Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A Honvédelmi és rendészeti bizottság alelnökeként most erről a két területről, a Belügy- és a Honvédelmi Minisztérium területéről kívánok szólni. S engedjék meg, hogy annyit megjegyezzek, hogy tudom, hogy mindenki rendkívül elfoglalt, bár hegyekben állnak az államtitkárok, helyettes államtitkárok, különböző biztosok és mindenfélék a magyar kormány környékén, szerintem megtisztelő lett volna az országgyűlési képviselőknek ‑ szerintem nemcsak az ellenzékieknek, a kormánypártiaknak is ‑, hogy ha már egyszer minden minisztériumban van parlamenti államtitkár, talán ezt a néhány napot kibírja, míg a költségvetés vitája zajlik, és esetleg odafigyel arra, hátha valami érdemi dolog is elhangzik itt a Házban. Úgy tűnik, hogy erre nem számítanak, sem a Belügy-, sem a Honvédelmi Minisztériumban legalábbis biztos nem.

A Belügyminisztérium költségvetéséről röviden annyit el lehet mondani, hogy szerény módon növekszik a költségvetés, ami a rendőrség és az egyéb szervek mindennapos működését illeti, és megjelenik egy horribilisen nagy, 50 milliárdos összeg a migrációs helyzet kezelésével összefüggésben. Ezzel kapcsolatban nyilván az az egyetlenegy kétségünk van, hogy szövegszerűen annyit lehet róla tudni, hogy a háromezer fő új rendőr, illetve határrendész felvételével kapcsolatos költségek vannak ezen az absztrakciós szinten megjelölve. Azért ez 50 000 millió forint elköltése tekintetében egy elég halovány körülírása annak, hogy mire lesz ez a pénz elköltve. Mondok önöknek példát: úgy egyébként a BM költségvetéséből azt tudjuk, hogy felújítás tekintetében egyetlenegy van megjelölve, a Gárdonyi Rendőrkapitányság a maga 200 millió forintjával, majd egy másik soron megjelenik 50 milliárd forint, amiről fogalmunk nincs, hogy pontosan ki és mire fogja elkölteni. Azt gondolom, ez is megcsúfolása a magyar parlamentnek, akkor is, ha egyébként abszolút üdvözlendő, hogy a belügyi terület kap pluszpénzt.

Ami vérlázító itt is és a HM-nél is ‑ itt mondom el mind a két fejezet helyett ‑, hogy a közalkalmazotti bértábla 10 éve nem emelkedik, mind a rendészeti, mind a honvédelmi egyébként igen, de a közalkalmazotti tíz éve nem emelkedik, és ez ebből a költségvetésből is látszik. Az pedig, hogy a mai napig beleírják önök a törvénybe, hogy 69 ezer forint a legalacsonyabb közalkalmazotti bér, amit önök törvény szerint kifizetnek, szerintem szégyene ennek az országnak. Önöknek biztos. Tehát nagyjából a közmunkabérrel versenyez most már a közalkalmazotti bér, és ebből a tíz évből azért mégiscsak lassan az elmúlt nyolc év tekintetében az önök felelőssége ez.

Ami a büntetés-végrehajtást illeti, vannak pluszforrások, ez remek. Azt szerettem volna megkérdezni az itt ülő belügyminisztériumi államtitkártól, hogy vajon annak a hírnek, hogy talán jól emlékszem, hat új börtönből négy közbeszerzését érvénytelenítették, leállították és a hírek szerint ‑ legalábbis a hírek szerint ‑ nem is tervezik megcsinálni, annak mi az oka. Az-e az oka, hogy egyébként nincs meg a tervezett fedezete ezen intézmények felállításának? Ezek a hírek is járják. A tény biztos, hogy az, hogy a közbeszerzéseket érvénytelenítették, mégpedig azért, merthogy minden ajánlat túl magas volt. A kérdés csak az, hogy a szándék is elmúlt-e, de ha nem, mikor várhatóak ezek. Ezt szakmailag kérdezem szintén ‑ vagy kérdezném ‑, merthogy közben önök fölvettek több száz embert, kiképeztek több száz embert Kelet-Magyarországon bv-snek, akik most ott állnak, hogy az az intézet, ahová fölvették volna őket, el se kezdődött megépülni, és a hírek szerint egyébként elkezdik ezeket az embereket az ország más területére küldözgetni. Nem ezért szerződtek, nem ezért szereltek föl; halkan fölhívjuk a figyelmet előre, hogy ebből megint leszerelési hullám lesz, ha ezt az ügyet így kezelik, tehát erre jó lenne mindenkinek választ kapni, hogy ezek az intézetek megépülnek-e vagy nem épülnek meg.

Ami a Honvédelmi Minisztérium fejezetét illeti, én többször a médiában is elmondtam a héten, hogy döbbenten hallgatom azt a sikerpropagandát, amit Simicskó miniszter úr és a kormánypárti szóvivők ezen a területen folytatnak. Óriási szerénységre lenne szükségük. Óriási szerénységre! Először is fölhívnám a figyelmet, hogy a 100 milliárd forint meg a 73 milliárd forint nem ugyanannyi. S ha valaki nem tudja, hogy mennyi a kettő közti különbség, akkor javasolom Simicskó úrnak ‑ éppen a Magyar Időkben jelent meg a cikk ‑ vagy a Magyar Idők tulajdonosának, főszerkesztőjének, hogy fizesse be a kettő közti különbséget zsebből, tehát azt a laza 27 milliárd forintot, ami a 100 és a 73 milliárd forint között van. Egy.

