Felszólalás adatai

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én alapvetően L. Simon képviselőtársamnak szeretnék válaszolni. Való igaz - gondolom, majd hallja, amit mondok (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Beszéld meg vele!) -, valóban, nekem az elsődleges alkotmányossági probléma ezzel az egész törvényjavaslattal ott kezdődik, hogy egészen példátlan módon, valóban az 1986-os jogalkotást is meghazudtoló módon helyezi állami felügyelet alá az írott sajtót, illetve a mai technológia vívmányaként az internetes sajtót is. Miért vet fel ez komoly alkotmányos problémát?

A véleményszabadság alkotmányos határait leginkább megrajzoló alkotmánybírósági határozat - a 30/92. - kimondta azt az elvi tételt, hogy az alkotmány a vélemény szabadságát annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. Ebből következik az is, hogy a szólás szabadságának, függetlenül attól, hogy az milyen módon történik meg, élőszóban, milyen közvetítések által, szimbolikus aktusokkal vagy másként, csak objektív korlátokat lehet állítani.

Miért fontos ez? Azért, mert ehhez képest állami felügyeletet vonni a szólásszabadság bármilyen formájú megnyilvánulása fölé csak alkotmányosan nagyon jól megindokolható okból lehetséges, és csakis a lehető legszűkebb területen, abban az esetben, ha ez a kényszerítő ok kielégíti egyébként a szükségesség-arányosság követelményét.

Mindezekből és az Alkotmánybíróság 92-es médiahatározatából is következően az államnak - így erősorrendben próbálom mondani - három esetben lehet szabályozási lehetősége a különböző médiumok tekintetében, a médiafelügyelet tekintetében. Az első, amit Karácsony képviselőtársam által már idézett 36/92. médiahatározat leszögezett, az, hogy a véleményszabadság, a kiegyensúlyozott tájékoztatás, a demokratikus közvélemény kialakítása tekintetében az államot egy intézményvédelmi kötelezettség terheli. Ennek megvalósítása érdekében kell szavatolni a közszolgálati médiát, kell szavatolni a közszolgálati tájékoztatás szabadságát. Hogy ez ma milyen helyzetben van, azt pontosan mutatja az, hogy ma már odáig jutunk el, hogy a közszolgálati magyar rádióban letiltják azt a Tölgyessy Pétert, aki ennek a köztársaságnak az egyik alapító atyja és az önök, a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójában ült egészen 2002-ig.

A következő eset, ami megalapozhatja az állam médiaszabályozási jogát, vagy ha úgy tetszik, kötelezettségét, az az eset, amikor szűkös jószággal állunk szemben. Ez volt a valódi indoka annak, hogy 1995-ben hosszú viták, hosszú médiaháborúk után miért kellett az 1996. évi I. törvényt megalkotni. Addig, amíg szűkös jószágról van szó, annak az elosztását, az azzal való, a frekvenciákkal való gazdálkodást valóban állami úton szabályozni kell, a frekvenciával történő gazdálkodás, illetve a különböző állami koncessziók felett szükség van egy állami felügyeletre.

Harmadrészt, ami valóban megalapozhat egy állami tartalomszabályozást is adott esetben, egy állami médiaszabályozást, az pedig a foglyul ejtett közönség esete. Azt kell megnézni, mik azok a körülmények egy társadalomban, egy mediatizált társadalomban, amikor a közönség valóban nem tud szabadulni egy egyébként általa nemkívánatosnak tartott tartalomtól. Tipikus esetben ezért szoktak például a gyermekek, fiatalkorúak védelmére szabályokat alkotni. Ennek a követelménynek egyébként a hatályos médiatörvény is eleget tesz.

