Felszólalás adatai

Soron következik a büntetőeljárások időszerűségének javítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/11523. számon ismerhették meg.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Rétvári Bence úrnak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy különleges javaslatot fogunk tárgyalni, hiszen a ma reggeli bizottsági vitákból az derült ki, hogy mind az öt párt támogathatja ezt a javaslatot, legalábbis az általános vitára való alkalmasságához mindegyik párt - és valamennyi ott lévő független képviselő is - hozzájárult. Bízom benne, hogy ez a törvényjavaslat egy hét múlva ilyen nagy konszenzussal kerül majd elfogadásra.

Nyilvánvalóan mindenki régóta ismeri ezt a problémát, és mindenki szeretné gyorsabbá tenni a bírósági ügyeket, ugyanakkor pár héttel, pár hónappal ezelőtt a teljes közvéleményt is felborzolta az az eset, amikor egy ároktői banda pár tagjának lejárt a négyéves maximális előzetes letartóztatásban tölthető időtartama, és házi őrizetbe kerültek, kikerültek a büntetés-végrehajtásból, és visszakerültek Ároktőre, ahol sokan nyilván rettegnek tőlük. Történt mindez úgy, hogy közben többen el is ismerték a saját bűnösségüket, legalábbis részben.

Ahogy ez az ügy nyilvánosságra került, a kormány azonnal lépett, hiszen nem tartható, hogy valakik félelemben kell hogy éljenek, az igazságszolgáltatást mások pedig elkerülhessék, holott jogosan járna részükre a szankció. Éppen ezért a miniszterelnök úr azonnali hatállyal felállított egy bizottságot, amelynek több szintje volt, egyrészről szakértői, másrészről vezetői szintje. Ebben nemcsak a Belügyminisztériumnak és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak voltak benne a szakértői, vezetői, hanem a rendőrség, a szakértői intézetek, az ügyészség és a bíróság legfőbb vezetői is részt vettek ebben a munkacsoportban, amelyik pár hét alatt elvégezte a munkáját.

Végignézve a korábbi eseteket is, amelyek ilyen tarthatatlan helyzetet eredményeztek, hogy négy év alatt nem született elsőfokú bírósági ítélet büntetőügyekben, azt láthattuk, hogy több helyen is van probléma. Van probléma a bíróságok leterheltségével, a szakértői intézetek kapacitásával, hiszen volt olyan szakértői vélemény, amelyik másfél év alatt sem készült el ebben a konkrét esetben. Éppen ezért döntött amellett a kormány a legutóbbi ülésén, hogy egy komplex javaslatcsomagot fogad el, amelynek vannak egyrészről törvényalkotási részei - amelyekről most itt tudunk vitatkozni -, és vannak egyéb részei, amelyek akár az intézetek belső szervezetét szabályozzák, akár pedig pénzügyi természetűek, és pluszstátust biztosítanak bizonyos bíróságoknak, szakértői szervezeteknek. Bízom benne, hogy ezek a javaslatok, amelyeket nemsokára ismertetni is fogok, elősegítik azt, hogy ne kerüljön sor ilyesfajta, négy éven túlnyúló nyomozásra, bírósági, ügyészségi, rendőrségi szakaszokra, és időben megszülessenek a büntetőítéletek is.

Arra azért felhívnám a tisztelt Ház figyelmét, hogy az elmúlt három évben már négy olyan törvénymódosító csomag feküdt itt a parlament asztalán, amelyik az ügyek gyorsítását célozta a büntetőügyek tekintetében. Nyilvánvalóan bizonyos ügyeknél az áthelyezés lehetőségét, amelyik a leterheltséget iktatta volna ki, nem tudta alkalmazni a bíróság, hiszen ezt csak új ügyeknél lehetett volna megtenni. Ezekben igyekeztünk határidőket csökkenteni és így az eljárásokat gyorsítani, valamint bíztunk benne, hogy ezek az eljárások költségeinek a csökkentéséhez is hozzá tudnak járulni. A lényeg viszont az, hogy a bűnt minél előbb, minél rövidebb időn belül kövesse a büntetés. A kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmények kategóriájánál szintén igyekeztünk a kiemelt ügyekben gyorsabb eljárási kereteket biztosítani, pontosan azért, hogy az ilyesfajta előzetes letartóztatás alatt születhessen ítélet.

A T/11523. számú törvényjavaslat négy törvény módosítására tesz javaslatot. Ez egyrészt törvényszék-leterheltséget csökkent, másrészt alsóbb szintű bíróságokhoz utal ügyeket, egyenletesebben oszlatja el az ügyterhet, és pontosítja a kiemelt ügyekre vonatkozó különböző szabályokat.

Először is a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvényről szólnék röviden. Korábbi kizárólagos illetékessége volt a Fővárosi Törvényszéknek, hogy a külföldi ítéletek érvényességével kapcsolatos döntéseket meghozza, ugyanakkor azoknak az embereknek, azoknak a terhelteknek, vádlottaknak a lakóhelye nagyon sokszor nem esett a Fővárosi Törvényszék illetékességi területére, akiknek az ilyesfajta ítéletét meg kellett állapítani, és ezek nem olyan ügyek manapság már, amelyek kifejezett speciális bírósági, bírói szakértelmet igényelnének. Ezért döntöttünk úgy, hogy az arányosabb ügyteherelosztás érdekében javasoljuk, hogy ezeket állapíthassák meg a vádlott lakóhelye szerint illetékes bíróságok is.

(11.50)

Csak akkor, ha nincs meg az illetékesség oka, akkor szubszidiáris jelleggel marad meg a Fővárosi Törvényszék eljárása. A büntetőeljárásról szóló törvényben a kiemelt ügyek kategóriáját igyekszünk pontosítani, hiszen nagyon sok olyan ügy volt, amely a kiemelt ügy kategóriájában sem bonyolultsága miatt, sem tárgyi súlya miatt nem kellett volna hogy megelőzzön más ügyeket, és sokszor kiemelt üggyé olyan ügyek váltak, amelyek egyébként helyi bíróságon is lefolytathatók lennének, hiszen a helyi bíróság ennél súlyosabb vagy bonyolultabb ügyeket is megtárgyalt.

Éppen ezért a hivatali bűncselekmények közül kiemelésre kerül a hivatali visszaélés bűntette miatti eljárás. Ez lesz kiemelt eljárás, szintén azt mondhatom el, hogy a hivatali vesztegetés alapesete és a költségvetési szerv, gazdálkodó szervezet vagy egyesület dolgozója, tagja által elkövetett vesztegetés, mivel ez teszi ki a korrupciós bűncselekmények túlnyomó hányadát, és ezek megítélése egyszerű, ezért nem feltétlenül szükséges, hogy kiemeltként ne a helyi bíróságon induljanak. Az egyszerűbb ügyek maradjanak a helyi bíróságon, és kiemelt ügyeknek csak azok minősüljenek, amelyek a vagyon elleni bűncselekmények esetében súlyosabban minősülnek, vagy pedig kivételesek, mert vagyon elleni erőszakos bűncselekmények. De bízunk benne, hogy ez szintén a kiemelt ügyeket csak a valóban kiemelt ügyek esetében teszi értelmezhetővé, és csak a valódi kiemelt ügyek számíthatnak gyorsabb és kiemeltebb elbírálásra.

