Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes törvényeknek az elektronikus anyakönyv kialakításával összefüggésben szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/10902. számon megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Rétvári Bencének, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Államtitkár úr, öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. A kormány által április 28-án benyújtott, az egyes törvényeknek az elektronikus anyakönyv kialakításával összefüggésben szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat fontos és meggyőződésem szerint halaszthatatlan feladatot végez el: elektronikussá teszi minden nyilvántartások alapját, az anyakönyvet.

Honnan is indultunk? A születések, házasságok és halálesetek közhitelű nyilvántartására és tanúsítására kizárólag a jelen törvény értelmében arra hivatott közegek által vezetett állami anyakönyvek szolgálnak. Így szólt az állami anyakönyvekről szóló 1894. évi 33. törvénycikk 1. §-a. Ez a törvény 1895. október 1-jétől kezdődően tette kötelezővé a születések, házasságkötések és halálesetek rögzítését, és hozta létre azt az esemény alapú személyiadat-nyilvántartást, amely a történelem viharait is kiállva, de az elektronizálásnak ez idáig ellenállva lényegében mind a mai napig változatlan struktúrában tartja nyilván életünk legfontosabb eseményeit. Elérkezett tehát az idő, hogy az informatika nyújtotta lehetőségek minél teljesebb kihasználásával modern, az ügyfelek érdekeit a lehető legteljesebb mértékben figyelembe vevő, a szolgáltató közigazgatás követelményeit érvényre juttató és a felesleges adminisztratív terheket lebontó nyilvántartást hozzunk létre, amely egyszerre épít a múlt hagyományaira és a jövő igényeire.

Miért is szükséges ez? Az anyakönyvi nyilvántartás minden személyi alapú nyilvántartás alapja, amelyet közel 120 éve vezetnek változatlanul papír alapon. Egyes adatok vagy nyomtatványok ugyan változtak, az alapelvek és a nyilvántartás felépítése ugyanakkor a mai napig változatlan. Elkülönülten, eseményenként tartja nyilván az emberi élet legfontosabb állomásait, a születést, a házasságkötést és a halálozást. Elismerésre méltó, hogy a több mint száz éve felállított nyilvántartás kiállta az idő próbáját, hosszú távon is bizonyította, hogy az elképzelés helyes volt, a nyilvántartás alkalmas volt a kívánt cél elérésére, és a világnak ekkora változása ellenére sem sikerült eddig olyan rendszert felállítani, amely ennél jobban szolgálta volna az anyakönyv céljait.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem ismerjük a jövőt, így csak minden erőnkkel bízhatunk abban, hogy a most benyújtott törvényjavaslat hasonlóan időtálló, sikeres és megbízható anyakönyvi nyilvántartást hoz létre, amelyről 120 év múlva ugyanezen padokban ugyanilyen elismeréssel szólnak majd. Ezzel a reménnyel készítettük elő a törvényjavaslatot, és kérem önöket, hogy annak tárgyalása során ezt tartsák szem előtt, és segítsenek abban, hogy az elektronikus anyakönyv is megfeleljen mindazoknak a szakmai értékeknek, amelyeket az elmúlt 120 év tapasztalata szilárdított meg, ugyanakkor feleljen meg azoknak az új elvárásoknak is, amelyeket a XXI. században a megváltozott életritmus, a nagyobb mobilitás és a technikai fejlődés támasztanak számára. A célunk az volt, hogy a szakmai értékek megőrzése mellett olyan nyilvántartást alkossunk, amely a közhitelességét, megbízhatóságát tekintve megfelel az ügyfélnek, a technikai fejlődés eredményeképpen azonban gyorsabb, könnyebb, kényelmesebb ügyintézést tesz lehetővé mind a polgárok, mind a nyilvántartást vezető hatóságok számára.

Milyen értékeket tartunk megőrzendőnek? Életünk során mindannyian találkoztunk az anyakönyvezéssel, mindannyian kerültünk már kapcsolatba vele, kértünk anyakönyvi kivonatot házassághoz, gyermekeink születéséhez, óvodába, iskolába íratásához, jogaink érvényesítéséhez. Bár meggyőződésem, hogy hosszú távon a kivonathoz kapcsolódó adminisztratív teher csökkenthető, a törvényjavaslat tartalmaz is ehhez kapcsolódó rendelkezéseket, maga a kivonat intézménye mégis jól példázza az anyakönyv közhitelességét, az anyakönyvbe a polgárok és az intézmények által vetett bizalmat. Meg kell őriznünk ezt a bizalmat, és biztosítanunk kell, hogy ez ne csorbulhasson sem a polgárok, sem az intézmények szemében akkor sem, ha az okiratot nem papír alapú, hanem elektronikus anyakönyvből állították ki.

(13.10)

Mit tesz a javaslat az újítás érdekében? Az önök előtt fekvő javaslat minden eddiginél nagyobb változást hoz az anyakönyvi szabályozásban. Két olyan lépés megtételére vállalkozik, amely feltétlenül szükséges egy modern, hatékonyan használható nyilvántartás kialakításához. Az egyik ilyen lépés az anyakönyvi nyilvántartás elektronikussá tétele, a másik pedig az ebből fakadó egységesség mind földrajzi, mind az események szerinti széttagoltság megszüntetésével.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, gondolatban képzeljék önök elé a jelenlegi anyakönyvi rendszert, amelyben több mint 3 ezer anyakönyvvezető őriz 120 évnyi könyvfolyamot, bennük külön a születések, külön a házasságok és külön a halálozások nyilvántartásával. A kép alapján úgy gondolom, mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy a továbbfejlődés és a fejlődés csak a széttagoltság megszüntetésével lehetséges, felszámolva mind az egyes nyilvántartási elemek - fizikailag az egyes, külön-külön anyakönyvek - közötti földrajzi távolságot, mind az egyes események külön könyvbe történő bejegyzésének gyakorlatát.

Ma, ha egy budapesti pár házasságot kíván kötni, a házasuló felek pécsi és nyíregyházi születése esetén például az információnak meg kell tennie a Pécs-, illetve a Nyíregyháza-Budapest közötti utat, hogy a budapesti anyakönyvvezető ellenőrizhesse azokat az adatokat, amelyekkel a házasságot majd bejegyzik, hiszen a születés mint anyakönyvi esemény adatai kizárólag a születés helyén őrzött születési anyakönyvben érhetők el. Ha a pár házasságkötését követően a gyermekük például Sopronban születik meg, már négy olyan hely van, amelyet az adott család anyakönyvi eseményeinek igazolása érdekében meg kell keresni, vagy fel kell keresni: Pécs, Nyíregyháza, Budapest és Sopron. Könnyen belátható, hogy jelentős időt és energiát emészt fel az adatok beszerzése még abban az esetben is, ha az anyakönyvi események helye ismert.

Ennél viszont sokkal nehezebb és lényegesen hosszabb idő olyan események adatainak felkutatása, amelyek bekövetkezésének helyéről nincs pontos információ. Ebben az esetben nincs más lehetőség, a rendelkezésre álló információk alapján kell megpróbálni beszerezni az adatokat, és kizárásos alapon haladni tovább minden alkalommal, ha a megkeresett anyakönyvvezetőnél a keresett adat nem található. Ne feledjük azt sem, hogy az adatok keresése ebben az esetben fizikailag minden esetben úgy valósul meg, hogy a megkeresett anyakönyvvezető előveszi a papír alapon vezetett nyilvántartást, és végiglapozza, keresve azt a bejegyzést, amelynek adataira a megkeresés vonatkozik. Ha az előző kép után most elképzelünk egy egységes elektronikus nyilvántartást, amelyből egy adott anyakönyvi esemény adatai könnyen, gombnyomással elérhetőek, bárhol is történt az az országban, úgy vélem, nem kell további érveket felhozni a létrehozandó módszer mellett, a két kép kontrasztja önmagáért beszél.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kérem önöket, hogy az előzőek alapján az ország különböző pontjain őrzött anyakönyvek képe mellett most vessünk egy pillantást az egy adott helyen őrzött anyakönyvekre. Pécs anyakönyvvezetője nem egyszerűen az anyakönyvet, hanem Pécs városának születési, házassági és halotti anyakönyveit őrzi. A földrajzi széttagoltság megszüntetése mellett tehát a nyilvántartás struktúrájának átalakítása is szükséges, az esemény alapú nyilvántartás helyett a hatékonyság és adatgazdaságosság érdekében át kell térni a személy alapú nyilvántartásra, az elkülönült születési, házassági és halotti anyakönyvek helyett az anyakönyvet mint egészet kell a nyilvántartás középpontjába helyezni.

A hatékonyság és adatgazdaságosság a központi nyilvántartás esetén azzal biztosítható, hogy minden egyes adatot csak egyszer szükséges felvinni az anyakönyvbe, a következő esemény bejegyzésekor az egységes rendszer miatt azok már rendelkezésekre fognak állni. A korábbi példánál maradva, a mai rendszerben a pécsi születésű édesapa esetében az ő személyes adatait felviszik egyszer a születési anyakönyvbe, majd a házasságkötésekor a házassági anyakönyvbe, ezután pedig gyermeke születésekor a gyermek születési anyakönyvi bejegyzésébe is, és így minden alkalommal, amikor hozzá kapcsolódóan anyakönyvi bejegyzést jegyeznek be, számos, már ismert adatot újra és újra be kell írni az anyakönyvbe. Ez egyrészt növelheti a hibák számát, hiszen minden alkalommal újra és újra megnyílik a hibalehetőség, másrészt azonban szükségtelen is, idő és energia takarítható meg ugyanis azzal, ha az egységes rendszerben a már rögzített adatokat nem kell minden egyes eseménynél újra és újra bevinni. Ezért a törvényjavaslat a módosítani tervezett, az elektronikus anyakönyvi rendszer kialakítására irányuló törvény eredeti elképzelését is meghaladva szakít az esemény alapú anyakönyvezéssel, és a többi nagy nyilvántartás mintájára személyi alapúvá alakítja azt.

A fenti példa szerint tehát az elektronikus anyakönyvi rendszerbe a születéskor rögzítik a megszületett gyermek személyi adatait, majd ezt követően valamennyi őt érintő anyakönyvi eseménynél ehhez az adatsorhoz kapcsolódnak majd az esemény adatai, lekövetve az időközben esetleg bekövetkezett adatváltozásokat is. Így az egy személyre vonatkozó anyakönyvi adatok keresésekor az elektronikus rendszer az arra jogosult számára egyszerre, együtt tudja majd megjeleníteni valamennyi adatot. Szükségtelenné válik a hosszas kutatás, hogy egy bizonyos esemény vajon bekövetkezett-e, és ha igen, akkor hol következett be, vagy hogy egy adott személynek csak egy házassága volt-e, vagy akár több is, és azokat hol köthette. A személyi adatok alapján a nyilvántartás egyértelműen választ fog adni ezekre a kérdésekre is.

De hogyan segíti az elektronikus anyakönyv a mindennapjainkat? Meggyőződésem, hogy a törvényjavaslat alapján kialakított rendszer gyorsabb és hatékonyabb ügyintézést jelent majd, ami alapvető fontosságú az élet legnagyobb jelentőségű eseményeinél. Nem hagyhatjuk, hogy a gyermek születése vagy egy házasság megkötése feletti örömöt adminisztratív nehézségek és bosszúságok árnyékoljanak be, és mindent meg kell tenni annak elkerülése érdekében, hogy egy haláleset feldolgozását még bürokratikus akadályok is nehezítsék. Nem szabad engednünk, hogy ezekkel a nagy érzelmekkel járó eseményekhez negatív élményekkel járuljon hozzá a közigazgatás, biztosítanunk kell, hogy a polgárok úgy érezzék, az állam mindent megtesz azért, hogy segítse és támogassa őket ezekben a helyzetekben, hogy együtt örüljön velük, és a maga módján hozzájáruljon a nehézségek leküzdéséhez.

Miben nyilvánul meg ez a segítség az új törvény alapján? A jelenlegi helyzettől eltérően az új, központi nyilvántartás lehetővé teszi, hogy egy polgár bárhol az országban kérje valamennyi anyakönyvi eseményhez kapcsolódó adatának igazolását, ehhez nem szükséges az esemény vagy események, adott esetben eltérő helyen működő anyakönyvvezetők megkeresése. Az egyre nagyobb fokú társadalmi mobilitásra adott válaszul a törvényjavaslat azt is lehetővé teszi, hogy az adatok igazolását a külképviseleteken is el lehessen végezni. A papír alapú rendszerben képtelenség volt a távoli kontinenseken levő külképviseletek számára hozzáférhetővé tenni az itthon őrzött anyakönyvek tartalmát, az új, elektronikus rendszer ugyanakkor erre lehetőséget kínál.

Az új anyakönyvi rendszer a jövőre nézve megteremti annak technikai feltételeit is, hogy egyre kevesebb alkalommal legyen szükség az anyakönyvből kiállított papír alapú okiratokra az egyes adatok igazolásaként, mivel fokozatosan megteremthetővé válik az elektronikus nyilvántartások egymás közötti kapcsolata, amely szabályozott keretek között biztosíthatja az adatváltozások eljuttatását más nyilvántartásokba, ezzel könnyítve a mindennapi életet, gyorsabbá és hatékonyabbá téve az adatváltozások miatt szükséges adminisztratív folyamatokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, a fentiek alapján önök is úgy érzik, hogy meg kell ragadnunk azt a lehetőséget, amellyel megvalósulhat mindaz a fejlődés, amelynek hasznosságát igyekeztem bemutatni, bár meggyőződésem, hogy a törvényjavaslat e tekintetben önmagáért beszél. Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy nagy lehetőség a mostani rendszer megvalósítása, ennek a lehetőségnek is megvannak ugyanakkor a korlátai. Általános érvénnyel elmondható, hogy mindig nehéz döntés, ha valami nem valósítható meg azonnal és ideális körülmények között, érdemes-e akár hosszú átmeneti időszakkal számolva mégis belevágni az adott átalakításba. Természetesen a rendszer akkor jelenti a legnagyobb lépést, ha az elmúlt 120 év valamennyi bejegyzése már az induláskor rendelkezésre állna az elektronikus rendszerben, ez azonban nyilvánvalóan lehetetlen. Nem szabad ugyanakkor emiatt úgy gondolni a rendszerre, mint amely tökéletlen vagy hiányos.

Ha a gondolatainkban visszatérünk 1895. október 1-jére, a mostanra olyan jól ismert rendszer ezen a napon éppen ugyanúgy indult, ahogyan az elektronikus anyakönyv fog indulni 2014. július 1-jén, tiszta lappal. Minden anyakönyvvezetőnek minden anyakönyvbe meg kellett tennie az első bejegyzést, el kellett fogadnia a jogalkotónak is, hogy van egy olyan pillanat az időben, amitől kezdve létrejön egy teljes körű nyilvántartás, amelynek teljeskörűsége ugyanakkor visszamenőlegesen soha sem lesz biztosítható. Annyit, amennyit az állami anyakönyvezés létrehozásával az 1984. évi XXXIII. törvénycikk ígért, a mi mostani törvényünk előterjesztett szövege maga is biztosan ígérhet: az indulás pillanatától felmenő rendszerben teljes körű és közhiteles nyilvántartást.

