Felszólalás adatai

HOCK ZOLTÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Ház! Azzal szeretném kezdeni, hogy ebben az esztendőben lesz 15 éves a Duna Televízió, hiszen '92-ben alapíttatott, és meglehetősen szívbe markoló körülmények között, hiszen '92 augusztusában volt Budapesten a sok évtizedig, addig meg nem tartott magyarok világkongresszusa, ahol is megfogalmazódott az az elemi igény, hogy a határon túl élő magyaroknak, a diaszpórának eljuttassuk a magyar kultúrát, a magyar üzeneteket. És ha közösen visszaemlékszünk rá, akkor a Székelyföldön, amely sok-sok évtizeden keresztül teljes egészében el volt zárva a magyar televíziózástól, ahogy az akkori beszámolók szóltak, vigyázzállásban, könnyeiket morzsolgatva nézték a magyarul megszólaló televíziókészüléket; azt gondolom, hogy mindenképpen nagyon fontos.

Azért tartottam lényegesnek erre a körülményre is kitérni, mert mi a Duna Televíziót nemcsak egyszerűen a médiaszolgáltató piac egyfajta bővítésének tekintjük, hanem a XX. század végének egy fontos kulturális eseményének is tekintjük, egy olyan hídnak, egy olyan eszköznek, amely a szétszórt magyarságot valamilyen szinten összetartja. És azt gondoljuk, hogy a Duna Televízió az elmúlt 15 esztendőben ennek a kívánalomnak megfelelt.

2004 és 2005 - ennek a két gazdálkodási évnek a beszámolóját tárgyaljuk, és többen megfogalmazták azt, hogy miért most, mi ez a késés, és mintegy szemrehányást tettünk a Hungária Közalapítványnak, hogy miért most került a Ház elé. Valamennyien tudjuk, hogy nem most küldték meg ezt a beszámolót, ezt már két évvel ezelőtt meg egy évvel ezelőtt küldték el, a Ház elé egyáltalán most tudott csak kerülni, és azt gondolom, hogy a saját sorainkban, a saját házunk falai között kell az okokat keresni, hogy ez miért történt meg. Ugyanakkor mégis jó, hogy itt van ez a beszámoló, mert az embernek hiányérzete van, hiszen ha a magyar közszolgálati médiáról beszélünk, akkor okszerű és célszerű lett volna, ha egyúttal tárgyaljuk a Magyar Televízió Közalapítvány beszámolóját, tárgyaljuk a Magyar Rádió Közalapítvány elnökségi beszámolóját, mert azt gondolom, objektívebb és adekvátabb képet tudnánk alkotni a magyar közmédiumnak a helyzetéről, ha a másik két intézmény is itt lenne. Nemrégen itt járt az ORTT beszámolója, de a Magyar Televízióé, illetve a Magyar Rádióé nem, ezért önmagában mindenképpen dicséretesnek tartom, hogy legalább a Hungária Közalapítvány beszámolója eljutott idáig.

Nagyon fontos körülmény az, hogy 2005-ben a közalapítvány, illetve a televízió gazdálkodása pozitív lett. Becsülettel bevallom, én nem vagyok ettől egyáltalán boldog. Úgy gondolom, hogy egy közszolgálati médiának, amelynek olyan kulturális küldetése van, amelyet az alapításkor az akkori kormány, illetve parlament megfogalmazott, nem az volt a legkitüntetettebb célja, hogy a gazdálkodása pozitív legyen, egymillió, ötmillió, tízmillió forintos megtakarítást érjen el, hanem sokkal-sokkal inkább az, hogy kulturális küldetését az a televízió be tudja tölteni.

