Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! A szavazásokra a holnapi határozathozatalok során kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslatok vitája. Az előterjesztés T/2123. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. A Népjóléti bizottság mint kijelölt bizottság részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatát T/2123/10. számon, jelentését pedig T/2123/11. számon megkapták. A Törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslata T/2123/14. számon, összegző jelentése pedig T/2123/15. számon a honlapon elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottság álláspontjának, valamint a megfogalmazódott kisebbségi véleménynek az ismertetésére kerül sor. Ezekre összesen 15 perc áll rendelkezésre.

Megadom a szót Kucsák László úrnak, a bizottság előadójának, 8 perces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr!

KUCSÁK LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A Törvényalkotási bizottság 2014. december 11-ei ülésén megtárgyalta az egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú törvények módosításáról szóló T/2123. számú törvényjavaslatot. A törvényjavaslat kapcsán e helyütt is hangsúlyozni kell, hogy az egészségügy olyan komplex, szerteágazó rendszer, ahol a változások több részterületen hajthatók végre, számos törvény egyidejű módosításával.

Az elmúlt években több olyan fontos döntés született, amely ugyanazon célok mentén kívánt egyenlő hozzáférést biztosító ellátórendszert létrehozni és ezt a lehető legmagasabb színvonalon működtetni. A benyújtott javaslat e célokat szem előtt tartva született meg, és olyan koncepciót fogalmaz meg, amely az elkövetkezendő időszak teendőit foglalja össze.

A Népjóléti bizottság által benyújtott módosító javaslatokat megkaptuk, és a javaslat előbb említett komplex mivoltából adódóan a bizottságunk előtt is több kérdés felvetésére adott lehetőséget. A kialakult vitában megerősítést nyert, hogy előkészítés alatt áll egy, a rezidensképzésről és annak megújításáról szóló kormányrendelet, amelynek törvényi alapját elengedhetetlenül fontos megteremteni. A szabályozást megelőzően a szükséges egyeztetések megtörténtek. A szabályozással egyértelmű a cél is: azt a rendkívüli leterheltséget, amit jelenleg a rezidensek foglalkoztatása jelent, szabályozni kell, illetve biztosítani kell továbbra is, hogy minden Magyarországon végzett fiatal orvos ösztöndíjrendszerben vehessen részt.

Egyértelművé vált az is, hogy a hamis gyógyszereket, illetve a hamisítványokat reklámozó honlapok letiltására maga a gyógyszerészeti hatósági szerv is jogosulttá válik, ezzel pedig sokkal rugalmasabb, sokkal gyorsabb és hatékonyabb eszköz áll majd rendelkezésre.

Meg kell említenem továbbá a vitában felmerült, dizájnerdrogokkal kapcsolatos véleményt is. Fontos ugyanis hangsúlyozni, hogy a benyújtott törvényjavaslatban döntően törzsképletek találhatók. Ezzel párhuzamosan készül egy kormányrendelet is, amely további, közel negyven pszichotróp anyagot tesz fel a listára. A módosítás célja az is, hogy kormányrendeleti szintről miniszteri szintre kerüljön a jogalkotás, amely egyben a rendszer felgyorsítását jelenti.

A vita lezárását követően a Törvényalkotási bizottság a háttéranyagban szereplő módosító javaslatokat támogatta, valamint további módosításra irányuló szándékot fogalmazott meg. A Törvényalkotási bizottság végül az összegző módosító javaslatról és az összegző jelentésről is döntött, amelyet 20 igen szavazattal, 2 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadott. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, 7 perces időkeretben. Megadom a szót Lukács László György képviselő úrnak. Parancsoljon!

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleménye, amely a 2014. december 11-ei ülésen hangzott el, illetve körvonalazódott, a következőkből áll. De engedjék meg, hogy mielőtt ismertetném a kisebbségi véleményt, felhívjam a hallgatóság és a közvélemény figyelmét arra, hogy jellemzően milyen egy ilyen törvényalkotási bizottsági ülés, ráadásul az ülésszak végén, hiszen ez gyakorlatilag egész évben tapasztalt jelenség volt, és különösen ennél a jogszabálynál eklatánsan megmutatkozott.

