Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Elnézést a képviselőktől, akik várták az ülés kezdését, de a házbizottság ülésezett. Ez előtt három perccel hagytuk abba a házbizottság munkáját, pontosan azért, mert az ülés folytatása kapcsán nem volt érdektelen és lényegtelen, hogy hogyan dönt és mi hangzik el a házbizottság ülésén.

A mostani ülésezésen a frakciók képviselői megállapodtak abban, hogy most a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a Legfelsőbb Bíróság elnöke tiszteletdíjáról és juttatásairól szóló 2000. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájára kerül sor, ugyanakkor megállapodás született abban a kérdésben is, hogy a csütörtöki ülésen dönt az Országgyűlés majd az előterjesztés további tárgyalásáról és határozathozataláról kezdeményezett Házszabálytól való eltérés kérdésében. Ez azt is jelenti, hogy ha megkapja csütörtökön a Házszabálytól való eltéréshez a megfelelő, négyötödöt jelentő szavazattöbbséget a javaslat, akkor a részletes vitát és magát a szavazást is meg lehet ejteni majd csütörtökön.

Az előterjesztést T/795. számon kapták kézhez a képviselők. Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának. Államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, kicsit furcsán alakul ennek a törvényjavaslatnak a sorsa, és sajnálatos, hogy nem sikerült a négyötödös többséget megkapni a Házszabálytól eltérő tárgyaláshoz, bár a múlt heti házbizottsági ülésen úgy mutatkozott, hogy ebben konszenzus van, ugyanakkor biztató jel, hogy a mostani házbizottsági ülésen úgy alakult a vita folyása, hogy valószínűleg csütörtökön már megkapja a törvény a szükséges négyötödös többséget, és ezen a héten még megszülethet ez a javaslat.

Azért fontos, hogy ez megszülessen még most, az augusztus 3-a, 4-e, 5-e előtti napon, hiszen a köztársasági elnökök így váltották egymást az elmúlt években, és fontos, hogy miután már három volt köztársasági elnökünk van, az ő tapasztalatuk, az ő nemzetközi elismertségük, az itthon végzett munkájuk mint köztársasági elnök ne vesszen kárba, hanem biztosítsunk közjogi lehetőséget az ő feladatuk továbbfolytatására.

Nem titkolt szándék a mostani időzítéssel, a gyors tárgyalással kapcsolatban az, hogy valóban lejár Sólyom László köztársasági elnök úr mandátuma, így fontos rendezni minden részletét azoknak a kérdéseknek, amelyek az ő további működését érintik; ne legyen különböző joggyakorlat az egyes köztársasági elnököknél, legyen mindegyiknek azonos lehetősége arra, hogy tovább szolgálja a magyar nemzetet. Illetőleg az előző köztársasági elnököknek is - hiszen mindegyiket augusztus elején iktatták be a hivatalába, mindig egy nappal később, mint az előzőt -, nos, az ő helyzetük is változott, hiszen mindenfajta korábbi lehetőség Göncz köztársasági elnök úr további közjogi tevékenységével kapcsolatban megszűnik, illetőleg Mádl elnök úrnak is, hiszen Mádl elnök úrnak pont annyi idő telt el a leköszönése óta, mint amennyi a hivatali ideje volt, Göncz elnök úrnak pedig feleannyi. Mint önök is ismerik a jelenleg hatályos jogszabályt, az ehhez köti ezeknek a lehetőségeknek a körét.

Úgy gondolom, hogy másként kell tekintenünk erre a kérdéskörre, mint ahogy az eddigi jogszabály ezzel foglalkozott. Inkább egyfajta ilyen szociális, jóléti kérdésnek tekintette, és egyfajta juttatást adott még pluszként a volt köztársasági elnököknek. Mivel most már, ahogy említettem, hamarosan három volt köztársasági elnökünk lesz különböző nemzetközi és hazai ismertséggel, tapasztalatokkal, fontos, hogy ők valamelyest a közjogi rendszer részévé váljanak.

Nyilvánvalóan '89-90-ben ezzel a kérdéssel nem lehetett foglalkozni, hisz akkor még az első köztársaságielnök-választás előtt álltunk. 2000-ben, amikor ez a most módosítandó törvény megszületett, akkor szintén még nem voltak volt köztársasági elnökök, hiszen akkor éppen csak véget ért Göncz Árpád köztársasági elnöki dupla ciklusa. De most már abban a helyzetben vagyunk, hogy három volt köztársasági elnökünk is van, ezért érdemes ezt a 2000. évi törvényt módosítani.

Tehát ez nem szociális kérdés, hanem egy közjogi kérdés. Egy volt köztársasági elnököt, ha most külföldre utazik, más országba elmegy, nyilván nem úgy fogják fogadni, mondjuk, Sólyom Lászlót két hónap múlva, ha meglátogat egy egyetemet, vagy Göncz Árpádot, ha elutazik bármilyen nemzetközi konferenciára, mint egy hétköznapi érdeklődőt, mint egy magánembert, aki valamilyen kérdéssel foglalkozik, azt kutatja, hanem nyilvánvalóan az ott megjelenése valamelyest a Magyar Köztársaságot fogja reprezentálni. Amit ott mond, az nem csupán az ő véleménye lesz, hanem mint volt magyar köztársasági elnöknek a véleménye valamelyest Magyarországnak a véleménye is. Ami eredményt elér, azt pedig nemcsak önmagának éri el, hanem egész Magyarországnak éri el.

Ezért nem közömbös a Magyar Köztársaság számára, hogy a volt köztársasági elnökei, akik megtestesítik a nemzet egységét és őrködnek a demokratikus állami berendezkedés fölött, milyen lehetőségeket kapnak arra, hogy külföldön-belföldön egyaránt véleményt nyilvánítsanak, bizonyos célokat továbbvigyenek.

