Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. MOLNÁR ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Új nap, új remények, hiszen köszönthetjük a szombati napot így éjfél után. Nagyon könnyű helyzetben vagyok, hiszen azt gondolom, nem kell mást tennem, mint learatnom a babérokat, hiszen világos, hogy ami a Kossuth téren történt, valamint képviselőtársaim hozzászólásai az elmúlt sok órában, nem vezethettek, nem vezethetnek más eredményre, mint hogy államtitkár úr perceken belül feláll és bejelenti azt a remek hírt, hogy visszavonják ezt a törvényt.

Világos az, hogy azok az érvek, amelyek a Kossuth téren elhangzottak, amelyeket képviselőtársaim elmondtak, azok a védelmi vonalat nagyon gyengén húzták meg államtitkár úr és a törvénytervezet köré, így az összeomlott, és nem tehetnek mást, nincs más hátra, mint előre, mint visszavonulniuk, feladniuk ezt a küzdelmet. Valóban, államtitkár úr akkor tesz a legtöbbet a pedagógusokért, ezért az egész ügyért és akár még valamilyen díjazásra is jogosult, ha tisztességgel feláll és korrekt módon ezen a kései vagy korai órán, ez nézőpont kérdése, feláll és visszavonja. Ha nem ezt teszi, akkor ez a javaslat, nemcsak a pedagógustársadalom, hanem a nemzeti összetartozás ellen is brutális támadás.

Én nem hiányoztam történelemóráról akkoriban, amikor még meg kellett tanulni az évszámokat. Ezt a javaslatot június 6-án, éjfél előtt adták be, 79 évvel a normandiai partra szállás után. Percekkel ezelőtt még június 16-a volt, és ezen a rettenetes 1958-as napon, 65 évvel ezelőtt Nagy Imre kivégzését követően nemcsak Nagy Imre holtteste került a koporsóba, hanem a nemzeti függetlenség is. Ezért arra kérem önöket, hogy most, ezen a szintén június 16-áról 17-ére virradó napon, hiszen 16-án kezdődött el ez a vita, a jövő nemzedékét, a tudást ne tegyék ebbe a koporsóba évtizedekre, mert az valóban a nemzeti összetartozás ellen lenne brutális támadás.

Tehát van karakán megoldás: vissza kell ezt vonni, lehet újrakezdeni, ez a legkisebb presztízsveszteség, mert az bekövetkezett, tehát nem kérdés, hogy összeomlott az érvek, a támadások és a közakarat alapján ez a védelmi vonal. Az emberek ott kinn úgy döntöttek, hogy ezt vissza kell vonni és valóban a következő tüntetésen már a lemondását, a kormány távozását fogják követelni. Ezért itt és most még átgondolhatják, hogy érdemese feszíteni a húrt, mert forró nyár következik. Az esős május-június után meleg időszak következik minden szempontból, nem csak a Pride-ra gondoltam most így konkrétan. (Dr. Szeberényi Gyula Tamás: Mi nem is gondoltunk rá!)

Hogy is jutottunk ide, ehhez a törvényhez? Önök megszegték a szokásjogot. Van egy kulturált elintézési formája egy ilyen nagy társadalmi változásnak, amit státusztörvénynek hívnak. Sem az írott jogot nem tartották be, sem a hatályos törvényeket és természetesen a szokásjogot sem.

(0.10)

Hogy azért a felelősöket ne kizárólag egy minisztériumban, vagy az államtitkár úr és a miniszter személyében keressük, ez az egész, amit idehoztak, a NER terméke. Ezért is mondtam, hogy a nemzet ellen való támadás ez. Nacsa képviselő úr kiszaladt, de majd Tusnádfürdőn el lesz számoltatva ezzel kapcsolatosan. Az egy könnyű pálya, ott kell majd szembenézni azzal, hogy mit tettek ezzel az üggyel, mit tettek a nemzettel.

Érdekes kérdés, hogy hogyan változik ez a törvényszöveg az egyeztetéseket követően. Az éj leple alatt belekerülnek újabb fordulatok ilyen szempontból, ami nagyon nincs rendben, valahogy nem sikerül a végleges állapotát elérnie ennek a javaslatnak, csak akkor már, amikor nincsenek meg a látszategyeztetések sem.

Mik ellen intéztek önök brutális támadást? Nyilván az érdekképviseletek, a szakszervezetek, minden ilyen, ami az autonómiát, a közalkalmazottakat, a munkavállalókat védi, az önök országában nem kívánatosak. Nyilván Mussolinitől, Francótól lehet tanulni, hogy hogyan kell olyan társadalmi berendezkedés, ahol véletlenül sem alulról felfelé építkeznek az érdekképviseletek.