A Törvényalkotási bizottságnak ez a soros ülése egy hatórás ülés volt, és a hatórás ülés legvégén tárgyaltuk ezt a törvényjavaslatot, amely során már elég jól megfogyatkozott létszámban volt jelen a Törvényalkotási bizottság egyébként népes tábora. Azon túl, hogy egy fárasztó vita után, annak lezárásaként került sor erre, csakúgy, mint az eredeti javaslatra itt a tisztelt Ház előtt is, ami szintén éjszakába nyúlóan tartott, szembetűnő volt az a gyorsított tempó is, amit az ellenzék mindig szóvá is tett, miszerint az előző este 22 óra 45 tájékán kaptuk meg kompletten azokat a módosító javaslatokat, amelyekkel a másnapi ülésre készülni kellett. Ezek a módosító javaslatok a Népjóléti bizottság által egyébként terjedelmesek, és nemcsak jogtechnikaiak, hanem érdemi módosítások is voltak köztük, így meglehetősen nehéz volt felkészülni, mert csak egy éjszakán keresztül lehetett reagálni és felkészülni rá. Úgy gondolom, ha átgondolt és megfontolt törvényalkotásról beszélünk, akkor ez pont nem az, és egy kicsit méltatlan, még akkor is, ha egy salátatörvényről, egy egészségügyi salátatörvényről beszélünk.

Nem véletlenül kerültek olyan kérdések megfogalmazásra a bizottsági ülésen, amelyek lényegében öt pontban foglalhatók össze, és amelyek a kisebbségi vélemény vázát alkotják. Az első ilyen volt az, amelyik teljesen újonnan szerepelt, és egy módosított szöveggel érkezett a Törvényalkotási bizottság elé, ez pedig az imént hivatkozott, a rezidenseket is érintő, a rezidensek munkaterhét csökkentő és a rezidensekre vonatkozó új ügyeleti, illetve túlmunkaszabályok megfogalmazása volt. Korábban az alap-törvényjavaslatban erre kevés nyomot lehetett találni, azonban itt egy sokkal jobban kibővített szabályozás került beépítésre, ami annyiban figyelemre méltó, hogy valóban átláthatóvá teszi a rezidenseket érintő kötelezettségeket, lehetőségeket, és ha úgy tetszik, tisztább vizet önt a rezidensek ügyeleti szabályára akként, hogy a munkáltató milyen módok között, milyen óra-, illetve milyen munkakörben foglalkoztathatja őket. Azonban itt is kell egy figyelemre okot adó körülményről beszélni, méghozzá arról, hogy nagyon sok kórház ‑ s ezt az egészségpolitikusok bizonyára tudják ‑ az ügyeleteket sokszor úgy hidalja át, hogy rezidensek vesznek részt, és a munka nagyobb részét, úgymond az oroszlánrészét is ők végzik.

(19.40)

Így hát úgy tűnik, hogy ez a tisztítás, átláthatóság talán egy olyan szűkítést fog bevezetni a rendszerbe, amely lehet, hogy bizonyos helyeken ügyeleti problémákat, illetve az ügyeleti rendszerben problémát is okozhat. Elég, hogyha gondolunk a legutolsó egri esetre, ahol maguk az ott ügyelő orvosok, a sürgősségin dolgozó orvosok mondták azt, hogy a gyakorló sürgősségi szakorvosok mellett és egyébként más szakirányú szakorvosok mellett nagyon sokszor a rezidensek közbejöttével volt működőképes egyáltalán az ügyelet. Úgy tűnik, hogy ha az ő ügyeleti rendszerüket korlátozzuk ‑ egyébként megjegyzem, jogos érdekből, hiszen nem lehet azért túldolgoztatni a tanulófélben lévő orvostanhallgatókból frissen orvossá lett fiatalembereket, fiatal hölgyeket ‑, én úgy gondolom, hogy akkor is azért oda kell figyelni, hogy ez egy éles váltás lesz, és bizonyos ellátási problémákat okozhat.

De megfogalmazódott a kisebbségi vélemény keretében az egyébként, amit, akkor mondhatjuk úgy, hogy egy kicsit a Jobbik a saját büszkeségének is tekinthet, hiszen abba az irányba mutattunk, és a vitában arra kértük a kormányzatot is, hogy a hamis, illegális gyógyszerekre vonatkozó online hozzáférhetetlenné tétel legyen egy kicsit cizelláltabb, legyen egy kicsit jobban alkalmazható. Ebben végrement egy tisztulás, és úgy tűnik, hogy egy, az eredeti javaslatnál sokkal hatékonyabb szabályt sikerült beépíteni. Azonban még mindig megfogalmazzuk azokat a kritikáinkat, hogy összességében az összes ilyen online és elektronikus elérhetetlenné tétel során még mindig nagyon kevés az állam eszköze a túloldalon meglévő eszközökkel szemben. Tehát egy folyamatos olyan innováción kell gondolkodni, amivel sokkal gyorsabban ‑ pongyolán mondva ‑ lelőhetők lehetnek azok az oldalak, azok a site-ok, ahol ezek megjelennek, és ezáltal korlátozható lehet az ilyen, egyébként rendkívül káros tevékenység.