Szintén módosítja a törvénymódosító javaslat a bíróságok elnevezéséről, székhelyéről és illetékességi területének meghatározásáról szóló törvényt. Ennek az az indoka, hogy a Fővárosi Ítélőtáblának csökkentjük a leterheltségét. A Fővárosi Ítélőtáblától a Debreceni Ítélőtáblához kerülnek át a Heves Megyei Törvényszék, Heves megye területe és az ottani törvényszékről fölkerülő ügyek. Éppen ezért a Debreceni Ítélőtáblától pedig a Szegedi Ítélőtáblához kerül át Jász-Nagykun-Szolnok megye és az e megyéből érkező büntetőügyek. Bízunk benne, hogy ez is csökkenti a Fővárosi Ítélőtábla és a fővárosi bírók leterheltségét, ezáltal gyorsítja az ügyeket.

Szeretném továbbá tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést, hogy nem csupán ezeket a döntéseket hozza meg a kormányzat, hanem komoly költségvetési vállalásokat is tesz annak érdekében, hogy gyorsabbak legyenek a büntetőügyek, és négy évnél tovább ne húzódhassanak előzetes letartóztatások elsőfokú ítélet nélkül. Először is kiemelném, hogy a szakértői intézetek tekintetében biztosítjuk azokat a forrásokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy 90 napon belül a szakértői vélemények elkészítésre kerüljenek. Ezek az intézetek ügyhátralékkal terheltek, de ezeket 2013. október 31-éig a megfelelő források biztosítása mellett, amit a kormány vállalt, le tudják dolgozni. Azoknál az ügyeknél pedig, ahol egy évnél kevesebb idő van hátra az előbb említett négyéves előzetes letartóztatásból, ott 2013. augusztus 31-éig készülnek el a szakértői vélemények. Annak érdekében, hogy a szakembereit meg tudja tartani a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet, ennek értelmében a közalkalmazotti bértábla helyett igazságügyi alkalmazottakra vonatkozó szabályok fognak rájuk vonatkozni, ezáltal jobban meg tudják tartani a különböző szakértőiket.

A bíróságok tekintetében nyilvánvalóan nemcsak az ügyteherelosztás, hanem az új bírók, új alkalmazottak kinevezése is fontos cél. Éppen ezért a kormány döntött, hogy támogatja 35 fő új bíró, 50 fő új tisztviselő és 20 fő új bírósági ügyintéző kinevezését és státusát a Fővárosi Törvényszéken. Nyilván ehhez az államnak, a kormánynak vagy a parlamentnek csak a költségvetés biztosítása a feladata, a kinevezések a törvény szerinti rendben mennek. Ezen túlmenően négy státusra biztosítunk fedezetet orvos szakértői és pénzügyi szakértői státusok tekintetében.

Ehhez nyilván alkalmazkodnia kell az ügyészség szervezetének is, éppen ezért, hogy a vádemelésekre 90 napon belül sor kerüljön, az ügyészség kéréseit elfogadjuk és teljesítjük: 20 fő új ügyész és 50 fő új ügyészségi megbízott létszámfejlesztésre fog sor kerülni. Ezeknek igen jelentős költségkihatása van: a szakértői intézeteknél ez évben 35 millió forint, jövőre 283 millió forint, a bíróságok tekintetében ez évben 206 millió forint, jövőre 618 millió forint, az ügyészségen pedig idén 158 millió forint, jövőre 476 millió forint. Úgy gondoljuk, hogy ezeknek az intézkedéseknek az alternatívája lehetett volna, ha az ügyek áthelyezésére sor kerülhetett volna, de hát épp a mai napon döntöttünk a szavazások között arról a módosító javaslatról, amely az alaptörvény negyedik módosításával kapcsolatos, és kiiktatja az ügyáthelyezés lehetőségét. Az egy arányosabb ügyelosztást jelentett volna, ez a bíróságok létszámának növelését jelenti bizonyos esetekben. Öt év alatt tehát 6 milliárd forintjába fog kerülni az adófizetőknek, hogy nem a korábbi módon, hanem létszámfejlesztés keretében tudjuk csak ezeket az ügyeket négy éven belül első fokon lezárni.

Mi bíztunk volna benne, hogy ahogyan Horvátországban és Hollandiában lehetséges az ügyáthelyezés, úgy Magyarországon is ez csökkentheti a bíróságok aránytalanságait, a belső referádák különböző számát a kisebb, kevésbé leterhelt vidéki és a fővárosi bíróság között, de az Unióval folytatott vitáink nyomán sajnos erre itt Magyarországon nem kerülhet sor, csak Horvátországban és Hollandiában, Magyarországon 6 milliárd forintot kell ehhez az adófizetőknek fizetni.

Még egy intézkedésre hívnám föl a tisztelt Országgyűlés figyelmét azzal kapcsolatban, hogy ha a következőkben mégis sor kerülne arra, hogy valakinél a négyéves előzetes letartóztatási idő letelik, azok számára, akik házi őrizetbe kerülnek, immáron nem saját beleegyezésre, hanem a törvény erejénél fogva lesz kötelező nyomkövető eszköz felszerelése. Ezt szokták karperecnek is hívni, tehát az az elektronikus eszköz, amely ellenőrzi, hogy az illető valóban a kijelölt tartózkodási helyén, a saját lakókörnyezetében tartózkodik-e; és nyilvánvalóan ennek a feltörése vagy ennek az eszköznek a bármiféle manipulálása, vagy az eredmények eltitkolása elektronikus beavatkozással, feltöréssel vagy bármi egyébbel, természetesen a házi őrizet szabályainak a megszegését jelentené. Így akár még arra is lehetőség van, hogy adott esetben visszakerüljenek a szigorúbb őrizet alá.

Bízom benne, hogy ezek olyan javaslatok, amelyeket minden parlamenti párt támogatni tud, és jövő pénteken el tudjuk fogadni ezt a javaslatot.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója Vas Imre képviselő úr. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VAS IMRE, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság mai ülésén megtárgyalta a büntetőeljárások időszerűségének javítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló T/11523. számú törvényjavaslatot, és azt 24 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak találta.

