai képviselőtársunk beszélt. Nulla forint van!

Nulla forintot tervez a Leader-tengelyre, a helyi kezdeményezésekre, a helyi társadalom erősítésére. Az ezer fő alatti lélekszámú településeken be akarja záratni törvényi megerősítéssel az önkormányzatokat, a polgármesteri hivatalokat. Az önkormányzatiság szétzúzása zajlik. Valószínűleg egy képlékeny massza kéne hogy váljon a vidék társadalmából. Hadd tegyem hozzá: eredményes ez a törekvés. 2000 óta 260 ezerrel csökkent a gazdasági szereplők száma a mezőgazdaságban, ez katasztrofális következményekhez vezet. Egyre többen adják föl ma is. A csomag gyorsítja ezt a folyamatot, amit összeállítottak önök. Megvalósulni látszik az, amit Kóka János már előrevetített. (Dr. Kóka János miniszteri székéhez lép.) Itt van, miniszter úr, nagyon örülök neki.

Ön azt mondta, hogy egy országot úgy kell működtetni, mint egy részvénytársaságot, ugye? Magyarország zrt. látszik megvalósulni itt. Zártkörű méghozzá ez a részvénytársaság! Egy szűk kör részvénytársaságaként kezelné az országot, valószínűleg. (Kuncze Gábor: Mi lenne, ha rögzítenénk, hogy ez hülyeség! Derültség a kormánypártok padsoraiban.) Ez egy olyan gettósodáshoz vezet, ami Dél-Amerikát mutatja, miniszter úr. Ezt ön is pontosan tudja. Ott egy ilyen folyamat lezajlott, kedves miniszter úr. Délamerikanizálódunk, kedves miniszter úr, ha ezt folytatják így, amit ön is képvisel.

A gazdák, a falu társadalma és annak nagyobb része elutasítja ezeket a programokat, kedves miniszter úr. A Fidesz és KDNP vezette néppárti koalíció pedig a gazdák és a nép pártjára áll. Hadd tolmácsoljam végezetül a gazdák üzenetét (Folyamatos zaj.), nem úgy, direkt módon, ahogy egyébként a gazdák ezt megfogalmazzák, mert az utóbbi időben elég egyenes megfogalmazásokat hallunk arra vonatkozóan, hogy mi történjen Magyarországon, és mi történjen a kormánnyal. Szeretném a mondandómat egy kis irodalmi közegbe ágyazni, hogy talán ezzel finomítsam. Ady Endre 1912-ben a következőt írta: "Seregesen senkik jönnek / Megrabolnak, elköszönnek / Gúnnyal, szabadon."

A magyar gazdák és a falvak azt javasolják, hogy miután részben már beteljesítették Ady jövőképét, ne végezzenek félmunkát. Teljesítsék be egészen! Ez azt jelenti, hogy a miniszterelnök úr ugyan azt javasolta nekünk, hogy jobb volna, ha máshol keresnénk életteret magunknak (Kuncze Gábor: Ez nem igaz, például ez sem igaz! - Zaj a kormánypártok padsoraiban.), de a magyar gazdák arra hívják fel a miniszterelnök úr figyelmét - és ezzel befejezem -, hogy Ady szavaival élve: ideje elköszönni, most még van ideje elköszönni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Kuncze Gábor: Még meg is tapsoljátok, Jézus, Mária!)