Jól láthatjuk, hogy az előző köztársasági elnökök már hivatali működésük alatt is bizonyos kérdéseket nagyon fontosnak tartottak. Sólyom László határon túli magyarokat látogatott meg, a környezetvédelem ügyét felkarolta, ezt mondta már ciklusa elején is, és folyamatosan törekedett erre. Szintén Mádl Ferencre visszaemlékezhetünk, hogy az oktatás ügyét mennyire fontosnak tartotta; de Göncz Árpádnak is nyilván a kultúrával kapcsolatban voltak nagyon fontos ügyei. Jó, ha ezt folytatni tudják. Ez a törvényjavaslat ahhoz teremt meg infrastrukturális és anyagi kereteket, hogy ezt a munkájukat tovább folytathassák. Ehhez egyrészről egy mindenkori éves költségvetési törvényben meghatározott keretösszeget biztosít, amelyet valamilyen közcélú, akár jótékonysági, akár tudományos, akár más egyéb lehetőségre fordíthatnak - lehet ez könyvtár támogatása, lehet ez díj alapítása, lehet ez jótékony segítségnyújtás, lehet ez tudományos elismerés, vagy bármilyen más olyan dolog, amit ők a saját nemzeti ügyükként kezeltek, és saját maguk is fontosnak tartottak.

Mi szeretnénk, ha erre valamilyen anyagi keret is rendelkezésükre állna; ahhoz pedig, hogy fel tudják keresni ezeket a közösségeket, ezt a munkájukat ki tudják teljesíteni, ehhez van szükségük eszközként a titkárságukra és a gépjárműhasználatra. Valamint nyilvánvalóan, szerintem mindnyájunk számára egyértelmű erkölcsi elismerés, hogy méltó lakhatási körülményeket kell megteremteni, nem pedig sporadikus gyakorlat szerint hol a kormány, hol a Köztársasági Elnöki Hivatal, hol az őrezred gondoskodik e kérdések egyik-másik részletének rendezéséről. Úgyhogy nagyon fontos ebben az egységes joggyakorlat.

Véleményünk szerint szintén fontos az, hogy megvalósuljon a volt köztársasági elnökök politikai-pénzügyi függetlensége a mindenkori kormánytól, a mindenkori végrehajtó hatalomtól.

(18.00)

Éppen ezért, eltérően az eddigi gyakorlattól, ezentúl csak és kizárólag a Köztársasági Elnöki Hivatal fog gondoskodni a korábbi köztársasági elnökök ilyetén való elhelyezéséről, így nem lesz soha semelyik volt köztársasági elnök kiszolgáltatva a kormánynak, és nem fogja félve érezni magát amiatt, hogy ha a kormány nézetével ellentétes nézetet hangoztat, akkor esetleg a kormány így tudna valamiféle retorziót alkalmazni vele szemben. Úgy érzem, hogy egy ilyen fontos közjogi méltóság esetén nem lenne ez semennyire sem elegáns, márpedig ebben a kérdésben szerintem nagyon fontos, hogy kicsit másként viszonyuljunk a törvényjavaslathoz, mint az átlag törvényjavaslatokhoz. Itt maga a tisztség is egy emelkedettebb hozzáállást kíván.

Szeretnék önöknek pár példát felhozni a világ különböző országaiból, hiszen máshol is vannak volt államfők, akiknek különböző lehetőségeik vannak még a mandátumuk lejárta után. Itt, Európában kicsit szűkebb a lehetőségünk a körbetekintésre, hiszen nagyon sok demokratikus országban királyság van, és ott nyilvánvalóan a mandátum lejárta után való kérdéskört, mondjuk, Angliában vagy Norvégiában nem rendeznék, vagy Hollandiában a királynő ilyetén való lehetőségeit, de azokban az államokban, ahol köztársasági elnök van, ott nagyon sokféle modell alakult ki.

Vannak olyan országok - például Olaszország -, ahol a volt köztársasági elnök élethosszig tartó szenátori pozíciót kap, ami mind a közjogi megbecsültségét, mind a közjogi tevékenységét, mind pedig az anyagi juttatásait így valamelyest rendezi. Franciaországban az alkotmánytanácsnak válik tagjává a volt köztársasági elnök, kicsit hasonlóan, mintha mi azt választanánk, hogy alkotmánybíróvá tesszük a volt köztársasági elnökeinket. Írországban és Portugáliában pedig szintén a tanácsadó testületként működő államtanácsok tagjává válnak a volt köztársasági elnökök.

A lakhatással kapcsolatban szinte minden országban van valamilyen példa. Finnországban, Litvániában, Indiában, hogy még ilyen távoli országokat is említsek, ott is van erről való rendelkezés a hatályos jogszabályokban. Titkárság és ehhez személyzet is nagyon sok országban van: India, USA, Szlovénia, Lengyelország, Finnország, Észtország, Csehország. Vagy ha itt szintén a szomszédokat nézem, a közép-európai régiót, gépkocsijuttatás gépkocsivezetővel van Csehországban, Észtországban, de ugyanígy akár Dél-Afrikában. Dél-Afrikát azért hozom föl példaként, hiszen Nelson Mandela bizonyára nem fejezte be a polgárjogi tevékenységét azután, hogy megszűnt az ország köztársasági elnökének vagy elnökének lenni, azután is folytatta tevékenységét, és nyilván ehhez az állam ott is lehetőségeket nyújtott.

Gondoljunk csak abba bele, hogy az Egyesült Államok elnöke, korábbi elnökei milyen fontos közjogi feladatokat látnak el akár az ország diplomáciai életében, akár az országon belüli különböző fontos ügyeknek, nemzeti ügyeknek a vitelében. Számunkra teljesen természetes, hogy mondjuk, az USA-nak egy volt elnöke valamiféle közjogi lehetőségekkel is rendelkezik, és nagy tiszteletnek örvend más országokban is. Szerintem jó lenne, ha ez hosszú távon Magyarországgal kapcsolatban is így megvalósulhatna.