Mondanám, hogy a felszólalók közül a következő vélemények hangzottak el: jó, ha státusok kerülnek a bíróságokra, aztán volt olyan képviselő, aki azt üdvözölte, hogy az OBH elnökétől az Országos Bírói Tanácshoz kerülnek hatáskörök, és ezt üdvözlendőnek tartja. Ezenkívül államtitkár úr elmondta, hogy ez a törvénymódosítás a költségvetésnek öt év alatt 6 milliárd forintba fog kerülni, én e körben kifejtettem, hogy természetesen a kormánynak a költségvetésre, az adófizetők forintjaira is figyelnie kellett, de ha nincs más megoldás, akkor ezt kell tennie a kormánynak, tehát benyújtatnia a törvényjavaslatot az eljárások rövidítése érdekében.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót a Fidesz-képviselőcsoportból Varga István képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nincs egy hónapja, pontosan május 15-én tartott a Fidesz rendkívüli sajtótájékoztatót abban a kérdésben, hogyan fordulhat az elő Magyarországon, hogy sorozatgyilkosok szabadlábra kerülnek, és négy év alatt sem sikerült az eljárást velük szemben befejezni, illetve a maximális előzetes letartóztatásra nyitva álló négyéves határidő is letelt.

Magyarázatot kértem akkor az igazságügyi miniszter úrtól, hogy milyen intézkedésekkel lehet ezt a példátlan, a XXI. században gyalázatos dolgot megakadályozni, és hogyan lehet az, hogy Magyarországon sorozatgyilkosok kerülhetnek szabadlábra, illetve olyan emberek, akiket már réges-régen el kellett volna ítélni.

(12.00)

Természetesen sajtótájékoztató keretében részletesen szóltunk arról is, amivel kapcsolatosan itt a patkó egyik oldalán sincs vita, nevezetesen, hogy ebben az ügyben is és általában az ügyek nagy részében is Budapesten, a székesfővárosban szorít a cipő, nevezetesen Budapesten fordult elő ez az ügy, és Budapesten fordult elő az is, hogy másfél évig nem tudta az intézet azt a bizonyos DNS-vizsgálatot elvégezni, amit el kellett volna végezni.

Nagyon örülök annak, hogy a mai alkotmányügyi bizottsági vitában és most már - még egyszer mondom, lehet, hogy meg is kell a saját kormányomat követni -, tehát egy hónap, 30 nap sem telt el, és itt vagyunk most a mai napon, 14-én, és az igazságügy-miniszter, a belügyminiszter, a bírói hivatal elnöke és mindenki közös munkájának eredményeként egy valóban hatékony törvényjavaslat fekszik a Ház előtt, amelyet az átlagember számára egyszerűen lefordítva úgy tudok interpretálni önöknek, hogy a jövőben a törvény hatálybalépésével nem fordulhat elő Magyarországon, hogy köztörvényes bűncselekményt elkövetők és sorozatgyilkosok szabadlábra kerüljenek. Egyrészt azért, mert az eljárást be lehet fejezni ennyi idő alatt, nemcsak Békés megyében, nemcsak Szolnokon, nemcsak Heves megyében, hanem a székesfővárosban, Budapesten is be kell fejezni. Az intézeteknek el kell készíteniük - mert most már pénz, paripa, fegyver is van - a szükséges vizsgálatot megfelelő határidőn belül, tehát ezért sem fordulhat elő. S végül természetesen azért nem fordulhat elő, mert példátlan dolog a XXI. században, hogy ezzel kapcsolatosan ilyen rapid gyorsaságú törvényjavaslatot kell benyújtani, és annak ellenére, hogy három éve kormányon vagyunk - itt saját magunkat egy kicsit ostorozom -, három évig nem tudtuk ezt a törvényjavaslatot benyújtani.

Az ezzel kapcsolatos vita során is számtalanszor elmondtuk a patkó mindkét oldalán, hogy Budapesten bírói státusokra van szükség. Igaza van az államtitkár úrnak, ez most 6 milliárdba kerül az adófizető állampolgároknak, de ami Hollandiában jó volt, az Magyarországon nem jó; nyilvánvaló, hogy alkalmazkodnunk kell az európai uniós gyakorlathoz. De a legfontosabb az, hogy a jogkövető polgárok, a becsületes, 99 százalékban becsületes magyar állampolgárok ne tartsanak attól, hogy sorozatgyilkosok szabadlábra kerülnek. Tehát azt mondom, mindenképpen üdvözölendő ez az elképzelés, és ami a második és talán a legfontosabb része, hogy Budapest leterheltsége lényegesen csökkenni fog.

Azt is számtalanszor elmondtam, és most mint gyakorló jogász hadd mondjam: Budapesten minden ügyszakban rendkívül kiváló képességű, képzettségű bírók vannak. Hogyha gonoszkodom egy kicsit, akkor azt mondom, szívesebben tárgyalok Budapesten, mint mondjuk, egy vidéki megyében, mert kiváló bírók vannak Budapesten. Nem a bírói kvalitással van itt a probléma, nem azzal van probléma, hogy nem felkészültek a bírók, hanem egyszerűen, kedves képviselőtársaim, tudomásul kell venni, hogy olyan hátralékos munkateher van, amit sem három év alatt, sem hat év alatt nem lehet megoldani. Tehát mit kell csinálni? Azt, amit a törvényjavaslat kíván: meg kell változtatni, szűkíteni kell a főváros illetékességi területét. A törvényjavaslat - az államtitkár úr elmondta, nem ismétlem meg - erre választ ad, kevesebb ügyről van szó; és mellette két fontos módosításra is szükség van, nevezetesen, hogy a Szegedi Ítélőtábla és a Debreceni Ítélőtábla kap még egy-egy megyét a fővárostól. Ebből következik, hogy lényegesen több teher nehezedik ugyan a vidéki bíróságokra, de azok még mindig bírják, hisz - még egyszer - a megyékben, Pest megye kivételével nincsen probléma az igazságszolgáltatás hatékonysága és gyorsasága érdekében. Tehát azt gondolom, a javaslat el fogja érni a célját, és mindannyian üdvözöljük azt, hogy ennyi idő után végre valóban egy hatékony, olyan törvényjavaslat kerül a Ház elé, amelyet minden oldalról támogatunk.

