Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Előterjesztő Úr! A lakás-takarékpénztári piacon, ahogy ön is elmondta, négy intézmény működik. Ebből kettő viszonylag újabb és kisebb portfólióval rendelkezik, ám kettő évtizedek óta a lakás-takarékpénztári piac résztvevője. Ezen piaci szereplők az elmúlt években 60-70 milliárd forint adózott eredményt értek el, és ebből 30 milliárd forintnyi osztalékot fizettek ki. Ehhez segítségül hívtak 240 milliárd forintnyi állami támogatást ezen időszak alatt. Ezen rövid bevezetésből és néhány számból is látható, hogy a lakosságnak szánt állami támogatás jelentős része valójában nem a lakásra megtakarítóknál realizálódott, hanem a lakás-takarékpénztáraknál és azok tulajdonosainál. Ez nem tartható fenn akkor, amikor az állami támogatásnak a közvetlen felhasználókhoz való eljuttatásában ennél lényegesen hatékonyabb megoldása is van. (Bangóné Borbély Ildikó: Rogán…!) Bánki Erik képviselő úrtól hallhattuk például, hogy ilyen a CSOK. A lakás-takarékpénztári termékek állami támogatása nem szolgálta hathatósan a lakás tekintetében megtakarítók érdekeit. Az államilag támogatott öngondoskodási formák közül a lakás-takarékpénztárak aránytalanul magas költségvetésiforrás-igényt jelentettek. (Bangóné Borbély Ildikó: A magánnyugdíjpénztárnál is…!)

Az LTP-befizetések után járó állami támogatás az öngondoskodási lehetőségekre fordított állami támogatások jelentős részét, több mint háromnegyedét teszik ki. Összegszerűen ez 75-80 milliárd forintot jelent az összes önmegtakarítási állományból. Ehhez képest az LTP-megtakarítás állománya mindössze egyharmada a teljes öngondoskodási megtakarításoknak. Ezt a tényt támasztja alá az is, hogy a lakosság pénzügyi vagyonának mindössze 3 százalékát tartja lakás-takarékpénztárban. Problémát jelent az is, hogy a lakás-takarékpénztárak az állami támogatás mértékét kihasználva gyakorlatilag nem vagy alig fizetnek betéti kamatot, hiszen önmagában az állami támogatással is magasan versenyképes a termékük; 30 százalékos állami támogatásról van szó. Meglátásom szerint egy intézmény ugyanakkor nem alapozhatja a lakosság számára kínált termékét kizárólag arra, hogy az állam kiegészíti a forrást, és ezt a forrást a megtakarító elégséges hozamként éli meg, így az ő pénzhasználata után már nem kell hozamot fizetni az ügyfeleknek.

Nézzük meg ugyanakkor a törvényjavaslatot, mert akkor mindenki tudja értelmezni és néhány alapvetést megfogalmazni. Ahogy elhangzott, nem kerül megszüntetésre a lakás-takarékpénztári rendszer, csak az állami támogatás kiáramlása kerül megállításra. A már megkötött szerződések tekintetében minden jog és kötelezettség sértetlen marad, a szerződő felek eredeti tervei mentén futnak ki és teljesülnek a szerződések és a megtakarítások. Ha valaki egy kicsit körülnéz a lehetőségek között, akkor egy dolog biztosan állítható (Z. Kárpát Dániel: Megtalálja az OTP-t rögtön!), hogy nem igaz, hogy a kormány nem támogatja a lakásvásárlást, az otthonteremtést, hiszen évek óta hatalmas sikereket tud felmutatni, ennek a legismertebb és legnépszerűbb eleme a már elhangzott CSOK.

Lehetőség van tehát a lakás-takarékpénztáraknál hatékonyabb módon felhasználni az adófizetők pénzét, és közvetlenül, hatékonyabb és olcsóbb módon eljuttatni az állami támogatást az otthonteremtési program céljainak megvalósulása érdekében. A CSOK minden más eszköznél hatékonyabban segíti a családok otthonteremtését. (Z. Kárpát Dániel: Ha-ha-ha-ha!) Eddig több mint 90 ezer család élt ezzel a lehetőséggel.

Tisztelt Országgyűlés! Mindez persze nem jelenti azt, hogy az állam a használt lakások felújítását, bővítését nem szeretné ösztönözni és támogatni. A használt lakások megújításában való állami részvétel lehetőségét a jövőben meg kell vizsgálni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)