Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. MOLNÁR ZSOLT, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! Nagyon jó dolog, hogy egy balatoni képviselő is jelen van, ennek majd később lesz jelentősége, de elsőként én azzal kezdeném, hogy bár érzékelve azt, hogy sokat dolgoztak, miniszter úr, és érzékelve azt, hogy megérezték, hogy bizonyos területeken új szabályozási koncepciókra van szükség, mégis azt tudnám mondani, hogy az az eset áll fenn, mint amikor Pistike sokat tanult a matekdolgozatra, készült, igyekezett, csak a feladatokat nem tudta megoldani; belekezdett ezekbe a feladatokba, de amikor összegezni kellett, akkor nem volt alkalmas arra, hogy ez a dolgozat vagy ez az előterjesztés érdemi vitára alkalmassá váljon.

Önök között van betyárbecsület, ez világosan látszik, hiszen itt két felszólalás is, nyilván nem túl spontán módon, de rendkívüli módon kiállt e mellett az előterjesztés mellett, amely, ugye…  ez a törvényjavaslat több mint ami az építészetről szól, ez az egész Kárpát-medencei magyarság számára rendkívül fontos. Lesz ennek jelentősége, hiszen a Balaton több mint egy üdülési övezet, a Balaton az egyik legfontosabb szimbóluma a teljes magyarságnak határon innen és túl, és ezzel kapcsolatosan, ugye, majd ki kell térni arra, hogy önök sajnos egyet léptek előre, és kettőt hátra, és sajnálatosan nem vették figyelembe sem az Alkotmánybíróság korábbi döntését, illetve nagyon is figyelembe vették, kijátszották lényegében, ami a Balatonra vonatkozik; másrészről nem figyelnek oda azokra az civil mozgalmakra, amelyek a Balaton körül szaporodnak, és nem szeretnének mást, csak azt, hogy a nemzet szimbóluma sok-sok generáció számára elérhető legyen.

És itt kell megjegyeznem, hogy csalódás a képviselő úr, aki magát balatoni képviselőnek nevezte, és nagyon jó, hogy jelen van, és nagyon jó, hogy reflektált arra, hogy mi történik; az viszont nagyon rossz, hogy ön nem a törvény visszavonására szólította fel a miniszter urat, hanem szinte támogatásáról biztosította a balatoni közösségek nevében. Hát, ez sajnos nem így van. Aki a tó környezetében sokat tartózkodik, az azt láthatja, hogy aggódó tekintetek figyelik, ami a Balaton körül történik.

Ezért én azt javasolnám, arra kérném a miniszter urat, hogy bár tényleg sokat dolgoztak, és valóban érzékelték, hogy milyen területeken lenne szükség szabályozásra, csak a vizsgamunka nem sikerült, ezért ezt, ha nem is teljesen elölről, de jelentős mértékben elölről kell kezdeni, mert ez az egy lépést előre, kettőt hátra nem vezet sehova, csak oda, amiről Varga képviselő úr beszélt, bár én emögött minden részletében nem kizárólag politikai szándékot érzek, hanem sajnos egy olyat is, hogy túl sok mindent akartak megoldani, még amit jó szándékkal akartak megoldani, az sem sikerült. Ezért óriási lehetőség az, hogy lehet ezt elölről kezdeni. Ez egy parlamenti vitában már nem orvosolható, még csak módosító javaslatokkal sem, még akkor sem, hogyha kétségkívül például a Balatonnal kapcsolatosan üdvözlendő, hogy végre legalább a miniszteri rendeletek szintjét száműzi ez a törvénytervezet; és az is jó, hogy megállapítja azt, hogy a további privatizáció elfogadhatatlan, ami önkormányzati vagy állami tulajdon, az állami és önkormányzati tulajdon maradjon, és legalább azok a közstrandok, amelyek még jelenleg rendelkezésre állnak, azok a jövő generációi számára továbbra is közstrandok maradjanak állami és önkormányzati tulajdonban.

Ezek jó dolgok, és ezek támogathatóak lennének, ha önök nem akarnának visszaélni azzal a lehetőséggel, hogy úgymond az éj leple alatt belecsempésznek a Balaton további károsítására különböző javaslatokat, amelyek részben a befektetői érdekeket szolgálják, részben pedig azt, hogy elkendőzzék azt, hogy az elmúlt 13 évben nem sikerült a Balaton megmentése vagy legalábbis olyan állapotba hozatala, hogy az még sok-sok generáció számára élvezhető legyen, és ne egy luxuslakópark luxusmedencéjeként lehessen szimbolizálni a Balatont, amely lassan már csak kevesek számára adatik meg, hogy oda eljussanak.

Miről is beszélek?  hogy Hollik képviselőtársam ne azt mondja, hogy nincsenek konkrétumok. Hát, nagyon sajnálatos a Balatonnal kapcsolatosan az a tény, hogy például a zöldterületek esetében további beépíthetőséget tesz lehetővé. Persze én értem, hogy a horgászati célok meg a csónakkikötő létesítéséhez szükséges építmények jól hangzanak, de ugye, tudjuk, hogy amivel vissza lehet élni, azzal ebben az országban jó eséllyel visszaélnek. Vagy kérdezem én, hogy hogyan lehet az, hogy védett övezetben növelni lehessen 15, illetve 20 százalékra a beépíthetőséget kempingek, illetve kikötők esetében, még olyan esetben is, amikor persze jól hangzik az, hogy valaki lemond a saját tulajdonáról, a saját területéről, és lehetővé teszi a Balaton megközelítését  bár a BalaLand esetében ez kevéssé sikerült , de az is világos, hogy beépíthetőséget növelni védett övezetben nem lehet, még akkor sem, hogyha viszonylag homályosan van megfogalmazva, hogy mit jelentenek azok az építmények, amelyek a rendeltetéséhez, a kemping vagy a kikötő rendeltetéséhez szükségesek.