Finnországban vagy az Egyesült Államokban könyvtár fenntartását biztosítják a volt köztársasági elnököknek, vagy akár archív felvételeiket, korábbi anyagaikat tárolják és rendezik. Franciaországban diplomata-útlevél jár a volt elnököknek. Saját háztartásukban biztosít személyzetet Litvánia, temettetés költsége: szintén Litvánia vagy Egyesült Államok, a közlekedési kedvezmények szintén nagyon szélesek Litvániában. Az Egyesült Államokban titkosszolgálati védelem is jár a volt köztársasági elnököknek, ezenkívül katonai kórházi ellátásban is részesülnek, de akár az említett Dél-Afrikában vagy Indiában az egészségügyi ellátás szintén kiemelt a volt köztársasági elnököknél. És még két érdekességet mondanék önöknek: Dél-Afrikában mobiltelefont kapnak a volt köztársasági elnökök, mobiltelefon-használatot, Írországban pedig az a különleges lehetősége van a volt köztársasági elnököknek közjogilag, hogy önmagukat jelöltethetik a következő köztársaságielnök-választásra.

Ebből is látható, hogy igen sokféle és szerteágazó a köztársasági elnökök lehetősége, a személyi védelemtől - USA-ban, Észtországban, Finnországban - egyébként egészen a diplomata-útlevélig vagy bármilyen más könyvtár-alapítási lehetőségig nagyon széles körű az nemzetközi joggyakorlat, amely biztosított a volt köztársasági elnököknek. Nálunk a jelenlegi szabályozás szerint méltó lakáshasználat jár akkor, ha két évig legalább betöltötte az illető köztársasági elnök ezt a funkciót, gépkocsihasználat, titkárság alkalmazása, valamint mindenkori államfői illetmény - ezek járnak a jelenlegi szabályozás szerint.

Mi úgy gondoljuk, hogy ezeknek az ügyeknek a viteléhez, amit a köztársasági elnökök megtehetnek, természetesen ez önkéntes alapú, lemondhatnak erről a lehetőségről, ezekről a támogatásokról, tehát nem kötelező nekik ezt ellátni, de ha élni kívánnak vele, akkor mi úgy gondoljuk, hogy ezeknek a céloknak az eléréséhez legyen egy ilyen költségvetési keretük, amit a KEH, a Köztársasági Elnöki Hivatal költségvetésén belül használhatnak föl külön soron. Ezt természetesen a KEH kezeli az ottani szabályok szerint, és ha bármilyen szabálytalanság történik, természetesen a vonatkozó szabályok szerint 15 napon belül kell ezeket a jogosulatlan juttatásokat visszafizetni. A lakáshasználat mellett a fenntartás biztosítása is szintén korlátlan ideig lenne, valamint a gépkocsi-használat és a titkárság használata.

Semmilyen más közjogi méltósággal kapcsolatban nem kívánjuk megbolygatni a jelenlegi szabályozást - Legfelsőbb Bíróság elnöke, miniszterelnök, Alkotmánybíróság elnöke -, ezekhez a törvényhelyekhez nem nyúlnánk, csak és kizárólag a volt köztársasági elnökökhöz; pontosan azért, hogy biztosítsuk a lehetőséget a most mandátumát befejező Sólyom Lászlónak, korábbi juttatásaiból pedig megszűnt státusú volt köztársasági elnököknek, Göncz Árpádnak és Mádl Ferencnek, hogy tovább élhessenek ezekkel a kibővített lehetőségekkel, továbbra is megtestesítsék a nemzet egységét. Én arra kérem önöket, hogy lehet itt egyikünknek-másikunknak esetleg fenntartása egyes köztársasági elnökök bizonyos döntéseivel szemben, de úgy gondolom, hogy a tisztséggel, a köztársasági elnök alkotmányban rögzített tisztségével kapcsolatos tiszteletünk a fenntartásainkat borítsa el, és legyünk tisztelettel az iránt, hogy ők a továbbiakban is elláthassák azt a funkciót, amit ez a törvényjavaslat a számukra biztosítana, ami, mint itt mondtam, a nemzetközi példák alapján is elfogadott más európai, észak-amerikai országokban, és szolgálhassák ők a továbbiakban is, amíg jó egészségnek örvendenek, a nemzetet.

Én ehhez kérem minden párt támogatását, úgy gondolom, ez olyan ügy, amiben igenis minden párt összefoghat. Bízom benne, hogy a módosító javaslataik egyikét-másikát be tudjuk fogadni, és ahogy az elején is mondtam, csütörtökön akkor a Ház el tudja fogadni ezt a törvényjavaslatot, és augusztustól mind a három köztársasági elnök a magyar nemzet érdekeit szolgálja, és azt a hírnevünket, amit kifelé is illik javítani, és azt a fontos nemzeti szolidaritásérzetet, amelyet országon belül is fontos szolgálni, biztos vagyok benne, hogy ők méltósággal és hosszú távon fogják jó egészségben szolgálni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

(18.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az államtitkári előterjesztést követően az alkotmányügyi bizottság előadója, Horváth Zsolt képviselő úr következik. Ötperces időkeret áll rendelkezésére, képviselő úr.

DR. HORVÁTH ZSOLT, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság a mai ülésén tárgyalta, és nagy többséggel támogatta a T/795. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.

