Felszólalás adatai

KISS ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Duna Televízió Zrt. közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzatában négy alapelvet fogalmazott meg annak idején, amelyre Bíró elnök úr is és néhány képviselőtársam is utalt. A sokoldalúság, hitelesség, kiegyensúlyozottság, a nézetek sokféleségének biztosítása; a második a személyiségi jogok tiszteletben tartása; a harmadik a pártatlan tájékoztatás, a pártoktól, politikai mozgalmaktól, a kormánytól való függetlenség; illetve negyedik pontban, nyilván nem utolsósorban, de valahogy sorszámozni kell az alapelveket, az anyanyelv és a hagyományok ápolása.

Ezen alapelvek természetesen, gondolom, e ház falai között vitán felüliek, vagyis ezen alapelvek érvényesítése, legalábbis azoknak szükségessége vitán felüli, azonban azon már lehet vitatkozni, hogy ezek az alapelvek hogyan érvényesültek a Duna Televízió elmúlt éveinek műsorszerkezetében.

A 29. oldalon olvashatjuk, hogy a leginkább látványos, igazán jelentős nézői érdeklődést kiváltó változást az eddig szinte nézetlen, hazai mérések szerint nézetlen déli órákban jelentkező, zenés üzeneteket közvetítő Kívánságkosár és a hét több estéjén is látható olasz televíziós sorozat hozta. Néhány mondat után folytatódik, hogy "Némi aggodalommal szemléltük ezeknek az új műsoroknak a megjelenését a magát kulturális televízióként meghatározó Duna képernyőjén. Elemzés helyett összegzésképpen bizonyos, hogy jelentős nézőszám-növekedést ért el az adó úgy, hogy nem lépte át azt az elvárható színvonalbeli határt, amelyet sok más csatorna feláldoz a nézőszám növelése érdekében. A Dunának sikerült a könnyedebb műfajokat is minőségi formában képernyőre állítania."

Nagyon óvom a tisztelt televíziót és annak vezetőségét, hogy kísérletezgessen. Természetesen nyilvánvaló, hogy itt a parlamentben is sokféle, de alapvető kétféle nagy elvárása van a mindenkori parlamenti képviselőknek és a bizottságoknak. Itt is azért elsősorban a költségvetési bizottság és a kulturális bizottság részéről egy pénzügyi és egy tartalmi értékelést hallhattunk a bizottság szószólóitól, vezérszónokaitól, illetve a pártok képviselőitől. Én elsősorban a kulturális területről, a kultúra részéről elemezném a kérdéseket. A pénzügyesek a költségvetési szakértők, ők pedig nyilván a pénzügyi adatokat nézik.

Nagyon óvnám a televíziót attól, hogy beálljon a sorba az egyoldalú és talán jelen pillanatban, jelen helyzetben fölösleges nézőszám-említgetésektől, hiszen ha a Duna Televízió valóban egy kulturális csatornának, kulturális adónak tartja magát, akkor természetesen nagyon fontos, hogy nézett legyen. Hiszen egy televíziót nem azért alapítanak, és nem azért támogat az állam vagy bárki más, egy magánvállalkozó sem, hogy az ne legyen nézett. Természetesen nagy nézettséggel kell rendelkeznie egy televíziónak, mint ahogy minden más média a közönségből, a lakosságból él, hogy úgy mondjam. De azért nagyon-nagyon óvatosan kell ahhoz közelítenünk, hogy föláldozzuk-e a kultúrát. Néhány évvel ezelőtt a világ legelismertebb, legjobb kulturális televíziójának minősítették a Duna Televíziót. Egy ilyen helyzetben ennek a televíziónak missziója van, küldetése van, ezt meg kell őrizni. Nem mondom, és nem kérem azt, hogy ne próbáljanak a mai kor igényének megfelelő műsorstruktúrát vagy szerkezetet kialakítani, de nagyon óvatosan kísérletezgessenek, hiszen nehogy a Duna Televízió is elvesszen a nézőszám és az egyéb ilyen-olyan kimutatások oltárán.

Minőség és hagyomány. Két nagyon fontos kifejezés és nagyon lényeges a Duna Televízióról való beszélgetések során, hiszen ez az egyetlen olyan magyar televízió lassan már, ahol még azért tényleg lehet időnként színvonalas, jó műsorokat, kulturális programokat vagy bármiféle más műsort nézni. Azt gondolom, hogy ezt a Duna Televíziónak meg is kell tartania, hiszen nem azért hozta létre annak idején az alapító, hogy a többi televízióval együtt a kommersz vagy éppen a populista műsorok területén versengjen, hanem az előbb elhangzott szép, hangzatos és valóban egyébként nemes gondolatokat, a Kárpát-medencei magyarság vagy épp a világ magyarságának összetartozását, egybetartozását, határok nélküli gondolkodását hivatott elősegíteni a televízió.

Én ehhez sok sikert kívánok, és egyben óvom még egyszer a televízió vezetőit, az rt. vezetőit, hogy a kommersz, populista műsoroknak ne engedjenek határt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)