Felszólalás adatai

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kicsit emlékeztetem önöket arra, hogy mivel is kezdődött Pettkó András képviselőtársunk interpellációja. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Azt mondta, hogy lassan egy egész nemzedék kezd a drog áldozatává válni, illetőleg volt még egy mondata: nem hallgathatjuk szemlesütve a halálesetekről szóló híradásokat. Ez itt a lényeg, és nem az a számháború, amelyik arról szól, hogy ennyi milliárd vagy annyi milliárd. Az tény, hogy keveset költünk, keveset fordít a kormányzat erre. Az összes többi puszta magyarázkodás. Ráadásul nem itt van a kutya elásva, mert nekünk nincsen kétségünk afelől, hogy ez a kormány bármilyen célra akármennyi pénzt el tud költeni, legyen szó - mint ebben az esetben - egy-két milliárdról vagy akár tízmilliárdról, vagy akár száz-, vagy akár ezermilliárdról; bármilyen célra akármennyit, különösen önmagára, illetve klientúraépítésre, és a legkevésbé a közjóra, halaszthatatlan és életbe vágó társadalmi célok elérésére, amilyen például a drogprobléma, ami egy társadalmi jelenség vízből kilógó jéghegycsúcsa csak.

Az ügyben tett bizottsági felszólalásomban azt hiányoltam, hogy nem elég hathatós és konkrét a jelenlét a kábítószer-terjesztés és -fogyasztás helyszínein. Azt javasoltam, hogy éjszaka jöjjenek ki a lakótelepekre, eldugott közterekre, sajnos, iskolák környékére, hiszen az a bizonyos 30, szakképzésben még ennél is sokkal magasabb, 40-50 százalékos szerkipróbálási arány adott helyszíneken, a terepen történik. A prevenció pedig elsődlegesen azt jelentené, hogy a széteső, egyre nehezebb helyzetben lévő családokat kellene segíteni. De felmérte-e valaki, hogy például a jövő évi költségvetésnek milyen hatása lesz erre a területre? A jövő nemzedék ombudsmanjának például ezzel kéne más egyéb dolgok helyett foglalkozni. Mi úgy látjuk, hogy amikor a költségvetés a családokat sújtja különös mértékben, a szétesés, széthullás tovább fog erősödni, fokozódni.

Ha gázszivárgás miatt valaki meghalt egy alagsori lakásban, akkor a régi, nem a mai szocializmusban - hiszen a döntő különbség az, hogy akkor még voltak felelősök, ma nincsenek semmiért sem - az elhunytat a gázművek a saját halottjának tekintette. Ilyen jelenség a kábítószer-probléma is, és addig, amíg a rendelkezésre álló állami forrásokat a kormány nem a lehető leghatékonyabban használja fel - mondjuk, a gázszivárgás azonnali megszüntetésére -, ezeket a fiatal életeket a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság saját halottjának kell tekintse.

Államtitkár úr válaszát nem nekünk kell mérlegre tenni, hanem azoknak a családoknak, rokonságnak, iskolai osztályoknak, ahol ezek a tragikus halálesetek előfordultak. Én az ő nevükben javasolom a parlamentnek, hogy ne fogadja el ezt a kínos magyarázkodást, hanem kényszerítse a tehetetlen kormányt konkrét, hathatós és helyi intézkedésekre. Azt javasolom továbbá, ha már egyszer felébredt a parlament lelkiismerete, akkor tartsuk ezt ébren a továbbiakban is, és ne fogadjuk el az államtitkár úr válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)