Készült: 2024.05.01.23:13:58 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

94. ülésnap (2003.10.13.), 207. felszólalás
Felszólaló Dr. Horváth János (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:11


Felszólalások:  Előző  207  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről szólok hozzá a számviteli törvény vitájához. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a fiatal demokraták intézménye, akik jövőbe néző embercsoport, és a könyvelés - a számon tartása értékeinknek, vagyonainknak, lehetőségeinknek - igen-igen fontos valami. Éppen ezért is munkatársainkkal és magunk is részletesen mérlegeltük, kontempláltuk a témát. Azt, hogy mi is a lényege ennek, talán egy tízperces hozzászólás vagy akár akadémikus előadás nem volna képes megtenni.

A törvényhozónak nem is az a dolga, és az Országgyűlés nyilván nem is azt várja, hogy én most a Fidesz oldaláról azokba a részletekbe menjek, amit jobb, ha a szakemberektől várunk. Igen, van Országos Számviteli Bizottság, és az Országos Számviteli Bizottság részt vett, ahogy a kormány jelenti nekünk, ennek az előkészítésében, és ez egy igen tiszteletre méltó intézmény. Nemcsak azért mondom, mert én is tagja voltam évtizedeken át különböző számviteli érdekképviseleteknek, de tudom azt, és jelenthetem, tisztelt Országgyűlés, hogy a számok birodalmában nem lehet manipulálni, illetve ha valaki manipulál, a témához értő ember rajtakapja a manipulálót. Tehát a számvitelnek éppen az a nagy előnye, hogy a számok bekerülnek megfelelő rovatokba, a kettős könyvvitel ennek csudálatos intézménye, és ha valaki olyan rovatba ír számokat és olyan számokat ír, ami nem felel meg a valóságnak, tehát ami félrevezeti a társadalmat, azt rajta lehet kapni. Mi törvényt hozunk, hogy rajtakapassanak azok, akik torzítanak, és a kiigazítás metódusát, módszereit írja elő ez a törvény.

Hogy mennyire erős instrumentum van a kezünkben a kettős könyvvitelt tekintve, azt talán jobb volna, kívánatos volna néhány szóban elmondani. A kettős könyvvitelről a társadalom talán kevesebbet tud, mint amennyit ez megér. Engedtessék meg, hogy anekdotát mondjak! Számvevőségi emberek és a közgazdaság-tudomány teoretikusai is időnként ilyet mondanak - és most jön az anekdota -, hogy az emberiség előrehaladásában, az egész emberi előrehaladásban lényegében három nagy dolog történt: az egyik a tűz, a másik a kerék, és a harmadik a kettős könyvvitel. Tetszik érteni, hogy anekdota, de van ebben valami, ami rámutat arra, hogy mi is: a tűz volt a természettudomány, a kerék az instrumentum, és a kettős könyvvitel az institúció, az organizáció, tudjuk, hogy mi történik. Talán most már komolyabban mondhatok, hozhatok példát ide.

Azok az országok, amelyek gazdaságilag prosperálnak - aminek következtében aztán a politikai egyensúly is megszületik, és az életszínvonal emelkedésének tanúi is lehetünk -, igenis kívánják tudni, hogy mi történik, és a “mi történikö instrumentuma, követője a kettős könyvvitel, ami a számvitelt rendszerré és megbízhatóvá teszi. Valahogyan a politikai szférában - és mi itt vagyunk, Országgyűlés, törvényhozók - ennek nincs akkor hitele és tekintélye, mint amennyit ez megér, amennyire ez képes.