Vagy ott van a 30 méteres védősáv, amely mellett az Alkotmánybíróság is kiállt, és köszönöm azoknak a képviselőtársaimnak, akik még az előző ciklusban támogatták az alkotmánybírósági beadványt. Megnyertük ezt a csatát, ezért van az, hogy önök most jogalkotással oldják meg ezt a helyzetet: a 30 méterből már csak 20 méter ez a védősáv, ez a part menti sétány, amely a széles választóközönség által elérhető. Nyilvánvalóan ez a 10 méter azt mutatja, hogy azért ezzel is valami más szándék volt, hogy ez a 10 méter inkább valamilyen befektetői érdekeket szolgáljon. Ezek a beépítés növelését, a kivételek kivételét alkalmazható szabályok tehát azt mondatják velem, hogy a Balaton tekintetében nem érzik kellő súllyal azt a felelősséget, és itt sajnálattal hallgattam, hogy valóban a térség egyik országgyűlési képviselője nem kifogásolta ezeket, hanem támogatólag szólt hozzá.

Nyilvánvalóan, hogyha az egész javaslatcsomagban ennyi hiba van, akkor is vissza kell vonni, hogyha, mondom, egyes részleteiben, miniszter úr, önök igyekeztek, és valóban némi szakmaiságnak a felsejlése is látszik egy-egy elemében, de az egész nem sikerült, és miután nem javítható, így az a korrekt megoldás, hogy a nulláról kell kezdeni a vitát, megőrizni azt a néhány elemet, amely támogatható.

És itt kitérnék arra is, amikor önök azt mondják, hogy mennyi mindenki javaslatát hallgatták meg. Lehet, hogy meghallgatták, csak nem vették figyelembe  ugye, a kettő között jelentős különbség van, hogy kikérték a véleményt, lefolytattak bizonyos egyeztetéseket, csak ebből nem tükröződik vissza, csak nagyon kevés. Ezért ismételve, hogy nem érdemes olyan részletekbe belemenni, mintha javítható lenne ez a törvény, vissza kell ezt vonni, időt kell adni erre. Értem a nyomást, értem azt az időtényezőt, hogy önök érzékelték a szabályozási szükségességeket, de a tavaszi ülésszak maximálisan alkalmas lenne arra, hogy ezt megvitassuk, és addig lenne idő, hogy önök is belássák, hogy hol tévedtek nem kicsit, hanem nagyot. És itt kiemelném a Balatonnal kapcsolatos kérdéseket, amelyek önmagukban kizárják ennek a támogathatóságát.

Zárásképp még egyetlenegy olyan intézmény, amely benne maradt ebben a törvényben. Nyilván ez a nemzetgazdasági célból kiemelt beruházás fantomintézménye, ez különösen kizár mindenféle támogathatóságot. Tehát én csak a sajátjaim nevében, a frakcióm nevében tudok beszélni, de vélelmezem, hogy ellenzéki képviselőtársaimnak is nagyon gyanús ez az intézmény. Tehát amiben ez megmarad, és továbbra is él ez az intézmény, az nem lesz támogatható a jövőre nézve.

Az pedig már inkább csak ilyen ízlés kérdése, hogy mi az, ami az építészetről szól, mert az építészet inkább valahol a művészet környezetébe helyezhető el; ez inkább az építészekkel kapcsolatos intézményekről, gazdálkodásról, gazdasági kérdésekről, építésigazgatásról szól, de az „építészet”  hogyha ezt a nevet adjuk  inkább azt a hamis látszatot kelti, hogy önök már a művészeti kérdéseket is szabályozni akarják, ez pedig a valamikori porosz államra utaló túlszabályozás rendszerét fogja előidézni.

Én köszönöm, hogy meghallgattak, és én bízom benne, hogy a miniszter úr, akit képviselőtársam is okos, én bölcs embernek tartok, élni fog azzal a lehetőségével, hogy most itt rövidesen feláll, és azt mondja, hogy igazuk van, megköszöni a betyárbecsületet a képviselőtársaimnak, hogy kiálltak mellette, korrektül megküzdöttek, védték a védhetetlent  van ilyen, többször előfordult , és azt mondja, hogy ezúttal tényleg igaza volt a szakmának vagy az ellenzéki képviselőknek; de ha ezt nem is, akkor legalább azt mondja a miniszter úr, hogy még néhány dolgot be akarnak építeni, és még érlelni kell ezt a műhelymunkát újabb bizottságokkal, hiszen például a KRESZ-szel kapcsolatosan is meghallgattam azt, hogy az is nagyon készül. Én bízom benne, hogy nem hasonló eredményre jutnak, és minél kevesebben halnak meg a közutakon akár késlekedésből.

(21.30)

Miniszter úr esetében pedig, még egyszer ismételném, hogy nagyon fontosak ezek az építészeti kérdések, de a Balaton több mint egy építészeti kérdés, a nemzet szimbóluma, a nemzet egyik kincse, sőt egész Közép-Európa egyik szimbóluma.

Én azt gondolom, hogy nagyobb felelősségre lenne szükség. És mondom, hogy fájdalommal hallgattam, hogy a térség képviselője elszalasztotta azt az óriási lehetőséget, hogy itt miniszter úr mellé álljon a rejtett gondolkodásban, és a visszavonás mellett érveljen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)