(13.20)

A törvényjavaslat azonban ennél többet is ígér. A törvény előkészítése során nagy feladat volt megtalálni az érzékeny egyensúlyt azok között a korábban bejegyzett adatok között, amelyeket elengedhetetlen az elektronikus rendszerekben rögzíteni, és azok között, amelyeket szintén hasznos lehet a jövőben ugyanígy elektronikusan látni, azonban a bejegyzésük nem közvetlenül szükséges az anyakönyvezéshez, így a rendszer zavartalan elindítása érdekében azok rögzítését a törvényjavaslat egyelőre nem teszi kötelezővé. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk ezeket az adatokat sem, tisztelt képviselőtársaim, törekednünk kell arra, és a jövőben minden lehetőséget meg kell ragadnunk annak érdekében, hogy minél több korábbi adat kerülhessen az elektronikus anyakönyvben rögzítésre, hogy egyszer a jövőben valóban teljes lehessen a közhiteles magyar elektronikus anyakönyv. Ez a törekvés ugyanakkor nem csökkenti annak értékét, hogy most lehetőségünk van ez elektronikus anyakönyv megalkotására, ami nélkül a fenti cél soha nem lenne elérhető.

Pusztán ennyiről szól a törvényjavaslat? Nem, ez a javaslat még ennél is többről szól. A törvényjavaslat újítása, hogy hatósági nyilvántartásként az elektronikus anyakönyv mellett bevezeti az apai elismerő nyilatkozatok nyilvántartását, amellyel egyszerűbbé válik a gyermek családi jogállásának rendezése és a polgárok számára is közvetlenül érezhető előnyként jelenik meg, hogy a gyermek születésének bejelentésekor nem nekik kell gondoskodniuk az apai elismerő nyilatkozat anyakönyvvezető részére történő eljuttatásáról, hiszen annak adattartalma az anyakönyvvezető részére elektronikusan is rendelkezésre fog állni.

Az informatikai alkalmazás nyújtotta lehetőségek kihasználásával a hatóságok közötti kommunikáció is egyszerűbbé válik. Az adattakarékosság jegyében bevezetett személyi alapú nyilvántartás létrehozásával ugyanis nincs többé szükség arra, hogy az anyakönyvvezetők egymást értesítsék, ha a személy adataiban olyan változás következik be, amely érinti az ugyanazon személyről nyilvántartott másik anyakönyvi esemény adattartalmát is. Tekintettel arra, hogy egy olyan személyi alapnyilvántartásról van szó, amelynek új, egységes struktúrája következtében megfelelő garanciák nélkül könnyen nyomon követhetővé és feltérképezhetővé válnak a családi kapcsolatok, ezek védelme érdekében a törvényjavaslat előkészítése során kiemelt figyelmet kapott az alaptörvényből, valamint az információs önrendelkezési jogról szóló törvényből következő adatvédelmi követelmények érvényesítése is. Ez manifesztálódik az adatkezelési célok, időtartamok, adatkörök pontos meghatározásán túl a törvényjavaslat szigorú és differenciált adattovábbítási szabályaiban is.

Tisztelt Ház! Reményeim szerint az előzőekben kifejtettek alapján mostanra mindannyiunk meggyőződése, hogy élnünk kell ezzel a lehetőséggel, s a hatékonyság, a hozzáférhetőség és az egységesség érdekében biztosítanunk kell az anyakönyvi nyilvántartás elektronikussá tételét. Gondoljunk egy pillanatra azokra a gyermekekre, akik jövő év július 1-jét követően látják meg a napvilágot, és a törvényjavaslatnak köszönhetően születésüktől fogva szerepelnek majd az elektronikus anyakönyvben, és kezdetben a szüleik számára, később a maguk, a gyermekek számára könnyen és gyorsan biztosítható lesz valamennyi anyakönyvi adatuk igazolása. A XXI. században, 2013-ban nem engedhetjük, hogy a legfontosabb személyi nyilvántartás alapját csupán az elemeknek kitett papír és tinta képezze, azt sem engedhetjük, hogy a legszemélyesebb adataink közhitelességét, mint jelenleg a papír alapú anyakönyvhöz fűzött toldatokon, csupán egy darab cellux biztosítsa.

Az anyakönyvi ügyek mindannyiunk ügyei, valamennyi polgár ügyei. Kérem támogatásukat és segítő közreműködésüket, hogy valamennyi polgár számára könnyebbé, gyorsabbá és egyszerűbbé tehessük az ügyintézést életüknek ezen meghatározó pillanataiban. Kérem, segítsenek, hogy Magyarország nagy személyi nyilvántartásai közül utolsóként mindezek alapja, az anyakönyv is átléphessen a XXI. századba, és többszöri határidő-kitolódás után, felzárkózva a már elektronikusan működő nyilvántartásokhoz, könnyű és gyors ügyintézést biztosítson minden polgár és az állam számára.

Kérem mindezekre tekintettel, hogy támogassák a javaslatot, a figyelmüket pedig köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadójának.

DR. HORVÁTH ZSOLT, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság 2013. május 6-ai ülésén tárgyalta a T/10902. számú törvényjavaslatot. A törvényjavaslat ismertetése során elhangzott, hogy az új struktúra az anyakönyvi eljárás jelentős egyszerűsítését jelenti majd, mindez megkönnyíti az anyakönyvvezetők és egyéb szakemberek munkáját, megkönnyíti az állampolgárok ügyintézését. Elhangzott, hogy ezek az intézkedések teljes összhangban vannak a Magyary egyszerűsítési programban is meghatározott célkitűzésekkel, valamint azzal a törekvéssel, hogy a XXI. század követelményeinek megfelelően a közigazgatás is a legteljesebb mértékben kihasználja az informatika által nyújtott lehetőségeket.

Bizottsági vita nem volt. Ellenzéki, szocialista képviselőtársaink jelezték, hogy miközben a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát támogatják, a végleges támogatásról az általuk benyújtott módosító javaslatok elbírálását követően döntenek.

Mindezek alapján az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság egyhangú szavazással támogatta a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Gajda Róbertnek, aki az önkormányzati és területfejlesztési bizottság véleményét ismerteti.

GAJDA RÓBERT, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy az önkormányzati és területfejlesztési bizottság a T/10902. számon benyújtott, egyes törvényeknek az elektronikus anyakönyv kialakításával összefüggésben szükséges módosításáról szóló törvényjavaslatot megtárgyalta és azt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.

Az alaptörvény XXVI. cikke kimondja, hogy "az állam - a működésének hatékonysága, a közszolgáltatások színvonalának emelése, a közügyek jobb átláthatósága és az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében - törekszik az új műszaki megoldásoknak és a tudomány eredményeinek az alkalmazására". Az előttünk fekvő törvényjavaslat esetén is ezen alapelvek érvényesülnek az elektronikus anyakönyv kialakításával összefüggésben. Sohasem szabad elfelejtenünk ugyanis, hogy a polgárok felé az államot leggyakrabb esetben a közigazgatás jelenti.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a hagyományos ügyintézési formák mellett alternatív lehetőséget adjunk modernebb műszaki megoldások igénybevételére is. Ugyanakkor a közszolgáltatásokat végzőktől el kell várnunk, hogy a lehető leghatékonyabban dolgozzanak, legyen szó nyilvántartás vezetéséről vagy okiratok kiadásáról.

Az egyszerűsítésre irányuló jelentős előrelépések egyike, hogy az állampolgárok az új rendszerben az elektronikus anyakönyvi nyilvántartásból az országban bárhol igényelhetnek adatot, illetve anyakönyvi kivonatot, ami jelentős előnyt jelent az ügyintézésben, tekintettel arra, hogy ma az élet számos területén kell anyakönyvi kivonattal igazolni bizonyos tényeket.

Nagyon fontos újításnak tartom, hogy a törvény új jogintézményként vezeti be az apai elismerő nyilatkozatok nyilvántartását. Azt hiszem, itt volt az ideje, hogy ebben a kuszaságban is rendet tegyünk.

Példaértékű szabályozásnak tartom, hogy az utónévválasztásra vonatkozó rendelkezés hatálya alá csak azok a magyar állampolgárok tartoznak, akik nem rendelkeznek más állam állampolgárságával is, amely alapján megilletné őket a kettőnél több utónév viselésének joga. Jó lenne, ha ezt a szabályozást átvennék külföldön is a magyar nevek tekintetében.

Végezetül, összegezve az előttünk fekvő törvényjavaslat egyik célját, kérem képviselőtársaimat, ne feledjék, hogy az állam szolgálja a polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi. Ezért kérem a törvényjavaslat támogatását.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 20-20 perces időkeretben, ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Elsőként megadom a szót Székyné dr. Sztrémi Melindának, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Képviselő asszony!

(13.30)

SZÉKYNÉ DR. SZTRÉMI MELINDA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán nem túlzó, ha történelminek nevezem a pillanatot, amikor az elektronikus anyakönyv kialakítását tervezzük. Teszem ezt azért is, mert egy 1895 óta, tehát több mint száz éve működő rendszert helyezünk most új alapokra, amennyiben a törvényt elfogadjuk. A másik oka, ami miatt ezt a kifejezést használtam, az, hogy egy olyan kérdésről van szó, amikor az anyakönyvről beszélünk, ami minden embert érint. Ráadásul minden egyes embernek a lehető legérzékenyebb és legszebb pillanatait fogja egybe, gondolok itt a születésre, gondolok itt a házasságkötésre és a legfájóbb pontra, az elhalálozásra.

A tervezet alapvető célja ennek a több mint százéves rendszernek és az ebben a rendszerben kialakított közhitelességnek és megbízhatóságnak mint alapértéknek a megtartása, emellett egy gyorsabb, könnyebb, kényelmesebb ügyintézés létrehozása mind az ügyfél, mind pedig a hatóság szempontjából. Az előterjesztés célja, hogy az elektronikus anyakönyvi nyilvántartási rendszer funkcióit hozzáigazítsa a modern és szolgáltató közigazgatás követelményeihez. Célja továbbá, hogy összhangot teremtsen az információs önrendelkezési jog védelmével összefüggő alapjogi követelményekkel, valamint elősegítse a rendszer még hatékonyabb alkalmazhatóságát. Illetve, mivel 2010-ben volt már szándék a rendszer átalakítására, de ennek a törvénynek bizonyos elemei nem léptek hatályba, az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény elfogadása óta egyértelművé vált, hogy az elfogadott törvény koncepcióját az informatikai lehetőségek kiaknázása és az elektronikus anyakönyvi rendszer létrehozását szolgáló támogatás lehető legcélszerűbb felhasználása érdekében újra kell gondolni a nyilvántartás szerkezetét és belső logikáját, ami strukturális változásokat is jelent.

Az anyakönyvi szabályozásban a legnagyobb változás kétirányú. Egyrészt az anyakönyvi nyilvántartás elektronikussá tétele történik meg, másrészt pedig az egységesség megteremtése valósul meg, vagyis a földrajzi és az események szerinti széttagoltság megszüntetése. A jelenlegi nyilvántartás ugyanis papír, illetve esemény alapú, ami azt jelenti, hogy külön könyv szolgál a születés, a házasság és a haláleset anyakönyvezésére. Ez adattöbbszörözéshez vezet, ugyanahhoz a személyhez kapcsolódó adatokat többszörösen rögzíteni kellett a rendszerben, illetve be kellett írni az anyakönyvbe. Erre tekintettel a nyilvántartást a korábbi esemény alapú nyilvántartásból személyi alapú nyilvántartássá tervezi átalakítani az előterjesztés, ahol az egy adott személyhez kapcsolódó azonosító adatokhoz köthető, a továbbiakban az érintett személlyel kapcsolatos valamennyi anyakönyvi esemény egy helyen van rögzítve. Az egyedi elektronikus anyakönyvi azonosító az érintett személyhez kötődő anyakönyvi esemény azonosítására szolgáló folyószámot váltja fel, és lehetővé teszi, hogy a nyilvántartott adatokat az érintetthez kapcsolja.

Az elektronikus rendszer másik előnye, hogy az elektronikus anyakönyv nem csak egyetlen földrajzi helyen érhető el, illetve nem csak ott teljesíthető abba bejegyzés. Az ügyintézés könnyítését, gördülékenységét teszi lehetővé, hogy anyakönyvi kivonatot ne csak az anyakönyvi esemény helye szerint illetékes anyakönyvvezető állítson ki. Külföldön élő magyar állampolgároknak kedvez a rendelkezés azon része, amely szerint az anyakönyvi okirat kiállítására a hivatásos konzuli tisztviselő is jogosult lesz.

A tervezet a törvény alapvető rendelkezései között tisztázza az egyes anyakönyvi eljárások és a közigazgatási hatósági eljárási törvény viszonyát. Nézzük meg részleteiben is, milyen változásokra, újításokra tesz javaslatot a mostani tervezet. A tervezet kibővíti az anyakönyvi bejegyzés teljesítésére jogosultak körét. Ebben a körben bejegyzési jogosultságot kap az anyakönyvvezetőn és a hazai anyakönyvezést végző hatóságon kívül az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter, továbbá egyes esetekben a fővárosi és a megyei kormányhivatal. A tervezet szakít az elektronikus és papír alapú anyakönyv párhuzamos továbbvezetésének elképzelésével. A hatálybalépést követően bekövetkezett anyakönyvi eseményeket kizárólag az elektronikus anyakönyvi nyilvántartásban kell majd rögzíteni, és minden adatot csak egyszer kell felvinni.

Az elektronikus anyakönyvi nyilvántartás indulását követően időrendi, felmenő rendszerben fogja tartalmazni az anyakönyvi eseményeket. A papír alapú anyakönyvben nyilvántartott előzményi adatok bejegyzésével kapcsolatban a törvény részletes szabályozást tartalmaz, hogy ezt az előzményi adatbejegyzést mely szerveknek és milyen határidővel kell teljesíteni. Természetesen nem fog egyik napról a másikra megtörténni annak a több mint százéves adathalomnak az átvitele, ezért a törvény tervezete, nagyon helyesen, meghatározott időket enged arra, hogy hogyan lehet mindezt majd megvalósítani.

A javaslat az áttekinthetőség és a résznyilvántartások közötti kapcsolat rendezése céljából új alapokra helyezi az anyakönyvi nyilvántartások rendszerét. Az anyakönyv mellett elektronikusan kell vezetni az apai elismerő nyilatkozatok nyilvántartását, az anyakönyvi és névváltoztatási okiratok nyilvántartását, vagyis az úgynevezett okirat-nyilvántartást, az elektronikus anyakönyvi rendszerben adatok rögzítésére jogosultak nyilvántartását, tehát a jogosultsági nyilvántartást, valamint a papír alapú anyakönyvek nyilvántartását. A tervezet szerint az elektronikus anyakönyv a személyi azonosság, az anyakönyvi események bekövetkezésének, az azok alapján létrejövő családi kapcsolatoknak, valamint a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnésének igazolása céljából, személyi alapnyilvántartásként, határidő nélkül, nyilvántartja az érintett személyazonosító adatait és az anyakönyvi eseményekhez kapcsolódó, törvényben meghatározott adatokat.

Az anyakönyvből továbbra is lehet majd kivonatot és hatósági bizonyítványt kiállítani, de újdonságot és jelentős adminisztratív tehercsökkenést jelent majd, hogy a kivonat kiállítására a külképviseleteken is lehetőség nyílik. Hasonló előrelépést jelent, hogy a javaslat szerint az állampolgárok az új rendszerben az elektronikus anyakönyvi nyilvántartásból az országban bárhol igényelhetnek adatot és anyakönyvi kivonatot. Ez jelentős előnyt hoz a mindennapi ügyintézésben.

