Felszólalás adatai

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Jó néhány módosító javaslat érkezett be a 6-os úthoz, a Közlekedési Minisztérium fejezetéhez, és aki járt mostanában vagy az elmúlt időszakban ezen az útszakaszon, jól érzékelhette, hogy valóban hasonló a helyzet, mint a 4-es számú főúton vagy néhány olyan magyarországi főúton, amely az országnak jelentős ütőere.

Én azonban nem ezzel kapcsolatban szeretnék állást foglalni, hanem ennek egy bizonyos mértékű szerves kiterjesztését illetően, nevezetesen, hogy ezzel a 6-os úttal egy időben kellene megkezdeni az előkészítését a dunaújvárosi híd építésének. Már az előző ciklusban is kezdeményeztem, hogy készüljön legalább megvalósíthatósági tanulmány a dunaújvárosi híd építéséhez, sajnos ez akkor nem készült el. Szeretném, ha a jelenlegi ciklusban a minisztérium támogatásával megvalósulna ez a kezdeményezés, és a pénzügyi források megteremtése után úgy tudjunk nekikezdeni ennek a feladatnak, hogy ne szenvedjünk jelentős késlekedést, hiszen tudjuk, hogy ma már ez a tervezési szakasz, nem beszélve a kisajátítási kérdésekről, rendkívül időigényes és nagy körültekintést igényel. Ha még nincs meghatározva a nyomvonal sem, hogy tehát Dunaújváros alatt vagy felett fog ez a híd megépülni, akkor ez tovább bonyolítja a helyzetet.

Különösen fontos ez napjainkban. Többször voltak a sajtóban olyan nyilatkozatok, itt a parlamentben is elhangoztak olyan hozzászólások, sőt emlékezetem szerint talán interpelláció is, amely az M0-s körgyűrű túlterheltségét és veszélyességét említette, illetve ezt kifogásolta. A dunaújvárosi híd megépítése különösen a nagy veszélyt jelentő kamionforgalmat tudná elvinni az M0-s körgyűrűről, hiszen a Magyarországra belépő nehézgépjárművek, tehát kamionok többsége a román és a szerb határon lép be Magyarországra. Nyilvánvaló, hogy ezek nagy örömmel elkerülnék az M0-s körgyűrűt, hiszen Dunaújvároson keresztül Székesfehérvár, Győr irányába egy rövidebb és biztonságosabb útvonalon tudnának az országon áthaladni. Ez mindannyiunk érdeke lenne, úgyhogy én ezt támogatom, és nyújtottam is be ilyen javaslatot, hogy a dunaújvárosi híd megvalósítási tanulmánya készüljön el, hogy a pénzügyi források megteremtése után késlekedés nélkül tudjunk nekikezdeni ennek a hídnak.

A másik nagy kérdés, amely végeredményben a híd megépülése után még kiemeltebb szerepet kap: a Duna-Tisza közének vízháztartási problémája, amelyről itt megelőzőleg képviselőtársaim szóltak.

(17.40)

Én itt különösen a vízvisszatartásra és a szikes tavak vízutánpótlására szeretném a figyelmet felhívni. Ma már a Kiskunságban jelentős tanyai turizmus valósul meg, és e tanyai turizmus rendkívül nagy támogatást kaphatna, ha ezeket a valamikor halban és madárban nagyon gazdag szikes tavakat fel tudnánk vízzel tölteni és újra olyan helyzetbe hozni, hogy ismét megvalósulhasson az élénk flóra. Akkor lényegesen jobb helyzetbe kerülne az itt élő lakosság, és egy viszonylag kis volumenű beruházással - egyszeri invesztíció után - tudnánk egy olyan vízpótlási rendszert működtetni, amellyel a tájrehabilitációt is és a mikroklímát is nagyon kedvezően tudnánk befolyásolni. Tehát a tájrehabilitáció fogalmáról gondolom én azt, hogy ha a jelenleg szinte használhatatlan szikes kaszálók helyett egy komoly vízfelületet tudnánk biztosítani, akkor itt a növényvilág és az állatvilág az európai ember számára is nagyon kedvező képet tudna biztosítani. A másik pedig az ehhez kapcsolódó járulékos hasznok, hiszen ma a halgazdaságot nem kell különösebben dicsérni, hogy milyen jövedelemtermelő képességgel rendelkezik.

Úgy gondolom, hogy ezeket figyelembe véve, egy viszonylag kis beruházással, és figyelembe véve az Alföldön, nevezetesen a Kiskunságban a jelenlegi demográfiai helyzetet - hogy az elnéptelenedő tanyák és az elöregedő lakosság egy különösen intenzifikált öntözéses gazdaságot esetleg nem is tud működtetni, vagy legalábbis nem akkora területen, mint ezt nagyon sok elképzelés korábban fölvázolta -, ha ezeket a külterjes megoldásokat igénybe tudnánk venni, akkor a megélhetés és az itt biztosítható életkörülmények jelentősen változhatnának, és úgy gondolom, nemcsak az ott élő emberek, hanem minden magyar ember számára egy sokkal kulturáltabb környezetet tudnánk megvalósítani.

Csak emlékeztetőül szeretném jelezni, hogy a legutóbbi negyven, de inkább harminc-harmincöt évben több mint négyszáz tó tűnt el erről a szinte csak megyényi területről. Tehát ha ezeknek egy részét tudnánk csak rehabilitálni, akkor is komoly természetátalakító, rehabilitációs munkát tudnánk elvégezni. Én szeretném, ha ehhez a parlament is tényleg segítő kezet nyújtana.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)