A többségi vélemények szerint egy régóta jelentkező igény beteljesülését segíti elő a mostani törvényjavaslat. Lehetővé teszi, hogy a volt köztársasági elnök a hivatalának betöltését követően is közszereplő, a közélet fontos résztvevője maradjon. Ez a rendelkezés lehetőséget teremt arra, hogy a köztársasági elnökök a jövőben ne csak a mandátumuk idején, hanem azt követően is aktív részesei legyenek a közéletnek. Lehetőséget teremt arra is, hogy az ötéves megbízatásukat követően is folytassák addig végzett aktív közéleti szerepvállalásukat, folytassák programjaikat, elképzeléseiket.

A törvényjavaslat indokolásában is szerepel, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszak alatt hivatali idejüket töltő államfők ismertsége, tapasztalataik, nemzetközi kapcsolatrendszerük olyan értéket jelentenek, amelyről a társadalom, Magyarország nem mondhat le. Ez a módosítás kijelöli és biztosítja az ehhez szükséges feltételeket, tehát nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is biztosítja mindezen célok érvényesülését, megfelelő infrastruktúrát, költségkeretet a törvényi előírásoknak megfelelően.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági vita után világos, hogy a T/795. számú törvényjavaslat célja kettős: egyrészt a volt köztársasági elnöknek járó juttatások időbeli korlátjának eltörlésével a magyar állam legfőbb közjogi méltóságai a mandátumuk lejárta után is aktívan tudják az ország érdekeit szolgálni, másrészt a mindehhez szükséges feltételek is a jövőben rendelkezésre állnak.

Mindezek alapján a bizottság nagy többsége általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot, és a vita után elfogadásra javasolja a parlamentnek.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak, szintén ötperces időkeretben.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban az alkotmányügyi bizottságban egy markáns kisebbségi vélemény fogalmazódott meg. Mondhatjuk - ugye, a képviselőtársam mondta, hogy nagy többséggel támogatta a bizottság -, hogy ugyanazzal a többséggel támogatta, mint az összes többi előterjesztést, a kormánytöbbség támogatta, az ellenzék ellenezte. Nyilván lehet ezt nagy többségnek nevezni, csak a kontextus úgy hangzott, mintha mindenki támogatta volna, csak adott esetben a renitens jobbikosok éppen nem.

De ebben egy teljes ellenzéki úgymond koalíció jött létre, mondhatom nyugodtan, mégpedig abban a tekintetben, hogy nem értettük egyrészt a kétéves időkorlátot, hogy miért két év lenne az a bűvös határ, amely teljesítését követően már ez a bizonyos holtig tartó gépkocsi-használati és titkársági jogosultság rendelkezésre állna, hiszen eddig minden köztársasági elnök kitöltötte az öt évet. Tehát ha éppen az az időszerűség lenne indokolt, amit az államtitkár úr mond, és ott is elmondott, hogy lám, miután Sólyom László is leköszön a tisztségről, most már mindenképpen megérett, hogy valami új minőséget találjunk a köztársasági elnökök javadalmazása terén a jogviszonyok megszűnését követően, mi nem láttuk indokoltnak azt, hogy miért húsz évvel a nem létező rendszerváltozás után, miért pont most kell egy ilyen új jogszabályt alkotni. Hacsak éppen nem az talán, hogy valamifajta belső lelkiismereti válság vagy éppenséggel átgondolás nyomán úgy gondolja a kormánytöbbség, hogy Sólyom László felé valamilyen szép gesztust tenni kell. Azt gondolom, azért ennél több kellene egy jogalkotási lépéshez.

Azt is elmondtam - mondjuk, inkább ez már, ugye, a saját jobbikos álláspontunk volt, de talán az LMP soraiban sincs nagy ellenzése ennek -, hogy Göncz Árpád tevékenysége a saját időszakában nem feltétlenül a demokrácia intézményének magas szintű építése volt, hanem szigorú SZDSZ-es pártpolitikát képviselt köztársasági elnökként. Mondjuk, ha úgy nézzük, ez a nagy visszatekintés nem indokolt.

A másik, amit elmondtam, az - ebben, azt hiszem, szintén közös álláspontra helyezkedtünk az ellenzéki oldalon -, hogy az egy nagyon komoly dolog valóban, tehát nemzetközi példák igazolják, létező intézmény az, hogy a köztársasági elnököt a leköszönése után valamifajta rendkívüli elismertség övezi, különböző eszközöket kap arra, hogy a saját elismertségét utána az ország számára kamatoztathassa. Én azt gondolom, hogy például az a gépkocsi-használati jog, ami a jelenleg hatályos szabályok szerint fennáll, tehát 30 ezer kilométerig, legalább a tisztsége betöltése idejéig kap egy gépkocsihasználatot, az elegendő. Kap egy kétfős titkárságot a jelenlegi hatályos szabályok szerint a tisztségi idejének felére, az is elegendő. Én nem érzem azt a minőségi sürgető igényt, ami ezen változtatást szeretne, hogy miért azzal tudna most sokkal hatékonyabban országlobbista lenni, mondjuk, egy volt köztársasági elnök, ha most ezeket a jogokat megkapja.

Hozzá kell tenni azt is egyébként, hogy számosan vagyunk úgy, és nem csak jómagam, aki már több mint tíz éve civil munkát végez ingyenesen. Több tucat képviselőt tudnék mutatni itt a parlament patkójában, akik ingyen közhasznú munkát végeznek az ország jobbítása érdekében. Én azt gondolom, egy köztársasági elnöktől majdnem hogy elvárás, hogy lényegében a leköszönése után, nyilván olyan javadalmat kapott a tisztsége alatt, és utána olyan egyéb ellátásokat kap is az államtól, hogy ennek a külön intézményrendszernek fenntartása nagyon rossz vért szül. Erre utaltam, hogy tulajdonképpen egyfajta, tényleg ilyen urizáló, nagyon rossz üzenete van, pláne egy válságban levő országban. Ugye, egy romhalmazt vett át a kormánytöbbség. A fülkék forradalma hevében egy teljesen új minőségű kormányzást ígérnek, bár ennek sok jelét még nem tapasztaljuk, de reméljük, hogy előbb-utóbb elérkezik ez is. De nem látjuk azt, hogy most, ebben a helyzetben jó és helyes üzenete lenne az országban az emberek számára annak, hogy most a volt köztársasági elnökök ilyen életre szóló juttatást kapjanak.