Új jogintézményként vezeti be a törvény tervezete az apai elismerő nyilatkozatok nyilvántartását. Több szervezet létezik, anyakönyvvezető, bíróság, gyámhatóság, közjegyző, hivatásos konzuli tisztviselő, ahol az apai elismerés megtehető, könnyítve ezzel az ügyfelek helyzetén. Az apai elismerő nyilatkozatok nyilvántartása elektronikus okirat formájában tartalmazza mind a méhmagzatra, mind a megszületett gyermekre tett apai elismerő nyilatkozatokat. Ha az apai elismerő nyilatkozatot az anyakönyvvezető előtt teszik, akkor azt az anyakönyvvezető elektronikus dokumentum formájában elkészíti, kinyomtatja, majd az érintettek aláírják. Az apai elismerő nyilatkozat azonban nem csak anyakönyvezető előtt tehető. A nyilvántartás teljessé tétele érdekében ezek a szervek megküldik az előttük tett apai elismerő nyilatkozatok aláírt példányát a székhelyük szerinti anyakönyvvezetőnek, aki gondoskodik annak elektronikus formában való rögzítéséről, valamint a születést nyilvántartó anyakönyvvezetőnek vagy a hazai anyakönyvezést végző hatóságnak történő megküldésről. Tehát az elektronikus nyilvántartás működése következtében az ügyfelek terhei csökkennek, hiszen nem nekik kell gondoskodniuk az apai elismerő nyilatkozatoknak az illetékes anyakönyvvezető részére történő továbbításáról.

Az anyakönyvi és névváltoztatási okiratok nyilvántartása a kiállított anyakönyvi és névváltoztatási okiratok, valamint a kiállításra még nem került anyakönyvi kivonatok és névváltoztatási okiratok meghatározott adatait is tartalmazza. Az anyakönyvi okiratok közhitelességének ellenőrzéséhez és a velük kapcsolatos visszaélések felderítéséhez arra is szükség van, hogy a nyilvántartásból megállapítható legyen, hogy az anyakönyvi okiratokat milyen adattartalommal állították ki.

(13.40)

Tekintettel arra, hogy a kivonat adattartalma törvényben rögzített, és az elektronikus anyakönyv az érintetthez tartozó adatokat történetiségükben is tartalmazza, a kivonat típusa, kiállításának időpontja, valamint az elektronikus anyakönyvi azonosító alapján az elektronikus rendszer egyértelműen képes meghatározni, hogy az adott kivonatot milyen adattartalommal állították ki.

Az anyakönyvi hatósági bizonyítványok esetén a kivonattól eltérően az anyakönyvi okiratok nyilvántartása azt is tartalmazza, hogy a hatósági bizonyítványt mely adatok igazolására állították ki. Mivel az anyakönyvi hatósági bizonyítvány tartalma változó, az elektronikus rendszer csak az adatkörök nyilvántartásával tudja meghatározni a kiállított okirat adattartalmát. Az adattöbbszörözés elkerülése érdekében az anyakönyvi okiratok nyilvántartása tehát nem tartalmazza a kiállított anyakönyvi okiratokban szereplő személyes adatokat, de azokat a rendszer az elektronikus anyakönyv adatai és az okirat-nyilvántartásban szereplő adatok alapján képes megállapítani.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy a 16. alcímben a bűnügyi nyilvántartási rendszerről szóló törvény módosítása biztosítja majd, hogy azoknak a bűnügyi nyilvántartásban szereplő személyeknek a névváltozásáról is értesüljön a bűnügyi nyilvántartó szerv, akik sem a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban, sem az idegenrendészeti nyilvántartásban nem szerepelnek, így biztosítható, hogy a névváltoztatással se szabadulhasson a bűnügyi nyilvántartásban szereplő személy a róla nyilvántartott adatoktól, vagyis biztosítható legyen, hogy adatainak változása esetén is összeköthető legyen a róla nyilvántartott adatokkal.

Még egy elemet szeretnék kiemelni, a hatálybalépés időpontját. Ugyanis a rendszer megindulásának időpontja 2014. július 1-je, ezt jelöli meg a törvénytervezet. Úgy gondolom, hogy ez megfelelő felkészülési időt biztosít a különböző hatóságok, szervek, illetve a magánemberek számára is.

Látszatra, ha végignézzük a törvény tervezetét, egy száraz jogi szakszövegről van szó. Úgy gondolhatjuk, hogy ez csak az anyakönyvvezetőket, illetve a különböző hatóságok szakszerű eljárását hivatott biztosítani. Ugyanakkor, ahogyan a bevezetőben is mondtam, valamennyiünket érinti az, hogy mennyire hatékony, mennyire gyors, mennyire gördülékeny az ügyintézés, hiszen életünk legfontosabb eseményeit szabályozzuk az anyakönyvi nyilvántartásban.

Ahogy államtitkár úr az expozéjában is utalt rá, nem mindegy, hogy ezek a fontos, meghatározó események az életünkben milyen légkörben, milyen körülmények között zajlanak, nem mindegy, hogy ezeket a megrázó vagy felemelő eseményeket esetleg bürokratikus terhek akadályozzák, illetve ezek okoznak bosszúságot.

Úgy gondolom, hogy az a rendszer, amelyet most felállítani tervezünk, részben a XXI. század követelményeinek felel meg, részben a jól működő, szakmaiságot tükröző több mint százéves rendszerben a közhitelességet és a megbízhatóságot tovább őrzi, de ugyanakkor egy sokkal kényelmesebb és sokkal gyorsabb ügyintézést biztosít az ügyfelek számára és a hatóságok számára is. Mindezek fényében azt kérem képviselőtársaimtól, hogy támogassuk valamennyien, hogy ez a törvény megszülethessen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Lamperth Mónikának, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Képviselő asszony!

DR. LAMPERTH MÓNIKA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a hétvégén készültem a mai vezérszónoki hozzászólásomra, akkor természetesen nemcsak a törvényt olvastam át alaposan és próbáltam meg magamban is értékelni, minősíteni annak a tartalmát, hanem a hozzászólás, a beszéd karakterét is ilyenkor a képviselő igyekszik meghatározni. Úgy láttam, hogy ez egy nagyon tisztességes szakmai színvonalon előkészített törvény, ami abba a csoportba fog tartozni itt az Országgyűlésben, hogy egy szakmai vitát lehet folytatni. Én ezt ugyanúgy kedvelem, mint egyébként a politikai vitát is, mert azt is hasznosnak és fontosnak tartom, de azt gondolom közigazgatási szakjogászként, hogy ennek van értelme, és nagyon sok olyan dolog, amit egyébként utána a bizottságban, itt államtitkár úrtól az expozéban, képviselő asszonytól a vezérszónoklatban hallottunk, ez vitára és megbeszélésre érdemes.

Ez az elhatározásom és ez a felkészülésem egészen a tegnapi napig tartott, amikor is itt a parlamentben Tarnai Richárd képviselő úr interpellációt vagy kérdést, tehát parlamenti műfajban kérdést intézett a kormányhoz, és Rétvári államtitkár úr válaszolt. Elgondolkodtam azon az interpelláción, és szoros összefüggésbe került az én fejemben azonnal ezzel a törvénytervezettel, hogy miért is van az, hogy miközben vannak fontos szakmai ügyek, ahol fontos lenne, hogy épüljenek egymásra a ciklusok, és hogy a különböző kurzusok támaszkodjanak a korábbi eredményekre, tényleges meglévő eredményeket is megpróbál a Fidesz-politika állandóan megkérdőjelezni. Egészen elképesztő volt! Ezért én a mostani hozzászólásomban fogok egyrészt beszélni az alapokról, és fogok beszélni ezen az alapon erről a törvénytervezetről.

Mit is mondott tegnap Tarnai képviselő úr? A következőt mondta szó szerint, amikor Rétvári államtitkárhoz kérdést intézett. Azt mondja: "A szocialista kormányok ideje alatt nem láthattunk lépéseket a hatósági eljárások egységes és rendezett formában történő újjászervezésére, az egyszerűbb ügyintézési folyamatok kialakítására, valamint a közszféra versenyképessé tételére." Tehát egyszerűen azt állítja a fideszes képviselő, hogy az előző kormányok alatt az államigazgatás egységesítésére, az ügyfelek szempontjainak figyelembevételére a világon semmi nem történt. Utána államtitkár úr a válaszában lelkesen helyeselt, és bemutatta a Magyary-program nagyszerűségét.

Képviselőtársaim, a Fidesz azt gondolja, hogy a történelem ővele kezdődött, de hát ez nem így van. Előtte is voltak fontos dolgok... (A kormánypártok sorai felé:) Látom, valaki csóválja a fejét, nem tetszik neki. Én is szívesebben beszélnék csak az anyakönyvi törvényről, higgyék el; ha tegnap nem hangzott volna el ez a minden valóságot nélkülöző állítás, akkor nem tudnám azt mondani - nem is akarnám, hozzáteszem -, hogy mindent erre a felfogásra építenek.

Amikor a fideszes politikusok azt állítják, hogy az előző kormányok alatt az államigazgatási hatósági eljárások tekintetében semmi nem történt, akkor egyszerűen nem mondanak igazat. 2004. szeptember 7-én, az akkori kormány belügyminisztereként terjesztettem az Országgyűlés elé az új államigazgatási eljárási törvényt, amely az akkori 1957. évi IV. törvényt kiváltó új kódexként teljesen megreformálta az államigazgatási eljárást. És nem is akármilyen módon, nem képviselői módosító indítványként, hanem olyan előkészítéssel került az Országgyűlés asztalára, hogy az akkori Országgyűlés alkotmányügyi, önkormányzati és informatikai bizottságainak tagjaiból egy albizottság jött létre, gyakorlati szakemberek bevonásával minősítették és próbáltak meg hozzájárulni mindahhoz a munkához, amelyet a kodifikációs bizottság letett a tárca asztalára.

A közigazgatási kar és más szakmai szervezetek munkája ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy ez egy szakmailag is magas színvonalú törvénytervezet legyen, és ez egy paradigmaváltás volt az államigazgatási eljárásban. Ugyanolyan paradigmaváltás volt, mint amilyen az anyakönyvi eljárásban lesz majd ez az új törvény. Ugyanolyan paradigmaváltás volt. Merthogy korábban az '57. évi IV. törvény egy államcentrikus eljárási törvény volt, mindig az állam és az államigazgatás szempontjait helyezte előtérbe, és abból a szempontból közelítette meg az összes eljárási cselekményt. Az az új törvény, amit 2004-ben idehoztam az Országgyűlésbe, és előterjesztett az akkori kormány, megfordította a logikát, és egy ügyfélközpontú államigazgatási eljárást vezetett be.

(13.50)

Amikor is az új határidők meghatározásában, de akár a bizonyítási eljárásban, sok mindenben az államigazgatási eljárásban az ügyfelet helyezte az egész eljárás középpontjába. Merthogy mi, akik az államigazgatásban dolgozunk, tudjuk, hogy az államigazgatás nem azért van, hogy az államigazgatásban dolgozóknak legyen hova bejárni jó meleg, fűtött helyre télen, jó, kellemes, hűvös helyre a nyári hőségben, hanem azért van, hogy az oda betérő ügyfelek ügyeit a lehető leggyorsabban és a lehető legjobb színvonalon elintézzék.

Nagyon sok minden történt abban az időben, amire ez a mostani kormány alapozhat, és alapoz is, ahogyan látom. Csak a retorikában állítja be úgy, hogy akkor minden rossz volt, és nem átallja azt mondani Tarnai képviselő úr - lehazudva a csillagot is az égről -, hogy a szocialista kormányok alatt nem láthattunk lépéseket a hatósági eljárások rendbetételére. Nem igaz. Nemcsak az új államigazgatási eljárási törvény került akkor elfogadásra, hanem egy olyan okmányirodai fejlesztési programot is elfogadtunk és végrehajtottunk, ami komoly informatikai fejlesztést tett lehetővé. Új okmányirodák jöttek létre kisvárosokban, különböző fővárosi kerületekben, akkor került átadásra a teljes általános illetékességű központi okmányiroda, ami nagyon magas színvonalon tudja kiszolgálni az állampolgárokat, és amire most tud ez a kormány építeni, amikor az ügyfélkapukat, bocsánat, a kormányablakokat megnyitja. De én azt gondolom, hogy kell legyenek egy normális társadalomban, egy normális országban olyan ügyek, amiben megegyezünk, amiben megállapodásra lehet jutni, hogy ezt egyformán akarjuk.

Hogyha igaz az, hogy ez a kormány szeretné, hogyha az ügyfelek minél jobb és szakszerűbb kiszolgálásban részesülnének az államigazgatásban, akkor nem illő megkérdőjelezni, legalábbis a szándékát az előző kormányoknak, hogy ők is szerettek volna jobb színvonalú kiszolgálást nyújtani. Hogy hogyan sikerült, ennek a megítélésében lehet különbség, nyilván a saját produktumát picit jobbnak látja mindenki, mint mondjuk, ezt ellenzék-kormány viszonyban a másik oldalról, ez teljesen normális, ez mindenütt így van a világon. De azt megkérdőjelezni, hogy legalábbis jó szándékkal próbált meg érdemi lépéseket is tenni az előző kormányzati ciklus, azt gondolom, ez nem korrekt hozzáállás. És hogyha ilyeneket tesznek önök, akkor ne várják azt, hogy majd a másik oldalról csak elvont, szakmai megközelítéssel fogunk egy-egy ilyen kérdéshez hozzányúlni. Ezért tehát állítom, hogy van és volt mire alapozni ennek a kormánynak a közigazgatás korszerűsítésében, amikor azt a célt tűzte ki, hogy az eljárásban is az ügyfelek szempontjait figyelembe vevő gyorsabb, szakszerűbb, magasabb színvonalú ellátást kíván nyújtani az ügyfelek számára.

Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Ez nemcsak általában az államigazgatásra igaz, hanem igaz az anyakönyvi eljárásra is, amelyről - most már szűkítve a témát - konkrétan ez a törvénytervezet szól, hiszen az anyakönyvi eljárásról szóló törvény 2009-ben már megszületett, és eredetileg 2011. január 1-jén kellett volna hatályba lépnie. Azonban az akkor, 2010-ben, újonnan hivatalba lépett kormány máshogyan döntött, elhalasztotta a hatálybalépést, és többször módosította is kisebb területen. Ezért aztán az a helyzet állt elő, hogy miközben a szakma azért arra készült, hogy 2011. január 1-jén hatályba lép majd az új törvény, erre nem került sor, hanem a kisebb korrekciókhoz kellett alkalmazkodni, és most eljutottunk odáig, hogy az eredetileg 97 szakaszból álló törvényhez egy 81 szakaszos módosító került ide az asztalra. Gyakorlatilag itt egy új törvényről van szó, és hozzá kell tenni a korrektség kedvéért, nem akarok abba a hibába esni, amit az előbb kritizáltam, hogy ez egy színvonalas, jó színvonalú, jogszabály-szerkesztési elveket figyelembe vevő, nagy terjedelmű módosítás, amit, hogyha meg tudjuk őrizni ezeket az értékeket a parlamenti vita során, akkor azt gondolom, egy olyan törvényt fogadhat el az Országgyűlés, ami alkalmazható, végrehajtható, jó színvonalú szakmai törvény.

Ezért a törvény szabályozási tárgyait most nem kívánom részletesen végigvenni, sem az elektronikus anyakönyvi nyilvántartás szakmai elemeit; államtitkár úr is, képviselő asszony is beszélt erről. Én azt gondolom, hogy azzal, amit ők elmondtak, ilyen szempontból csak egyet lehet érteni, és azt gondolom, hogy a végrehajtás során nagy hangsúlyt kell majd fektetni arra, hogy az egyébként, az én megítélésem szerint is elégséges felkészülési idő, amit a hatálybalépésnél a törvény hagy, az megfelelő támogatást kapjon a végrehajtásban is. Magyarul, akiknek az a dolga, hogy ezt az egészet végigcsinálják, hogy áttérjenek az elektronikus anyakönyvi nyilvántartásra, azok kapjanak meg minden informatikai és egyéb szakmai, a végrehajtást segítő támogató intézkedéseket a minisztérium, a szaktárca részéről, hogy ez tényleg gördülékeny legyen.