De hasonlóan megfogalmazódott, és szintén üdvözöljük azt a bővítést, de nem elégséges, ami az úgynevezett A) jegyzéknek, a pszichoaktív anyagoknak a kibővítését jelentette. Itt lényegében a törvényjavaslatot három új vegyülettel, illetve három új anyaggal bővítettük. Nyilvánvaló, itt jól mutatja, hogy felkerült közöttük olyan is, például az AB-CHMINACA nevezetű, illetve a 25l-NBOMe nevezetű anyag, amit egyébként mások csak Cimbi- vagy Kimbi-5-nek is hívnak, amelynek már most köztudottan több olyan variánsa van, amelyek szintén nem szerepelnek az új listán. Tehát lényegében egy folyamatosan bővíthető listára lenne szükség, ami szinte napról napra kellene hogy bővüljön. Vannak olyan helyek, ahol ezek az anyagok napról napra jelennek meg, és nyitott diskurzus folyik az internethasználók között, hogy mire használták, illetve milyen, adott esetben orvosi körülmények között szimulálva, nyilván otthon, nem steril körülmények között használják. Tehát nagyon nagy figyelmet kell erre is fordítani, és egy még jobban olajozott rendszert kell ebben kialakítani.

Szóba került még az úgynevezett biankó felhatalmazások köre, ami abból állt, hogy nagyon sok helyen a törvényjavaslat rendeleti vagy később meghozandó törvények szintjére hagyott egy nyitott kérdést. Szóba került már a rezidensek kérdése, a rezidensi rendelet. Ezeket talán egy kicsit vissza kell vágni, illetve óvatosan kell majd nézni az elkövetkezendő évben következő jogalkotást is, és mindig óvatosan kell bánni ezekkel a nyitott helyekkel.

A másik, ami talán nem került megfogalmazásra, de saját módosító javaslatom volt, ez a kamarákat érintő szabály. Ott egy teljesen nyitott kérdést hagytunk, hogy egy sokkal egyszerűbb, gördülékenyebb második fordulót tudjanak a megismételt közgyűlés tartásánál érvényességi küszöbként meghatározni. Én úgy gondoltam, hogy mégis szükséges benne valamilyen korlát, hiszen ha bármilyen második megismételt fordulónál nem hagyunk egy érvényességi küszöböt, akkor gyakorlatilag a kamara iránti, az orvosok részéről jövő érdeklődést fogjuk devalválni, gyakorlatilag megszűnik az orvosok érdeklődése a kamara felé, hiszen a kamara egy megismételt közgyűlésen szinte egy névleges részvétel mellett is képes lesz produkálni a tisztviselők megválasztását.

Tehát összességében ezek hangzottak el, és ez alapján alakult ki a kisebbségi vélemény a Törvényalkotási bizottság előtt. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem Zombor Gábor államtitkár urat, hogy az előterjesztők nevében most kíván-e felszólalni. A rendelkezésre álló időkeret 10 perc összességében, ez a zárszóra is érvényes. (Jelzésre:) Amennyiben a későbbiek során, akkor természetesen.

Most folytatjuk a bizottsági felszólalásokkal. Megadom a szót a Népjóléti bizottság képviseletében Bene Ildikó képviselő asszonynak, a bizottság előadójának, 6 perces időkeretben.

DR. BENE ILDIKÓ, a Népjóléti bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Népjóléti bizottság mint kijelölt bizottság előtt a T/2123. számú törvényjavaslat részletes vitája az előírtaknak megfelelően zajlott. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma nevében jelen lévő dr. Zombor Gábor államtitkár úr az egyes módosító javaslatok vonatkozásában egyenként előadta a kormány álláspontját. Államtitkár úr azon túl, hogy nyilatkozott az egyes képviselői módosító javaslatok támogatásáról, részletes előadást tett azok támogathatóságáról, illetve a támogatás esetleges elmaradásáról.

A törvényjavaslathoz összesen nyolc képviselői módosító javaslat érkezett. Államtitkár úr előadta, hogy az egyes módosító javaslatok miért nem támogathatóak a kormány részéről, így például egyes javaslatok nem voltak koherensek a törvénnyel, ellentmondásosak voltak, vagy a tárgybeli kérdés egyéb módon került rendezésre.

A bizottság ülésén sor került a bizottság saját módosítási szándékainak a megtárgyalására. A módosító javaslat tervezete korábban kiküldésre került a bizottság tagjainak is, a módosítócsomagról egyben tárgyaltunk és döntöttünk. Egyetlen képviselőtársunk sem jelezte, hogy a javaslatcsomag egyes pontjairól külön szavazzunk.

