Felszólalás adatai

DR. HENDE CSABA (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő javaslat több uniós kötelezettségvállalásunkat teljesíti egyidejűleg, ha csekély késéssel is; egyben megteremti az elvi lehetőségét - az Unión kívüli államokkal kötött nemzetközi szerződés alapján - a szabálysértési ügyekben igénybe vehető kölcsönös jogsegélynek.

A törvényjavaslat elfogadásával erősödhet az a közös európai jogbiztonság, amelynek eredménye lehet a generális és speciális prevenció által a közös európai közbiztonság erősödése is. Sokan sokat szoktak beszélni arról, hogy az Európai Unió nemcsak közös piacot, hanem az értékek közösségét is jelenti. Ritkán van ennek a politikai közhelynek annyira kézzelfogható bizonysága, mint a most tárgyalt javaslat ügyeiben.

Miről van itt szó? Jelenleg még hiányzik a csekélyebb súlyú, ezért nem bűncselekménynek, hanem szabálysértésnek minősített, ám a társadalomra ugyancsak veszélyes, gyakran tömegesen elkövetett jogsértések határon átnyúló üldözhetőségének, illetve szankcionálhatóságának főként gyakorlati és némiképp jogi lehetősége is. Elegendő a közúti közlekedés szabályainak mások életét, testi épségét gyakran súlyosan veszélyeztető megsértésére gondolnunk. Ez a helyzet szinte felhívás a keringőre.

A másik uniós tagállamban tartózkodó polgárokat hajlamossá teheti a törvények laza kezelésére, hiszen tudván tudhatják, hogy a normasértés hátrányos jogkövetkezményei alól pusztán azért könnyedén bújhatnak ki, mivel külföldiként a hatóságok bizonyos esetekben tehetetlenek velük szemben.

Mindez egyaránt vonatkozik a külföldi állampolgárok által Magyarországon és a magyarok által külföldön elkövetett szabálysértésekre. Az olyan, csupán írott malasztként létező normát pedig, amelyet a tényleges joghátrány hiányában bátran és sokan meg szoktak szegni, lex imperfectának, vagyis tökéletlen törvénynek hívták már a római jogban is. A tökéletlen törvény tökéletesítése pedig nekünk, törvényhozóknak minden időben kötelességünk. Ezért a javaslatot, már csak elvi okokból is, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség támogatja.

Támogatjuk a javaslatot továbbá azért is, mert néhány apró szerkesztési, szóhasználatbeli és tartalmi hibát leszámítva helyesen szabályozza a tárgyát. Minderre nézve a módosító javaslatainkat előterjesztettem. A javaslat a nemzetközi kötelezettségek mellett megítélésem szerint kellő súllyal érvényesíti a nemzeti szuverenitást és a magyar nemzeti érdekeket is.

Tisztelt Ház! Az expozéban és a vezérszónoklatokban elhangzottak mindazon tudnivalók, amelyek a javaslat ismertetéséül szolgálnak, ezért jómagam csak néhány, általam fontosnak tartott kérdésre összpontosítanék.

A szabálysértési jogsegély mindkét formájára, az eljárási jogsegélyre és a pénzbírságot kiszabó jogerős szabálysértési határozat végrehajtásának átvételére, illetve átadására egyaránt vonatkozik az a nagyon fontos szabály, amely szerint a magyar központi hatóságnak minden esetben mérlegelnie kell, hogy a jogsegély iránti megkeresés teljesítése vagy előterjesztése vajon nem veszélyezteti-e a Magyar Köztársaság biztonságát, vagy nem sérti-e a közrendjét.

Amennyire a korábban elmondottak szerint fontos a jogsértésekkel szemben európai szintű összefogás, annyira lényeges az is, hogy sajátos magyar szempontjaink minden esetben érvényesülhessenek. Ezzel a rendkívül fontos rendelkezéssel hazánk csorbítatlan szuverenitása a nemzeti érdekekkel összhangban biztosíttatik.