Egyetértek a képviselő asszonnyal abban, hogy ez egy óriási változás lesz. Szerintem nincs olyan ember itt a teremben, de a nézők között sem, aki ne látott volna már maga is közelről anyakönyvet, mert ahogy a képviselő asszony is elmondta, a születéstől a házasságkötésig és sajnos a halál bejegyzéséig, a legfontosabb ilyen eseményeknél volt ilyen kapcsolódási pont. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én nemcsak hogy nagyon sok ilyet láttam, hanem kicsit az oldalvizén segítőként is részese lehettem ennek a munkának, merthogy édesanyám anyakönyvvezető volt egészen a nyugdíjazásáig, és gyönyörű szép betűivel írta bele az anyakönyvbe az eseményeket. Akkor egy esemény alapú anyakönyvezési szisztémában, ami majd most egy személy alapú szisztémára fog az elektronikus nyilvántartásban áttérni, és lesz egy idő már, amikor az anyakönyvek már csak a kutatók és a levéltárak elemzését fogják szolgálni. Már a kézi anyakönyvek, hiszen elektronikus nyilvántartás lesz, ami ezeket az adatokat tartalmazza.

Nagyon fontos azt megjegyezni, hogy a szükséges informatikai fejlesztések szerves részét kell hogy képezzék ennek az átállásnak, és ezért is volt az én számomra furcsa az, hogy a közbenső ilyen kisebb átalakításoknál, illetve informatikai fejlesztéseknél nagy összegű pénzt költöttek el erre a kormány részéről, miközben most egy teljesen új rendszernek a kifejlesztése zajlik. Ebben biztos, hogy volt - ez többlet pénzügyi forrást igényel - némi felelőtlenség.

Amikor az alkotmányügyi bizottságban a költségvetést és a források ügyét feszegettük, akkor Répássy államtitkár azt mondta, hogy ennek az átállásnak körülbelül egymilliárd forintnyi a költségigénye, amelyhez uniós forrást is igénybe kívánnak venni, és mintegy százmillió forintot igényel hazai forrásból, vélhetően, bár ezt nem részletezte, az a fejlesztés, amit a külképviseleteken kell majd végrehajtani annak érdekében, hogy a rendszer zökkenőmentes átállását ők is meg tudják tenni.

Én azt gondolom, hogy ezek a szakmai megoldások tehát, amelyeket a törvénytervezet tartalmaz, ezek jók, de vannak benne kisebb hibák. Ezt mi módosító indítványokkal szeretnénk korrigálni. Például ilyennek tartom azt, hogy az állampolgárság megszerzésére vagy az állampolgárság igazolására irányuló eljárás kezdeményezésekor a hazai anyakönyvezés iránti kérelmet is elő kell terjeszteni. Ezt előírja itt az 55. §. Ugyanakkor azt meg meg kell jegyezni, hogy az államigazgatási eljárás nem tartozik az anyakönyvi eljárási törvény hatálya alá, ezért szerintünk nem ebben a törvényben van a helye ennek a rendelkezésnek. Egyszerűen nem ide való. Én ezt módosító indítvánnyal majd megpróbálom kezelni, és kérem, hogy legyen erre nyitott a kormány.

Úgy, ahogy bizottsági előadóként képviselőtársam jelezte, ezért nem volt kisebbségi előadó, hiszen az általános vitára alkalmasságát megszavaztuk ennek a törvénytervezetnek, mert alkalmasnak tartjuk általános vitára, de az elfogadását - és ezt ott is jeleztük -, a végszavazást attól tesszük függővé, hogy a módosító indítványainkat mennyire fogadja nyitottan a kormányoldal.

(14.00)

Egyébként pedig szándékunkban áll egy ilyen átállást a szavazatunkkal is támogatni.

Tisztelt Országgyűlés! Végezetül szeretnék visszakanyarodni az első gondolathoz lezárásként. Egészen bizonyos, hogy vannak olyan ügyek, amelyeket fontos lenne, hogy folyamatában, ciklusokon át kezeljünk. Ilyennek tartom - de nyilván elfogult vagyok közigazgatási szakjogászként, és ezen a szakterületen is dolgoztam életemben - a közigazgatást, azon belül is az államigazgatás egyes részterületeit. Azt gondolom, hogy nincs okunk vagy nem szabad hogy legyen okunk megkérdőjelezni a másik jó szándékát, hogy az ügyfelek érdekében kíván a törvényeken módosítani, hogy az új szisztémát szeretné, ha jobb lenne, mint a korábbi volt.

Ha a Magyar Szocialista Párt ebbéli jó szándékát is megkérdőjelezik, akkor nehéz pozitívan hozzáállni bármilyen törvénymódosításhoz, de én bizakodom abban, hogy ez a mai vita ezt a kérdést egy kicsit közelebb tudja vinni a konszenzushoz, és képesek leszünk egymásról feltételezni azt, hogy a másik is jót akar. Hogy ez milyen mértékben sikerül, azt részben a szakmai minősítések, részben az élet eldönti.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A KDNP képviselőcsoportja jelezte, hogy a vita e szakaszában nem kívánja ismertetni álláspontját, így megadom a szót Gyüre Csabának, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy Lamperth Mónika is kezdte, egy olyan törvényjavaslat fekszik előttünk, amelyről azt gondoltuk, hogy a politika távol áll tőle, és mivel itt valamennyiünktől nem áll távol egyébként a politika, és szeretjük a szakmai törvényjavaslatok vitájába is belevinni a politikai érveinket, és azt hiszem, hogy ez nagyon sokunktól nem áll távol, így bevallom, hogy tőlem sem, és szeretem belevinni a politikai érveket is a szakmaiba. Lamperth Mónika előző hozzászólásában azért hallhattuk, hogy ebbe is sikerült belevinni elég rendesen a politikát, mert a 17 percből összesen 10 perc sikerült - megnéztem az időt -, ami azért erről szólt; mindamellett nyilván nem az én tisztem megítélni, de korrektül elmondta azokat a szakmai érveket is, amelyeket a Jobbik mint ellenzéki párt részéről mi sem tudunk cáfolni.

Végre egy olyan törvényjavaslat, amelyben azt látjuk, hogy szakmai alapon készült, nagyon komoly szakmai munka áll mögötte, és gyakorlatilag egy kis pontocskán kívül tulajdonképpen nem is nagyon találtunk benne olyat, amiben valamilyen politikai indíttatású célt látnánk, de lehet, hogy abban sincs, ne tételezzük fel adott esetben a rossz szándékot, de adott esetben nyilván belecsúszhat egy kis tévedés ebbe is.

Egy picit arról, hogy mi is az, amihez most hozzányúlunk, és fideszes képviselőtársam is elmondta előttem a vezérszónoki felszólalásában, hogy mennyire érint mindenkit és milyen régi jogintézményről van szó, amikor az anyakönyvvezetésről beszélünk. Ha az ember utánanéz a történelemben ennek, akkor azt látjuk, hogy gyakorlatilag csaknem félezer éves jogintézmény az, amihez most a tisztelt Ház hozzányúl és új törvényt fog alkotni, hiszen elég régen, még a tridenti zsinaton, 1563-ban határozták el azt, hogy megindul az anyakönyvvezetés az akkori világban, ismert világban, a keresztény világban. Nyilván ez még akkor teljesen más alapon történt, hiszen akkor az egyházak vezették az anyakönyveket, és csak és kizárólagosan egyházi anyakönyvvezetésről lehetett beszélni.

Nagyon hamar begyűrűzött Magyarországra is, hiszen nálunk is néhány év múlva, már 1611-ben a nagyszombati zsinaton döntöttek arról, hogy Magyarországon is kötelező lesz az anyakönyvvezetés a katolikus egyházban, tehát most így hirtelen több mint 400. évfordulója volt annak, hogy elhatározták, hogy Magyarországon is lesz. De ennek már előzményei voltak. Már akkor elkezdődött az egyházi anyakönyvvezetés bizonyos helyeken, és a katolikus egyház mellé nagyon hamar felsorakozott a református egyház és a többi más egyház is.

Például érdekesség, hogy a legrégebbi anyakönyv Magyarországon éppen egy evangélikus anyakönyv: Sopron városban található a soproni anyakönyv, amely 1624-től, tehát csaknem 400 éve létezik, és mind a mai napig megvan. Az állam úgy látta egy idő után, hogy át kell venni ezt a feladatot az egyháztól és ez is egy része volt az állam és az egyház szétválasztásának, amikor az anyakönyvvezetést átvették; nem kis ellenállást fejtett ki az egyház, mert nem kívánta ezt odaadni önként, de Magyarországon az 1894. évi XXXIII. törvénycikk volt, amely elrendelte az állami anyakönyvvezetést. 1895. október 1-jei hatállyal ezt be is vezették, és azóta létezik Magyarországon az állami anyakönyvvezetés. Akkor kialakították azt a rendszert, amely gyakorlatilag 120 évig itt Magyarországon üzemelt. Akkor megalakították az anyakönyvi kerületeket, és maga a szisztéma, amelyet előttem már képviselőtársaim is ismertettek, gyakorlatilag szinte azóta változatlan volt és azóta is megőrződött.

Ilyen egyik legfőbb alapelv az volt, hogy nem személyekhez kötődött az anyakönyvi nyilvántartás, tehát nem akként csoportosították, hanem magához az eseményhez csoportosították, mint ahogy régen a keresztelés volt az első anyakönyvi bejegyzés, majd azt követte a bérmálkozás, a harmadik a házasságkötés, és az utolsó, a negyedik a halotti anyakönyvezés volt. Ez nyilván mára változott, bizonyos dolgok megváltoztak.

Nyilván születni születünk és meghalunk, de ezenkívül már a bérmálkozást nem kell bejegyezni - régen a szabályok szerint kellett -, illetve az élettársi kapcsolatot is bejegyezzük az anyakönyvbe. (Közbeszólásra:) Nyilván az egyháznál lehetőség van rá, csak állami szinten nem működik, tehát az egyháznál ugyanígy ezt nyilvántartják mind a mai napig, mint a konfirmálást is nyilvántartják a kereszteléssel együtt az egyházak. Nyilván az állam ebben nem vállalt szerepet, ez megmaradt az egyházak privilégiuma és joga.

Az új szabályozás szerint teljesen új alapokra helyezzük, hiszen személyhez kötődő lesz ez a nyilvántartás, ennek megvan nyilván a maga előnye, hiszen gyönyörűen végig lehet kísérni egy ember életútját gyakorlatilag a születésétől a halála pillanatáig. Nyilván nagyon kivonatosan, de a legfőbb dolgok, élete történetének szinte a legfőbb eseményei így folyamatosan követhetők lesznek.

Mi a legfontosabb? Az, hogy közhitelesen tanúsítsa az anyakönyv az abba bejegyzett adatokat. Ez gyakorlatilag már megvalósult az egyházi anyakönyvvezetéssel is, hiszen ők is törekedtek ennek a valóságosságára, hitelességére és ezt tanúsították is, tehát ez gyakorlatilag már sok száz évvel ezelőtt megvalósult. Nyilván az elektronikus rendszerre való áttérés - ebben semmiféle kivetnivaló nincsen - is fogja ezeket az előnyöket tanúsítani.

Mégis van némi különbség azonban - és nem kis különbség van - abban, hogy miben különbözik a 2010. évi I. törvény és a jelenlegi törvényi szabályozás. Nagyon érdekes dolog, ha már ebbe belekezdtem, ha már megnézzük azt, hogy már az eredeti törvény, amelyet még 2009-ben fogadtak el - tehát a Bajnai-kormány alatt került elfogadásra -, viszonylag hosszú hatályba léptető időt hagyott meg, nyilván megvan a maga oka, hogy miért maradt meg, hiszen az elektronikus rendszerre való áttérés nem kis dolog. Megfigyelhetjük, hogy az állam folyamatosan igyekszik minden területen az államigazgatás területén az egyszerűsítés jegyében megvalósítani az elektronikus ügyintézést, ami nagyon sok tekintetben megkönnyíti az állampolgárok dolgát. Így például az elektronikus cégbejegyzés: egy órán belül lehetőség van rá.

Tehát olyan új dolgokat hoz be az elektronikus nyilvántartás, amit gyakorlatilag még tíz évvel ezelőtt el sem tudtunk volna képzelni, és nyilván szükség volt arra, hogy hagyjunk lehetőséget az elektronikus átállásra, a hatályba léptető rendelkezés ezért nyúlt annak idején hosszúra, több mint kétéves időszakra. Azonban a jelenlegi ciklusban, ha jól emlékszem, 2012-ben a CC. törvény volt az, amely lépett egyet a hatályba léptetéssel, és kitolta ennek a 2010. évi I. törvénynek a hatályba léptetését, mégpedig újabb két évvel: 2014. január 1-jére.

(14.10)

Majd most nézzük ebben a törvényben, hogy még tovább tolódik 2014. július 1-jére, amikor is majd ez a 2010. évi I. törvény hatályba fog lépni. Tehát elég nagy ez az átmeneti időszak, összesen gyakorlatilag öt évet fog kitenni, azonban nyilván az államnak nem kis feladat megteremteni minden szempontból az informatikai hátterét annak, hogy lehetővé váljon ez az egyszerűbb ügyintézési forma.

A korábbi jogszabály elfogadása óta eltelt három és fél év, a 2010. évi I. törvény eredeti szövegének elfogadásakor még az anyakönyvi nyilvántartás rendszere úgy nézett ki, hogy egyrészt megmarad a papír alapú rendszer, másrészt vele párhuzamosan az elektronikus rendszer is életbe fog lépni, és mindkettőt párhuzamosan egymás mellett kell vezetni, helyi, települési szinten az anyakönyvvezetőnek ugyanúgy kell a papír alapú anyakönyvet vezetni. Nyilván ennek megvan a maga biztonsági rendszere, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az elektronika esetében, amikor elektronikus nyilvántartás van, bármi bekövetkezhet. Amennyiben az anyakönyveknél történne olyan dolog, hogy adatok megsemmisülnek, egy számítógépen nyilvántartott adatbázis megsemmisül, ha nincs papír alapú nyilvántartásunk, az adott esetben pótolhatatlan veszteséget tud okozni, hiszen az anyakönyvek egy jó része szűnne meg. Ebből a szempontból az eredeti törvény szövege inkább a biztonságra törekedett, mindamellett, hogy nyilván messze több munkával jár, hiszen ugyanúgy kell vezetni a papír alapú anyakönyvvezetést, és ugyanúgy meg kell csinálni az elektronikus nyilvántartást is. Talán egy átmeneti állapotban jó lett volna, talán jobb lett volna, ha így lép hatályba ez a törvény, és párhuzamosan valósul meg biztonsági okokból legalább 3-4-5 évig, egy átmeneti időszakig, azzal, hogy az időszak kifuttatása után, amikor már látjuk, hogy teljesen tökéletesen és biztonságosan, az adatok teljes megtartásával tudjuk üzemeltetni a rendszert, akkor kapcsoltuk volna le úgymond a kézzel írott, papír alapú nyilvántartást.