Képviselőtársaimmal szavaztunk a részletes vitáról szóló jelentés elfogadásáról, amely tartalmazta a bizottság korábbi döntéseinek rögzítését, illetve annak érdekében, hogy a törvényjavaslat megfeleljen a házszabály 44. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, módosító javaslat benyújtása volt szükséges, melyet a bizottság részletes vitát lezáró módosító javaslata tartalmaz.

A fentiekről döntöttünk, a részletes vitáról szóló jelentést 9 igen és 4 nem egyetértő szavazat mellett elfogadtuk.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a törvényjavaslat és az elfogadott bizottsági módosító javaslat számos, az egészségügy szempontjából kiemelkedő kérdést szabályozott. Többek között, a teljesség igénye nélkül: az alapellátás szabályozása vonatkozásában kiemelendő, hogy a rendelkezések a háziorvos szerződéskötéskori fokozottabb védelmét hivatottak szolgálni; amint képviselőtársaim is elmondták, 39 új pszichoaktív anyag felkerült a gyógyszertörvény szerinti pszichotróp anyagok listájára, valamint a közfinanszírozott és a magánszolgáltatások egymástól elválasztása érdekében módosítások kerültek rögzítésre az egészségbiztosítási törvényben.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszonynak, aki a bizottságban kialakult kisebbségi véleményt kívánja ismertetni, 3 perces időkeretben.

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, a Népjóléti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt ugyanazt tudom elmondani, mint jobbikos képviselőtársam, hogy mi is kifogásoltuk a bizottsági ülésen, hogy a bizottsági ülés napja előtt kaptuk meg a több mint 40 oldalas anyagot, és hétfőn este elég sokáig tartózkodtunk itt a Házban, és kifogásoltuk azt, hogy így nem lehet normálisan egy másnapi, fontos törvénymódosításra felkészülni; legalábbis azt mondtuk, hogy aki tisztességesen dolgozik, nem tudja ezt felvállalni.

A változások sok esetben technikai módosításokat jelentettek, de ez nem mindig egyértelmű. Módosítják a táppénz, a gyed és a terhességi-gyermekágyi segély több paraméterét is. A terhességi-gyermekágyi segélyt átnevezik csecsemőgondozási díjra.

A pénzbeli ellátásokat érintő rendelkezések olyan módosításokat tartalmaznak, amelyek érintik az ellátások alapját jelentő szabályozást, így azok mértékét is befolyásolhatják. A javaslat azonban nem mutatja be, hogy ezek az intézkedések milyen hatással lesznek az ellátások mértékére, mennyiben érintik a jogosultak jövedelmi helyzetét.

Meg kell jegyezni, hogy több olyan kisebb módosítást tartalmaz a javaslat, amely végső soron a kiadások csökkentését szolgálja a jogosultak kárára. Az ellátások visszamenőleges módosításának lehetősége pedig különösen súlyos intézkedés. Elenyésző az érintettek számára is kedvező változás.

Az is megállapítható, hogy a családokat érintő juttatások igénylése, a különböző szerveknél ‑ OEP, MÁK ‑ lévő adatok kezelése továbbra sem egyszerűsödik annak érdekében, hogy minél kevesebb papírmunkával járjon a szülőknek. Itt három módosítást emelnék ki. A visszamenőleges ellátás módosítása; kértük, hogy ezt vonják vissza. Az OEP, MÁK adatkezelése; itt szerettük volna azt elérni, hogy ügyfélbarát, családbarát legyen, és erre törekedjen már a kormányzat. A terhességi-gyermekágyi segély és a gyermekgondozási jogosultság szabályozására tettünk javaslatot, erre adtunk be módosító indítványt. Természetes, hogy a Népjóléti bizottságban is, éppúgy, mint a többi bizottságnál, ugyebár a módosítóinkat leszavazták.

Lényegében arra szeretnénk kérni a kormányzatot, hogy figyeljenek már oda, hogy legközelebb tényleg időben tudjuk ezeket az anyagokat megkapni, és minél jobban tudjunk felkészülni ezekre a bizottsági ülésekre.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

(19.50)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek a napirend szerinti időkeretben. A vita során kétperces hozzászólásokra nincs lehetőség. Megadom a szót Lukács György képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor ott folytatnám, ahol abbahagytam azzal, hogy egyébként a bizottságból kihagytam azt az egyébként rendkívül zavaró tényt ‑ és talán ezt nem mondtam el ‑, hogy a Népjóléti bizottságból úgy érkezett ez az anyag a Törvényalkotási bizottság elé, hogy bár láttuk ugyan a módosítókat és a terjedelmes voltát, azonban addigra még nem voltak elérhetők a Népjóléti bizottságban elhangzottak. Tehát a jegyzőkönyv addig nem volt elérhető, és bizony, amikor az ember felkészül arra, hogy mi is jön elő, akkor legalább az ott elhangzott ‑ úgy emlékszem, lehet, hogy államtitkár úr is jelen volt, a tőle elhangzott ‑ szavakat is hallhatjuk, illetve láthatjuk leírva. Hiszen sokszor azért képviselőtársaink emlékezetére nem feltétlenül lehet így hagyatkozni, hiszen az ő fejük sem káptalan, és nem is tudnak mindent megjegyezni, ami elhangzik. Éppen ezért vannak a jegyzőkönyvek.

