Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Első ránézésre egy olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, aminek a rendelkezéseit illetően valamennyien egyetérthetünk, és hozzá kell tennem, hogy a rendelkezések messze túlnyomó többségével valóban ez a helyzet, hiszen a törvényjavaslat korszerűsíti - és ahogy ezt előttem Braun képviselő úr is elmondta - eurokonformmá teszi, uniókonformmá teszi a magyar hitelintézeti rendszer sok-sok elemét.

Abban is egyetértek - ha jól értelmezem azt, amit elmondott -, hogy mindezt nem azért tesszük, hogy tessünk az Uniónak, hanem azért tesszük, mert a magyar hitelezők, a magyar gazdálkodók és a magyar hitelintézeti rendszer védelme kívánja meg ezeket az intézkedéseket. Olyan szabályokról van itt szó, amelyeket tőlünk nyugatra is azért vezettek be, hogy stabil legyen a hitelintézeti rendszer, hogy védve legyenek a hitelezők, az adósok. Mi is ezért vezetjük be ezeket az intézkedéseket. A magyar pénzügyi rendszer kiépítése egy folyamat, egy tanulási folyamat, és ennek újabb és újabb lépéseit teszik meg az egymást követő kormányok, onnan, hogy az Antall-kormány, pontosabban az első parlament az első törvényt, a banktörvényt elfogadta, ezt követte a második ciklusban a második törvény, a hitelintézeti törvénynek az elfogadása, és ezt a törvényt módosítja a jelenlegi törvény.

Ezzel kapcsolatban csak egyetlen megjegyzést kell tennünk. Helyesen utalt rá Braun képviselő úr, hogy Magyarország a közép-kelet-európai volt szocialista országok között élen járt a maga pénzrendszerének, bankrendszerének a korszerűsítésében, átalakításában. Ez így van. Tartalmazzák ezt a különböző nemzetközi szervezetek jelentései is, elismerőleg tartalmazzák, de egy dolgot ebben az összefüggésben azért muszáj megjegyezni. Egyfelől azt, hogy azért ilyen, hangsúlyozom: aránylag stabil más kelet-közép-európai országokhoz képest ez a magyar pénzügyi rendszer és bankrendszer, mert elsőként privatizáltuk a kereskedelmi bankokat, megvalósítottuk a jegybanki szektor és az üzleti banki szektor szétválasztását - mellesleg még azt is megemlíthetjük, hogy ez 1987-88-ban történt, tehát még a szűken vett rendszerváltás előtt -, és ezt követően, mégpedig a '94-98-as ciklusban, sor került a nagy kereskedelmi bankok privatizációjára.

Azt a megjegyzést azért nem tudom magamnak megspórolni, hogy ezt a privatizációs folyamatot a jelenlegi kormánypártok végig élesen támadták. Azért tegyük hozzá, hogy a Budapest Bank sokat támadott privatizációja nélkül a másik két kereskedelmi bank privatizációja sem lehetett volna olyan sikeres.

Azért ragaszkodott az előző kormány a Budapest Bank privatizációjához, mert ott volt könnyebb, mint a másik két kereskedelmi banknál, és egy ilyen, a maga módján sikeres precedens után a másik két kereskedelmi bank, tehát az egykori Hitelbank és az egykori Kereskedelmi és Hitelbank privatizációja már könnyebb volt, hiszen jelen voltak már a külföldi befektetők.

És azért azt se felejtsük el, hogy ez a privatizáció nem lehetett másfajta privatizáció, mint külföldi befektetők bevonásával történő privatizáció, ha valóban azt akartuk, hogy az államtól független, az államhatalomhoz képest önálló kereskedelmi bankok jöjjenek létre. És azért sem lehetett másképp csinálni, hogy tőkét, friss pénzt vonjunk be ezeknek az új kereskedelmi bankoknak a kialakításába. Tehát siker; hozzáteszem: drága siker, s ebben is igaza van Braun képviselő úrnak, hogy sokba került, hiszen a privatizációhoz hozzátartozott a konszolidáció. Igaz, sokba került, de azért azt mindig el kell mondanunk, hogy a bankkonszolidáció nem a bankokat konszolidálta, hanem az egész magyar pénzrendszert konszolidálta és a magyar gazdaságot konszolidálta. Ezt azért kell elmondani, mert napjainkig hallani olyan hozzá nem értő, s ugyanakkor célzatos állításokat, mintha a bankkonszolidáció a bankoknak adta volna a pénzt és pazarolta volna a pénzt.