Úgy érzem, hogy ebben lesz némi kockázat, de legyen igaza annak, aki a törvényt szövegezte, és ne legyen belőle probléma, legyenek meg az adatok, és soha ne történjen olyan, hogy elektronikus úton bárhol is elvesznek ezek. A régi rendszer alapvetően a biztonságra törekedett, hiszen nagyon fontosnak tartották, hogy ne vesszenek el adatok. Nem véletlen az, hogy már az egyházi anyakönyvvezetés idején bevezették annak kötelezettségét, hogy két különböző helyen kellett vezetni az anyakönyvet, tehát kettős anyakönyvvezetés valósult meg. Nyilván az egyház székhelyén, ahol nyilvántartásba vették, ahol beírták az adatot, volt anyakönyv, és ugyanúgy az egyház levéltárába is kellett egy példányt eljuttatni mindenből. Nyilván régen gyakoriak voltak a tűzesetek, és ezek megelőzése érdekében kellett ez az intézkedés. Ezt nagyon helyesen majd az 1895-től megvalósuló állami anyakönyvvezetés is átvette, hiszen a kettős anyakönyvi nyilvántartás kötelezettsége az 1894. évi törvény alapján is fennálló kötelezettség volt. Így az anyakönyvi hatóságnál, az anyakönyvi kerületben kellett tartani egy könyvet, egyet pedig a levéltárban kellett letenni. Ez gyakorlatilag már egy 120 éves jogintézmény. Ez a kettősség azonban gyakorlatilag ezzel a törvénnyel megszűnik, ez a biztonsági lehetőség, amely immár szintén több száz éves múltra tekint vissza, gyakorlatilag megszűnik. Az eredeti törvény tartalmazta ezt a biztonsági dolgot, az új törvény azonban már nem. Mondom: reméljük, hogy ezzel semmiféle probléma nem lesz a jövőben.

Ha végigmegyünk a törvény szerkezetén, azt látjuk, hogy más ez a törvény, mint a korábbi jogszabály volt, de ha már megfogjuk magát a jogszabályt, akkor is érezzük, hogy egy másik jogszabályt találunk. Miért? Ha bírálatot lehet ezzel kapcsolatban mondani, elmondom, hogy visszaemlékszem arra az időre, amikor megalakult a jelenlegi, második Orbán-kormány. Akkor a miniszterelnök úr hangsúlyozta, hogy a Fidesz-KDNP jogalkotási folyamatára az lesz jellemző, hogy igyekeznek az egyszerűség irányába elmozdulni, ezt mind az adóbevallásra, mind más szempontra is értette a miniszterelnök úr. Ha lehet mondani kritikát ezzel a törvénnyel kapcsolatban, az az, hogy sokkal bonyolultabb, sokkal kevésbé átlátható a törvény szerkezete, és nyilván sokkal hosszabb is. Tehát megkérdőjeleződik bennem, hogy nincs-e kicsit túlszabályozva. Azonban azt is látni kell, hogy az anyakönyvvezetés egy nagyon speciális jogterület, ahol a legapróbb részletek szabályozásának az elmaradása is bizony jogi problémát okozhat. Tehát valamit valamiért; amennyiben precízen akarunk valamit szabályozni, valószínűleg szükség van erre, hogy ilyen terjedelemben, ilyen bonyolultsággal alkossuk meg a jogszabályt, még akkor is, ha egy kicsit túlszabályozottnak tűnik. Minden apróbb részlet kidolgozásra került, és ezáltal a jelenlegi jogszabály a jelenleg is hatályban lévő jogszabálynak körülbelül a négy-ötszörösét teszi ki. Ez nyilván bonyolultabb alkalmazást jelent.

Egyszerűsíti az állampolgárok felé az ügyintézést, egyébként egy szolgáltató államnál, amelyről sokat beszélünk mostanában, lényeges is, hogy az állampolgároknak jelentsen könnyebbséget. Ebben az esetben bizony azt látjuk és bízunk benne, hogy könnyebbséget fog jelenteni az állampolgári részen, míg a köztisztviselő esetén nagyobb nehézséget okoz, mert nehezebb lesz a sokkal bonyolultabb, sokkal bővebb jogszabályt alkalmazni. De az állampolgárnak nyilván sokkal könnyebb lesz. Ezt egyébként az előttem felszólalók már jelezték. Tehát elérjük az anyakönyvet az ország bármelyik pontjáról, nem kell odamenni, ahol az anyakönyvet vezetik, ez nyilván minden állampolgárnak nagy könnyebbség, és nyilván az is, ha külföldön, konzulátuson, nagykövetségen hozzá tudunk ehhez férni. Főleg, amikor a politikai és a gazdasági problémák miatt oly sokan mennek el külföldre Magyarországról, akik, reméljük, hogy a magyar állampolgárságukat és az idetartozásukat meg akarják tartani, könnyebben jutnak hozzá azokhoz az iratokhoz, az anyakönyvi iratokhoz, amelyekre adott esetben akár külföldön is szükségük lehet. Ebben is a szolgáltató állam előrelép, még akkor is, ha problémát okoz a terjedelem, illetve a jogszabály bonyolultabb része.

Szeretnék egy problémára is rávilágítani, ez pedig az új jogszabálynak a 60. §-a. Ezzel kapcsolatban majd Staudt Gábor és Korondi Miklós képviselőtársam is fel fog szólalni, közösen adtunk be módosítást, illetve majd másikról is beszélek, ha marad időm. Érdekes ez a 60. §. Úgy érezzük, hogy ez azzal az indoklással, ami a törvénytervezetben szerepel, ellentmondásban van, hiszen amikor az egyszerűsíthetőséget, az áttekinthetőséget a jobban, könnyebben hozzáférhetőséget említjük meg elvként, azt látjuk, hogy beszűkíti annak a lehetőségét a törvényhozó, hogy beletekintsenek, illetve adatokat kapjanak az anyakönyvekből. Mégpedig melyik anyakönyvből? Azokból a papír alapú anyakönyvekből kapnak nehezebben lehetőséget, amelyek a levéltárban nyugszanak. És ez kiknek jelent gondot? Élethivatás-szerűen Magyarországon elég sokan foglalkoznak családfakutatással, akik ebből élnek, és számukra a levéltári anyag gyakorlatilag nem lesz hozzáférhető, nem fogja tudni megkapni a levéltárból ezeket az anyagokat.

Úgy tűnik, mintha szándékosan az anyakönyvek titkosítása történne meg, hogy ne legyen a nagyközönség számára hozzáférhető, még akkor sem, ha adott esetben valaki 30-50 évvel ezelőtt elhalálozott, akkor sem lehet majd ezt nyomon követni. Ez mind a családfakutatóknak, mind a magánszemélyeknek, akik adott esetben a saját őseiket, nagyapáikat, dédapáikat, ükapáikat, szépapáikat vagy szépanyáikat kutatják az anyakönyvekben, azoknak fogja megbonyolítani a lehetőségeit és a dolgait, vagy egyáltalán ellehetetleníteni, hogy ezt a családfát felkutassák. De erről a képviselőtársaim majd bővebben fognak beszélni.

(14.20)

Még egy probléma, ami lehet, hogy csak egy elírásból fakad - és majd államtitkár úr felé ezt kérdésként fel is tenném -, a jogszabály hatályba léptető rendelkezései, amelynek 117. § (1) bekezdéséből az derül ki, hogy ez a törvény 2013. július 1-jén lép hatályba. Ami szerintem összességében a 2014-es, figyelembe véve a 2010. évi I. törvény 2014. július 1-jei hatálybalépését, akkor én nem értem itt a pontosan egyéves különbséget. Tehát azt megértettem, miért van szükség arra, hogy 2014. január 1-je helyett csak 2014. július 1-jén lépjen hatályba az egész törvény szövege - az átállás miatt van ez a hosszú határidő -, de azt nem tudom, hogy itt miért van megbontva 2013. július 1-jei hatálybalépésre és 2014. július 1-jei hatálybalépésre. Mi ezt nem látjuk indokoltnak, ezzel kapcsolatosan adtunk be módosító indítványt, amelyben mi arra teszünk javaslatot, hogy a törvény teljes egészében - kivéve a 117. § (2) bekezdését - 2014 júliusában lépjen majd csak hatályba.

Tehát ezek azok a problémák. Azt gondolom, abban az esetben, ha mind a 60. §-ban konszenzusra tudunk jutni a kétharmados többséggel, illetve a hatályba léptető rendelkezések is egyértelműen tisztázódnak, akkor a Jobbik Magyarországért Mozgalom részéről tudjuk támogatni ezt az alapvetően szakmai alapon, komoly szakmai munkát belefektetve hozott és jó törvényt. Reméljük, hogy ezt konszenzussal fogjuk tudni meghozni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Elsőként Staudt Gábornak, a Jobbik képviselőjének.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ott folytatnám, ahol Gyüre képviselőtársam abbahagyta, és nem szeretném megismételni azt a kiváló és nagyon részletes felvezetést, amelyben ő feltárta, miért fontos az anyakönyvvezetés, és miért tekint vissza ez nagyon komoly történelmi múltra Magyarországon. Egyébként ezáltal vált lehetővé sok történelmi esemény kutatása, ideértve akár a családfakutatásokat is. Tehát ez a felvezető elhangzott, itt egy dolgot szeretnék kiemelni, amit Gyüre képviselőtársam mondott, a papír alapú és az elektronikus rendszer kettősségét, amelyet korábban a 2010-es, még hatályba nem lépett törvény bevezetett volna.

Itt ki szeretném emelni, hogy valóban probléma az, hogy ha csak elektronikusan kerülnek ezek az adatok esetleg vezetésre, akkor bármilyen adatvédelmi, adatbiztonsági rendszert alkalmazhatunk, bizony fennáll az esélye annak, hogy itt a világmindenség vagy a világtörténelem részére nem biztos, hogy megőrizhetők lesznek ezek az adatok. Láttunk már sok olyan történelmi eseményt, amely alapján nem látom kivitelezhetőnek vagy százszázalékosan biztosítottnak azt, hogy egy csupán elektronikus rendszer az örökkévalóságnak szólna. Tehát ennek az átgondolására kérjük a kormányzatot, illetőleg kérjük, hogy ha nem ez volt a szándék, akkor esetleg javítsák a hozzáállásukat.

Ami viszont egy kritikus pontja a törvényjavaslatnak, és merem remélni, hogy ez csak véletlenül került bele, bár ahogy ki fogok rá térni nemsokára, sajnos ebbéli meggyőződéseimet gyengítik ennek a pontnak az előéletében bekövetkezett változások; ha viszont ez tudatos, akkor erre valamiféle nyomós indoklást és választ várunk a kormányzat részéről. Miről is beszélek? Arról a 60. §-ról, a javaslat 60. §-áról, amely nemes egyszerűséggel az 1980. december 31-éig vezetett, és a levéltárak által őrzött anyakönyvi másodpéldányok esetében tulajdonképpen lehetetlenné teszi a hozzáférést, és bizonyos szűk kört - és erre is ki fogok térni - kivéve tulajdonképpen lehetetlenné teszi azt, hogy hozzá lehessen férni ezekhez az adatokhoz.

Egy idézettel szeretnék kezdeni. Ugyanis arra a sokat emlegetett idézetre utalnék, amelyet 1805-ben Bécs városa alatt Napóleonnak javasolt egy tanácsadója, talán pont Talleyrand volt az a feljegyzések szerint. Napóleon azt kérdezte meg, hogy mit lehet tenni a magyarokkal, hogyan lehet őket esetleg jobb belátásra bírni, és azt válaszolta neki, hogy mivel a magyarok büszkék múltjukra, ezért el kell venni a magyarok múltját, és ezek után azt lehet velük tenni, amit a császár, Napóleon csak akar.

Ez jutott eszembe, amikor ezt a javaslatot olvastam, hiszen itt jogilag ketté kell választani a szabályozásokban két különböző intézményt. Az adatvédelmi szabályozás alapvetően a személyes adatok védelmét az élő személyek jogaként rögzíti, és ebből az aspektusból kell vizsgálni. Más eset a levéltárak esete, amelyek esetében a tudományos kutatás és az egyéb kutatás-megismerhetés fontossága a legfőbb érdek. A levéltárakról szóló törvény egyébiránt úgy rendelkezik, hogy a személyes adatot tartalmazó levéltári anyag az érintett halálozási évét követő 30 év után válik bárki számára kutathatóvá. Ez egy fontos kitétel, és tulajdonképpen abba az irányba mutat, hogy az elhalálozással a személyiségi jog védelmét a kegyeleti jog veszi át, de ez - ahogy az idő telik - egyre inkább elenyészik, 30 évig az örökösök hozzájárulásával lehet ilyen személyes adatokat megismerni, viszont 30 év elteltével az adatokat bárki kutathatja és a múltat megismerheti.

Az előző parlamenti ciklusban, 2009. november 13-án nyújtotta be az akkor Bajnai Gordon vezette kormányzat az Országgyűléshez azt a módosító javaslatot, amely az anyakönyvi eljárás esetében a 79. §-t módosította, és az érintett elhunytát követő 30 év helyett 90 évre terjesztette ki a megismerhetőség határidejét. Tehát a levéltárak által őrzött anyakönyvekbe akár kutatás vagy más célból való betekintést 90 évre emelte volna. Hiszen annak ellenére, hogy 2009. december 14-én 200 szocialista és liberális képviselő elfogadta az előterjesztést módosítás nélkül, ennek ellenére törvényerőre nem emelkedett, mert ahogy Gyüre képviselőtársam is mondta, ez csak egy évvel később lépett volna hatályba.

Miért volt szörnyű, amit akkor a szocialisták kifundáltak? Nemes egyszerűséggel azért, mert ez meggátolta volna a levéltárban őrzött iratok kutatását, és ezek alapján azt, hogy hiteles adatokat kaphassunk. És itt a 90 év elég ahhoz, hogy az első és a második világháborúról beszéljünk, az 50-es évek kényszermunkatáborainak áldozatairól beszéljünk, akár az '56-os forradalom és szabadságharc hőseiről és eseményeiről beszéljünk, vagy az '56-ot követő megtorlás eseményeiről és az ott elhunytakról beszélhessünk, kutathassuk és közreadhassuk az ő történetüket, legtöbbször sajnos tragikus történetüket.

2010-ben a Fidesz-KDNP nyerte meg a választásokat, és ezért az előbb említett módosítás - a 30 évről 90 évre való felemelése ennek az úgynevezett védelmi időnek - nem került bevezetésre, lévén akkor a Fidesz még elkötelezettnek tűnt a tudományos kutatás szabadsága mellett, és 2011-ben úgy módosították az említett törvényt, hogy visszaállították a 30 éves kegyeleti időt és a történelmi kutatás lehetőségét, ami a közlevéltári kutatásra vonatkozik. Hozzátéve egyébként, hogy ezt a 2012-es költségvetést megalapozó törvények módosításánál tették meg, tehát eléggé saláta jelleggel, de megtörtént, ez a fontos, és ebben a formában továbbra is kutathatók lettek volna 30 év után ezek az adatok - hogyha nem értünk volna el ehhez az előterjesztéshez, ami előttünk fekszik.

(14.30)

Derült égből villámcsapásként érte ez a szakmát is, és egyébként minden olyan jóérzésű embert, akik átgondolják, mire vezet ez a javaslat, ami előttünk fekszik. Ugyanis, ha így marad ez a 60. §, akkor, ahogyan említettem, az anyakönyvi eljárásról szóló törvény 79. §-ának módosításával az anyakönyvekbe, amelyeket a levéltárak őriznek, illetve ezeknek a másodpéldányaiba az érintett halála után már soha senki nem fog beletekinteni, nem lesz erre lehetősége. Ez még egyébként a legsúlyosabb államtitkok esetében sincs így, ott is egy megfelelő idő eltelte után a titok minőségétől, minősítésétől függően betekintést lehet nyerni.