Tehát egy jegyzőkönyv hiányában kellett ezt az anyagot megismerni, ami egyébként saját, korábbi szakmámat tekintve is annyiban zavaró, hogy egy ügyvéd sem megy a jegyzőkönyv átolvasása nélkül semmilyen eljárási cselekményre vagy bármilyen tárgyalásra, mindig, ami előtte történt, ami elhangzott már az ügyben, ami elhangzott ebben az esetben a bizottság előtt pró-kontra, azt érdemes megismerni. Így hát ennek a megismerése nélkül is igen nehezen lehetett egyébként dönteni, illetve egyáltalán megismerni a másik oldalnak a véleményét, hiszen a Törvényalkotási bizottságban nem is tiszte államtitkár úrnak, hogy ott legyen. Nyilván vannak a minisztérium részéről mindig ott, de sokszor tényleg csak jogtechnikai dolgokról vitatkozunk a Törvényalkotási bizottságban, tehát egy saját ilyen felvetés lenne, hogy túl azon, hogy időben érkezzenek meg a módosítások, lehetőleg úgy kövessék egymást a bizottsági ülések, hogy ha lehetőség van rá, a jegyzőkönyvek elérhetőek legyenek, tehát legyen miből dolgozniuk a képviselőknek, és fel tudjanak ebből készülni.

A másik, hogy egy kicsit a saját módosítóimról beszéljek, ugye itt már érintettem azt, és nem árulok el semmi újat, hogy a módosítóim közül semmit nem sikerült befogadnia sem a Népjóléti bizottságnak, sem egyébként más bizottságoknak. Tehát itt a saját módosítók közül a kamarát érintően folytatván, semmi mást nem akartunk, mint hogy a kamarának a megismételt választásán egy nagyon alacsony szám, az egy tized érvényességi küszöb jöjjön be. Ez gyakorlatilag kevesebb mint a fele a korábbi érvényességi küszöbnek. Én úgy gondolom, méltányolható lett volna, hogy a kamara a tisztviselőinek a megismételt választásán egy 10 százalékos küszöbnek az eléréséhez kösse az eredményt, hiszen milyen kamarai működés az, vagy milyen kamarai magatartás lehet az, ahol még a tagoknak a 10 százaléka sincs jelen a tisztségviselők megválasztásánál. Ez lényegében súlytalanná teszi egy kamarának a működését, illetve kiüresíti a kamarai működés lényegét.

Csak onnan tudom ‑ és ez szintén a kamarai működésre vonatkozóan ‑, hogy az ügyvédi kamaránál is egyébként élnek azok a szabályok, miszerint a második már jelenlétre tekintet nélkül sikeres lesz. Tehát gyakorlatilag úgy választjuk ott is meg akár a tisztségviselőket, vagy akár olyan fontos kérdésekben, a kamarai életnek a fontos kérdéseiben döntünk, ahol nagyon kevés kolléga van reprezentáltan. És saját tapasztalatokból tudom, hogy bizony kiüresíti a kamarai létet. Márpedig a kamaráknak nagyon fontos szerepe van az orvostársadalomnak a szervezésében, akár a szakmai munkában, de akár a törvényalkotás számára a javaslattételi munkában is.

A másik ilyen volt a mentéssel kapcsolatos jogszabályi helynek a módosítása. Az technikai jellegű volt, ugyanis itt úgy fogalmazott a törvényjavaslatnak az 56. §-a, hogy az állami mentőszolgálathoz érkező jogszabály szerinti bejelentés alapján dönt a mentés szükségességéről. Úgy gondoltam, hogy itt a jogszabály szerinti bejelentést vagy jogszabály szerinti szavakat mint kitételt törölni érdemes, hiszen a mentőszolgálatnak valamennyi bejelentéssel foglalkoznia kell, és nem egy meghatározott szabályszerűség szerinti bejelentéssel fog foglalkozni, hanem ad absurdum olyan bejelentésekkel is, hogy a mentődolgozóhoz odamennek, és közlik vele, hogy vannak a mentésre rászoruló emberek, így innen kezdve a mentőnek egy ellátási kötelezettsége származik.

