Felszólalás adatai

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A kereszténység és a családok legnagyobb ünnepére készülünk. Ebben a készülődésben bizony törekednünk kell arra, hogy minél jobban, érzékenyebben figyeljünk a valóságra, figyeljünk embertársainkra, figyeljünk nélkülöző, rászoruló, egyedülálló honfitársainkra. Adventi napokban a kereső, várakozó lelkületről, magatartásról elmélkedünk, miközben egyre komolyabb és nyilvánvalóbb, hogy nem advent tiszta fényű várakozásában, hanem adventi ködben élünk és létezünk. Zaklatott életű emberek vagyunk, zajos a külvilág, és a családi otthonokban is nehéz csendre és békességre lelni. Sok-sok hiányérzetünk van, sokszor úgy érezzük, hogy magányunk, problémáink nagyon nagy terhet rónak ránk. Szüntelenül keressük a feloldást. E feloldásban az isteni misztérium erőforrás. Az isteni jelrendszerben a jászol és a kereszt bizonyos értelemben ugyanazt tárja elénk. Az sem mondható véletlennek, hogy mindkettő ugyanabból a fából készül. A betlehemi gyermek sírásától a kereszten felhangzó jajkiáltásig a fény és a sötétség váltakozásának sajátos emberi ritmusa váltakozik. Amire a belső és a külső élet hullámzásában a belső, külső nehézségek és ezek nyomán járó feszültségek során mindig is szükségünk van és lesz, az lelkünk békéje, s lelkünk békéjének megőrzése.

(10.10)

Csakis a lélekben, a lelki békében, az erős hittel, erős elszánással élő ember tudja függetleníteni magát környezete kisebb-nagyobb bajaitól. Mindig szükségünk van és lesz az odafigyelésre, a szeretetre.

Egyéni és közösségi életünkben semmi sem fog sikerülni testvéri szeretet nélkül. E szeretet megköveteli és kiköveteli tőlünk, hogy tudjunk megbocsátani egymásnak, hogy türelmesek legyünk egymáshoz. Csakis ezen az úton járva leszünk képesek békességet, nyugalmat biztosítani egymásnak és közösségeinknek. Holnap, újra megünnepelt karácsony éjszakáján Krisztus világítsa meg, az ő fénye töltse el szívünket, akkor is, ha esetleg úgy érezzük: homályban, néha sötétségben botorkálunk, s lelkünk mécsese néha gyengébb fénnyel ég.

Több világosságot, több melegséget! - így könyörgött Goethe. Egy emberi lét után vágyódó kiáltása bizony jelképes ma is, és most is igen aktuális. A Magyar Demokrata Fórum nevében ezt kérjük mi is, és ezt kívánjuk mi is önöknek és minden honfitársunknak, hogy ebben az igazság napját váró adventi időben kegyelemteljes, békés karácsonyt kívánhassunk mindenkinek!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)