És az a körülmény, ami itt elhangzott, hogy a televízió a könnyedebb műfaj irányába mozdult el, hogy a nézőszámát növelje, hogy ezáltal a szponzori bevételeit, a reklámidejét vagy a reklámbevételeit tudja növelni, és ezért a gazdálkodását pozitívvá tegye, kicsit úgy érzem, a részünkről, tisztelt képviselőtársaim, kicsit képmutató ez a politika. Hiszen a parlament nem tudott túllépni a médiatörvény megcsontosodott rendszerén, nem tudta megalkotni a finanszírozás sokkal kiszámíthatóbb, korszerűbb és a kor igényeit is tükröző szabályait, hanem gyakorlatilag a nagy nehezen, közösen kicsikart tízéves törvény alapján működnek ezek a televíziók, működik a Magyar Rádió, és ennek az összes torzulását, az összes következményét adott esetben ezeken az intézményeken akarjuk ellátni. Ha a tulajdonosnak - és esetünkben a tulajdonos alatt most a magyar parlamentet értem, vagy ha úgy tetszik, a megrendelőt, a magyar nemzetet - elvárásai vannak a televízióval szemben, akkor azt gondolom, hogy a feltételeit is hozzá kell rendelni, mert önmagában csak az elvárások megfogalmazása kevés, ha mi magunk is tudjuk, hogy a feltételrendszer, amelyet mi nem biztosítunk az intézmény számára, nem teszi lehetővé teljes körűen, teljes mértékben, teljes egészében annak a szolgálatnak a teljesítését, amelyet egyébként teljesen joggal elvárunk tőle. Gondoljuk végig, 2004-ben, amikor kitört a Duna Televízióban az elnökválasztás, a kuratórium mandátuma körüli válság, ez az intézmény kis híján csődbe jutott, amikor a jogászok, a politika kicsit beletapicskolt ebbe az egész folyamatba, és az utolsó pillanatban sikerült úrrá lenni a káoszon, és nem indultak el olyan irreverzibilis folyamatok, amelyek adott esetben a Duna Televízió végét jelenthették volna. Ilyen tekintetben azt gondolom, hogy teljesítmény az, hogy 2005-ben a gazdálkodását sikerült konszolidálnia, és vélhetően 2006-ban sem történik ez másképpen.

Úgy gondolom, hogy a politikának és a parlamentnek a saját felelősségét is vizsgálnia kell ebben a kérdésben. Világosan, egyértelműen kell tudnia megfogalmaznia azt, hogy mit vár el a televíziótól, milyen eszközöket rendel hozzá, milyen garanciákkal bástyázza azt körül, és akkor jogosan vethető fel az a kérdés, hogy egy elnöki pályázatban megfogalmazott célok végigvihetők-e, tarthatók-e, avagy korrekcióra van szükség.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Minden vezetői pályázatban, minden választási programban, amellyel általában a közönség elé vagy éppen a bírálók elé lép az ember fia, mindig az a hit van benne, hogy amennyiben az ő pályázatában megfogalmazott célok, megfogalmazott törekvések meghallgatásra találnak, akkor utána támogatni fogják a feltételrendszerrel is. De ha önmagában a célokkal értünk csak egyet, majd azt követően elfelejtjük, hogy miket ígértünk feltételrendszerként, és azokat nem teljesítjük, akkor legalábbis azt gondolom, megalapozatlan ilyen mértékben követelni annak végrehajtását, mert adott esetben egyszerűen csak a lehetőségei nem állnak rendelkezésre.

Mindenképpen a Duna Televíziót tekintjük a magyar közmédia egyik legkiegyensúlyozottabb, valóban legpártsemlegesebb és az alapításának, az alapító okiratának, az alapító célnak leginkább megfelelni képes közmédiumnak. Ezért mindenképpen köszönet a kuratóriumnak is, meg persze annak az alkotógárdának, amely ezt a munkát végzi. És úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben nem releváns körülmény a Duna Televíziónak a nézettsége, hiszen nem kereskedelmi televízióról van szó, nem a tömegigények kielégítésére hozatott létre, hanem a magyar egyetemes kultúrának a megőrzésére és annak közvetítésére hozták létre eleink, és ezért mindenképpen ebben a szegmensben kell tartani a mi meggyőződésünk szerint, és itt is kell ővele foglalkozni.

Ugyanakkor engedjék meg, hogy azért hiányérzeteimet is megfogalmazzam a beszámolóval kapcsolatban, noha itt most előrebocsátva mondom, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogatni fogja a beszámoló elfogadását, de ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a jövőben, akár a 2006. évi beszámoló kapcsán a kuratórium kitérhet adott esetben a médiatörvény módosításán túlmenően olyan kérdésekre is, amelyek adott esetben a saját hatáskörében is rendezhetők.

Nem pozicionálja magát ebben a beszámolóban teljes egészében a Duna Televízió sem 2004-ben, sem 2005-ben. Jó lenne pontosan tudni, hogy azzal az eszközrendszerrel milyen céljai vannak. Izgalmas lett volna számomra például, ha maga a beszámoló kitér akár csak a közgondolkodásnak a frissítése vagy éppen a tudásnak a szélesítése tárgyában, hogy az M2-essel milyen a viszonya, van-e verseny a két csatorna között, hogyan látják, hogy a közmédiumban két műholdas adás, amelynek tulajdonképpen a hozzáférhetősége nagyon hasonló, nagyon azonos, hogy ebben adott esetben a jogalkotónak, a tulajdonosnak van-e feladata, kell-e valamilyen irányban ezeket a kérdéseket mozgatni; vélhetően jó lett volna, ha erre a dologra kitér.