Az is nyilvánvaló, képviselőtársaim, nagyon sokat fog jelenteni, hogy hány bírói státus kerül most már kibővítésre, nevezetesen, ha jól emlékszem, 35 új bíró, 50 új köztisztviselő és 20 új bírósági ügyintéző állhat most már munkába; és jelentősen emelkedik a Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet költségvetése is. Ezzel kapcsolatosan az alkotmányügyi bizottsági ülésen is elmondtam, most még egyszer szeretném, hátha nem pusztába kiáltott szó, amit most mondok: a szakértői státusoknál is egyenlő mércével kell mérni az összeférhetetlenségi szabályokat. Volt itt egy kis geller az elmúlt időszakban, nevezetesen, hogy a szakértői intézetek vezetői a fő munkaidőn és az intézet irányításán túlmenően egyébként nem dolgozhattak, nem végezhették azokat a feladatokat, szakértői véleményeket nem alkothattak, amit az intézet többi munkatársa végzett. Tehát ez így nyilván nevetséges dolog. Ha az intézet munkatársai végezhetnek pluszfeladatot, akkor az intézetek vezetői is végezhetnek; ez mindannyiunk közös érdeke, hiszen itt szorít bennünket a cipő. Az a lényeg tehát, hogy a szakértők el tudják végezni a munkájukat, és valóban ne fordulhasson elő az - egyébként polgári ügyszakban is tudunk példákat mondani Bárándy képviselő úrral és a többi kollégával együtt -, hogy szinte minden szakértői vélemény azzal kezdődik, hogy visszaír a bíróságra a szakértő vagy a szakértői intézet, hogy kérünk még határidő-hosszabbítást, de nem 30 napot kérnek szemérmetlen módon, hanem mondjuk, 90 napot vagy 120 napot, ami egyszerűen nonszensz, mert nyilvánvaló, hogy megáll az igazságszolgáltatás. Azt gondolom tehát, hogy ha itt a személyi feltételeket biztosítja a törvényjavaslat, szomorúbb módon ugyan, de az anyagi feltételeket is biztosítja, akkor igenis van arra lehetőség, hogy felgyorsuljon az igazságszolgáltatás.

A Fővárosi Törvényszék kizárólagos illetékességével kapcsolatos megszüntetés okával maximálisan, teljes egészében egyetértek. Ez is nyilvánvalóan abba az irányba hat, hogy hatékonyabban működjön, illetve kevesebb munkateher nehezedjen a fővárosi bíróságra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát még egyszer azt mondom, hogy megkövetem a saját kormányomat a 29 nappal ezelőtti sajtótájékoztatóval kapcsolatosan. Aki ismer, az tudja, nem a kincstári optimizmus meg nem a kormánypárti képviselőség beszél belőlem, mert nem lehet azt mondani, hogy egy ilyen törleszkedő típusú vagyok. De azt mondom, ha minden ügyben ilyen példátlan gyorsasággal működne a nemzeti együttműködés kormánya, akkor lehet, hogy nem is kétharmados, hanem négyötödös szavazattal nyernénk a következő választást.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló az MSZP képviselőcsoportjából Bárándy Gergely képviselő úr.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy a vitában is elhangzott, valóban, ahogy az alkotmányügyi bizottság ülésén is elmondtam, most is ezt mondom, támogatjuk az előttünk fekvő előterjesztést, a kormány javaslatát.

Azt kell mondanom, tisztelt Országgyűlés, hogy ez az első olyan büntetőjogi tárgyú javaslat, amelyet tényleg jó szívvel tudunk támogatni az elmúlt három év alatt. Ez az, ami hál' istennek, nem isten tudja, hol készült, nem valamilyen belső szobában, hanem valóban egyeztetés előzte ezt meg. Úgy gondolom, egy jó és helyes felfogást tükröz, tényleg látszik rajta az, hogy végre egyeztettek ebben a témakörben.

Azt szeretném tisztelettel felvetni, ha már itt tartunk és a dicsérő szavaknál, hogy örülnék annak, ha ezekbe az egyeztetésekbe, főleg az olyanokba, amelyek szakmai előterjesztések, néha-néha bevonnák az ellenzéki pártokat is. Van erre példa, tisztelt képviselőtársaim. A minap vettem részt egy egyeztetésen a Vidékfejlesztési Minisztériumban a kutyatenyésztés ügyében, ami nyilvánvalóan szintén egy nagyon fontos kérdés és téma, de azt gondolom, ez, amit most tárgyalunk, még inkább az. Úgy hiszem, az ilyen szakmai jellegű előterjesztések, szakmai témák esetében az ellenzéki konstruktivitást érdemes lenne vélelmezni.

Az eljárások gyorsítását tűzi ki célul ez a javaslat, és azt kell mondanom, az, ami új és szerencsére - most azt mondom - meglepő benne, hogy végre a jogállami normákat betartva, nem pedig 100-200 éves jogelveket figyelmen kívül hagyva teszi ezt. Ugyanis a kormány a büntetőeljárási törvények, illetve a büntetőtörvények módosításánál általában az elmúlt három évben a gyorsítást jelölte meg mint elérendő jogalkotói célt, azonban nem vette figyelembe azt, hogy ezt milyen áron kívánja elérni. Gondolok itt például, hogy ne a törvényjavaslathoz kapcsolódó témát említsek, a 48 órás védőtől való elzárásra, ahol egyébként a kiemelt ügyek kategóriáját bevezették, és jórészt ezt a javaslatot az Alkotmánybíróság később alkotmányellenesnek nyilvánította.

(12.10)

De utalhatok itt arra is, ami az előterjesztéshez szorosabban kapcsolódik, az ügyáthelyezés joga, amit két és fél, három éve bírálnak a hazai ellenzéki pártok, hazai szakemberek, hazai civil szervezetek, és természetesen, ahogy az idő előrehaladt, bírálni kezdték a különböző európai fórumok.

Sajnálatos az, hogy a visszalépés e jogintézményt illetően nem a hazai ellenzéki pártok, a hazai civil szervezetek, a hazai szakemberek ellenvéleményének indokaként történt meg, hanem egyfajta külföldi nyomásgyakorlásra hivatkozik a kormány, amikor ebből visszalép. Mindenesetre tény az, hogy helyes és jó döntés az, hogy ezt a jogintézményt a kormány végre két-három év küzdelem után elengedi. És az is jó hír, hogy végre meghallották azt, amit az ellenzéki pártok szintén két-három éve hangoztatnak, hogy legitim és helyes cél, amikor valaki az eljárások gyorsítását tűzi ki maga elé. De úgy kell ezt a célt elérni, hogy közben egyébként betartjuk a hazai és az európai jogállami elveket és normákat. Ugyanis - és ezt is mondtuk többször - így is lehetséges.

Ahogy a bizottsági ülésen elmondtam, tudom, ismerem, minden kormánypárt használja szívesen azt a retorikát, hogy hát akkor miért nem tetszettek az elmúlt x évben, négy évben, nyolc évben, tizenkét évben ezért tenni. Azt tudom erre mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy de igen, minden kormány az elmúlt huszonkét évben tett azért, hogy az ügyek gyorsuljanak; minden kormány és minden bírósági igazgatásban részt vevő szakember. Azt viszont látni kell és tudomásul kell venni, hogy ha nem statáriális eljárásokat szeretnénk Magyarországon, hanem olyan eljárásokat, aminek a garanciarendszerét, még egyszer mondom, száz-kétszáz év alatt termelte ki magából a magyar és az európai történelem, akkor az bizony időbe kerül; persze pénzbe is, de legfőképpen időbe.

