Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Elnézést. (A mikrofonzsinórját igazgatva:) Az a baj, hogy ha nem oldom ki, akkor ülnöm kell. Valahogy összegubancolódott…

ELNÖK: Annyi ideje van még a Fidesz-frakciónak, hogy nyugodtan megvárjuk, amíg kibogozza itt a dolgokat. (Dr. Zombor Gábor feltűzi a mikrofonját.) Parancsoljon!

DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2017-es költségvetési törvénnyel kapcsolatosan előzetesen néhány mondatot szeretnék szólni arról, amit Szél Bernadett képviselőtársammal itt négyszemközt próbáltunk megbeszélni, hiszen ő egy kicsit pejoratív értelmezést adva támadta és kritizálta a „Modern városok” programot. Ha megengedik, mivel némi tapasztalatom van az önkormányzatiságban és a parlamenti munkában is, azt kell mondanom, hogy az utóbbi évtized talán egyik legnagyobb segítsége lehet az önkormányzatoknak, a nagy, megyei jogú városoknak ez a program, hiszen olyan fejlesztéseket tudnak megvalósítani, amelyek egyébként más forrásból vagy saját forrásból szinte lehetetlenek, de egyébként szükségesek ahhoz, hogy az adott terület, régió versenyképességét erősítsék és javítsák.

A szűkebb környezetünkben, Kecskeméten ez a program körülbelül 100 milliárd forintos fejlesztést jelent. Tehát én nagyon kérem a képviselőtársaimat és államtitkár urat is, hogy ragaszkodjunk ehhez, és semmiféleképpen ne módosuljon, inkább nőjön ennek a nagysága. Ez nemcsak egy öncélú fejlesztés ‑ ahogy itt elhangzott ‑, hanem Kecskemétre vonatkoztatva például olyan beruházások valósulhatnak meg, mint például a katonai repülőtér polgári célú hasznosítása, vagy nemcsak Kecskemét, hanem a környező területek áramellátásának a fejlesztése, ami szükséges ahhoz, hogy az a gazdasági fejlődés, ami megindult az utóbbi években, és az ország egyik gazdasági központjává tette a régiót, erősödjön.

Annak az eredménye az is, hogy például a legnagyobb munkáltató és a legnagyobb beruházó, a Mercedes, a „Modern városok” program bejelentése után hozta meg azt a döntését, hogy újabb közel 200 milliárd forintot ruház be a magyar gazdaságba Kecskeméten, és ezzel újabb munkahelyeket hoz létre, és reményeink szerint a gazdasági növekedést fogja erősíteni, és abból még több pénz jut majd vissza az egészségügybe, ami a felszólalásom alaptémája lett volna. Hiszen a ’17-es költségvetés számomra talán legörvendetesebb tétele az a plusz 167 milliárd forint, ami az egészségügy finanszírozásába pluszforrásként bekerül. Ez egy olyan lehetőséget nyit meg, amely talán munkabékét és kiegyensúlyozottabb viszonyokat jelent majd az ágazatban, amire nagyon nagy szükség van, hiszen azok a tárgyalások is, amelyek körülbelül egy éve kezdődtek el az ágazat képviselőivel, afelé mutattak, hogy minden érintett azt szeretné, hogy hosszú távú, kiszámítható és természetesen legalább a visegrádi országok szintjére felfejlődő bérezést lehessen biztosítani az egészségügyben dolgozóknak, hiszen ez mind az ellátás biztonságának, minőségének és magasan képzett, kvalifikált szakdolgozók és orvosok itthon tartásának az alapfeltétele. Úgyhogy csak gratulálni tudok ahhoz, és külön köszönöm magánemberként is meg egészségüggyel foglalkozóként is, hogy ez megtörtént.

Azok az információk, amelyek itt a vitanapon is elhangzottak, nagyon biztatóak. Szerintem egy többéves bérfejlesztési program indulhat el, valahol folytatva a 2012-2013-as, már államtitkár úr által is említett programot, amelynek a vége az lehet, hogy egy olyan megállapodás születhet, amely 2018-2019-re már egy nagyságrendileg is komolyan érzékelhető bérfejlesztést eredményez az ágazatban, és ami talán a rezidensösztöndíj-rendszerrel, a fiatal szakorvosok plusztámogatásával ‑ ami elérheti a 200 ezer forintot is havonta ‑ egy olyan rendszert alkot, ami segít abban, hogy azt a versenyhátrányunkat valamilyen módon kompenzáljuk, amit az Európai Unió vagy akár az Egyesült Államok agyelszívása okoz, hiszen azt kevesen tudják, hogy mennyi orvos és egészségügyi szakdolgozó hiányzik az Európai Unióból. Ez többmilliós nagyságrend, és kormányzati programok készülnek arra, hogy hogyan lehet a jól képzett dolgozókat kormányzati eszközökkel és támogatással elcsábítani főleg a közép-kelet-európai országokból. Úgyhogy ez mindenféleképpen egy olyan esély és olyan lehetőség, amely ebben segíteni fog. Valószínű, hogy ez a betegellátás minőségén és a betegellátás biztonságán is segíteni fog.

(21.30)

Úgy gondolom, hogy azok a lépések, amelyek 2010-ben megindultak az egészségügy területén, azok sok-sok problémát igyekeztek megoldani, sokat nem sikerült ebből, a feszültségek megmaradtak. Ennek részben strukturális, részben financiális oka van. Azonban pont egy évvel ezelőtt volt egy egészségügyi vitanap, amikor államtitkár úr is itt volt és sokan az itt ülők köréből is, amikor a tényeket igyekeztünk bemutatni, és azt láttuk és azt lehetett látni, hogy 2007-2008 és 2011 között milyen változások voltak az egészségügy finanszírozásában és a bérviszonyokban. 2011 végén még nem értük el a 2006-os reálértékét ezeknek az összegeknek, és ahogy az ország kezdett a pénzügyi sokkból kikerülni, és ahogy erősödött a gazdaság, úgy látszik, hogy a reálértéke a finanszírozásnak és a béreknek az közelít ahhoz a szinthez, ahonnan valamikor elindult. És az egészségügyben ez a legnagyobb probléma a bérekben és a finanszírozásban, hogy sokan csak nominálisan tekintik ezt a kérdést, azonban a legnagyobb baj, hogy volt olyan év, amikor a 20 százalékot is meghaladta a reálérték-csökkenés a finanszírozás vonatkozásában.

Azt is tudjuk, hogy a magyarországi nemzetgazdasági átlagjövedelmek szintén megsínylették a gazdasági válságot, de nagyon eklatánsan látszik egy európai uniós bérügyi statisztikán, hogy a közszféra és ezen belül az egészségügyi bérek hogyan csuklottak meg, és jóval magasabb volt a csökkenés aránya, mint a versenyszférában, és ezt kell ilyen lépésekkel és pluszforrások bevonásával orvosolni, hiszen a feszültségek oka ez, hogy jóval nagyobb volt a csökkenés mértéke, mint más ágazatokban. Ezért nagyon fontos, hogy a teljesítő képessége az országnak javul, a reformok működnek, fegyelmezett költségvetés mellett 500 milliárd forint pluszforrás kerül be a rendszerbe és ebből 167 milliárd forint az egészségügybe. Úgyhogy ezért is szeretném azt kérni, hogy tartsunk ki a költségvetési tervezet mellett, és kérem képviselőtársaimat is, hogy támogassák a törvény elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)