Szabad legyen ilyen példát mondanom: nemigen tudjuk, s ha megkérdeznénk az utcán vagy a Kálvin téri metróállomáson száz embert valamiféle közvélemény-kutatással, vagy akár az ELTE egyetemi hallgatóit, hogy mi a különbség a vagyon és a jövedelem között, bizony meglepő tájékozatlanságot tapasztalnánk a társadalomban. Éppen a kettős könyvvitel az az instrumentum, amelyik rendszeresen megbízhatóan mutatja a kettőt. A vagyon, az érték, amelyik ott van, és a másik, a jövedelem, amelyik megteremtődik, és évről évre vagy időszakról időszakra elérhetővé válik a társadalom számára, a termelésben részt vevők számára. A vagyonnak az értelmes és okos használása, tehát a hatásfok szerint és az optimális hatásfok keresése aztán megteremti a jövedelmet, ami több lesz vagy kevesebb lesz attól is függően, hogy ezek az aktívák és passzívák, az értékek hogy használódnak. Ezt lehet költőien is kezelni, de akkor bizony elég nagy a hibahatár és a hibalehetőség.

A számvitel az a mesterség, amiről mi most törvényt hozunk, ezt biztosra mondja, és hogy a nemzet, a társadalom termelőeszközei, értékei, tehát a nyersanyag, a munka, a meglévő instrumentumok optimálisan használódnak-e vagy eltékozlódnak-e, azt éppen onnan lehet tudni, hogy számon tartja az, akinek a dolga, hogy mennyi is az.

 

(18.40)

 

A mi gazdasági rendszerünkben ezek a számon tartók a korporációk, az institúciók, akiknek az igazgatósága, akiknek a részvényesei - igen, végső fokon a részvényesei - ezt számon tartják. Megvan arra a módja, hogy hogyan kérik számon azoktól, akikre rábízatik a feladat.

Az, hogy a törvényhozónak mi itt a szerepe, és miért beszélünk mi ebbe bele, a közérdek szemmel tartásával a korporáció, a társaság, az üzleti intézmény egyfajta privilégium. Jogi személlyé válik azért, mert a társadalom, az ország jogi személyiséget ad neki; az egy privilegizált állapot. Tehát ott helyesen vagy helytelenül, jó hatásfokkal vagy pedig pazarlóan gazdálkodni, az közérdek. Tehát itt jön a mi felelősségünk, az Országgyűlésé, a törvényhozóé, hogy igenis ránézzünk arra, hogyan történnek a dolgok, tisztességesen-e vagy tisztességtelenül, hatásfok szerint vagy tékozlóan.

Félreértés ne essék, nem az a dolgunk nekünk, törvényhozóknak, hogy megmondjuk, hogy a gazdaság mit termeljen és hogyan termeljen. Az a XX. század nagy kísérlete volt, és csődöt jelentett. Volt egy ország, ha emlékszünk, a Szovjetunió, és mások, akik próbálták utánozni. Az csőd, részletekben megmondani, mit és hogyan és miért. De az ép szabályokat kijelenteni és azok betartásához ragaszkodni, az előmozdítja a jó hatásfokú gazdálkodást. Ha pedig eljutunk odáig, eljut a gazdaság oda, hogy jó hatásfokkal működik, akkor aztán a következő következmény, eredmény is elvárható, nevezetesen a méltányos jövedelemelosztás.

Visszatérve a fő témára, arra hogy a számviteli törvény valóban hogyan is viheti előre ezt a kérdést, különösen az európai integráció küszöbén, jó lesz, ha tudjuk, és engedtessék meg, hogy felhívjam a tisztelt Országgyűlés figyelmét most itt is, hogy ez a törvény is, ez a törvény még fokozottabban, mint sok más törvény, amit alkotunk, jelentős újraelosztási következményekkel jár; újraelosztás valaki javára és valaki kárára. Ami különleges ebben, hogy ez nagyon gyakran láthatatlan, és itt van nekünk feladatunk, úgy nézni, hogy ez látható legyen, mert különben a társadalom bizalmatlan lesz, különben jövő évben megint törvényt kell hozni, és megint majd csak valamiféle elképzelés alapján és nem pedig megalapozott tudományossággal. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)




Felszólalások:  Előző  207  Következő    Ülésnap adatai