Ha idáig egyetértünk, akkor minden rendben van; akkor támogathatjuk a javaslat legtöbb rendelkezését. De azért egy dolgot meg kell jegyeznünk: a modern gazdaságban a pénzrendszer, a bankrendszer stabilitása azon alapul, hogy a pénzrendszer, a bankrendszer, a jegybank a maga módján független a politikától és a kormányoktól.

(18.30)

A magyar sikerhez hozzátartozik az a jegybanktörvény és a jegybanknak az a törvényen túlmenő formális és informális jogállása, az a tekintélye is, ami az elmúlt tíz évben, döcögve ugyan, de kialakult. Egy nagyon fontos intézmény a bankfelügyelet is, ami nem olyan értelemben független mint maga a jegybank, de a kormányhoz képest relatív önállósága azért a bankfelügyeletnek is van, illetve szükséges, hogy legyen.

Mind a jegybank függetlenségét, mind pedig a bankfelügyeletnek - amit most úgy hívnak, hogy Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete - azt a pozícióját meg kellene őrizni, ami kialakult, és ami az ez év eleji törvényalkotás során kicsit bizonytalanná vált.

Itt jutok el ennek a törvényjavaslatnak ahhoz az egyetlen helyéhez, ami számomra problematikus, vitatható. Amikor a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről megszületett az új törvény, akkor ennek a felügyeletnek a kormányhoz való viszonyát újraszabályozták. Az a sajátos, relatív függetlensége, ami abból adódott, hogy a vezetők kinevezésénél a jegybank és a kormány egyetértésére volt szükség, megszűnt. Ehhez képest ez a törvényjavaslat - meglepő módon - módosítja a jogalkotási törvényt, és bevezeti a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a felügyeleti rendelkezését. Egyébként egy olyan alapvető törvényt, mint a jogalkotási törvény, nem helyénvaló egy ilyen törvénybe eldugva módosítani, és egy ilyen új jogszabályszerűséget létrehozni.

A következő lépés azonban az, hogy a banktitokra vonatkozó rendelkezések is kiegészülnek egy olyan rendelkezéssel, amelyik úgy szól, hogy a felügyelet, valamint az MNB többek között jegybanki rendelkezésben, illetve pénzügyi felügyeleti rendelkezésben előírt adatszolgáltatás során is jogosult banktitokhoz jutni. Ez a három lépés együtt: egyfelől szorosabban a kormány szervévé tesszük a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét; másodszor: bevezetjük a felügyeleti rendelkezés intézményét; harmadszor: a banktitkot feloldjuk a felügyeleti rendelkezésben elterjedt adatszolgáltatás esetére, ez a kormány számára gyakorlatilag korlátlanul feloldhatóvá teszi a banktitkot. Külön-külön mindegyikről úgy tűnik, hogy nincs vele baj, de ha az egészet együtt vesszük, akkor van vele baj.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az elrejtett rendelkezéssorozat a számunkra problematikus. A törvényjavaslatban nem található ennek meggyőző indoklása. Meggyőződésünk szerint míg a többi rendelkezés az eurokonformitás irányába megy, ez a megoldás távolodik, mert a pénzügyi rendszer autonómiáját és stabilitását politikai megfontolásból elbizonytalanítja egy olyan időszakban, amikor a kormány rendszerépítő tevékenysége a gazdasági és a társadalmi élet temérdek területén az autonómiák elismerésétől egyébként is visszafelé halad, a monolit rendszer irányába. Ez az egy pont teszi a számomra problematikussá, hogy az egyébként számos ponton támogatható törvény megszavazása megtörténhessen.

Köszönöm szépen a figyelmet.