E körben különös súlya van és lehet az EU kibővítésének olyan államokkal, amelyek közigazgatásáról, a határain belül élő és az anyaországi magyarsággal kapcsolatos, történelmileg folytonosnak mondható negatív attitűdjéről közel évszázados keserű tapasztalataink vannak.

(18.10)

A vonatkozó nemzetközi normák csak részlegesen határozzák meg azokat az értékhatárokat, amelyek a pénzbírságok végrehajtásának átvétele, illetve átadása kapcsán irányadóak. Bagatell összegű bírságok behajtásának, illetve behajtatásának lehetne az állampolgárokat jogkövetésre ösztönző, népnevelő hatása. Az ésszerűség, az államrezon figyelembevétele azonban megköveteli, hogy bizonyos opportunizmust tanúsítsanak az államok, adott esetben szemet is hunyjanak akkor, ha a leves többe kerülne, mint a hús. Egyfelől a jogsegélykérelem fogadásának, a pénzbírság behajtásának, másfelől pedig a jogsegélykérelem előterjesztésének jelentős költségei vannak, amelyek rendszerint lényegesen felülmúlják a hasonló ügyekben felmerülő, úgymond normál hazai költségeket. Ez könnyen belátható, elég, ha a központi hatóságok működtetésének és a fordításoknak a költségeire vagy éppen a posta- és telefonköltségekre gondolunk. Előfordulhatna az is ad absurdum, hogy a behajtott bírság még a költségeket sem fedezi.

A schengeni végrehajtó bizottság vonatkozó határozata kötelez minket arra, hogy a más uniós országokban kiszabott, legalább 70 eurót elérő bírságokat, amennyiben ezt kérik tőlünk, behajtsuk idehaza. Itt tehát nincs mérlegelési lehetőségünk. Az helyes és természetes szabály egyébként, hogy az ilyen bírságok összege az eljáró magyar szervek költségvetésébe kerül. Abban azonban, hogy a nálunk kiszabott, de külországban behajtandó pénzbírságok tekintetében hol húzzuk meg az alsó határt a közösen megállapított 70 euró felett, szabad kezünk van. Helyes és indokolt, hogy itt a javaslat lényegesen magasabban, 150 euróban határozza meg azt a pénzbírságot, amely már indokolttá teszi, hogy a magyar hatóságok a hazai központi hatóság közbejöttével az illetékes külföldi szervekhez forduljanak, és kérjék, hogy az elkövetőn hazájában hajtsák be a nálunk elkövetett szabálysértés miatt kiszabott pénzbírságot. Ez a mintegy 39-40 ezer forint összeg már olyan magas, és a hatósági gyakorlatot figyelembe véve már olyan fokú és súlyú jogsértést feltételez, ahol egyensúlyba kerülnek a jogépség megóvásának és a magyar közigazgatás célszerű és költségtakarékos működésének szempontjai egyaránt.

Azzal, hogy a törvény mellékletében nevesítve meghatározza azokat a cselekményeket, amelyek elkövetése esetén a külföldön történő behajtás egyáltalán felmerülhet, tovább hangsúlyozza a külföldi szankcionálás magyar érdekeknek való alávetettségét.

A harmadik kérdés, amire utalnék: nekünk, magyar törvényhozóknak különös figyelmet kell fordítanunk arra, hogy az általunk képviselt magyar állampolgárok jogai és méltányos érdekei a nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal összhangban a lehető legteljesebben érvényesüljenek. Egy szempontot már felvillantottam e körben, amikor a szuverenitás oldaláról helyeseltem a biztonsági és közrendvédelmi mérlegelési lehetőségünket.