Kettő: a 73 milliárdból mindjárt 25 milliárdot szintén megcímkéztek migrációs helyzet kezelésére, amiből még annyi sem derül ki, mint a belügyi költségvetésben, hogy ez a pénz mire fog menni. Fogalmunk sincs, hogy mire fog menni, de hogy a honvédelem legégetőbb problémájára, a napi működés rendezésére, vagy ahogy képviselőtársam is mondta, az elhelyezésre, az állomány körülményeinek javítására vagy éppen technikai beszerzésre, azt erősen kétlem; valószínűleg a túlórákat fogják tudni ebből kifizetni, amit a katonák a határon töltenek.

Azért mondom, hogy nagy szerénységre lenne szükség, mert ugyan büszkén mondják, hogy elérte az 1 százalékot a Honvédelmi Minisztérium költségvetése GDP-arányosan, de akkor most önöknek fölolvasom, hogy ez az óriási eredmény mit jelent. Ez azt jelenti, hölgyek, urak, hogy a kormányzásuk utolsó évére, tehát 8 évvel a 2010-es kormányváltás után, majdnem elérik azt az arányt, ahogy átvették a megelőző szocialista kormánytól, amelyik ‑ mint tudjuk ‑ romba döntött mindent, leginkább a honvédséget. Ehhez képest önök a következőt művelték az elmúlt 8 évben. 2010-ben 1,06 százalék volt, 2011-ben 0,97, 2012-ben 0,81, 2013-ban 0,77, 2014-ben 0,79. A mélypont 2015-ben volt, tehát már ebben a kormányzati ciklusban, 0,75-re csökkentették, és onnantól kezdve emelkedik: 0,85, majd 0,95 és 1,06. Még egyszer mondom, a kormányzásuk utolsó évére, 8 év alatt föltornázták oda az arányt, mint ahol átvették 2010-ben. Ez a honvédség állapotán, felszereltségén, képességein, morálján és mindenén jelentkezik nap mint nap.

(8.20)

Én szoktam mondani, tudják, hogy a szerénység azért is indokolt lenne ebben az ügyben, mert bár a béremelést meg is szavaztuk, támogattuk, maga a miniszter is beismerte, hogy a jövő évi költségvetésben ennek a pénznek a döntő többsége kizárólag a béremelés és annak közterhei, illetve a túlórák finanszírozására lesz elég. Ezt a Honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén a miniszter személyesen is elismerte. Ebből különösebb technikai fejlesztések nem lesznek.

Márpedig az a hadsereg ‑ és ez a kormánynak szól és nyilván nem a szerencsétlen honvédeknek (Soltész Miklós: Miért szerencsétlenek! Nem szerencsétlenek ők!) ‑ egy Patyomkin-hadsereg, tisztelt képviselőtársaim, amelyiknek nincs például egyetlenegy olyan szállító repülőgépe sem, amelyik föl tudna szállni. Ez döbbenet! Döbbenet, hogy önök sikerpropagandát folytatnak akkor, amikor 2014-ben Hende Csaba a nagyesküt letette ötpárti egyetértéssel, hogy a helikopterügyet rendbe teszik majd, de nem tettek semmit, illetve közbeszerzés nélkül valahonnan Oroszországból leakasztottak három használt öreg szovjet helikoptert. Azóta semmi nem történik. Nincs repülőképessége, szállító repülőképessége ennek az országnak. Se a köztársasági elnököt, mint a hadsereg főparancsnokát nem sikerült A-ból B-be elvinni, se az Irakban szolgáló katonáinkat nem sikerült váltásidőben hazahozni.

Ezt csak azért teszem szóvá, mert nem mondhatják, hogy nincs pénz. El kell dönteni végre, hogy kisvasutazni akarnak, vagy a katonáknak szeretnének repülőgépet. A kettő körülbelül ugyanannyiba kerül. Tehát költik önök a pénzt mindenféle nagyon fontos dologra, stadionokra vagy kisvasútra, miközben a Magyar Honvédség a legalapvetőbb feladatait sem tudja ellátni, arról nem is beszélve, hogy a határon milyen körülmények között teljesítenek szolgálatot.

S ezzel fejezem be: hölgyek, urak, több mint százmilliárd forintot elköltöttünk a kerítésre. Több mint százmilliárd forintot! A százmilliárd forintból nem tellett arra ‑ minden alkalommal elmondom, tessenek lemenni, ha nekem nem hisznek, nézzék meg a saját szemükkel ‑, hogy a szolgálatot teljesítő rendőrök és katonák a kerítés mentén tisztességes körülmények között tudjanak szolgálatot teljesíteni. Azok a szovjet időből itt maradt vászonsátrak, amelyek közepére beraknak egy kályhát, ez a XXI. században egyszerűen elfogadhatatlan, a mínusz 20 fokban meg ajánlom tisztelt képviselőtársaimnak, hogy töltsenek ott el néhány órát; nem kell napot, csak néhány órát. Azok az összeeszkábált magaslesek, amiket ott látunk, hulladék fából összekalapált magaslesek méltatlanok ahhoz, hogy a magyar katonák és rendőrök ott folyamatos szolgálatot teljesítsenek, miközben tőlük néhány méterre útra, kerítésre, kamerákra, mindenféle technikai felszereltségre százezer millió forint fölötti pénz elment.

Követeljük továbbra is: keressenek már meg néhány száz millió forintot arra a százezer millió mellett, hogy legalább ötszáz méterenként, kilométerenként az állománynak megfelelő elhelyezést szolgáló konténereket szociális helyiséggel, mosdóval, pihenőhellyel legyenek kedvesek kialakítani. Önök is tudják, mi is, hogy egy darabig ez a feladatteljesítés lesz, és szeretnénk, ha ezt tisztességes körülmények között tudnák ellátni az ott szolgálatot teljesítő katonák és rendőrök. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.