Felszólalás adatai

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Volt itt néhány konkrét ügy, amire talán érdemes még néhány mondatot szentelni. Mielőtt azonban ezt megtenném, hadd mondjam el önöknek azt, hogy szerintem az egy szerencsés, az egész nemzet szempontjából hasznos munkamegosztás, ha a mindenkor tárgyaló kormánydelegációt itt a magyar parlamentben - de általában más országokra is igaz lehet - az ellenzék arra sarkallja, hogy tárgyaljon keményebben, küzdjön határozottabban, még inkább érvényesítse a magyar nemzet érdekeit. Szerintem ez helyes dolog.

Ebből a szempontból nem érdemes személyeskedésként felfogni azt, hogy a mostani ellenzék úgy gondolja, hogy amit a kormány elért, az kevés. Ami fontos, az két dolog; az egyik, hogy miközben azt követelik tőlünk, hogy legyünk még határozottabbak, még keményebbek, és még inkább védjük a magyar nemzeti érdekeket, eközben azért az alapvető egyetértés, hogy ebbe az irányba kell haladni, és itt-ott azért, ahol a nemzet érdekei ezt lehetővé teszik, kompromisszumokat kell kötni, ez a közös meggyőződés fennmaradjon.

A másik dolog, ami fontos, hogy ez maradjon meg a mindenkori kritika iránya. Én szívesebben szembesülök azzal, ami ma itt történt, és úgy gondolom, az országnak is az a jó, ha a kormánynak azzal kell szembesülni, ami ma itt történt, és nem azzal, hogy ha az ellenzék vagy a kormányt kritizálók véleménye egybeesik azok véleményével, akikkel szemben éppen tárgyalunk. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van!) Tehát ha választhatunk - nem tudom, a kormány választhat-e ilyen szempontból -, hogy azt a kritikát vonjuk-e a fejünkre, hogy háttal állunk Európának, és hogy túlságosan makacsul ragaszkodunk az álláspontunkhoz, ezt választjuk-e, vagy inkább azt, hogy nekünk még keményebben kell küzdenünk, akkor inkább kérjük az utóbbit a tisztelt ellenzéktől. (Taps a kormánypárti padsorokban.) És ezt jó lelkiismerettel vállalható, Magyarország minden emberének érdekét szolgáló, egészséges politikai munkamegosztásnak tekinthetjük.

Konkrét ügyek: Közép-Európa, visegrádi együttműködés - vetette fel valaki. Amikor '98-ban újraalapítottuk a visegrádi együttműködést Budapesten, akkor annak az újraalapító dokumentumnak a kiindulópontja az volt, hogy támogatjuk egymást, de minden ország a saját képességei szerint halad előre a csatlakozás során, és egyik ország sem várja el a másiktól, hogy őrá várjon bárki. Tehát ezért nincs olyan közép-európai megállapodás, amelyet a kormány a mostani gyorsabb előrehaladása egyébként felrúgott volna.

De ha már itt tartunk, mert valaki azt mondta, hogy nehéz helyzetbe hoztuk a többi közép-európai országot, hadd mondjam el, hogy kicsit fordítva van ez a dolog. Hiszen a termőföld ügyében például a cseh kormány úgy döntött, és ehhez joga volt, még a visegrádiak közötti együttműködés megállapodásai szerint is joga volt, hogy ő azt mondta, hogy a Csehországban főállásban mezőgazdasággal foglalkozó, oda beköltöző európai uniós polgárok másnap reggel szerezhetnek termőföldet - ő nem kér három évet. Ez nekünk nem lett volna jó álláspont. Nehezítette a mi dolgunkat a cseh álláspont? Ezen lehet vitatkozni. Egy dolog biztos: nem késztetett bennünket arra, hogy mi egy sokkal jobb álláspontot próbáljunk képviselni - és ez sikerült is.