Érthetetlen ez a korlátozás, és egyértelmű rejtély, hogy mi indokolhatja ennek a bevezetését. Ahogyan elmondtam, erre választ várunk, annál is inkább, hogy a javaslat indokolása csak annyit mond szűkszavúan, hogy aki érdeklődik a levéltári másolati példányok kutatása iránt, az bizalommal fordulhat az eredeti példányt őrző anyakönyvvezetőhöz. Ez nagyon szépen hangzik, viszont az anyakönyvvezető csak az úgynevezett jogosultak számára engedélyezheti a betekintést. Jogosult lehet például a személyi igazolványt kiállító hatóság, úgy általában a kormányhivatal, az ügyészség, a bíróság, a nemzetbiztonsági szolgálat vagy az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter, viszont sajnos nem találunk arra szabályozást, hogy megismerhetné és jogosultként kerülne meghatározásra például az elhunyt személy gyermeke, családtagja, családkutató, tudományos kutatók, ők mind kimaradnak ebből a körből.

(A jegyzői széket Földesi Gyula foglalja el.)

Ez így első körben egy perverz viccnek tűnhet, de hogyha még tovább gondoljuk azt, hogy itt nemcsak a tudományos kutatásról van szó, és az is gyalázatos, hogy ezáltal tulajdonképpen azokat az adatokat, amelyek megismerhetőek lennének egy család szempontjából a saját felmenőik vonatkozásában vagy egy nemzet szempontjából a hőseik, a tragikus módon elhunyt emberek, az elődeik vonatkozásában és a tudományos kutatás vonatkozásában... - de a jelen korra olyan aktuális kihatása is lehet, ami már nemcsak egyfajta családkutatási hobbiként értelmezhető, hanem az új technikai fejlettség és a genetikai vizsgálatok fejlődésével bizony-bizony az öröklődő betegségek korai felismerését és a generációkon keresztül jelentkező betegségek gyógyítását, így az élők megmentését is meg fogja gátolni.

Például a passaui levéltárban, a bajor vidéken a bajorok elkészítették a több mint 400 ezer anyakönyvi bejegyzést tartalmazó adatbázist, amelyet az orvosi egyetem és a német egészségügy is finanszírozott. Ritka, nagy költségekkel szűrhető betegségeknél rájöttek, hogy sokkal egyszerűbb egyfajta családfakutatással genetikailag kiszűrni ezeket, és az adott embereknél szűréseket végezni, mint találomra, véletlenszerűen vizsgálni a lakosságot. Sokan egyébként pont ennek a tudományos fejlődésnek a hatására kezdték el kutatni a családfájukat, lévén, szerették volna megtudni, melyek azok a betegségkockázatok vagy esetleg generációkon át öröklődő problémák, amelyeket már ki lehet zárni. Tehát a fejlett demokráciákban egyrészt az adatvédelem is megtalálható, másrészt alkalmazkodni kell a XXI. században már a modern technika, az internet és egyébként az információéhség kiszolgálásához is, és az adatvédelem körében az adatvédelem fő feladata már nem feltétlenül az adatok megismerésének a korlátozása, hanem ezek felhasználásának a megfelelő feltételekhez kötése.

Néhány ismertebb példát sorolnék fel. Hollandiában az elhunyt személyek adatai korlátozás nélkül kutathatók és publikálhatók. Svédországban az élő személyek neve, születési dátuma és lakcíme is szabadon publikálható, ha a nyilvánosságra hozatal nem okoz kárt. Az USA-ban bárkinek a kérésére 10 dollárért megküldik az elhunyt születésével, házasságkötésével kapcsolatos adatokat is. A személyes adatok védelme tekintetében Magyarország élen járó országnak számított, a régióban mindenképpen, viszont az információs társadalom követelményeihez kellene igazítani a törvényeket, mert bizony, amit itt most beterjesztettek, az egy jelentős és érthetetlen visszalépést jelent, hogyha ez elfogadásra kerül - vélhetően nem -, ezért úgy gondolom, az egyetlen ésszerű megoldás a 60. § elhagyása lenne.

Nagyon kérem egyébként a kormányzatot és a jelen lévő Rétvári államtitkár urat, nyilatkozzon erről, hogy mi indokolja az anyakönyvi kivonatok kutathatóságának tulajdonképpen a teljes megszüntetését. Mi indokolja, hogy az embereket elzárják az őseik adataitól, és egy olyan törvényi környezetet teremtenek, amely azért is faramuci, ahogyan elmondtam, mert az információs önrendelkezési jogról szóló törvényre utal, és csak az alapján engedi akár az elhunyt emberek esetében a betekintést? De hozzá kell tenni, hogy ez a törvény viszont azon a személyi körön, aki érintett lehet, és megismerheti az adatokat, sajnos például a rokonokat is csak harmadik személyként tudja kezelni, tehát egy elhunyt esetében tökéletesen értelmezhetetlen, lévén, hogy az elhunyt személy már nem tudja a hozzájárulását adni ehhez a dologhoz, a levéltárban őrzött iratok tekintetében pedig csak az érintett személy lehet az, aki ezeket az adatokat kikérheti. Egyébként annál is inkább nem gondolom sajnos - és itt az 59. §-ra is ki szeretnék térni -, hogy ez egyfajta tévedés lenne. Sajnos emögött valamiféle tudatosság van, bár azt felfogni nem tudom, hogy mi lehet.

Elnök úr, egy percet kérhetek?

ELNÖK: Igen, 16 percig szólhat, képviselő úr.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, tehát befejezem. Tehát az 59. §-ban meghatározzák, hogy ezekhez az anyakönyvi másodpéldányokhoz az érintettek milyen módon kaphatnak felvilágosítást az adatok kezeléséről. Egyértelmű, hogy az érintettek alatt az élő személyeket kell érteni, és utána a 60. §-ban teljes mértékben kizárják azt, hogy ezen körön kívül, tehát az érintett élő személyeken kívül, akik oda tudnak menni, és felvilágosítást kérhetnek az adataik kezeléséről, bárki más tájékoztatást és adattovábbítást kapjon, illetve ilyen adattovábbítás nem teljesíthető.

Tehát erre kérem, hogy válaszoljon a kormányzat jelen lévő képviselője: miért kívánják önök teljes mértékben titkosítani - mert erről van szó, titkosítani - a levéltári dokumentumok között őrzött anyakönyvi másodpéldányokat? Miért próbálják így ellehetetleníteni a történelem kutatását egyrészről, másrészről a családfakutatásokat és az embereket attól, hogy a saját családjuk történetét és a felmenőiket megismerhessék?

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Gyüre Csaba, a Jobbik képviselője.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak Staudt Gábor szavai nyomán jutott eszembe, ha megnézzük ezeket a jogszabályhelyeket, akkor láthatjuk, hogy az eredeti szabályozás a 2010. évi törvény akkor elfogadott szövege, ami jelenleg, ha ez a módosítás nem lesz érvényes, akkor ez fog hatályba lépni. Annak a szövege úgy szól, tehát a 79. § (2) bekezdése, hogy a levéltár által őrzött anyakönyvbe bejegyzett adat megismerésére a közlevéltárakról szóló törvénynek a közlevéltár anyagában történő kutatására vonatkozó szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a védelmi időt az anyakönyvi alapbejegyzéstől kell számítani. Tehát mit mond ez a jogszabályhely? Azt mondja, hogy van lehetősége a kutatásnak, és megfelelően védettek a személyi adatok, hiszen erre vonatkozóan van egy külön törvény, amely a levéltár anyagainak a kutatására vonatkozik, azt szabályozza, ami nyilván tekintettel van a személyiségi jogokra, tekintettel van a kegyeleti jogokra, tekintettel van az adatvédelmi jogokra, mert ezt nagyon jól körülhatárolja az erről szóló törvény.

Ehhez képest a mostani módosítás szövege, amelyet mindeddig még nem tudunk, hogy mi indokolt, hogy ez miért legyen megszüntetve, és miért legyen kivéve ez a szakasz, miért legyen úgy hatályon kívül helyezve, hogy tulajdonképpen még nem is lépett hatályba, tehát tulajdonképpen egy érvényes szöveget, ami még nem hatályos, azt módosítunk. Ennek pedig az a lényege és azt mondja ki a törvény, hogy az 1980. december 31-éig vezetett anyakönyv levéltár által őrzött másodpéldányából a 78. § (2) bekezdés szerinti tájékoztatás kivételével, amelyik egy teljesen más dologra vonatkozik - az apaság vélelméről szól -, tájékoztatás kivételével adattovábbítás nem teljesíthető. Tehát akkor milyen célt szolgál ez az anyakönyv? Tehát miért veszik ezt külön? Miért dugjuk el az emberek elől? Miért titkosítjuk? Ez számunkra érthetetlen.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(14.40)

ELNÖK: A következő felszólaló Schiffer András független képviselő.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Természetesen én is azt tudom általánosságban elmondani, hogy ez egy kellően kidolgozott, illetve elfogadásra érdemes törvényjavaslat, és nyilvánvaló, hogy ebben a formában már régóta nagy szükség lett volna erre, és a Lehet Más a Politika képviselői erre jelen formájában igennel fognak szavazni. Ugyanakkor néhány kérdést érdemes fölvetni a törvényjavaslat tárgyalása kapcsán, ami az előzményeket illeti.

Természetesen szükséges, és már régen szükséges lett volna az anyakönyvi nyilvántartás elektronizálása, hiszen a korábbi anyakönyvi szolgáltató rendszer egy anyakönyvikivonat-kitöltő rendszer volt, nem egyéb. Viszont itt fontos azt is látni, hogy miközben nyilvánvalóan uniós pénzekből lesz meg az anyakönyvi rendszer elektronizálása, az uniós pénzeket még annak idején a magyar kormány Draskovics Tibor minisztersége idején pályázta meg. Azért kellett annak idején igen nagy sebességgel - és ennek a minőség látta a kárát - a 2010. évi I. törvényt elfogadni, hogy legyen jogalapja Magyarországnak a pénzek megpályázására. Majd ezek után az elmúlt négy évben ezt a meglehetősen viharvert állapotban elfogadott törvényt több mint tízszer módosította az Országgyűlés, és itt lehet látni azt, hogy a különböző kormányok - az Orbán-kormány, illetve a megelőző, a Bajnai-kormány - tevékenysége nagyjából ebben ki is merült az elektronikus anyakönyvezés kialakításában. Erre azért fontos felhívni a figyelmet, mert egyes hírek szerint igen közel van Magyarország ahhoz, hogy ezeket a pályázati pénzeket elveszítse. Fél év, egy év van hátra, egyes hírek szerint, éppen ezért nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az idő sürget, mert ez a kormány, illetve az elődje jókora mulasztásokat követett el az elektronikus anyakönyvezési rendszer kialakításában.

Viszont, hogy mennyire problémás volt magának a 2010. évi I. törvénynek az elfogadása, az visszaköszön ebben a törvényjavaslatban is, hiszen miközben nagy vonalakban ez egy dicséretes munka és elfogadásra érdemes törvényjavaslat, azért vannak apró-cseprő kodifikációs zűrzavarok az előttünk fekvő törvényjavaslatban. Ha visszatekintünk, a 2010. évi I. törvényt, tehát az új anyakönyvi törvényt december 17-én módosította az úgynevezett Magyary-programos törvény, tehát a 2012. évi CCVII. törvény, melyet december 21-én hirdettek ki, és idén január 1-jén lépett hatályba. Ha valaki felüti a Nemzeti Jogszabálytárban a 2010. évi I. törvény hivatalos szövegét, akkor azzal találkozik, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban van legalább 20-30 olyan bekezdés, amit a január 1-jén hatályba lépett 2012. évi CCVII. törvény már egyszer beillesztett az anyakönyvi törvénybe.

Azt látjuk, hogy ebben a törvényjavaslatban ráadásul van egy csomó, úgynevezett alibi módosítás, ahol az új szöveg csak egy-két szóval vagy raggal tér el, és különösebben nem változtat a rendelkezés értelmén a 2010. évi I. törvény jelenlegi szövegétől, amit a 2012. évi CCVII-es állapított meg. Vannak kiegészítések, melyekkel az anyakönyvi törvény egyébként már ki lett egészítve. Van például az előttünk fekvő javaslatban, egész konkrétan a 35. § (2a) bekezdéssel egészíti ki az anyakönyvi törvény 44. §-át, ami azonban már benne van a Nemzeti Jogszabálytárból lehívott anyakönyvi törvényi szöveg 68. § (4) bekezdésében. Olyan szakaszok kerülnének hatályon kívül helyezésre a törvényjavaslatban az anyakönyvi törvényből, amelyeket egyszer már decemberben a 2012. évi CCVII. törvény hatályon kívül helyezett.

Tudom, hogy nem túl szívderítő mindenféle jogtechnikai dolgokat hallgatni, csak érdemes azon elgondolkodni, miért van az, hogy elénk kerül egy láthatóan jó és fontos törvényjavaslat, és tele van olyan kodifikációs zűrzavarokkal, amelyek tipikusan a sebtében elvégzett jogalkotás termékei. Arra szeretném kérni államtitkár urat - ha éppen nem telefonál (Dr. Rétvári Bence: Figyelek.) -, talán fontos lenne, ha a tárca kodifikációs szempontból még a részletes vita lezárultát megelőzően áttekintené még egyszer az előttünk fekvő törvényjavaslatot, összevetné nemcsak a 2010. évi I. törvénnyel, hanem a 2012. évi CCVII. törvényben megállapított változtatásokkal is.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében az elektronikus nyilvántartás működéséről szóló részek alapján az elektronikus rendszert el lehetne indítani, éppen ezért üdvözöljük ezt a törvényjavaslatot. Ugyanakkor kérdésként merül fel az, hogy a gyakorlatban hogyan fogják kivitelezni az anyakönyvi kivonat hitelesítését, lesz-e elektronikus aláírás, és ha igen, akkor az ehhez szükséges informatikai rendszer ki lesz-e építve, mikor, hogyan lesz kiépítve a magyar közigazgatásban.

Két konkrét rendelkezésről szeretnék egy picit bővebben szólni. Az LMP kifejezetten üdvözli azt, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban szereplő családiállapot-meghatározás szerint a "család" fogalomba beletartozik az élettartási kapcsolat, legalábbis a regisztrált élettársi kapcsolat is. Ez egy jó példa arra, hogy a negyedik alaptörvény-módosítás nyomán immáron alaptörvényi szintre emelt szűkített családfogalom mennyire életszerűtlen.

Szeretnék továbbá utalni arra, hogy miközben a törvényjavaslat 2. § n) pontja nagyon helyesen definiálja a származási hely fogalmát, sajnálatos módon az anyakönyvi kivonat tartalmában már nem helyezi el a származási helyet. Miért fontos ez? Talán azért, mert mindannyian megfigyelhettük az elmúlt években, évtizedekben, hogy jó néhány évtizede szinte senki nem születik falun Magyarországon. Ugyanakkor ahhoz, hogy a helyi közösségek identitása fennmaradjon, szükséges az, hogy például az anyakönyvi jog is kezelje a tulajdonképpeni szülőhelyhez való kötődést. Ezért terjesztünk elő arra módosító javaslatot, hogy az anyakönyvi kivonatnak legyen kötelező tartalma a származási helyre utalás. Látszólag egy apró-cseprő dologról van szó, de én azt gondolom, hosszú távon, annak érdekében, hogy a kisközösségek, a szülőotthonnal, kórházzal nem rendelkező települések identitása - főként addig, amíg az otthon szülés elé különböző mesterséges akadályokat támaszt a hatalom -, ezeknek a kisközösségeknek az identitása fennmaradjon, bizony, szükséges az, hogy ilyen szimbolikus lehetőségekkel biztosítsuk azt, hogy az emberek több generációra visszatekintve is tudják azt, hogy az őseik egyébként milyen településről származnak. Hiszen az a helyzet, hogy amennyiben az anyakönyvi kivonatban helye van a származási helynek, ez nem pusztán egy érzelmi, szimbolikus kérdés, bár kétségtelenül erről is szó van, tehát akkor, amikor a helyi közösségekhez való kötődésről beszélünk, akkor természetesen ennek az érzelmi, szimbolikus vonatkozásáról is beszélünk az adott személy vonatkozásában. De többről van szó.