Aztán a pedagógiai tanszabadsággal, amely valamiféle ideológiai, kulturális mozgásteret adna a pedagógusoknak, ezzel is le kell számolni. Hogy a gyakornoki rendszer meg az iskolapszichológiai rendszer miért kerül mindenféleképpen felszámolásra, megnehezítésre, ellehetetlenítésre, azt nem tudjuk, ezért nem is érdemes szakmai vitának álcázni ezt a küzdelmet, ami itt zajlik, mert ez nyilvánvalóan nem szakmai vita, itt sokkal többről van szó. Azonban az, hogy a nevelőtestületek autonómiája, döntési szabadsága miért csorbul és a döntés helyett miért véleményezési joguk van… Mindnyájan tudjuk, hogy mit jelent egy véleményezési jog: nagyjából pont semmit, formálisan meg kell hallgatni őket, de az igazgató dönt, az igazgató az önök rendszerében egy iskolaispánná változik, aki majd mindent egy személyben eldönt úgy, ahogy a kormány szeretné. Nyilván az, hogy a rendkívüli felmentés intézménye, ez a 15 napos szabály újra visszakerül, mind nem a bizalmat erősítik ezzel kapcsolatban.

Nem kétséges, én személyesen nem tartozom azok közé, akik azt gondolják, hogy eleve elrendeltetetten önök minden egyes döntésükkel, intézkedésükkel és törvényjavaslatukkal a nemzet vesztét akarják előidézni, de ennek hosszú távon mégiscsak olyan következményei tudnak lenni, amelyek messze túlmutatnak egy státusztörvényen. Még csak nem is a béremelésről szól, hiszen a tudás, a jövő nemzedék, az ifjúság kérdései messze-messze túlmutatnak ezen. Nyilván fel kell tenni kérdésként azt is, hogy napi 12 órában lehete egy pedagógustól munkavégzést elvárni, hiszen a legféltettebb kincseinkkel, a gyermekeinkkel rendelkeznek a pedagógusok ilyen helyzetben, tehát tőlük ilyen teljesítményt elvárni óriási hiba.

Nyilván jogi értelemben az alaptörvény-ellenességgel is szembe kell nézni, hiszen lesznek kitűnő jogászok, bár nagyra értékeljük természetesen a Helsinki Bizottságot is, de a Magyar Szocialista Pártnak lesznek olyan kitűnő jogászai, akik az Alkotmánybíróság előtt fogják megnyerni ezt a csatát. Itt elmondom, hogy történt már ilyen, nem is olyan régen, egy évvel ezelőtt, amikor a Balaton gátlástalan beépítésével kapcsolatosan az Alkotmánybíróság előtt csatát nyertünk. Köszönet képviselőtársaimnak, sokan az előző parlament tagjai is voltak, hogy akkor aláírtuk és megnyertük ezt a csatát. Úgy érzem, hogy ez a csata az Alkotmánybíróságon is fog majd folytatódni ilyen szempontból.

Hogy jutottunk mégis ide, hogy egy ilyenről, ilyen státusztörvénynek álcázott kultúrharcról kell beszélnünk? Érthető az, hogy a béremelés belebegtetése  és a béremelési szándék ennek a mézesmadzagja, amit akár még jó szándékúnak is lehet tekinteni  elterelte a figyelmet arról, hogy mi is van a törvényjavaslat mögött. Azért arra figyeltek, hogy ez a béremelés mindenképpen feltételektől függjön, jelentős részben az európai uniós pénzektől, ami nem korrekt és nem méltányos, hiszen ez egy nemzeti hatáskörben lévő kérdés, a magyar költségvetésnek kell kitermelnie ezt a béremelést, és ha béremelés van belebegtetve, akkor azt be is kell tartani, nem lehet függő helyzetbe hozni a pedagógusokat, különösen nem a pályakezdőket.

De mégis talán, ami a legfontosabb, hogy miről is szól ez a vita valójában. Nyilván politikai adok-kapokról, hangulatkeltésről, hiszen mi pontosan olyan hangulatot szeretnénk, hogy önök ezt visszavonják. Gondolom, nincs olyan ellenzéki képviselő, aki nem azt gondolja, hogy az a hangulatkeltés célja, hogy államtitkár úr tisztességesen álljon fel és mondja azt, hogy mindent meggondolt, mindent megfontolt és visszavonja ezt a javaslatot. De ez valójában nem a státusztörvényről szól. Azért érdemes volt történelemórára járni, hiszen, ha jól gondolom, itt egy történelemtanárral állunk szemben. Lehetséges is, hogy államtitkár úr hosszú távú jövője inkább az oktatásban, mint az államtitkári székben lesz (Dr. Maruzsa Zoltán Viktor: Az biztos!), ha nem dönt úgy, hogy most visszavonja. Valójában ez a kérdés még csak nem is a pedagógusi életpályáról vagy a bérrendezésről szól, ez arról szól, hogy egy nemzet versenyképes lesze a jövőben abban a kíméletlen küzdelemben, amely most zajlik nemzetek, népek között a tudás, a jövő nemzedékeinek felkészítése, az innováció terén, és ezen a téren nem szabad, nem lehet elvenni ezt a lehetőséget a jövő nemzedékeitől.

