Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenekelőtt elnézést kérek, mert normál felszólalásra kérek ugyanazon vitaszakaszon belül, ismételten lehetőséget. Nem tettem volna, ha a monista-dualista vitába nem bocsátkozunk bele.

De vitatkoznom kell a Wiener képviselő úr által elmondottakkal, no nem elméleti szinten, az úgy van doktriner megközelítésben, ahogy a képviselő úr mondja. Én pusztán azzal a következtetésével vitatkoznék, de nagyon erőteljesen - és ez nagyon fontos kérdés -, hogy nincs gyakorlati jelentősége annak, hogy monista vagy dualista a rendszer, illetve hogy egy olyan kapcsolódó módosító javaslattal élnek, ha jól értem - a kapcsolódókat, mint mondtam, még nem tudtuk áttekinteni -, ahol arra tesznek javaslatot, hogy a megerősítés és a kihirdetés egyszerre történjen. Ha a megerősítés és a kihirdetés egyszerre történik, akkor gyakorlatilag valóban semmi értelme nincs a különbségtételnek, és az a doktriner megközelítésű megkülönböztetés értelmét veszti.

Engedjenek meg egy másik alkotmányjogi intézményünkből vett példát: a konstruktív bizalmatlansági indítvány, képviselő úr (Dr. Wiener György felé:), ha le tudnám kötni a figyelmét… (Dr. Wiener György: Le tudja!) A konstruktív bizalmatlansági indítványnak is két eleme van. Az egyik eleme az, hogy a bizalmat megvonják a kormánytól; a másik eleme pedig az, hogy megválasztják a miniszterelnököt. De - és elnézést, hogy most így mondom - ott van az eb elhantolva, és ez adja meg ennek az intézménynek a lényegét, hogy a két kérdésről egy szavazással döntenek.

Ha ön most a szerződés megerősítését és a szerződés kihirdetését egyszavazásos aktussá teszi, mondjuk, az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésnél, akkor valóban megszűnt az értelme minden megkülönböztetésnek, akkor teljesen mindegy, hogy dualistának vagy monistának hívom. De én úgy gondolom, egy olyan paradigmájú országban, amilyen mi vagyunk - most a nemzetközi szerződésekre gondolok természetesen -, tehát ahogy nálunk kötik a nemzetközi szerződéseket, amilyen kialakult, nem feltétlenül jogi, hanem egyébként is kijegecesedett ügyintézési módja van ennek, ez abszolút nem lenne jó.

Ez ugyanaz a probléma, amit egy másik összefüggésben már említettem, kapcsolódik is hozzá: az a probléma, hogy úgy van Magyarországnak nagyobb mozgástere, hogy dualista rendszere van, hogy elválik a szerződés megkötése a szerződés kihirdetésétől.

Való igaz, amit a képviselő úr mond, hogy a Magyar Köztársaságot mint a nemzetközi jog szuverén alanyát a szerződés megkötésével kötik a nemzetközi jogi kötelezettségek, de azért ez mégsem azonos azzal, amikor ebből adódóan az állampolgárok életére kiható jogviszonyok keletkeznek, mert nem keletkeznek. Ezek csak akkor keletkezhetnek, ha kihirdetik a dolgokat. És hogyha mégis problematikus annak a szerződésnek a megkötése, akkor abból adódik mozgástér, képviselő úr, hogy különválik a két dolog.

Ha le tudnám kötni a figyelmét (Dr. Wiener György felmutat egy dokumentumot.), tudnék példát is mondani olyan nemzetközi szerződésre, amit nem hirdettünk ki, de talán nem tenném, mert nem biztos, hogy erről ilyen részletesen kell itt vitatkozni. Előfordulnak olyan esetek, amikor józan belátással, mert valamit javítani kell az adott helyzeten, nem hirdetjük ki a nemzetközi szerződést, és ha kihirdetnénk, abból problémánk lenne. És ez a helyzet mégsem jelent nemzetközi jogilag sem kellemetlen helyzetet, mert - persze ez megint egy adott helyzet, és hogy így mondjam, ehhez a dolgok szerencsés konstellációja szükséges - nem áll elő olyan probléma, hogy a Magyar Köztársaságon ezt számon kérjék.

A mozgástér. Ezekben a kérdésekben egy szemlélet ütközik közöttünk, képviselő úr: az a szemlélet, hogy a nemzetközi viszonyokban mi eleve lefegyverezzük-e magunkat egyfajta mozgástér lehetőségét illetően, vagy sem. Mi azt gondoljuk a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségben, hogy ezt ne tegyük, legyen valamiféle mérlegelési lehetőségünk. És hogy visszatérjek egy, a képviselő úrnak a vita korábbi szakaszában használt kifejezéséhez, hogy ez illúzió-e vagy valóságos lehetőség, ezt majd el tudjuk dönteni a konkrét esetekben.

De ha az ön által javasolt megoldást követjük, akkor ennek a dolognak az eldöntésére lehetőségünk se nyílik. Ne vágjuk el magunkat ettől a lehetőségtől! Csupán erről van szó, de ez fontos dolog. Ha szabad mondani, ez ennek az ügynek a politikumát adja meg, és a szakmai vitát ez emeli magasabb szintre, hogy úgy mondjam, politikai szintre - nem negatív értelemben használva a politika kifejezését -, mert ez a kérdés, úgy gondolom, pártoktól független, kormánytól független politikai kérdés, ha szabad így mondanom: nemzetpolitikai kérdés és nemzetpolitikai érdek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(15.00)