Tehát lényegében itt egy jogszabály szerinti mentési kritérium, egy nagyon rideg megfogalmazás ütközik egyébként az emberi élethez való joggal, és a mentőknek is pont ez a lényege, hogy erre a hirtelen fellépő, az emberi élettel összefüggő eseményekre azonnal rendelkezésre állnak. Úgy gondolom, hogy ez egy kis tisztítást eredményezett volna, de elfogadom azt, hogy lehet, hogy ezeknek a tisztításoknak önök most nem állnak a szükségessége mellett, de úgy gondolom, hogy ilyenekre mindig is van hely. Nagyon remélem, hogy csak valami technikai ok miatt sikkadhatott el és nem csak amiatt, hogy az ellenzék részéről módosítókat nem szoktak, illetve mostanában egyáltalán nem szoktak befogadni.

Mindezek mellett nem kívánom azt ismertetni, hogy mik voltak az érdemei ennek a törvényjavaslatnak, az elhangzott az általános vitában. A kritikák is elhangzottak. Talán az egyik legnagyobb kritika, és én ezt javaslom megfogadásra, hogy az egészségügy területén ‑ amit elmondtam ‑ érzik, hogy valamennyi párt részéről megvan a felhatalmazás, hogy egy sokkal hatékonyabb, egy, az emberek igényeinek sokkal jobban megfelelő egészségügyet hozzunk létre. Az ellenzék részéről is megvan a költés szándéka, és nem fogja vissza azokat a lovakat.

Én arra bátorítom itt a képviselőtársaimat és főként a fideszes képviselőtársakat, hogy éljenek ezzel a felhatalmazással, ami nagyon ritkán szokott megadatni itt a Házban, hogy valamennyi párt egy irányba kívánja ezt vinni, és valamennyi párt több forrást akar bevonni. Tudom, önök mindig azt mondják, hogy persze, bármilyen számot lehet ígérni például az egészségügynél is, hogy mire szeretnénk többet költeni, azonban nem megalapozatlanul szoktuk elmondani ezeket a kritikákat, hanem odatesszük mellé, hogy honnan lehet ezt elvenni, és honnan lehet átcsoportosítani. És mi mindig egy célért, a hasznossági rendszerben ‑ és beszélhetek adott esetben az összes többi ellenzéki pártról is az egészségügy területén ‑, egy hasznossági rendszerben mérjük, hogy miért kellene több pénz az egészségügyre.

Így hát én javaslom ezt a kritikát komoly megfontolásra, hogy éljenek ezzel a felhatalmazással, hogy megvan erre a szándék, hogy egy sokkal hatékonyabb és egy sokkal jobban prosperáló egészségügyet hozzunk létre. Ezt kérem, fogadják meg, és ragadják meg ezt a felhatalmazást. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Ikotity István képviselő úr, LMP-képviselőcsoport. Öné a szó.

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Röviden szeretném elmondani az LMP álláspontját a törvényjavaslatról és a módosító javaslatok kapcsán, mert azt látjuk, hogy a módosítók sajnos nem érintik azt a részt, amivel kapcsolatban megfogalmaztuk az aggályainkat. Ez pedig a magán- és közszolgáltatás szétválasztása, ami megoldatlanul hagyja az egészségügy alulfinanszírozottságának, az ellátás színvonalának és a hosszú kórházi várólistának a problémáját.

A módosítás kimondja, hogy a finanszírozási szerződéssel rendelkező egészségügyi szolgáltató nem kérhet térítési díjat a kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető egészségügyi szolgáltatásért. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha van felesleges műtő- vagy diagnosztikai kapacitás, akkor azt a teljesítményvolumen-korláton felül nem értékesítheti az adott intézmény. Azt is jelenti, hogy részben közfinanszírozott egészségügyi magáncég nem nyújthat fizetős szolgáltatást is, tehát de facto kiveszi őket az OEP finanszírozásából.

Ezzel a legnagyobb probléma az, hogy továbbra sem a beteg lesz biztosítva, hanem az intézmény, aminek fizet havonta valamennyi összeget az OEP, amiből el kell látnia a területi betegeket, de azon felül senkit sem láthat el. Az intézménynek nem lehet pluszbevétele ebből, azaz anyagilag ő rosszabbul jár. A diagnosztika területén a szűkös állami kapacitások miatt az eddiginél is hosszabb várakozási listák alakulhatnak ki.

Üdvözlendő, hogy a szolidaritás alapú és a kötelező társadalombiztosítási rendszer mellett teszi le a voksot a kormány, ahogy az elhangzott a vitában is. Egyetértünk azzal is, hogy aggasztóvá vált a magyar egészségügyi rendszerben az a folyamat, ami tisztázatlan helyzetet teremt az állami és magán-egészségügyi keveredés által. De ehhez hozzá kell tenni azt, hogy a helyzet az egészségügy alulfinanszírozottsága miatt alakult ki, amiatt, hogy a kórházak bele lettek kényszerítve egy olyan helyzetbe, hogy egyre nagyobb teret adjanak a magánforrások bevonásának.