Ezért azt kérjük, hogy fontolják meg nagyon gyorsan, van még néhány óra erre, és vonják vissza, kezdjék újra ezt az egyeztetést. Azt gondolom, hogy nem lehet önmagában egy minisztérium menetében ezt a társadalmi egyeztetést lefolytatni, nem lehet formálisan a frakciókkal egyeztetni, nem lehet kipipálni ezeket, hanem valósan be kell vonni a szervezeteket, civil szervezeteket, magukat a pedagógusokat, az ellenzéki pártokat, és érdemes a kormánypárti frakciókkal is egyeztetni, hogy ők is idejében megismerjék ezt a tervezetet. Akkor el lehet oda jutni, hogy valóban egy olyan törvény legyen, amely egyszerre bért is emel, nem teszi függővé ezeket valamiféle európai uniós pénzektől. Hozzáteszem: mi, patrióta szociáldemokraták azért dolgoznánk, azért dolgozunk minden helyzetben, hogy ezeket az európai uniós forrásokat megkapjuk, és nem tesszük függővé semmiféle más feltételektől és nem gyűjtünk aláírást, legfeljebb azért, hogy Horn Gyula nevét egy sétány őrizhesse. Viszont az az önök felelőssége, hogy nem lehet félrevezetni pedagógusokat, akik most azt hiszik, hogy feltétel nélkül béremelést fognak kapni. A húgom is pedagógus, ő is ebben a tévhitben van. Talán most nem nézi ezt a vitát, hiszen most ért véget a tanév, de nagyon sok kollégája is azt hiszi, hogy ez egy valós béremelés. Nagyon nehéz lesz önöknek elmagyarázni azt, hogy ez miért nem következett be, itt nem lehet majd, nem tudom, dollárbaloldalozni, nem lehet gyurcsányozni, ez csak az önök felelőssége lesz.

Valóban, abban egyet kell értenünk önökkel, hogy egy nemzetnek a tudás, a nemzeti összetartozás, a jövő nemzedéke és ifjúsága határozza meg, hogy ebben a Kárpát-medencében fogunke még sok száz évig élni, hogy a magyar lesze az a nyelv, amelyet a Kárpát-medencében a legtöbben beszélnek. Ehhez olyan oktatásra, olyan tudásra van szükség, amely jó pedagógusok nélkül, akik hisznek az ügyben, elképzelhetetlen. Ezzel önök most el fogják bizonytalanítani a pedagógustársadalmat, el fogják bizonytalanítani azokat a tanulókat, akik esetleg azon gondolkodnak, hogy akarnake pedagógusok lenni. Én megválaszolom: nem akarnak, így majd azok lesznek azok, akik egy rezsimet akarnak szolgálni. Ők viszont nem a jövő nemzedékét fogják szolgálni, és nem a magyarság újabb ezeréves megmaradását a Kárpát-medencében.

Kibeszélhetném a hátralévő perceket, de az önismétlés lenne. Harangozó Tamás képviselőtársam a szakmai érveket mind felsorolta, én elsősorban politikai pontokat kívántam elmondani. De, mondom, még rendelkezésükre áll az a lehetőség, hogy a legkisebb presztízsveszteséggel visszavonják. Én arra gondolok, hogy lehet, azért van éjszaka ez a vita, hogy a legkisebb presztízsveszteséggel éjszaka vonják vissza, mert ha ez napközben lenne, akkor sokkal nagyobb sajtónyilvánossága lenne. Most egyszer csak reggel arra ébrednének az emberek, hogy önök ezt visszavonták, tulajdonképpen azt mondanák, hogy a dolgok természetéből fakad. Én megfejtettem, hogy azért van most ez a vita, mert így fognak tudni kimenekülni hétvégén ez alól, megvárták, hogy véget érjen a tanév, megvárták, hogy rendkívüli időszak legyen, megvárták, hogy péntekről szombat legyen, és most ki tudnak menekülni. A tüntetés véget ért, úgy fog tűnni szépen, mintha mi sem történt volna, visszavonják, és kezdjük újra szeptemberben. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)