Felszólalás adatai

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Választókörzetemben, a Gellérthegyen ma sincs nyugalom a Citadella-terasz körül; nincs, mert a hónapokig tartó viták, nyilatkozatok és állásfoglalások már kellőképpen összezavarták a képet. A “lebontja, nem bontja le, mégis lebontja, mikor bontja leö vitára gondolok. Nincsen nyugalom a szó akusztikai értelmében sem, mert a zenének mondott dübörgő rengés nemcsak nyáron, de még a múlt héten is többször megzavarta az ott élők nyugalmát. Emiatt a terület önkormányzati képviselője még rendőri intézkedést is kénytelen volt kérni.

A terasz ügyében azért fordulok a minisztériumhoz, hogy a segítségüket kérjem; nem az éjszakai zenélés dolgában, hanem az egész Citadella-ügy korrekt, méltányos és végleges lezárásában. Mert unjuk már a Citadellát, no nem a világörökség részét, nemzeti történelmünk híres helyét, hanem az ügyet. Unjuk a kiskapukat és a hivatali határozatlanságot, a jogos fellépések folyamatos megkérdőjelezését. Mi a XI. kerületben nem erről szeretnénk híresek lenni, és nem érdeke mindez a vállalkozónak sem.

Arról van szó, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal határozatban rendelte el az engedély nélkül épített, tájidegen új terasz lebontását. A cég megfellebbezte ezt, mégis vállalta, hogy november 15-éig lebontja. Lebontja? A színpadon tehát ennek a régi unalmas darabnak ismét új felvonása készül, a régi szereplőkkel. A forgatókönyv is menet közben alakul, mindkét fél a másik hibáira vadászik, miközben múlik az idő, mi pedig unjuk, a nézők. Azok a nézők, akik nem maguknak választottak egy kellemes esti darabot, hanem akiknek a mások darabja jött a nyakára kéretlenül. És ez a darab nem akar véget érni.

Kérdezem tehát az államtitkár urat - és ez a kérdés a kérésem is -, hogy mikor teszi végre rendbe a magyar állam a Citadella-ügyet, mikor nem lesz már végre ügy.

Figyelemmel várom válaszát. (Taps az MDF soraiban.)