Ha pusztán csak ekkora ambícióval lépne fel a nem szűkös jószágon működő televíziózás, rádiózás tekintetében ez a törvényjavaslat, nem lenne semmiféle alkotmányos aggály. De ennél továbbmegy, és olyan médiumok tekintetében is állami felügyeletet kíván, ahol egyébként ezek az alkotmányos szempontok egész egyszerűen nem forognak fenn. Semmiféle alkotmányos érdek nem szól azért, hogy napilapok felett önök állami felügyeletet alkossanak. Semmiféle elfogadható társadalmi, alkotmányosan legitimálható cél ezt nem alapozza meg.

A másik kérdés, amiben szeretnék válaszolni L. Simon képviselőtársamnak, az a polémiája, ami kialakult Novák Előddel. Novák Előd érdemi, és azt gondolom, megalapozottabb hozzászólására utalnék (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Olyan nincs!), amikor a KGB-s módszereket emlegette fel. Lehet, hogy Novák Előd képviselőtársamtól ez a hasonlat némiképpen - hogy mondjam - durva volt, de egyvalamit ebben talán érdemes megfontolni. Valóban az 1989 előtti jogalkotás szellemiségét idézi az, amikor a jogalkotó megalkot tömérdek, szabadon értelmezhető és általa tudottan is betarthatatlan jogszabályt, ezeket ellátja jó súlyos szankciókkal, abban a tudatban, hogy az esetek 99 százalékában ezeket a szabályokat a kutya nem fogja bevasalni. De lesz egy százalék, amely sérti a hatalmi érdeket, sérti a centralizált demokrácia érvényesülését, és azokban az esetekben önök ezt kőkeményen be fogják vasalni. Arra az egynéhány portálra és újságra önök ki fognak szabni olyan bírságokat, hogy befogják a szájukat, és ne korlátozzák az önök propagandáját, azt a kormányzati propagandát, amelyre önök egyébként 900 millióval többet költenek elődeiknél.

Hogy egyetlen esettel megvilágítsam azt, amire gondolunk, talán még emlékeznek rá, bár az emlékezet itt és ott is meglehetősen múlékony, hogy 2005 novemberében, a 2006-os választási kampány előestéjén a szocialista kormány nem tett mást, mint elővette az általam egyébként már akkor is alkotmányellenesnek minősített Btk.-passzust a sajtórendészeti vétségről, kiszállt a makói Fidesz-irodába, elvette a szervereket, mondván, hogy a Fidesz nem átallott az előkampányban olyan újságokat, szórólapokat terjeszteni a makói szocialista polgármesterről, amin nem volt impresszum.

(0.30)

Ezért a Fidesz helyi szervezetének vezetői ellen az önök derék szocialista elődei Kádár János nyomdokába lépve büntetőeljárást indítottak. Ez felháborító, antidemokratikus és alkotmányellenes cselekedet volt egy alkotmányellenes szabály, a sajtórendészeti vétség Btk.-passzusát alkalmazva. Ezt tette akkor a Gyurcsány-kormány, ezért önök joggal föl voltak háborodva, és joggal voltak felháborodva abban az időben jogvédő szervezetek. Nos, önök, miután a fülkeforradalommal megszerezték a hatalmat, nem tesznek mást, mint kiteljesítik azt, amire az előző kormánynak nem volt lehetősége. Önök most egy olyan komplex felügyeleti rendszert hoznak létre, amivel nem pusztán impresszumokkal lehet adott esetben politikai riválisokat megregulázni, hanem bármikor bármilyen tartalmat gyakorlatilag meg lehet semmisíteni, hiszen egy olyan bírságrendszert alakítanak ki.

Azt kérem, próbálják megérteni, hogy itt egész egyszerűen arról van szó, hogy önök ezzel a húzásukkal semmiféle másfajta minőséget nem képviselnek, mint itt az önök által annyit szidalmazott elmúlt 8 év vagy elmúlt 20 év, hanem visszaélve a kétharmados felhatalmazással, gyakorlatilag egy olyan törvényt hoznak most itt létre, aminek a számozását nyugodtan fel lehet cserélni 1984. évi akárhányas törvényre.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP soraiban.)