Egyébként a jogszabály tételes szövegezése érdekes, mert ebből nem derül ki, hogy ez egy holtig tartó jogosultság. A törvényi indokolás ugyan azt mondja, hogy ez egy időkorlát nélküli jogosultság, de a törvény szövegéből ez nem derül ki, tehát ebben is ilyen szempontból az általános vitára való alkalmasságát meg kell kérdőjelezni.

Másrészről pedig valóban felmerül még egy költői kérdés a kétéves időkorláttal kapcsolatban, ha ezt még fönntartja az előterjesztő, bár nem tartotta fönn, ha jól értettem. Tehát az időkorlát, ha két évről elmozdul, akkor már egészen a ciklust kitöltő köztársasági elnök vonatkozásában - már a bizottságban is elmondtuk - lehet gondolkodni esetleg ilyen jellegű intézményekről, de akkor sem ebben a nagyon, úgy gondolom, a közvéleményt irritáló formában.

Ezért ebben a formában nem, esetleges módosított formájában már megfontolná az ellenzék a támogatását a javaslatnak. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A bizottsági álláspontok ismertetését követően most a képviselői felszólalásokra kerül sor, 15-15 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz. Képviselő úr!

DR. HORVÁTH ZSOLT (Veszprém) (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a bizottsági vélemény elmondását követően még egy indokot, illetve megerősítést szeretnék azok közé tenni, amelyek meghatározzák azt, hogy miért van szükség ezt a törvényjavaslatot elfogadni, és megváltoztatni a korábbi szabályokat.

A mai bizottsági vita során is elhangzott, az előbb is hallhattuk a kisebbségi vélemény megfogalmazása során, hogy tud-e a kormány képviselője nemzetközi példákat arra az esetre, amikor egy ország a legfőbb közjogi méltóságai számára a hivatali idejük leteltét követően is feltételeket biztosít közcéljaik megvalósítása érdekében. Ahogy itt is elhangzott, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára, Rétvári Bence kimerítő választ adott erre az ellenzéki kérdésre, bemutatva európai és nem európai példákat a tekintetben, hogy hol milyen formát választanak mindezek megvalósítása érdekében.

Elmondta azt is a vita során, hogy a mi elképzelésünk egy vegyes rendszer megvalósítását jelenti majd, amely ötvözi a különböző országokban alkalmazott kedvezmények formáit. Én nagyon örültem annak, hogy a törvényjavaslat általános indokolásában ez a nemzetközi példára való hivatkozás nem szerepelt. Tudom azt, hogy az ellenzéki képviselők pontosan ezt hiányolták, hogy milyen jó lett volna, ha az általános indokolásban is hosszú sorokban bemutatjuk azt, hogy egyébként mi indokolja mindezek megvalósítását Magyarországon.

Az én álláspontom az, hogy nem azért kell ezt a törvényjavaslatot elfogadnunk, és nem azért kell a korábbi szabályt megváltoztatnunk, mert más európai vagy nem európai országokban ez már honos, és ezért nekünk kell átvenni ezeket a szabályokat, és nekünk kell megvalósítani itt Magyarországon is.

(18.20)

Az én álláspontom az, hogy nem ezért kell bevezetni. Azért kell bevezetni, ami a törvényjavaslat igazi célja, azért, hogy a volt köztársasági elnökök, ha élni akarnak ezzel a lehetőséggel, továbbra is legyenek a közélet meghatározó szereplői, azért, hogy segítsék tudásukkal, tapasztalataikkal, nemzetközi ismertségükkel és kapcsolatrendszerükkel Magyarország nemzetközi elismertségét.

A bizottsági vita során és most itt a kormány képviselője is elmondta, hogy mely köztársasági elnök mely területen fejtette ki aktív közéleti szerepvállalását, mely kérdésekben fogalmazott meg konkrét, határozott álláspontot, mely kérdésekben vállalt olyan közéleti szerepet, amely talán az alkotmányból a köztársasági elnök feladatainak konkrét meghatározása során talán nem lett volna elsődlegesen feladata. Itt szinte mindegyik köztársasági elnök tett már arra utalást munkássága során, hogy egy kicsit több akar lenni, egy kicsit többet akar vállalni ebből a szerepből. Azt hiszem, ha ez az eszközrendszer megvalósul, amely jelen pillanatban szerepel benne, ez hatékony is lehet: a törvényjavaslat igazi célja az, hogy a mandátumuk lejártát követően a köztársasági elnökök továbbra is aktív szereplői legyenek a közéletnek, tovább tudják folytatni azokat az elképzeléseiket, amelyeket a köztársasági elnöki mandátumuk érvénybe lépte után megpróbáltak megvalósítani, és talán meg tudtak valósítani, de az is előfordult, hogy nem tudták megvalósítani.

Azt gondolom, hogy ezzel csak gazdagodhat Magyarország, gazdagodhat az a közéleti kultúra, amelyben a volt köztársasági elnökök a későbbiek során is szerepet fognak vállalni, ezáltal a közbeszéd tartalommal töltődhet meg. Mindegyik volt köztársasági elnöknek lenne lehetősége arra, hogy a saját útját járva továbbra is a saját céljainak megvalósítása kapcsán, de Magyarország érdekeit figyelembe véve fejezhesse be közéleti szerepét. A törvényjavaslatban szereplő biztosítékok meglátásom szerint alkalmasak arra, hogy a volt köztársasági elnökök kollégiuma - nem én találtam ki, de tetszik az elnevezés -, szóval a volt köztársasági elnökök mindegyike megvalósíthassa elképzeléseit, és közéleti szerepvállalásaikkal továbbra is pozitív véleményformálói legyenek és maradjanak a közéletnek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Ugyancsak 15 perces időkeretben Gyöngyösi Márton képviselő úré a szó, Jobbik.