Azt tehát, hogy mindenki elégedett legyen az eljárások gyorsaságával, sosem fogjuk tudni elérni, mert ahhoz nagyjából az kéne hogy történjen, hogy másnap jogerős ítéletet kap valaki, mint ahogy előterjeszti az igényét. Nyilvánvalóan ez lehetetlen. Ugyanúgy lehetetlen, ahogy lehetetlen a bűnözés teljes felszámolása. De ugyanúgy, ahogy a bűnözés visszaszorításáért küzdeni kell, méghozzá folyamatosan, ugyanúgy küzdeni kell azért, hogy az eljárások a jogállami keretek között, de lehetőség szerint legrövidebb időn belül elintéződjenek, hiszen megjegyzem, hogy szintén jogállami követelmény az, hogy az eljárások egy ésszerű határidőn belül befejezésre kerüljenek.

Éppen ezért tehát azt lehet mondani, hogy azok a megoldások, amelyek ezt a célt kitűzik, és figyelembe veszik az elveket és a magasabb rendű jogszabályokat, azok helyes törekvésnek bizonyulnak, éppen ezért tudjuk támogatni a most előttünk fekvő javaslatot.

Látjuk azt, és örülünk annak, hogy - és itt megint bírálom a kormány elmúlt három évében történt büntetőpolitikát, és dicsérem az e törvényben megnyilvánuló hozzáállást, hogy nem az volt az első reakció erre a valóban egyébként felháborító esetre, hogy szabadon kellett engedni olyan embereket, akik, ha megkapják a jogerős ítéletüket, akkor jó eséllyel kapnak majd életfogytig tartó szabadságvesztést; szóval, nem az volt a válasza a kormánynak erre, hogy akkor négy évről emeljük meg ötre, hatra, hétre, nyolcra az előzetes letartóztatás maximális időtartamát, hanem az, hogy igen, nézzük meg, derítsük fel, hogy vajon mi az oka annak, hogy négy év alatt, ami azért hosszú idő, addig nem sikerült eljutni most már második esetben, hogy elsőfokú ítélet szülessen egy ilyen kiemelt jelentőséggel bíró ügyben.

Aki gyakorló jogász vagy gyakorló jogász volt, az tudja azt, hogy vannak olyan pontok - és erre Varga István képviselőtársam is helyesen utalt -, amelyek tipikusan az ügyek elhúzódásáért felelősek. És még egyszer mondom, ezek általában nem a védők perelhúzó taktikái, hanem valóban a szakvélemények nagyon hosszú elkészülési ideje. Van, hogy fél évig nem készül el egy szakvélemény. Nagyon sok esetben lehetünk annak tanúi, hogy a rendőrségen két nyomozáshosszabbítási határidő között az égadta világon semmilyen nyomozati cselekmény nem történik. Nagyon sokszor lehetünk tanúi annak, hogy egy büntetőeljárás során akár a rendőrség, azért, hogy biztosan felderítettnek találják majd az ügyet, akár a bíróság olyan tanúkat hallgat meg sorozatban, és olyan nyomozati cselekményeket végez el, amik teljesen szükségtelenek az adott ügyben, és már előre látható, hogy egyébként ezek szükségtelenek. Szóval, az ügyek elhúzódásáért nagyon sok minden felelős, és nagyon jó az, ha a jogalkotó valóban ezeket a sokrétű szempontokat mérlegelve próbálja elérni azt, hogy az eljárások ne húzódjanak a kelleténél tovább.

Helyes az, hogy a szakértői létszám kibővítésében gondolkodunk. Helyes az, hogyha a bíróságok számára pluszforrás biztosításával plusz státushelyeket biztosítunk. Két-három éve mondom azt, hogy nem a bírói létszám a kevés, hanem a kiszolgáló személyzetnek, az apparátusnak a létszáma túl kicsi. Tényleg, mióta itt vagyok a parlamentben, ezt papolom. Örülök annak, hogyha ebben most némi szemléletváltás alakul ki, és a kormány is úgy gondolja, hogy ez igaz, amit az előbb mondtam. Úgyhogy ezekkel valóban lehet eljárást gyorsítani.

Mi a magunk részéről benyújtottunk egy képviselői önálló indítványt frakcióvezető úrral, ami téma szerint abszolút idekapcsolódik. Ebben az indítványban - és remélem, hogy fogják támogatni majd a kormánypárti képviselők és az ellenzéki képviselők egyaránt - mi azt javasoljuk, hogy ha történik egy olyan eset, hogy valakit négy év múlva, négy év előzetes letartoztatásban töltött idő után azért kell szabadon bocsátani, szabadlábra helyezni, mert nem sikerült az elsőfokú ítéletig eljutni, akkor mind a bíráknál, mind az ügyészeknél kötelező legyen az eljáró bírónak, illetve az eljáró ügyésznek a munkáját igazgatási úton megvizsgálni, felülvizsgálni, azaz betartotta-e a határidőket s a többi.

A bírósági ilyen típusú vizsgálatra van egyébként precedens. Tehát magát a vizsgálatot nem kell kitalálni, mert az már élő, hatályban lévő törvényben létezik. Mi mindössze annyit javasolunk, hogy ez ne csak egy lehetőség legyen ilyen esetben, hanem a bírósági igazgatósági vezetőnek a kötelessége legyen, és ugyanígy az ügyészségi vezető kötelessége, hiszen az ügyész az, aki a nyomozati szakot végig felügyeli. Tehát látnia kell azt, hogy mondjuk, a rendőrség hol hibázott, vagy esetleg hol járt el a jogszabályoknak és a józan észnek megfelelően. Azért lenne ez jó, mert először is segítene annak feltárásában, hogy egy-egy ilyen ügyben mi volt a probléma. Mert ha senki nem hibázik, és mindenki a dolgát helyesen, lelkiismeretesen és ésszerűen végzi, én állítom, hogy akkor négy év alatt el kell tudni jutni az elsőfokú ítéletig.

Másrészt pedig azt gondolom, hogy ez egyfajta, nyugodtan mondjuk ki, nyomást is jelent az eljáró hatóságok és bíróságok számára, hogy bizony-bizony, ha itt hibát követ el, akkor az ő teljesítménye kötelező jelleggel értékelésre kerül majd. Ez a javaslat egyébként abszolút illeszkedik a kormány által most előterjesztett javaslathoz, úgyhogy remélem, hogy a kormány is támogatni fogja majd a javaslatot.

Egy dologra szeretnék kitérni, amivel nem teljesen tudunk egyetérteni a javaslatban, ez pedig az Országos Bírósági Hivatal elnökének a döntési joga a soronkívüliségről. Azaz, hogy ő és a bírósági elnökök egy személyben dönthessék el azt, hogy mely ügyet tárgyalnak még a jogszabály által előírt körön kívül soron kívül. Én megint csak azt az elvi hozzáállást tudom önöknek elmondani, mely szerint nem támogatjuk azt, hogy az amúgy is nagyon széles jogkörrel és hatáskörrel rendelkező Bírósági Hivatal vezetője további hatáskört kapjon. Korábban volt erre lehetőség, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács rendelkezett erről. Most van egy ehhez hasonló szervezet, az Országos Bírói Tanács.