Ma a kormány nem biztosít elég forrást az intézmények kapacitásainak jobb kihasználására, miközben a betegek ellátásért állnak sorba. Ahogy egy egészségügyi szakértő fogalmazott, egy perverz ösztönzőrendszer alakult ki az egészségügyben. Az állami finanszírozás csökkenésével a kórházak egyre inkább érdekeltté válnak abban, hogy beengedjék a magánszolgáltatókat, és a fizetős szolgáltatások felé tereljék a betegeket.

Valójában rossz ez a rendszer, mert bár a várólisták alapvetően nem a fizetős betegek miatt nagyobbak, mivel azonos erőforrásokat használnak ‑ ugyanazt a nővért, orvost, gyógyszert, kötszert ‑, a gyakorlatban tényleg megtörténik, hogy ennek kárát az OEP-beteg látja. Erre a jelenlegi rossz rendszerre nem az a jó válasz, amit a kormány ad, és ami látszólag megszünteti ezeket a házon belüli különbségeket, feszültségeket azzal, hogy áttereli a fizetős betegeket külön épületekbe.

(20.00)

Olyan megoldást kellene erre a helyzetre találni, amely a betegeket biztosítja, az ő gyógyulási esélyeiket próbálja meg kiegyenlíteni.

Az állami és a magánszolgáltatás szétválasztása csak úgy mehet végbe, hogy a betegek érdekei ne sérüljenek. Ehhez az kellene, hogy a közintézményeknek mindaddig legyen lehetőségük magánszolgáltatásokat nyújtani, amíg a kormány nem biztosít elegendő forrást közfeladataik ellátására. Ha ez nem történik meg, akkor tovább romlik az ellátás színvonala, még hosszabbak lesznek a várólisták, a magánszolgáltatók elszívják a munkaerőt, a közellátásban felerősödik a szakemberhiány; az egyenlőtlenség növekszik, a teljes populációt tekintve pedig összességében rosszabbul fog teljesíteni az ország minden főbb betegségmutatóban.

Ezekre nincsen válasza a kormányzatnak, így ezt a módosítást részünkről nyugodt szívvel nem tudjuk támogatni. Köszönöm a figyelmet. (Sallai R. Benedek tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, kíván-e még valaki felszólalni az adott napirend keretében. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, a vitát lezárom.

Megadom a szót Zombor Gábor államtitkár úrnak. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismételten szeretném megköszönni a kifejezetten szakmai hozzászólásokat és azt a stílust, amelyben ennek a törvénynek a tárgyalása folyik.

Talán azért itt a sok-sok módosító mellett azt a szándékot észrevették, hogy tartalmilag azokat a módosítási javaslatokat vagy azokat az észrevételeket, amelyek elhangzottak az általános vitában vagy akár az utána történt képviselői megbeszéléseken, azok nagy részét a Népjóléti bizottság módosító­javaslat-csomagja tartalmazza. Csak a pontosítás kedvéért: a pénzbeli ellátásokkal kapcsolatosan minden olyan szabályt, amely valamiféle szigorítást állapított volna meg, a bizottsági módosító javaslatok megszüntették, és azt kell mondani, hogy hátrány biztosan nem fogja érni a biztosítottakat a pénzbeli ellátások folyósítása kapcsán. Az általános vitában is elhangzott az, hogy egyirányú lesz az adatszolgáltatási kötelezettség, a különböző bevételek egységes szabály alá esnek, tehát a rendszeres és nem rendszeres jövedelmekhez és az aktuális anyagi helyzethez közelebb kerül majd az ellátás folyósításának alapjául szolgáló jövedelem megállapítása is.

Szóba került az, hogy a szerzői jogból származó bevételekkel rendelkező jogosultak se szenvedjenek kárt. Ezért itt is módosított a bizottság, és a javaslat szerint, aki korábban szerzett szerzői jogból származó díjazásban részesül, az természetesen meg tudja ezt kapni a pénzbeli ellátás mellett. Ez a visszamenőleges jogszabályalkotás, vagy ahogy képviselő asszony említette, hogy visszamenőlegesen kerülhet nehezebb helyzetbe az, aki jogalap nélkül vett fel ellátást, ez korábban is így volt, ebben új, különösebben nagy változás nincsen. Itt még annyi módosítást is tett a bizottsági javaslat, hogy a megélhetés szempontjából maximálta azt a nagyságrendet, amelyet érinthet egy korrekció.