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a volt államfőt lakáshasználati joggal ruházza föl, amelynek biztosításáról a Köztársasági Elnöki Hivatal gondoskodik, a lakás fenntartásáról is a hivatalnak kell gondoskodnia. A törvényjavaslat értelmében amennyiben a volt államfő a tisztségét legalább két éven át betöltötte, nincs időbeni korláthoz kötve a gépkocsi-használati joga sem. Ugyanúgy a kétfős titkárság alkalmazását sem kötnék időbeli korlátozáshoz, vagyis ha ott is fönnáll a kétéves szolgálat, akkor a kétfős titkárság is fennmarad.

A törvény általános indokolásában olvashatjuk azt, hogy a volt köztársasági elnök hivatalának betöltését követően is közszereplő és a közélet fontos résztvevője marad, a volt köztársasági elnökök számára biztosítani kell, hogy nemzeti érdekeket szolgáló közéleti szerepeiket zavartalanul elláthassák.

Továbbá az is az indoklásból derül ki, hogy a törvényjavaslatnak kettős célja van. Először is az, hogy a volt államfő a tapasztalataival, ismereteivel és nemzetközi kapcsolatrendszerével élete végéig aktívan tudja az ország érdekeit szolgálni, valamint az, hogy a volt köztársasági elnök feladatának ellátásához szükséges pénzügyi feltételeknek a Köztársasági Elnöki Hivatal költségvetésén belül történő biztosításával a mindenkori kormánytól függetlenül tudja ellátni a feladatait. Szögezzük le, hogy a törvényjavaslatban megfogalmazott célok megvalósítása nem jelent olyan terhelést a költségvetésnek, hogy érdemes legyen túl sok szót fecsérelni erre itt a Ház falai között. Azonban tudjuk azt, hogy ezek a tételek, amelyeket erre kíván fordítani ez a törvényjavaslat, eddig is benne voltak a költségvetésben. Tehát ez nem jelent egy túlságosan nagy kiadási többletet.

És azt is tudjuk, hogy Magyarországon vannak különleges státusban, megkülönböztetett státusban lévő emberek, tudjuk, hogy a köztársasági elnökök is ilyen emberek. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy egy olyan helyzetben, amelyben jelenleg van Magyarország, amilyenben jelenleg van a magyar gazdaság, rendkívül rossz üzenetet hordoz magában ennek a törvényjavaslatnak a szellemisége. Hiszen olyan időkben, amikor minden a költségtakarékosságról, a köztisztviselői és kormány-tisztviselői kar leépítéséről szól, az Országgyűlés létszámának csökkentéséről és általános nadrágszíjmeghúzásról, megtakarításról szól, akkor nem feltétlenül ez a törvény az, amit sürgősséggel kellene tárgyalnia az Országgyűlésnek.

Nem arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Jobbik megkérdőjelezné például Göncz Árpádnak a nemzeti érdekek képviselete iránti elkötelezettségét és azt, hogy vajon jelenlegi anyagi körülményei lehetővé teszik-e számára azt, hogy a nemzeti érdekeket szolgáló közéleti szerepeit zavartalanul el tudja-e látni. Mi csak azt nem értjük, hogy miért pont a legsúlyosabb gazdasági válság közepén kell a takarékoskodás és a leépítés korszakában vagy szlogenjével fémjelzett időszakban ezt a javaslatot a tisztelt Ház elé hozni, és természetesen sürgősséggel. Úgy gondoljuk, a Jobbik úgy gondolja, hogy ezt a dilemmát esetleg úgy lehetne föloldani, ha a törvényjavaslat által érintett volt kormányfők közcélú adományként felajánlanák a nekik járó összeget vagy jövedelmet, például az árvízkárosultak javára. Ezzel együtt úgy gondoljuk, ezzel a dilemmával, amit felsoroltam, tehát hogy egyrészről ez nem jelent olyan nagy tételt az ország költségvetésében, a másik oldalon viszont ezt véleményünk szerint nem feltétlenül itt és most kellene sürgősséggel tárgyalnia az Országgyűlésnek, fogjuk ezt a kérdéskört megközelíteni, és csütörtöki frakcióülésünkön a frakció erről egy megfontolt döntést fog hozni, és ennek alapján fogjuk mérlegelni az előttünk fekvő törvényjavaslatot.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Az előre bejelentett felszólalók sorában megadom a szót az LMP frakcióvezetőjének, Schiffer András képviselő úrnak.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban azt gondolom, hogy mielőtt az álláspontomat, az LMP-frakció álláspontját kifejtem erről a törvényjavaslatról, nem árt felidézni, visszaidézni, hogy egyáltalán a köztársasági elnök pozíciója micsoda ma az alkotmányos rendszerben. Főként azért nem árt, hiszen itt az elmúlt hetekben különböző meglehetősen visszás értelmezések hangzottak el, akár itt a pulpitusról is a köztársasági elnök alkotmányjogi szerepét illetően.

Ma Magyarországon a köztársasági elnök minden ellenkező híreszteléssel ellentétben nem a végrehajtó hatalom része, egy különálló, regulatív hatalmi ág, ha úgy tetszik, amelyiknek egyrészt az a szerepe, hogy ha egyébként a kormányzati hatalom, a törvényhozás, más alkotmányos szervek között valamiféle patthelyzet áll be, akkor egy előmozdító, előrelendítő funkciót lásson el.