(12.20)

Azt gondolom, hogy a soronkívüliség vonatkozásában ő is épp olyan eredményesen és hatékonyan el tudna járni, mint a Bírósági Hivatal vezetője. Havonta egyszer mindenképpen össze kell ülnie a Bírói Tanácsnak, azaz egy hónapon belül mindenképp döntés születhetne a soronkívüliségről. Mivel, még egyszer mondom, nem statáriális bíráskodás zajlik Magyarországon, ezért nyilván nem egy-két napról vagy hétről van szó, ami problémát jelentene, éppen ezért azt gondolom, hogy az az egy hónap nem túl sok, másrészt, ha olyan rendkívüli helyzet van, hogy ennél rövidebb idő alatt indokolt és szükséges dönteni a soronkívüliségről, akkor a Bírói Tanács elnöke bármikor össze tudja hívni rendkívüli ülés keretében a Bírói Tanácsot.

Azt gondolom tehát, hogy praktikus szempontból semmivel nem lesz rosszabb az, hogy a Bírói Tanács dönt ezekben az ügyekben a soronkívüliségről, ezzel szemben viszont lényegesen nagyobb garanciát jelent az igazságszolgáltatási függetlenség vonatkozásában az, ha nem egy személy, hanem egy testület dönt ebben a kérdésben, ahogy egyébként ez korábban is volt. Éppen ezért javasolni fogjuk módosító javaslat formájában, hogy e rendelkezés ilyen irányba módosuljon.

Általánosságban tudom mondani, hogy nem tudunk egyetérteni továbbra sem azzal, hogy létezik a kiemelt ügyek kategóriája. Látszik az most már, és úgy tűnik, ezt a kormány is látja, hiszen ebből is kis lépéseket ugyan, de tesz visszafelé, hogy szűkíti ennek a kategóriának a körét. Azt gondolom, hogy a helyes és célravezető az lenne, ha ez a kategória úgy, ahogy van, megszűnne. Erre teszünk szintén indítványt a módosító javaslatunkban. Azt önmagában üdvözöljük, hogy ha már nem szűnik meg, akkor legalább a köre szűkül.

Összességében tehát, tisztelt Országgyűlés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ezekkel a kritikai megjegyzésekkel, de támogatni tudjuk az előttünk fekvő javaslatot. Köszönöm szépen, a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. a Jobbik képviselőcsoportjából Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Örülünk ennek a törvényjavaslatnak. Ez a társadalomnak régóta várt igénye, hogy olyan jogszabályok kerüljenek a Ház elé, amelyek a mindennapi életüket meghatározó és az ő érzéseiket felkavaró ügyekben végre célirányosan és határozottan kínálnak megoldásokat.

A javaslat a büntetőeljárások időszerűségének javítása érdekében módosít egyes jogszabályokat. Sok jó eleme van és jó irányba mutat. Én azért óvnék attól a kicsit talán már, úgy gondolom, kincstári optimizmustól is, amit Varga István képviselőtársam mondott, hogy itt ez most mindent megold és a jövőre szólóan lényegében kizárttá teszi azt, hogy a négyéves határidő már soha nem kerülhet úgy meghaladásra, hogy valóban olyan, az ároktői bandához hasonló emberek szabadlábra kerüljenek. Tehát nem látom még teljeskörűen a rendszerben azt a garanciát, azt az intézményi, személyi, pénzügyi garanciát, amelyek együttesével ilyen jogszabályok elérhetik azt, hogy javuljon a helyzet. Tehát mindenképpen javulást jelent, ezt szorgalmaztuk mi is, valóban.

2010 óta, mióta a Jobbik a parlamentbe került, minden igazságügyi témájú törvény vitájában elmondtuk, hogy a legnagyobb kihívás az igazságszolgáltatással kapcsolatban az, hogy ésszerű időn belül fejeződjenek be az ügyek, és természetesen minőségi ítélkezés zajlódjék, tehát ne fordulhassanak elő a móri gyilkosokhoz hasonló döbbenetes, téves ítéletek, és sok más ügyet el lehetne mondani, ami a társadalom érzületét joggal háborítja föl.

Tehát a kormány jogalkotási lépései eddig azért ambivalens érzéseket keltettek sokakban, és ezt magalapozottan érezhették sokan, hogy nem volt meg eddig az a közvetlen felismerés és közvetlen szándék, hogy minden, ügyben tenni akaró szervezetet, szakmai szervezetet bevonjanak, ellenzéki pártok véleményét meghallgassák. Születtek valóban olyan jellegű szabályok - akár az ügyáthelyezésekre gondolok elsődlegesen -, amelyekkel megpróbálták ezt a kérdést kezelni, ez azonban olyan szintű támadássorozatot váltott ki - meg kell mondanom őszintén, nem teljesen megalapozottan az Európai Unió, illetve az Európai Tanács részéről -, hogy most ennek következtében hátrál vissza a kormány, és áll el attól, hogy nem egyedi ügyekben, hanem akár ügycsoportok tekintetében egyfajta átirányítás történjen más bíróságokra komolyabb, összetettebb büntetőügyekben.

Mi világossá szeretnénk tenni és ezt minden alkalommal elmondtuk és most is el kell mondjam, hogy amennyiben a magyar törvényhozás döntéseivel kapcsolatban, amelyet lehet, hogy mi vitatunk, lehet, hogy nem értünk egyet vele, de amely döntéseknél az Európai Unió Magyarország számára külső hatalmi forrásként támaszt diktátumot, támaszt követelményt, követeli a magyar jogszabály módosítását, akkor mi ebben a pillanatban azt mondjuk, hogy természetesen, ha ez összeegyeztethető a jogállami követelményekkel, akkor innentől kezdve semmilyen módon nem szabad engedni az ilyen nyomásnak.

Ha tehát most nem lenne arról szó, hogy ez az ügyáthelyezési intézmény, amit gondoltak és terveztek és amit be is emeltek a jogszabályokba tiltakozásunk ellenére, nem hatna egyébként álláspontunk szerint rossz irányba, akkor mi nagyon határozottan elleneznénk, hogy engedjünk ennek a diktátumnak. Azonban ezt örömmel nyugtázzuk, hogy végül is megváltozott a helyzet, és immár a kormányzat úgy gondolja, hogy mégsem helyes és szerencsés ügyek átirányítását biztosítani más bíróságra. Ez a törvényes bírótól való elvonás elvét sérti, ezt már nagyon határozottan és sokszor elmondtuk, hogy ez nem jó.