Az előttem szóló képviselőtársaim más vonatkozásban már felemlítették azt, hogy az anyakönyvi rendszernek milyen szerepe van abban, hogy generációról generációra a családi emlékezet, és amennyiben ezt tágítjuk, a közösségi, a nemzeti emlékezet fennmaradjon. Ha és amennyiben a származási helynek helye van egy elektronikus anyakönyvi kivonaton, akkor megvan a lehetősége annak, hogy akár 50-100 év múlva, több generációval később az utódaink, unokáink, dédunokáink láthatják azt, hogy adott esetben az őseik milyen kistelepülésről, milyen kisebb településről származnak.

(14.50)

Ha ez nem így van, akkor könnyen lehet, hogy egy olyan világ következik el, ahol az utódaink arról fognak értesülni, hogy a felmenőik szinte kizárólag kórházzal, szülőotthonnal rendelkező településekről, nagyvárosokból származnak, és én azt gondolom, hogy ezzel veszteség éri a nemzeti emlékezetet, veszteség éri a helyi kisközösségeket, amelyek fennmaradásához, ahhoz, hogy Magyarországon egy fenntartható társadalom legyen, múlhatatlanul szükség van.

S itt szeretném én is megerősíteni, megtámogatni azt, hogy egy olyan elektronikus anyakönyvi rendszerre lenne szükség Magyarországon, pontosan az előbb említettek miatt, amely alkalmas arra, hogy a személyes adatok, az információs önrendelkezési jog maximális védelme mellett, de biztosítsa a családfakutatást, biztosítsa azt, hogy egy-egy ember, egy-egy állampolgár szabadon fölkutathassa azt, hogy a gyökerei hova vezetnek.

Végezetül szeretnék egy kis kitekintést tenni az előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán. Természetesen üdvözöljük azt, hogy az elektronikus közigazgatás fejlesztése már eléri azt a fokot, hogy az anyakönyvezés elektronizálására is sor kerülhet Magyarországon. Viszont az LMP újólag fölveti azt, hogy ha és amennyiben az e-közigazgatás Magyarországon már ilyen fokon áll, akkor talán itt lenne az ideje annak, hogy elgondolkodjunk azon, hogy az e-közigazgatás milyen lehetőségeket teremt az e-demokrácia megvalósítása, tehát a közvetlen demokrácia, a népi részvétel, a közvetlen állampolgári részvétel hatékonyabb érvényesülése érdekében. Arról van szó, hogy ha egy országban sor kerül a közigazgatás elektronizálására, akkor jó néhány olyan objektív fizikai akadály elhárul az állampolgári részvétel elől, ami az elmúlt évtizedekben mesterségesen, objektíven fizikailag akadályozta az embereket abban, hogy közvetlenül részt vehessenek, véleményt formálhassanak az őket érintő döntések meghozatala során. Ezzel tudjuk valóra váltani, hogyha az e-demokrácia irányába mozdul el Magyarország, hogy valóra válik a semmit rólunk, nélkülünk elve.

S ha egyszer egy országban a közigazgatás elektronizálására sor kerül, akkor azt gondolom, tisztelt államtitkár úr, nagyon könnyen elkerülhetünk olyan csúf és szégyenletes törvényjavaslatokat, mint amit például a múlt héten elfogadott az Országgyűlés az információszabadság korlátozására. Tudniillik ha sor kerül a közigazgatási rendszer elektronizálására, akkor itt a lehetőség minden önkormányzati szerv, minden közigazgatási szerv számára, hogy valamennyi közérdekű adatot, valamennyi olyan szerződést, amit közpénzekre kötnek, valamennyi olyan szerződést, amit a közvagyonra kötnek, valamennyi olyan pályázati dokumentációt, amit például állami földbérleti jogokra nyújtanak be, egy-egy pályázati határidő elteltével, egy-egy szerződés megkötésével egyidejűleg kérés nélkül valamennyi állami önkormányzati szerv kitegye a világhálóra. Nincs ennek ma már technikai akadálya. Ha érvényesül egy országban az elektronikus közigazgatás, akkor nincs fizikai akadálya annak, hogy valamennyi állami, önkormányzati pályázati dokumentáció, valamennyi állami, önkormányzati szerződés, amit közpénzekre, közvagyonra kötnek, kikerüljön a nyilvánosság elé. A magyar embereknek joguk van ellenőrizni azt, hogy mi a közpénzek, a közvagyon sorsa, és az állam, az önkormányzat nem bújhat üzleti titok mögé. Ha az állami, önkormányzati szervek üzleti titok mögé bújnak, akkor folytatódik az a játék, amit húsz éve nézünk ebben az országban, hogy lehet szabadon mutyizni, és üzleti titok mögé bújva ki lehet fosztani az országot.

Az elektronikus közigazgatás lehetőség arra, hogy megteremtsük a teljes átláthatóságot a közpénzek, a közvagyon tekintetében, csak annyi kellene, hogy a kétharmados többség elfogadja az LMP-nek például azt a javaslatát, amit a múlt héten terjesztettünk elő, hogy Magyarországon ne lehessen érvényesen úgy lefolytatni közbeszerzési koncessziós vagy állami földbérleti pályázatokat, hogy a pályázati határidő elteltével, az eredményhirdetéssel egyidejűleg valamennyi pályázati dokumentációt nem tárnak a nyilvánosság elé. Az átláthatóság az egyetlen valódi fegyver a politikai korrupcióval szemben. Ha az elektronikus közigazgatást fölhasználják arra, hogy a közvagyon, a közpénz sorsa átlátható legyen, akkor valódi lépéseket teszünk a politikai korrupció visszaszorítása érdekében - természetesen, ha ez valamennyiünk érdeke.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Gyimesi Endre, a Fidesz képviselője.

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ott szeretném folytatni, ahol Staudt Gábor képviselőtársam abbahagyta. Én is értetlenkedésemet fejezem ki a 60. §-sal kapcsolatban, és miután ő erről hosszan szólt, én így talán rövidebb lehetek majd. De előtte néhány általános megjegyzést engedjenek meg nekem.

Nagyon szép történelmi visszatekintéseket hallottunk az állami anyakönyvezés rég- és közelmúltjából. Hozzátehetnénk azt, hogy önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi, a világ nem vele kezdődött - mondotta Sütő András. És hogy vele is folytatódott, annak elsődleges forrásai az anyakönyvek, és ettől a történészeket ne tiltsuk el, tisztelt Ház.

A T/10902. számú törvényjavaslat az egyes törvényeknek az elektronikus anyakönyv kialakításával összefüggésben szükséges módosításáról szóló, tekintélyes terjedelmű, 119 paragrafusból álló, jól átgondolt, strukturális változásokat is tartalmazó alapos munka. A korábbi esemény alapú nyilvántartásból személyi alapú nyilvántartássá formálja át a rendszert, így válik egy adott személyhez kapcsolódó azonosító adathoz köthetővé az érintett személlyel kapcsolatos valamennyi anyakönyvi esemény.

Az új rendszer jelentősen megkönnyíti mind a hivatalhoz forduló állampolgárok, mind pedig a hivatalnokok munkáját, így a törvényjavaslat elfogadása összességében mindenképpen támogatható. Ugyanakkor van olyan elem is, amely újragondolandó, illetve felesleges szigorúsággal a fürdővízzel kiönti a gyermeket is. Egy ilyen ügyről, a levéltárba adott másodpéldányok kutathatóságáról kívánok szólni én is.

1980-ig az anyakönyvek másodpéldányait átadták a levéltáraknak, és ők az anyakönyvvezető értesítése alapján azokból a változásokat továbbvezették, az első példányok pedig maradtak az anyakönyvvezetőknél. Ezekből a másodpéldányokból történt és történik ma is a kutatók, történészek, holokausztkutatók, az '56-os hősök és áldozatok kutatói, a családfakutatók munkája, és ezt az egyébként zökkenőmentesen működő gyakorlatot kívánja egy tollvonással megszüntetni a törvénytervezet 60. §-a. Nagy a felzúdulás a javaslattal kapcsolatban a civil szférában.

A kegyeleti jog egy elhunyt egyén esetén a személyes adatok védelmét akként biztosítja, hogy a halál után még harminc évig az örökös engedélyezéséhez köti az adatok megismerhetőségét, míg e védelmi idő lejártát követően az érintett adatait bárki kutathatja. Az előző parlamenti ciklusban elfogadtak egy törvényt, amelynek a 79. §-a arra irányult, hogy a történelmi múltat az érintett elhunytát követő kilencven évig ne lehessen megismerni. Mi elkötelezettek vagyunk a történelmi közelmúlt tényeinek feltárása iránt, ezért a még hatályba nem lépett törvény szövegét - erről beszélt képviselőtársam hosszabban - 2011-ben módosítottuk, visszaállítottuk a harmincéves kegyeleti időt, ezzel visszaállítottuk történelmi közelmúltunk kutatásának a lehetőségét.

(15.00)

Ez a szabályozás lehetővé teszi, hogy a levéltárban őrzött hiteles adatok alapján továbbra is kutathatók és megismerhetők a holokauszt áldozatainak, az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek, a megtorlások áldozatainak adatai, és hiteles adatokkal alátámasztva adhatjuk közre tragikus történetüket. A civil szervezetek számára is biztosíthatjuk a családfakutatás lehetőségét.

A javaslat 60. §-a viszont egy alig vállalható visszalépést jelent, hiszen előírná, hogy az anyakönyvek levéltár által őrzött másodpéldányába az érintett halála után már soha senki ne tekinthessen be. Ez nem lehet a törvényhozó akarata. A XXI. században a fejlett demokráciák egy részében az adatvédelem körében immár nem az adatok megismerhetőségét korlátozzák, hanem a megismert adatok felhasználását kötik feltételekhez. Az elengedhetetlen, hogy a magyar jogrendszer is ehhez a trendhez igazodjon. Így hát javaslom, hogy az egyébként jól átgondolt törvényjavaslat 60. §-a maradjon ki, kerüljön törlésre. Ezzel kapcsolatban módosító javaslatot is nyújtottam be.

Jelen pillanatban a törvény úgy rendelkezik, hogy a levéltár által őrzött anyakönyvbe bejegyzett anyag megismerésére a közlevéltárakról szóló törvénynek a közlevéltár anyagában történő kutatásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a védelmi időt az anyakönyvi alapbejegyzéstől kell számítani. Ez azt jelenti, hogy ha a törvény másként nem rendelkezik, a személyes adatot tartalmazó levéltári anyag az érintett halálozási évét követő 30 év után válik bárki számára kutathatóvá, a védelmi idő, ha a halálozás éve nem ismert, az érintett születésétől számított 90 év, ha pedig a születés és a halálozás időpontja sem ismert, a levéltári anyag keletkezésétől számított 60 év. Ez a szabályozás jól működött az elmúlt évtizedben, nincs szükség e tekintetben beavatkozásra.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Mindezekkel együtt természetesen az előterjesztés olyan gondos munka, ami jelentősen módosíthatja a jövőben az anyakönyvezéssel kapcsolatos tevékenységet, és mindenképpen támogatható. Megjegyzendő ugyanakkor az is, hogy ha az e-közigazgatást végre sikeresen kiterjesztjük, akkor gondoskodnunk kell az e-közigazgatás anyagainak a jövő számára való megőrzéséről, biztosításáról és visszakereshetőségéről, ehhez viszont el kell látnunk megfelelő költségvetési kerettel az irattárakat, levéltárakat, hogy meg tudják őrizni a jövő generáció számára is mindezeket a dokumentumokat.

Mindezekkel együtt az előterjesztést elfogadásra javaslom. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Két percre megadom a szót Gyüre Csaba képviselő úrnak, Jobbik.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Reagálnék Gyimesi úr hozzászólására, aki gyakorlatilag egyetértett teljes egészében azzal, amit Staudt Gábor, illetve én már korábban elmondtunk. Nyilván a kevés kritika között, amit meg lehetett fogalmazni erről a törvényjavaslatról, de ezt mindenképpen kihangsúlyozzuk, és nagyon örülünk, hogy a kormánypárt soraiban is észrevették ezt a problémát.

Egy dologra szeretném még felhívni a figyelmet ezzel kapcsolatban, ami még talán nem hangzott el. Ezekről a levéltári anyagokról, amelyek eddig kutathatóak voltak és rendelkezésre álltak, adatokat lehetett szerezni, másolatokat lehetett kérni. Tudomásunk szerint egyébként ezeket már mikrofilmre vették, digitalizálták, ami nem állami kézbe került, hanem egyházi kézbe. Tehát ezek az adatok megvannak. Most ez azt jelenti, hogy ha eldugja úgymond a kormányzat, a kétharmados többség ezeket az adatokat, akkor valakiknek ez az információ megvan, ők viszont ezt akár pénzért tudják árusítani. Ez azt jelenti, hogy ezzel gyakorlatilag olyan lehetetlen helyzetet teremt a kétharmados többség, hogy bizonyos emberek, személyek vagy jogi személyek számára ez meglévő információ lesz, mások számára viszont nem. Ezek pedig kereskedni tudnak ezzel. Ez gyakorlatilag olyan lenne, mintha koncessziós jogot adnánk ezeknek az adatoknak a megismerésére. Ez álláspontunk szerint semmiféleképpen nem fér bele a jogállamiságba, nem fér bele abba, hogy mindenkinek jogában van megismerni bizonyos adatokat, hogy azok nyilvánosságra kerüljenek. És míg bizonyos jogi személyeknek van ilyen joguk, másoknak ezentúl megtiltjuk ugyanezt, amit másoknak odaadtunk.

Tehát ez egy elég súlyos ellentmondás, de úgy gondolom, egy nagyon egyszerű módosítással ezt helyre tudnánk tenni. Kérem is, hogy ezt tegyük meg.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. További kétperces, Staudt Gábor képviselő úr, Jobbik.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt szeretném, ha a kormányzat részéről Rétvári államtitkár úr is megnyilvánulna, és a-t vagy b-t mondana (Dr. Rétvári Bence: C-t.) azokra a felvetésekre, amelyek itt elhangzottak. C-t is lehet mondani, államtitkár úr, ahogy ön most mondja, csak valamiféle konkrétumot szeretnénk, lévén, hogy Gyimesi képviselőtársunk is elmondta azt, hogy itt a levéltárban őrzött anyakönyvi másodpéldányok teljes titkosítására készül a kormányzat. Ez egy kellően súlyos téma ahhoz, semmint hogy egy kétsoros, részletes indokolással, ami a törvényjavaslatban szerepel, elintézhessék. Az általános vita alapvető funkciója, ahogy benne van a nevében is, a vita, az érvek, ellenérvek ütköztetése. Ezt nem lehet azzal megoldani, hogy csöndben hallgatnak, és a zárszóban vagy kitérnek erre, vagy nem.

Úgyhogy arra szeretném kérni államtitkár urat, nyilatkozzon arról, hogy valóban célja-e a kormányzatnak ezeknek a levéltári anyakönyvi kivonatoknak a teljes, örökre való titkosítása, tényleg célja-e. Mi az, amit esetleg mi ellenzéki képviselők, illetve kormánypárti képviselőtársunk is félreértett, amit rosszul értelmeztünk esetleg, és nem erről van szó. Ha értelmezési kérdések vannak, akkor esetleg tegyék meg azokat a módosító javaslatokat, vagy fogadják el azokat a módosító javaslatokat, amelyek ezt egyértelművé tehetik. De az nem megoldás, hogy erről nem esik szó, és az általános vitában tulajdonképpen néma hallgatás az, ami a kormányzat részéről itt megnyilvánul.