(18.30)

Másrészt az alkotmány megfogalmazása szerint a köztársasági elnök egyfelől kifejezi a nemzet egységét, másfelől - és erre láttunk egészen konkrét példát, mondjuk, 2006 őszéről - őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.

Ami itt most a jelen törvényjavaslat kapcsán különösen figyelemre méltó, az az a megfogalmazás, ami ennek a mondatnak az első fele az alkotmányból, nevezetesen, hogy kifejezi a nemzet egységét. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert az elmúlt évek különböző, a köztársasági elnöki jogkört érintő közjogi vitáiban ez eléggé nagy figyelmet kapott. Utalnék a kitüntetésadományozási elnöki jogkörre, illetve ennek az alkotmánybírósági értelmezésére. Arról van szó, hogy - tetszik, nem tetszik, és nyilván kinek-kinek aktuálpolitikai érdeke azt kívánta az elmúlt években, hogy ezt a funkciót elvitassa - igenis a köztársasági elnöknek miközben nincs végrehajtó hatalmi szerepe, nem avatkozik bele a kormányzásba - szemben, mondjuk, nemcsak az amerikai, de például a francia elnökkel -, van egy elég komoly erkölcsi, szimbolikus súlya. Így van összerakva a magyar alkotmányos szerkezet. A köztársasági elnöknek például rendeltetése az - és ennek a funkciónak az elmúlt években krízishelyzetekben a jelenlegi köztársasági elnök kiválóan eleget tett -, hogy a harmadik köztársaságban folyamatosan figyelmeztessen arra a különbségre, ami elválasztja a '89 előtti kommunista rendszert a '89 utáni demokratikus jogállamtól. Sólyom László az elmúlt években elég keményen fölhívta a figyelmet arra, hogy nem lehet összemosni mindazt, ami 1989 előtt és 1989 után történt, történik. Utalnék itt újfent a különböző kitüntetésadományozási vitákra az elmúlt években.

Ebből viszont az is következik, hogy nagyon gyakran az a misszió, amit egy köztársasági elnök ellát a hivatali ideje alatt, vagy azok a feladatok, amelyeket önkéntesen, de az alkotmányos kereteken belül felvállal a hivatali ideje során - gondolok itt például arra is, amit a leendő köztársasági elnök itt a beiktatási-eskütételi beszédében elmondott -, ezek túlnyúlnak ciklusokon. Itt jelezném azt, hogy amikor a Lehet Más a Politika több esetben is megpróbálja világossá tenni, hogy nem sorolható be a szokásos XIX. századi ideológiai kategóriák közé, amikor a kedves jobbikos képviselőtársak folyton leliberálisoznak bennünket, pontosan akkor, amikor az intézmények védelméről van szó, arról van szó, hogy meg kell erősíteni a magyar közjogban azokat a funkciókat, amelyek alkalmasak hagyományteremtésre és hagyományok továbbörökítésére, akkor igen, ebben a tekintetben mi konzervatív értékrendet képviselünk, ha úgy tetszik. Magyarul, önmagában egy olyan törvényjavaslat, ami erősíti a jelenlegi alkotmányos rendszer egyik szereplőjének tekintélyét, és még inkább erősíti azt a szerepét a magyar közjogi struktúra egyik szereplőjének, ami alkalmas arra, hogy közjogi hagyományokat teremtsen, illetve ezek továbbörökítését erősítse, egy ilyen törvényjavaslatot, azt gondolom, lehet támogatni.

Mégis vannak kritikai észrevételeink ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, az egyik az időzítés módja. Én azt megértem - és nem véletlenül támogattuk a sürgősséget, illetve a Házszabálytól való eltérést -, hogy a jelenlegi időzítésnél egy lenne rosszabb: ha mondjuk, erre szeptemberben kerülne sor. Az igazán ízléses megoldás talán az lett volna, ha a köztársaságielnök-választást megelőzően, talán még májusban, az akkori nagy dömping közepén, a Fidesz közjogi csomagja részeként - ha volt egyáltalán a Fidesznek bármiféle közjogi programja; ez a választási kampányban nem derült ki - idekerül a Ház elé ez a törvényjavaslat. Sajnálatos, hogy ez nem történt meg, így most egy kicsit atktuálpolitikai kapkodásnak tűnik. Főként, ha kissé rosszmájúan azt feltételezném, hogy egy ilyen törvényjavaslattal kívánnak, mondjuk, Sólyom Lászlónak kedveskedni; akkor persze fölmerül az emberben a kérdés, hogy ha a Fidesz-KDNP egyébként olyan nagyra becsüli Sólyom László tevékenységét, akkor nem is azt mondom, hogy miért nem szavaztak a mandátum hosszabbítása mellett, de talán érdemes lett volna a köztársaságielnök-választás előtt, éppúgy, mint más közjogi pozíciók betöltése előtt talán érvelni, hogy ennek ellenére mégis miért másra esett a választásuk. És mondom még egyszer: ezt azért hozom itt szóba, mert kicsit szerencsétlen az időzítése ennek a törvényjavaslatnak.

A másik, hogy újfent egy olyan törvényjavaslat kerül a Ház elé, amelyik közvetve érinti a költségvetés kiadási oldalát, ha nem is feltétlenül ebben az évben, de a jövő évtől biztosan. És újra azzal állunk szemben, hogy úgy terjeszt be a kormánypárti többség vagy a kormány egy, a költségvetési fejezet kiadási oldalát így vagy úgy, de érintő törvényjavaslatot, hogy az indokolásban nem látunk számokat, számításokat. Mondom ezt úgy, hogy nem szeretnék természetesen belemenni abba az egészen alpári érvelésbe, ami az ilyen jellegű törvényjavaslatokat berakja abba, hogy egy ilyen helyzetben ne költsünk már ennyit.