Megalázó helyzetbe került tulajdonképpen az ország azzal, hogy olyan jogszabályok kerültek elfogadásra, amelyekről már azért az ellenzéki pártok kritikájában is kirajzolódott, a szakma kritikája is elmondta, hogy nem szerencsések, nem egyeztethetők össze a magyar alkotmányos értékrendszerrel. Most sajnos az a szégyen következik be, hogy úgymond ezt most egy európai uniós intézményrendszer diktátumszerű igényeképpen kell módosítani ahhoz, hogy a Magyarország elleni nyomást valahogy csökkenteni lehessen, amivel egyetértünk, hogy tűrhetetlen helyzet, hogy az Európai Unió jórészt világosan látható politikai motivációkból vezérelve, még az igazságügyi biztos, Viviane Reding sem tudja türtőztetni a Magyarországgal szembeni folyamatos averzióit, és a háttér politikai nyomás testesül meg abban, hogy Magyarországot lépten-nyomon szégyenpadra ültetik. Az Európa Tanácsban és az Európai Parlamentben is magyarvita lesz június végén. Mind a két fórumon sok-sok valótlanság és sok-sok téves állítás szerepel Magyarországgal szemben, de sok-sok megalapozott kritika éri a magyar jogalkotást, hogy miért tér el a jogállamiság útjáról.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Mi viszont minden esetben azt mondjuk és azt képviseljük, hogy a magyar Országgyűlés szuverenitását védeni, óvni kell, és ennek a legjobb módja az, hogy az elfogadandó jogszabályoknál teljes körű társadalmi és szakmai vita folyjon le, illetve a parlamenti vitának legyen hozadéka, ne csak úgy, mint most, hogy itt állunk, elmondjuk a pénteki napon a vitában kifejtett álláspontunkat, és tulajdonképpen nem biztos, hogy sok foganatja lesz.

Most, jelen esetben nem is kell igazából vitatkoznunk, hiszen rátérve a javaslat lényegére, tényleg egyet lehet érteni azzal, hogy az ítélőtáblák körében a Fővárosi Ítélőtábla terhei enyhülnek, két megye, Heves megye és Jász-Nagykun-Szolnok megye más ítélőtáblák területére történő átirányításával - Jász-Nagykun-Szolnok megye a Szegedi Ítélőtáblához kerül, Heves megye pedig a Debreceni Ítélőtálához -, ez mindenképpen azt a fajta kiegyensúlyozatlan teherelosztást csökkentheti, csökkenteni fogja, amelyről már régen tudtuk, hogy így áll.

Ezért meg kell kérdeznünk, hogy miért pont csak most jutott el oda az igazságügyi kormányzat, egy ilyen döbbenetes esetben, mint az ároktői bandának a kiszabadulása, amelynek tárgyában nemcsak Varga István, hanem őt megelőzően Staudt Gábor képviselőtársam is sajtótájékoztatót tartott; ráirányítottuk a figyelmet arra, hogy tűrhetetlen ez a helyzet, hogy szakértői intézetek késedelme miatt történjen meg az, hogy a saját bűnösségüket is részben elismerő, közveszélyt előidéző vagy a társadalom biztonságát fenyegető személyek kerülhessenek az utcára, illetve helyesebben házi őrizetbe, de végül is a házi őrizet szabályai egészen más őrizetet biztosítanak, mint az előzetes.

(12.30)

A szakértői intézetek helyzete is már sokkal korábban javítható lett volna, hiszen erre fel kell hívni a figyelmet, hogy minden év költségvetési törvényének a vitájában 2010 óta - és ez így volt 2012-ben is az idei költségvetéssel kapcsolatban - mindig előterjesztettük a javaslatainkat az igazságszolgáltatási ágazatra fordítandó költségek jelentős emelése érdekében, az ügyhátralékok feldolgozása érdekében, a segéderők számának a növelése érdekében, a bírósági informatikai hálózat erősítése érdekében és minden olyan forrás biztosítása érdekében, ami új státusokat jelent, vagy egyáltalán segíthet abban, hogy az ügyek elintézése gyorsabban történjen. Sajnálatos, hogy ezek a javaslataink nem teljes mértékben, vagy akár csak egész szerény mértékben kerültek elismerésre vagy támogatásra. Tehát az, hogy most megtörténik ilyen új státusok létesítése, és új források lépnek most be az igazságügyi hálózat megfelelő működése érdekében, egy jó dolog, csak ez is ilyen értelemben egy esemény utáni lépés. Ha a szakértői intézet rendelkezett volna a javaslatunk szerint már tavaly a megnövelt költségvetéssel, akkor nyilván nem fordulhatott volna elő ilyen, hogy másfél évig tart egy szakértői vizsgálat, amelynek nyomán négy éven belül nem sikerült befejezni ezt az ominózus, nagy társadalmi felháborodást kiváltó bűnügyet.

Fontos azért arra is utalni, hogy ez a javaslat is egy reagáló, ad hoc jellegű javaslatnak tűnik. Bár tényleg jó és örömteli, hogy bevonták az Országos Bírósági Hivatalt, az Országos Bírósági Tanácsot és több szakmai szervezetet ebbe a munkába, azonban már régóta sürgetjük, hogy egy komplex intézkedéscsomagra van szükség, egy sokkal átfogóbb átvilágításra van szükség, és ennek következményeképpen asztalra letett koncepcióra van szükség, jogszabályjavaslatokra van szükség, és ehhez rendelt forrásokra, hogy ezt a döbbenetes helyzetet, ami a magyar igazságszolgáltatást jellemzi, ezt a rettenetes lassúságot és sok esetben a minőségi problémákat ki tudjuk mint rendszerhibákat küszöbölni. Tehát olyan viszonyok vannak a bíróságokon, ezt mindig elmondjuk, hogy tényleg emberhez méltatlan körülmények között kell a jogkereső polgárnak vagy éppen a jogaiban sértettnek védelmet keresni vagy védelmet találni a bíróságokon, sok-sok éves eljárások nehézségével szembesülni. Ez egyébként egy közös felelőssége minden olyan kormányzatnak, amely eddig Magyarországon kormányzott. Tehát amikor az MSZP részéről az hangzik el, hogy már három éve ezt követeljük, hogy történjen áttörés a bíróságok eljárásának gyorsítása érdekében, akkor bizony meg kell kérdeznünk, hogy vajon úgy érzik-e, hogy valóban az ő időszakuk alatt, az elmúlt nyolc évben mindent megtettek annak érdekében, hogy a helyzet jelentősen változzon. Én azt hiszem, hogy ezek a mondatok, amiket elmondtak, egyfajta beismerésnek is minősülnek, hogy nem volt elég, mert ezt folyamatosan kellett szorgalmazni, nem az elmúlt három évben lassultak le az eljárások és nehezült meg az igazságszolgáltatás működése, hanem már azt megelőző rendszerhibáról van szó.