Úgyhogy kérem államtitkár urat, reagáljon erre. A lehetősége megvan, hogy hozzászóljon. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Korondi Miklós képviselő úr, Jobbik.

KORONDI MIKLÓS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy ennek a kiváló törvénynek mindkét frakcióból, a Fidesz-frakcióból és a Jobbik-frakcióból is hasonló módon megtaláltuk az egyetlen gyenge pontját ezek szerint. Mert a törvény maga valóban jó és elfogadásra ajánlott, de a 60. §-ról szeretnék én is hosszasabban beszélni. Nem beszéltem össze képviselőtársaimmal, de velük egyetértve én is kifogásolnám a 60. §-t, amellyel kapcsolatban képviselőtársaimmal együtt közösen módosító indítványt nyújtottunk be. Bízom benne, hogy elfogadásra kerül, mert enélkül valóban nem elfogadható ez a kiválónak titulált törvénymódosítási javaslat.

Rá is szeretném irányítani államtitkár úr figyelmét a 60. §-ra. Én nyolc pontban szedtem össze, hogy milyen veszélyeket rejt magában, ha így kerül elfogadásra. Ezek közül már többet említett Staudt Gábor képviselőtársam itt.

Az első pontban szeretném említeni, hogy a történelmi múlt megismerése tudományos kutatás keretében történik. A tudományos kutatás alkotmányos alapjog. A személyes adatok védelme is alkotmányos alapjog. E két alapjogot a közlevéltárakról szóló törvény úgy hangolja össze, hogy fő szabályként kimondja: a személyes adatot tartalmazó levéltári anyag az érintett halálozási évét követő 30 év után válik bárki számára kutathatóvá.

Ha az anyakönyvek esetén 2012-től az eddigi 30 év helyett 90 év lenne a zárolt időszak, nem lehetne többé hiteles adatok alapján kutatni a különböző eseményeket, amelyeket már képviselőtársaim is említettek, akár a hősi halottakra, vagy a holokauszt áldozataira, vagy a kényszermunkatáborok áldozataira vonatkoztatván. Meggyőződésem, hogy a történelmi kutatások, a települési monográfiák, családtörténetek hiteles adatokon alapuló megírásának lehetetlenné tétele nyilvánvalóan nem lehetett a jogalkotó szándéka.

(15.10)

2. Külön problematikus, hogy a hatályba lépő normaszöveg nem tesz különbséget az anyakönyvi alapbejegyzés és az utólagos bejegyzés között. A gyakorlatban példa, hogy 1900-ban született személy 70 évesen, azaz 1970-ben hunyt el, a születési anyakönyv utólagos bejegyzés rovatába 1970-ben bejegyzésre került egy utalás. Ez a jelenlegi normaszöveg szerint azzal járna, hogy még a születési adata is csak az ettől számított 90 év múlva, azaz 2060-ban lenne kutatható. Ez a szövegezés tehát a törvényhozó szándékával nyilvánvalóan ellentétesen megakadályozza az 1895. október 1-jével vezetett állami anyakönyvek kutathatóságát. Gondolom, hogy nem ez volt a jogalkotó akarata.

A 3. pont, ami szintén a 60. §-ra vonatkozik: a XXI. század elején a genetikai vizsgálatoknál lehetővé teszik az öröklődő betegségek korai felismerését. Erről részletesen már Staudt Gábor képviselőtársam kifejtette gondolatait. Ennek a gyakran életmentő családkutatásnak 2012-től való meggátlása aligha lehetett szintén a jogalkotó akarata.

4. A problémás szabály csak a közlevéltárakban őrzött anyakönyvi adatok kutatását tiltja meg, ezért a családjuk történetét kutatókat arra kényszeríti, hogy ugyanezen levéltári adatokat közvetlenül az anyakönyvvezetőktől szerezzék be. Egy levéltári anyag kutatásának lehetővé tétele nyilvánvalóan nem az anyakönyvvezető, hanem a levéltár feladata. E koherenciazavar előidézése és az anyagot amúgy is őrző levéltár helyett inkább az anyakönyvvezetők munkaterhének növelése aligha lehetett a jogalkotó akarata.

5. Ráadásul egy kettős rendszer jönne létre egyrészről az anyakönyvi törvény hatálya alá tartozó anyakönyvi másodpéldányok, másrészt az egyéb forrásokban fellelhető anyakönyvi adatokat tartalmazó dokumentumok kutathatósága kapcsán. Ugyanis más levéltári iratok is tartalmaznak anyakönyvi adatokat, például önéletrajzok, iskolai anyakönyvek, sorkötelesek összeírása, útlevéligénylések s a többi, melyek a levéltári törvény hatálya alá tartoznak a 90-60-30-as kutathatósági szabállyal. E kettősség adatvédelmi szempontból is kezelhetetlen.

6. A levéltári törvény szerint a már nyilvánosságra hozott levéltári anyagban bárki szabadon kutathat. Az anyakönyvi másolatok nagy része viszont már az interneten is hozzáférhető. E tény ismeretében a XXI. században egy ilyen anakronisztikus rendelkezés hatályba léptetése egyszerűen méltatlan lenne a magyar törvényhozáshoz, és az elmaradottsághoz ragaszkodást sugallná.

7. A világháló robbanásszerű elterjedése kapcsán az anyakönyvi bejegyzések nagy része bárki számára már hozzáférhető. E tény azzal jár, hogy a fejlett demokráciák egy részében már alkalmazkodnak az új helyzethez, és az adatvédelem körében már nem az adatok megismerhetőségét korlátozzák, hanem a megismert adat felhasználását kötik feltételekhez. A külföldi példákat már Staudt Gábor képviselőtársam megemlítette.

8. A magyar adatvédelmi szabályozás a személyes adatok védelmét az élő személyek információs önrendelkezési jogaként értelmezi. Az elhalálozással a személyiség védelmét a kegyeleti jog veszi át, amely az idő múlásával fokozatosan elenyészik. Ez az oka annak, hogy a levéltári törvény a közlevéltárakban a személyes adatot tartalmazó levéltári anyag megismerését az érintett halálozási évét követő 30 éven belül az örökös engedélyéhez köti, míg 30 év után az adatot már bárki kutathatja. A 30 év helyébe lépő 90 év tehát még a kegyeleti joggal sem igazolható.

Összefoglalva, a személyes adatok védelmében Magyarország nagyon sokáig élen járó ország volt, ennek utóhatásai ma is megfigyelhetők; ha valaki nálunk adatvédelemre vagy annak szigorítására törekszik, még mindig bízhat abban, hogy jó a hátszele. Közben azonban eltelt két évtized, és immár az információs társadalom korát éljük. Bekövetkezett az, ami minden törvény esetében be szokott: öncél lett a szabályozás, bürokratikussá vált a végrehajtás. A józan ésszel ellentétesnek tűnik, hogy a fejlődéssel szembemenve az anyakönyvi adatok megismerhetőségénél az eddigi 30 éves védelmi időt éppen ebben az időben 90 évre emeljék fel.

A megoldás nyilvánvaló, az adatvédelem 20 évvel ezelőtti koncepciójának átfogó és életközeli korszerűsítése lenne, de ennek megtörténtéig sem lenne szabad a hibás irányba továbbmenni. Ezen kérdést a törvény életbe léptetésének kétszeri elhalasztásával nem oldották meg, mi több, most a 60. § is itt áll előttünk. Ez a rendelkezés az anyakönyvek másodpéldányaiban való kutatást teljes mértékben ellehetetleníti, ugyanis a levéltáros csak konkrét adatot szolgáltathatna ki annak, aki hitelt érdemlően igazolni tudja kapcsolatát az adat tulajdonosához, illetve ha nem áll rendelkezésre konkrét információ, úgy a levéltáros kutatást nem végez, azaz sérül az állampolgár azon joga, hogy saját családjának, felmenőinek adatait kutassa és ezáltal megismerhesse.

Mindezek után reménykedve és bizakodva vagyok a tekintetben, hogy államtitkár úr figyelembe veszi valamennyi képviselőtársam 60. §-sal kapcsolatos nehezményeit, és abban is bízom, hogy a módosító indítványaink elfogadásra találnak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak, aki láthatóan válaszolni kíván az elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen mindenkinek az elmúlt vitában elmondott hozzászólásait. Két részre bontanám.

Van a törvénynek az általános rendelkezése, amivel mindenki egyetért, úgy láttam, hogy ezt mindenki támogatta, és valóban itt egy jól előkészített szakmai anyagról van szó, amely nyilvánvalóan korszerűsítés, mindenki számára alapvetően könnyebbé teszi ennek a közigazgatási eljárásnak a kezelését, valamint az expozéban elmondtam, hogy mennyi egyéb előnnyel rendelkezik, pláne akkor, ha valaki egy olyan anyakönyvet keres, amelynek nem tudja a pontos fellelhetőségi helyét, vagy ha az adatok összevetésével vagy egységességével ki akarja küszöbölni azt, hogy különböző apasági vagy egyéb ügyekben kettősség vagy bizonytalanság legyen. Köszönöm szépen mindenkinek, hogy ezt a részt támogatta a javaslatban, és itt elmondta, hogy a későbbiekben is igennel fognak szavazni erre a részre.

Ugyanakkor nyilvánvalóan észrevehető volt, hogy van egy másik része a hozzászólásoknak, amely kifejezetten itt a levéltári kutathatósággal, családfakutatással, adatok megismerhetőségével kapcsolatos, itt pedig én úgy gondolom, hogy a későbbiekben a részletes vita folyamán majd rendezni fogjuk ezt a kérdést, mert a szándékaink nem esnek messze egymástól.

Pár dolgot fölírtam, amelyeket önök itt felvetettek a vitában, és reagálni kívánok rá, még a végén kitérek erre, amit mondtak a legtöbbször.

A párhuzamos kinyomtatási lehetőség, és hogy mindamellett, hogy megvan az elektronikus anyakönyv, egy párhuzamos papír alapú nyilvántartás továbbra is maradjon meg, nyilvánvalóan ez egy fölösleges kettősséget jelentene, tehát több munkát végeztetnénk el, mint korábban, és többet végeztetnénk el, mint szükséges is. Másrészről pedig, ha az elektronikus nyilvántartásokban bízunk, márpedig olyan rendszert hozunk létre itt körülbelül 1 milliárd forintos - vagy ha a nemzetközi részt is nézzük, akkor több mint 1 milliárd forintos - keretösszegből, amely nyilvánvalóan megbízható, és olyan módon archiválja az adatokat és tartja nyilván, hogy azok nem veszhetnek el. Ebből kifolyólag a párhuzamos kinyomtatásnak nincs oka, hiszen a megfelelő biztonság biztosítható ebben az elektronikus rendszerben is.

Itt Schiffer képviselő úr vetette föl a 2012. évi CCVII. törvényt, hogy párhuzamosság fog föllépni a kettővel kapcsolatban. Nem fog föllépni, hiszen pont azért helyezzük hatályon kívül, hogy egységes és egy helyen fellelhető legyen a szabályozás.

Származási hely, születési hely kettőssége tekintetében a kormány nyitott arra, hogy a származási hely is feltüntetésre kerüljön, tehát ne csak a kórház helyszíne, hanem az is, hogy az illetőnek az édesanyja lényegében hol rendelkezik állandó lakcímmel, és reményeink szerint az édesapja is ugyanott rendelkezik, úgyhogy így akkor bejelölhető a származási hely is. Ilyesfajta módosító javaslatok befogadására a kormány nyitott.

Hogy egészségügyi szempontból mennyire releváns itt a régi anyakönyvek kérdése: nyilvánvalóan egyrészről - ezt még többször el fogom mondani - mindenki a saját maga anyakönyvét, felmenőit, rokonait továbbra is szabadon kutathatja.

(15.20)

De az egészségügyi adatoknál azért nem egy teljes kórleírást tapasztalunk, hogy az illetőnek milyen átörökíthető betegsége van adott esetben, hanem nyilván bizonyos anyakönyvekben szerepel, de aztán egy idő után nem szerepel - mint ahogy a vallásra vonatkozó adat is egy idő után nem szerepel -, hogy mi volt a halál oka. De ha nyilván ez baleseti halál vagy csak egy felszínes jellemzés, akkor nem az átöröklődő betegségekről ad igazából leírást, sőt a tudomány állása szerint egy korábbi bejegyzés talán ma már korszerűtlennek is tűnik. Tehát ilyen egészségügyi szempontból azért nem mondhatnánk azt, hogy ez tömegesen segíthet a betegségek megelőzésében.

Ami a kutathatóságot jelenti - ahogy az előbb is mondtam -, ebben is igyekszünk akkor olyan alternatívát kínálni mindnyájuk számára, amelyik a felvetett kutathatósági aggályokra, az általunk korábban felvetett adatkezelési, adatvédelmi aggályokra is egyszerre ad valamilyen megoldást.

Saját család kutatásánál nincsen semmi akadály. Ki-ki a saját felmenőire kíváncsi, a saját rokonságát akarja feltérképezni, ezt eddig is megtehette, és ez alapján a törvény alapján is megteheti, tehát a saját család kutatásánál ilyesfajta probléma nincsen.

Ugyanakkor mi azt szeretnénk, ha az első és másodpéldánynál, az anyakönyvben őrzött és a levéltárban őrzött példánynál ugyanazok a szabályok lennének hatályban. Most az anyakönyvvezetőnél az első példány nem kutatható, nyilvánvalóan a levéltári példány a levéltári szabályok szerint kutatható, tehát ahogy önök is elmondták, van egy ilyen 30 éves, vagy ha nem ismert a halál ténye, akkor 90 éves szabály. Ugyanakkor mi továbbra is megerősítjük azt, és el szeretném mondani, hogy a haláltól számított egységes 30 éves védelmi idő biztosítása és a különlegesen érzékeny adatok védelmére vonatkozó előírások megállapítása járható út lehet a részletes vita folyamán.

Természetesen a leszármazók adathozzáférésre vonatkozó jogosultságának biztosításával - és erre vonatkozóan már nyújtottak is be képviselőtársaim kormánypárti oldalról is, de a bólogatásból látom, hogy akkor valószínűleg ellenzéki oldalról is módosító javaslatokat - arra fogunk törekedni, hogy akkor közösen biztosítsunk olyat, amely definiálja is a különleges adatokat, de ugyanakkor a kutathatóságnak is lehetőséget nyújt a védelmi idő és a személyes adatok tiszteletben tartásával, hiszen azok az adatok, amelyek korábban szerepeltek az anyakönyvben, ma már szenzitív adatnak minősülnek, tehát másfajta szabályozás vonatkozik rájuk. Úgy gondolom, hogy ebben a 60. §-hoz köthető kérdésben, a részletes vitában majd ki fogjuk vitatni azt a megoldási javaslatot, amely az önök igényeinek is, az önök aggályainak is megfelelő.

Köszönöm szépen mindenkinek a vitában tett hozzászólását és az általános támogató hozzászólásokat a törvényjavaslathoz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyarország Kormánya és az Osztrák Szövetségi Kormány között a minősített adatok cseréjéről és kölcsönös védelméről szóló egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig.

A törvényjavaslatot T/10831. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Rétvári Bence úrnak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

Öné a szó, államtitkár úr.

Felszólalások:   17-113   113-143   143-145      Ülésnap adatai