Az egyes magyar állampolgár szempontjából fontos garanciát tartalmaznak az 1. §-ban és a 31. §-ban foglalt szabályok. Az előbbi törvényhely alapelvi jelleggel rögzíti, hogy csak olyan cselekmény esetében kerülhet sor a külföldön kiszabott pénzbírság hazai behajtására állampolgáraink terhére, amely cselekmény a magyar jog szerint is szabálysértés. Az utóbbi rendelkezés - mármint a 31. § (1) bekezdésének rendelkezése - a leggyakoribb esetre, a közlekedési szabálysértésekre nézve tartalmaz üdvözlendően méltányos szabályozást. Eszerint az azonos típusú, tehát a korrekt, méltányos és igazságos eljárás elvének megfelelően egymással összevethető szabálysértések külföldi elkövetése esetén a külföldi hatóság által kiszabott pénzbírság legfeljebb a magyar szabályok szerint az adott cselekményre kiszabható bírság felső határáig hajtható be idehaza a magyar állampolgártól. Ez a méltányos rendelkezés egyrészt az európai országok és hazánk átlagos kereseti-jövedelmi viszonyai között tátongó szakadék létét kezeli megfelelően, másrészt elvi alapon is helyeselhető, hogy az egységes európai térségben lényegében azonos szankcióval fenyegetve ösztönözzük polgárainkat a jogkövető magatartásra.

Tisztelt Országgyűlés! Miután hosszan ecseteltem a javaslat erényeit, engedtessék meg, hogy csekély számú és kisebb jelentőségű hibáiról is szóljak. Először: a 2. § (3) bekezdése és a 34. § (3) bekezdése összevetéséből kibogozható, hogy a pénzbírságot kiszabó jogerős határozat végrehajtása átadásának konjunktív feltétele az is, hogy csak a törvény mellékletében részben taxatíve, részben utaló szabállyal meghatározott cselekmények esetében van helye. A jogalkalmazót azonban nekünk, jogalkotóknak nem silabizálásra kell kényszerítenünk, hanem olyan törvényt kell a kezébe adnunk, amely munkáját megkönnyíti, ahelyett, hogy ezt nehezítené. Ezért indokoltnak látom a 34. § (3) bekezdés kiegészítését egy új c) ponttal is, még azon az áron is, hogy így megismételjük a 2. § szabályát.

Másodszor: a melléklet részben tételesen felsorolja azokat a cselekményeket, amelyek miatt kiszabott pénzbírságot külföldön is be fogjuk hajtatni az ottani elkövetőkön. Részben azonban csak utal az egyes szabálysértésekről szóló kormányrendeletre, mint olyan jogforrásra, amely további cselekmények miatt is lehetővé teszi ezt az eljárásunkat. Helyes lett volna, ha a 218/1999-es számú kormányrendelet módosítása elkészül, mire a törvényjavaslat a Ház elé kerül. Így lettünk volna abban a helyzetben, hogy teljeskörűen áttekintsük a szabályozás rendszerét. Tudomásul vesszük, hogy ezzel a munkával a minisztérium a mai napig nem készült el, de a hiányosságot felemlíteni kötelességem. Egyben indokoltnak látom a melléklet 14. pontjának értelmezést segítő módosítását is.

Végezetül nagyon röviden fölvetnék egy olyan kérdést, amely talán meglepő lesz éppen tőlem, hiszen a reklámok és üzletfeliratok kötelező magyarnyelvűségének egyik zászlóvivője voltam néhány évvel ezelőtt, pontosan a millennium évében ebben a Házban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Már akkor is hangsúlyoztuk azonban, hogy a meghonosodott idegen szavak nem kifogásolhatók, és az idők folyamán a beszélt nyelv természetes részévé válva megmagyarosodtak. (Az elnök ismét csenget.)

A törvényjavaslat, amelyet tárgyalunk, igen helyesen oda-vissza lehetővé teszi a tanúk és szakértők telefonon történő meghallgatását. De sajnos, nem telefonon történő meghallgatásról beszél - elnök úr, egy másodperc, és nem kérek újabb két percet -, hanem azt mondja, hogy távbeszélő-készülék útján történő meghallgatás. Ez pontosan olyan, mint amikor egy másik jogszabály a tehenet nőivarú szarvasmarhának nevezte.