Üdvözöljük azt, hogy a házi őrizet rendszerébe végre, hosszú-hosszú évek után, és ez is egy közös mulasztása volt az eddigi kormányzatoknak, bevezetik azt a biztonsági technikai eszközt - karperec vagy lábperec formájában -, amely képes lehet arra, hogy a háziőrizetesnek a mozgását kövesse, és ezáltal egy sokkal szigorúbb, számon kérhetőbb nyomkövetést biztosítson. A házi őrizet szabályainál eddig nagyon önkényes volt a gyakorlat. Emlékszünk például Budaházy György esetére, aki olyan, úgymond veszélyes gyanúsítottnak minősült, vagy később vádlottnak - egyébként az ő ügyében a mai napig tart az eljárás, ez is egy megdöbbentő dolog már önmagában, hogy ilyen koncepciós eljárás zajlódhat -, hogy pöfögő rendőrautóban ültek 24 órán keresztül a háza előtt, dacára annak, hogy nem szegte meg a szabályokat, és nem is mutatott semmilyen hajlandóságot arra korábban sem, hogy megszegje az őrizet vagy a kényszerintézkedés szabályait, másoknál pedig ez sokkal lazább módon történt.

Tehát jó és üdvözöljük, hogy azt ígéri a jogszabály, hogy a házi őrizet szabályainak a megszegésével kapcsolatban rendelet fog készülni, de mi azért nagyon örülnénk, ha beavatnának majd a részleteibe, hogy milyen szempontok alapján képzelik ezt a házi őrizet megszegésére vonatkozó rendeletet elkészíteni, mert jó volna, ha az önkényesség és a kettős mérce gyakorlata a házi őrizet kapcsán megszűnne. Azt is rögzíteni kell, hogy az előzetes letartóztatást tényleg csak a legszükségesebb és a legsúlyosabb esetekben lehet és szabad alkalmazni, mert az ítélet nélküli szabadságelvonásnak ez a legkeményebb formája. Ha nem megfelelően alkalmazzák, akkor nagyon sok kárt okozhat; Magyarországot sokszor elmarasztalták és elmarasztalják az Európai Emberi Jogi Bíróságon az előzetes letartóztatás intézményének a nem megfelelő alkalmazása miatt.

Tehát azzal kapcsolatban, hogy összességében kell egy intézkedéscsomag, mi nagyon határozottan úgy látjuk, hogy ez egy adóssága az eddigi kormányzatoknak, jó úton megtett lépés tehát ez a törvényjavaslat, sőt mi több, általában az Európai Tanácstól vagy az Európai Uniótól bírálatot kap Magyarország arra vonatkozóan, hogy hogyan alakítja a saját jogrendszerét. De itt egy lehetőség, amire felhívnám a figyelmet, az Európai Tanácsnak van egy hatékony igazságszolgáltatásért szervezett szakbizottsága, amely az összes tagállam tapasztalattömegét megosztja, elemzi, feldolgozza arra vonatkozóan, hogy milyen módon lehet javítani az igazságszolgáltatás hatékonyságát. Ebben Magyarország is részt vesz, de úgy gondolom, hogy itt sokkal erőteljesebben kellene támaszkodni az ott elhangzó tapasztalatokra, és itt a lehetőségek még finoman szólva nem kiaknázottak, ezért kérem a kormányzatot, hogy éljen ezekkel a lehetőségekkel.

Nagyon helyes és jó dolog, hogy a Fővárosi Törvényszéknek a terheltségét azzal is csökkentik, hogy a külföldi ítélet elismerésével kapcsolatos ügyekben megszüntetik a kizárólagos illetékességét, és a soron kívüli eljárások kapcsán - még ezt szeretném gyorsan elmondani - azt is üdvözöljük, hogy a különböző ügytípusok tekintetében az eddigi mérlegelést biztosító szabály helyett most már törvény fogja meghatározni, hogy milyen sorrendben kell a különböző típusú ügyekben a bíróságnak az ügyeket elbírálni. Én egy momentumra hívnám fel a figyelmet, és erre benyújtottunk módosító javaslatot, illetve most készítjük elő azt - és ennek érdekében kérem majd azt a lehetőséget, hogy a tárgyalási nap végéig be tudjuk ezt nyújtani -, hogy a nemrég elfogadott kapcsolati erőszak bűncselekmény miatt megindult eljárásokban is biztosítsuk a soronkívüliséget, már csak azért is, mert a 45/2003. országgyűlési határozat a családon belüli erőszak elleni nemzeti stratégiáról kifejezetten a 3/B. pontjában ezt mint elvárást az Országgyűlés részére megfogalmazza, és ez a mai napig nem történt meg.

Ha szabad, egy perc hosszabbítást kérnék...

ELNÖK: Lehetséges természetesen, képviselő úr, plusz egy perc.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen. Kaptam jelzéseket, hogy házbizottsági ülés készül, és hogy fogjam rövidre, de elnézést kérek, azért ebben az ügyben nehéz röviden megnyilatkozni, próbáltam összefoglalni, de...

ELNÖK: Használja ki az időt a tartalmi kérdésekre, tisztelt képviselő úr.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Az összefoglaló mondatok arra irányulnak, hogy a javaslat tehát támogatható, jó irányba mutat. Lesz még ezen kívül módosító javaslatunk, nem akarom ezeket most részletesen előtárni, de a házi őrizettel kapcsolatban a megszegés szabályait szeretnénk még helyesebbé, jobbá tenni, ennek érdekében is most előkészítünk egy módosító javaslatot.

Az az ünnepélyes fordulat, ami szerepel a javaslatban, hogy az előzetes letartóztatás a lehető legrövidebb ideig tartson, ez a bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság törekvése kell hogy legyen, egy jó dolog, hogy ez benne van, de ennek a gyakorlati részét kell a bírók képzésével, szakemberek képzésével, megfelelő eljárási lehetőségek, pénzügyi keretek biztosításával megteremteni, hogy ilyen, ároktőihez hasonló eset ne történhessen meg, ezért támogatjuk ezt a javaslatot, és kérjük, hogy a módosító javaslatunkat pedig fogadják el.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Semmi akadálya nincs annak, hogy a módosító indítványok benyújtási határidejét az ülésnap végéig meghosszabbítsam, ez Rétvári államtitkár úr zárszava után sajnálatos módon bekövetkezik, azon túl nincs lehetőség további hosszabbításra, mert azzal lezárul a napirend.

Megkérdezem, hogy Rétvári Bence államtitkár úr kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Igen, öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Csak nagyon röviden szeretném mindenkinek megköszönni a hozzászólását, mert mindenki támogatta alapvetően ezt a javaslatot, úgyhogy bízom benne, hogy egy hét múlva valóban el tudjuk fogadni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

A napirendi pontjaink tárgyalásának a végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek.

Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Koncz Ferenc képviselő úr, Fidesz: "I. Rákóczi Györgyről" címmel. Megadom a szót, képviselő úr, öt percben.

(12.40)

Felszólalások:   38-41   42-58   58-59      Ülésnap adatai