Felszólalás adatai

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A megszorítások majdnem elviselhetetlen terheket rónak a személyi jövedelemmel rendelkező rétegekre. Elképesztő dolog, hogy az állam most a szociális áfa kulcsát emeli 15-ről 20 százalékra ahelyett, hogy bevallva tévedését, választási akciójának vagy féléves ünnepi árleszállításnak minősítve a 25 százalékos kulcs 20 százalékra történő csökkentését, visszaállítaná az eredeti állapotot. A 38 százalékos szja-kulcs idei 36 százaléka után most 40 százalékra fog emelkedni, ami a kormány gazdasági éleslátásának másik szép példája.

A gázárak 36 százalékos emelése ellehetetleníthet sok szerény háztartást. Nehezen elképzelhető például, hogy egy vidéki családi ház a fűtéssel együtt 3 ezer köbméter/év alatt tud létezni egy normális családméret mellett. A járulékemelés pedig direkt és azonnal csökkenti a béreket 3,5 százalékkal. Helyes, ha a feketejövedelmek ellen fellép a kormány, de szubjektív dolognak tűnik, hogy a minimálbér után százezrek a járulék kétszeresét lesznek kötelesek fizetni. És aki tényleg ebből él? Nem a csalások, a feketegazdaság területén kellene rendet teremteni? Mit hozott a száz apró lépés ezen a területen?

Tisztelt Ház! Egy bajban lévő gazdaságban nem szokás a munkát generáló vállalkozásokat megszorítani, sőt a gazdaság lendületbe hozása érdekében versenyképességüket kell erősíteni. Különösen igaz ez a foglalkoztatás szempontjából meghatározó szerepű mikro-, kis- és középvállalkozások vonatkozásában. A megszorítások ezeket új adók bevezetésével, adóemeléssel, a bérek megkurtításával és a 2005. évi adótörvények visszavonásán keresztül érintik leginkább. A csomagban természetesen számos kicsinyes adótétel-változás is van. Az áfaemelés a hazai piac beszűkülését, a határon túli vásárlások élénkülését fogja eredményezni. Megjegyzem, érdekes, hogy ezt a tavalyi áfacsökkentéskor a Pénzügyminisztérium még tudta, most úgy látszik, erre már nem gondolt. A jövedelmi helyzet alapján megkétszerezett minimálbér-járadék, az "elvárt" társasági adó, a házipénztárra kivetni kívánt adó mind a kommunizmus negyven évének szemléletét idézi. Igaz, tapintható a csalás jelen lévő világa, de a bevezetni kívánt módszerek az állam működési zavaraira utalnak.

Tisztelt Ház! A javaslat több vonatkozásban rontja a nyugdíjasok helyzetét. Visszahozza a régi adóztatási rendet, ami beszámítja az adóalapba a kifizetett nyugdíjat is, magasabb kulcs mellett adóznak emiatt, nehezíti a nyugdíjasok munkavállalását, a nyugdíjas vállalkozók baleseti járulékát 5 százalékról 16 százalékra emeli - és még ezen kívül amit most nem ismerünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálatos, hogy a miniszterelnök azt várja az ellenzéktől, hogy - idézőjelben mondom - tessék megmondani, hogyan csináljuk. Sajátos dolog lenne, ha négy év felelőtlen költekezésének és a kormányzás számos, a klientúrára is kiterjedő előnyének élvezete után most az ellenzék magára vállalná a rendteremtés mindenképpen fájdalmas feladatát. Az MDF megjósolta ennek szükségességét, figyelmeztetett, hogy a 2006. évi költségvetés és az adótörvények újabb lépést jelentenek az egyensúlyromlás felé. A válasz érdemben ugyanettől a kormánytól 350-400 milliárdos hangulatjavító adócsökkentés és egy irreális költségvetés volt.

Ha most mi tennénk megszorító javaslatokat, és azokat a kormány utasítaná el, mondván, látjátok, ezek még ezt is akarják, de mi megvédünk benneteket, nos, ez teljesen szürreálissá tenné a magyar valóságot. Az sem igaz, hogy kevés volt az idő a megszorítások, a reformok és a fejlesztések átgondolásához. A kormánynak már évek óta világosan látnia kellett a helyzetet, mert ha ez az állítás nem igaz, végképp alkalmatlan feladata ellátására. Tudniillik a helyzetet nem örökölte, hanem létrehozta a megalapozatlan költekezéssel és a nagy rendszerek reformjainak mellőzésével. A kormányzásra készülnie kellett volna, mivel minden szükséges adattal rendelkezett. Ha nem tette, ez újabb súlyos hiba az MSZP-SZDSZ kormányzásában.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)