(19.50)

Amikor azt mondtam, hogy én nem voltam különösen boldog azon fordulattól, hogy a 2005-ös gazdálkodás már egy szerény eredményt mutatott, az azért van, mert az árát is ismerjük: elbocsátások voltak a Duna Televízióban. Nyilván a műsorstruktúra átalakítása a gazdálkodási kényszer hatása is volt. Hogyan látta a kuratórium, hogy ezen gazdálkodási eredmények a tartalmi kérdésekben milyen torzulásokat vagy igazából milyen visszalépéseket eredményeztek? Hiszen ezzel is lehet üzenni, ezzel is lehet terelni, ezzel is lehet befolyásolni a döntéshozót annak érdekében, hogy esetleg újragondolja a közmédium, adott esetben a Duna Televízió finanszírozását, mert azt gondolom, mindenképpen közös érdekünk, oldalaktól függetlenül közös érdekünk, hogy ez a televízió a továbbiakban és a későbbiekben is betöltse azt a küldetését, amire létrehozták.

Nem tért ki a beszámoló, sőt a televízióban sem lehet érzékelni, hogy terelgetik-e a menedzsmentet abba az irányba, hogy a televízió interaktivitását erősítsék. Az internet világában a világ különböző részein élő magyaroknak milyenek a visszajelzései? Hogyan tudnak ők maguk is adott esetben részt venni a televízió szerkesztésében, műsorai alakításában? Ezek azok az eszközök, amelyek talán valamelyest a színvonal, a kulturális értékek sérülése nélkül is növelhetik vagy éppen emelhetik a nézettséget, amely ilyen tekintetben nem káros, hiszen nem sérül közben a televízió kulturális színvonala.

Mindent egybevéve én úgy gondolom, hogy a televízió, illetve az annak tulajdonosi jogait gyakorló Hungária Közalapítvány teljesítette a feladatát 2004-ben és 2005-ben is, úgy tűnik, hogy 2006-ban is, ezt mindenképpen elismeréssel kell megállapítani, és ezt köszönettel kell venni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nekünk, jogalkotóknak van feladatunk a közmédiumokkal kapcsolatban. Vélhetően nagyon sokáig már nem halasztható az a körülmény, hogy ezeknek a médiumoknak a finanszírozása, annak a stabilitása nincs megoldva, gyakorlatilag a politikának vannak teljes egészében kiszolgáltatva, hiszen maga a finanszírozás közismerten alulkonszolidálja a televíziókat, illetve a rádiót, majd ezt követően éves alkuk eredményeként csurran-cseppen valamilyen támogatás.

Nem szerencsés az az eljárás sem, hogy egy jól gazdálkodó televízió - ez a Duna TV - lényegesen kevesebb többlettámogatást kap az év közben előkerülő különböző pénzcsatornákon keresztül, a nagyobb deficitet felhalmozó közmédiumok meg lényegesen nagyobb támogatást kapnak, hiszen ez pazarló gazdálkodásra sarkallja vagy éppen serkenti a közmédiumokat. Nem szerencsés ez.

Mint ahogy mondottam, nekem hiányérzetem volt. Amikor a magyar parlament plenáris ülése - bár nincs tüntetően nagy érdeklődés a téma iránt - tárgyalja ezt a kérdést, azt gondolom, egyszerre, a teljes kontextusában lehetett volna a parlament, illetve az egyes bizottságok elé tárni a három közmédiumnak, egészen pontosan a négynek a beszámolóját.

Azt gondolom, sokkal objektívebb és sokkal adekvátabb képet kaptunk volna. Én mindenképpen azon leszek, hogy szorgalmazni fogom, hogy a 2007-es beszámolónál mind a Magyar Rádió, mind a Magyar Televízió, mind a Hungária Közalapítvány beszámolója egy időben, egyszerre kerüljön a parlament elé, mert azt gondolom, sokkal objektívebb döntéseket tudunk hozni.

A magam részéről mindenképpen elismerésemet szeretném tolmácsolni az MDF-frakció nevében a televíziónak. A magunk részére le kell vonnom azt a konzekvenciát, ami ebben a beszámolóban megvan, és bízom benne, hogyha egyszer túl tudunk lépni a saját ellentmondásainkon és ellentéteinken, akkor hosszú távra tudjuk stabilizálni, garantálni ennek a televíziónak és a többi közmédiumnak a működését az egész magyarság, illetve az egész nemzet érdekében.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)