Azonban szeretném megismételni, amit az előbb mondtam, hogy önmagában az, amit elértünk, önmagában nem elegendő. Én arra szeretnék mindenkit kérni - ha bántónak érzik a szóhasználatomat, akkor megkövetem önöket előre is -, hogy sopánkodás helyett - sopánkodás helyett! - a külföldi és belföldi magánszemélyek termőföldtulajdon-szerzésére vonatkozó törvényeket férfiasan, gyorsan, határozottan és keményen alkossuk meg az őszi ülésszak alatt. A magyar tárgyaló delegáció csak annyit ért el - lehet azt mondani, hogy ez kevés, de a magyar tárgyalódelegáció annyit elért -, hogy a magyar parlament ősszel olyan családi vállalkozásokról szóló törvényt alkothat, olyan helyben lakó gazdákat előnyben juttató törvényjavaslatot alkothat, olyan termőföldről szóló, földalapot érintő törvényjavaslatot, törvényt alkothat, amely választ adhat mindazokra az igenis jogos dilemmákra, amelyeket önök itt fölvetettek.

(10.40)

A kormány legalább annyit elért, hogy ebben a kérdésben a döntés a saját kezünkben van, arra jutunk, amire itt együtt majd ősszel képesek leszünk. Ezért szeretném önöket arra kérni, függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki padsorban ülnek, hogy ősszel támogassák azokat a célokat és irányokat, amelyeket most én kiolvasni véltem, kihallani vélhettem az önök szavaiból.

Jogi személyek földvásárlása: javaslom, hogy válasszuk az egyenes beszéd módszerét! Nem az a vita közöttünk, ellenzékiek és kormánypártiak között, hogy az Európai Unió szempontjából hogyan ítéljük meg a jogi személyeket. Az a vita közöttünk, hogy a magyar agrárpolitika Európai Uniótól teljesen független egyik döntő kérdésében az ellenzéki pártok egy része - a MIÉP kivételével - azt mondja, hogy jogi személyek vásárolhassanak termőföldet, mi pedig azt mondjuk, hogy szerintünk az a jó, ha a termőföld Magyarországon magánszemélyek kezében van. Ez a közöttünk meglévő különbség, ennek semmi köze az Európai Unióhoz. Az már csak kétségtelenül hozzáadódó komoly probléma, hogy ha egyébként a belföldi jogi személyeknek megadtuk volna a lehetőséget valamikor a kilencvenes évek során, hogy termőföldet vásárolhassanak, akkor a mai kormány mostani tárgyaló delegációja nem érhette volna el azt, hogy se külföldi, se belföldi magánszemélyek ne vásárolhassanak termőföldet. (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.)

Ebből a szempontból, engedjék meg, hogy azt mondjam, szerencsés dolog, hogy úgy történt, hogy a magyar tárgyaló delegációnak mozgástere volt ebben az ügyben, hiszen az Unió semmilyen pozíciót nem fogad el, amely a már elért szabadságból való visszalépésnek minősülne. És ha itt jogi személyek földet vásárolhattak volna, akkor mi már csak a visszalépés vádját fejünkre vonva léphettünk volna fel azzal az igénnyel, hogy ez a jövőben ne így legyen, és az Unió tárgyalni sem lett volna hajlandó erről a lehetőségről; hiszen ellentétes lett volna egyébként a '92-ben kötött társulási megállapodásunkkal.

Tehát ebből a szempontból szerencsés az a történet, amelyet itt többen fölidéztek, és amelynek eredményeképpen jogi személyek Magyarországon - sem belföldi, sem külföldi - nem vásárolhatnak termőföldet, és majd mindenki a maga lelkiismerete szerint, ahogyan az agrárkérdésekben - még egyszer mondom: az uniós ügytől függetlenül - helyesnek véli az álláspontját kialakítani, majd dönthet ebben a kérdésben az ősz során. Mi mindenesetre elértük azt, hogy sem külföldi, sem belföldi jogi személy Magyarországon nem vásárolhat termőföldet az előttünk álló esztendők során.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy még annyit mondjak önöknek - bár számos érdekes kérdés fölvetődött -, hogy jó okunk van az önbizalomra, de semmi okunk nincs az elbizakodottságra. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!) Amit Balczó képviselőtársam mondott, hogy nagyon nehéz kérdések vannak még előttünk: pénzügyi támogatás kérdése, a mezőgazdaság szabályozásának kérdése, amely a magyar gazdák tevékenységének jövedelmezőségét érinti, ezek mind előttünk vannak. (Zaj.) A siker, amit elértünk, közös siker, minden magyar polgár közös sikere. A feladatok, amelyek előttünk állnak, szintén közös feladatok, minden magyar polgár közös feladatai.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok és MIÉP soraiban.)