Ami a kisebbségi véleménnyel kapcsolatosan elhangzott, engedjék meg, hogy arra néhány mondatban reagáljak, a rezidenseket érintő változásokra. Folyamatos egyeztetésben vagyunk, és úgy gondolom, hogy ezzel a törvénnyel és a kormányrendelettel egy nagyon pozitív és nagyon újszerű és szerintem az egészségügyre egy nagyon-nagyon pozitív hatású folyamat indult el, és lesz ennek a lezárása ennek a törvénynek az elfogadása, illetve a kormányrendelet elfogadása.

Egy egészen új szempont szerint állunk a fiatal orvosokhoz, és a tárgyalások során is maximálisan partnerek vagyunk és egyenrangú partnerként tárgyalunk. És így van, próbáljuk őket mindazon negatív hatásoktól mentesíteni jogszabályilag is, ami úgymond megutáltatja velük a szakorvosképzést vagy a magyar egészségügy ebben az időszakban megtapasztalható élményeit; és magát azt is szeretnénk erősíteni, hogy mind a képzésben, a képzés minősítésében, a képzés összeállításában egyfajta érdekvédelmi szerepet is el tudjanak látni. Az a kritika, amely időnként az eltávozással kapcsolatos, hogy nem tekintik őket igazán partnernek és felnőttnek, úgy gondolom, hogy az ezekkel a jogszabályokkal tárgyiasulni is fog, hogy ez egy komoly és végigvihető folyamat.

A hamis gyógyszerek online tiltásával kapcsolatosan: a módosítás meggyorsítja ezt a lehetőséget. Természetesen ez egy olyan küzdelem, amelyet el lehet kezdeni, és folyamatosan folytatni kell és folyamatosan fejleszteni az erőket. Tudnék erre példákat mondani, akár ha át akarom kötni a pszichotróp anyagokkal kapcsolatos küzdelemre, amikor mindig próbáljuk felfedezni és azonnal a leggyorsabb módon letiltani ezeket a szereket. Itt szeretném jelezni, hogy több fronton zajlik ez a jogszabályalkotás, hiszen magában a törvényben is vannak rendelkezések. Van egy kormányrendelet, amely jelenleg fut az egyeztetési rendszerben, ahol további közel 40 anyagnak a felkerülésére lehet számítani, és talán fontos megemlíteni azt, hogy magában a törvénymódosításban, a mostani a módosítási csomagban miniszteri szintre kerül le a listára való kerülés kormányzati lehetősége. Tehát ez azt jelenti, hogy a korábbi időtartamnál sokkal rövidebb idő alatt, tulajdonképpen a felfedezéstől vagy az észleléstől számított néhány nap alatt fel tud kerülni a listára az éppen aktuális dizájner­drog.

A biankó felhatalmazásokról: én nem látok ebben a törvényben túl sok biankó felhatalmazást, hiszen ahogy látják önök is, és majd jelennek meg a Közlönyben, folyamatosan zajlanak a végrehajtási rendeleti munkálatok is.

Lukács képviselő úrnak említem a kamarákkal kapcsolatos módosító javaslatát. Annál is elmondtam, hogy nekem nincs semmi problémám azzal a módosító javaslattal, egyedül annyi, hogy a kamarák által kért javaslatot támogattuk, és az került be, ebben konszenzus volt. Úgy gondolom, hogy nagyon ritka az az alkalom, amikor konszenzust tudunk elérni, és ezt nem érdemes felrúgni.

A mentéssel kapcsolatos kérdésben pedig: itt is megküzdöttünk a jogászokkal, egyébként én sem voltam ellene, hogy azt az álláspontot képviseljük, amit képviselő úr is elmondott, azonban meggyőztek arról, hogy koherenciaproblémákat jelentene, hiszen a bejelentéssel kapcsolatosan Ptk.-s és Btk.-s vonatkozások is vannak ‑ tehát a hamis hívás, a megtévesztés, a csalás és a többi ‑, ezért voltam kénytelen elfogadni azt, hogy ez így legyen.

(20.10)

Ikotity képviselő úrnak pedig szeretném azt elmondani, hogy a szabad kapacitás meghatározása nem ennek a törvénynek a része, azt a GYEMSZI-nek, illetve a GYEMSZI utódszervezetének kell a kórházak szmsz-ében meghatározni. Tehát ezt nem egy ilyen szintű jogszabályban kell meghatározni. És erre készülünk is, tehát ebben még biztosan fog találkozni különböző anyagokkal.

Még egyszer köszönöm szépen mindenkinek az együttműködést, és bízom abban, hogy tudják támogatni majd ezt a módosítást is és az egész törvénycsomagot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   212-225   226-239   240-259      Ülésnap adatai