Azt gondolom, hogy az intézmények védelme nem lehet pusztán anyagi kérdés, főleg, ha arra gondolunk, hogy ennek a nagyságrendje a költségvetés összvolumenéhez képest mekkora. Mégis, a felelős kormányzáshoz és a felelős parlamenti döntéshez bizony hozzátartozik az, hogy a költségvetést érintő törvényjavaslatok esetén van egy korrekt számítás a törvényjavaslat várható államháztartási kihatásairól, és ezt nem kaptuk meg.

És még valami, amit szintén szeretnék itt szóba hozni, függetlenül attól, hogy - még egyszer hangsúlyozom - nem gondolom, hogy pusztán költségvetési kérdés lenne egy-egy intézmény tekintélyének védelme, erősítése. Nevezetesen az, hogy már az alakuló ülést előkészítő tárgyalásokon Lázár János kifejtette, hogy spórolni kell, meg kell nézni, hogy akár a képviselők is mennyit kapnak, az országgyűlési alelnököknek mennyi a javadalmazása, összébb kell húzni a nadrágszíjat, hiszen milyen helyzetben van az ország. És valóban, ez is egy szempont, erre előttem jobbikos képviselőtársam is utalt. Egy ilyen esetben még inkább lényeges lenne, hogy egyrészt a parlamenti képviselők, de másrészt az ország közvéleménye számára bemutassa az előterjesztő, hogy ennek a törvényjavaslatnak mik a pontos költségvetési vonzatai.

A másik. Nagyon remélem, hogy a kormány partner lesz abban, hogy a jelenleg hatályos törvényszövegnek azt a nagyon szerencsétlen szabályát, ami két év hivatalban eltöltött időhöz köti ezeknek a juttatásoknak, ennek az örökös intézményfenntartási jognak a létét, ezt felülvizsgálja. Nincs ok arra, hogy ez az intézmény ne a hivatali idő teljes kitöltéséhez tapadjon.

Említettek nemzetközi példákat. Valóban, önmagában az a javaslat, ami itt fekszik az asztalon, vagy annak a különböző rokonmegoldásai nem ismeretlenek Európában, illetve Észak-Amerikában, így a legismertebb, hogy a volt amerikai elnökök könyvtárakat vezetnek és egyéb missziókat látnak el. Viszont arra nem igazán van példa, hogy egy csonka hivatali ciklushoz ilyen intézmények tapadjanak. Nézzük meg, hogy mitől lehet valakinek csonka a hivatali ciklusa! Volt egy eléggé szerencsétlen és tragikus esemény itt a szomszédunkban, Ausztriában, amikor Thomas Klestil két nappal a hivatali idejének lejárta előtt elhunyt. Nyilvánvaló, hogy amikor elhalálozás folytán szűnik meg az elnöki mandátum, akkor eleve nincs miről beszélnünk.

Másik országban, Izraelben, Móse Kacav elnököt néhány évvel ezelőtt vád alá helyezték, tehát egy impeachment eljárással szűnt meg a mandátuma. Azt gondolom, hogy ha ez az elnöki mandátum megszűnésének az oka, szintén nem indokolt egy ilyen intézménynek a fenntartása.

A harmadik eset, ami néhány hónappal ezelőtt történt, amikor a Német Szövetségi Köztársaság elnöke, Horst Köhler egyszerűen lemondott egy politikai... (Közbeszólásra:) Második ciklus, valóban, de ez is egy tényező, amikor valaki egészen egyszerűen önszántából lemond. Erről annyi a véleményem, hogy ha valaki, miközben esküt tett egy hivatali ciklus kitöltésére, bármilyen, egyébként méltányolható politikai okból, de lemond, annak van következménye; nevezetesen az a következménye, hogy ebben az esetben - amennyiben természetesen nem második ciklusról van szó -, ha nem tölti ki az első elnöki periódusát, nem indokolt ezeknek az intézményeknek a fenntartása.

(18.40)

Még két módosító javaslatot beterjesztünk ehhez a törvényhez, és kérem a kormánytöbbség támogatását, miközben helyeseljük önmagában ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztését, fontos, hogy rögzítsük a törvényben azt, hogy az így kapott exelnöki juttatások semmilyen módon nem használhatók pártpolitikai célra, pártpolitikai kampányokra. Tehát magyarul: a közhasznú szervezetekre vonatkozó szabályok alapján lehet költeni ebből a keretből.

A másik pedig a transzparencia kérdése. Tehát ha egy exelnök vállal ilyen missziót, és ehhez kap egy ilyen költségvetési keretet, akkor a törvény mondja ki azt, hogy a közfeladatot ellátó személyre vonatkozó transzparenciaszabályok az ő esetében is érvényesek. Tehát magyarul: ugyanúgy elszámolni köteles a költésével, sőt ugyanolyan állampolgári ellenőrzésnek köteles magát alávetni, mint mondjuk, egy hivatalban lévő vagy majdnem mint egy hivatalban lévő köztársasági elnök.

Összegezve: természetesen dicséretes a kormánynak, illetve a kormányoldalnak az igyekezete, hogy a különböző közjogi intézmények tekintélyét meg kívánja óvni, sőt erősíteni kívánja, fájdalom, hogy ez más esetekben az elmúlt hetekben, hónapokban nem mutatkozott meg kormányoldalon. Gondolok itt arra, amikor egy kiskaput felfedezve, a saját képviselőtársukat ültették a Számvevőszék elnöki tisztségébe, vagy gondolok a legutóbbi kormányoldali lépésre, amikor a miniszterelnök - nem tudtam, hogy van ilyen miniszterelnöki jogkör - egy olyan személyt ajánl alkotmánybírónak, aki egész egyszerűen nem felel meg a törvényi feltételeknek.

Csak arra szeretném kérni önöket, hogy amikor különböző közjogi intézmények tekintélyét óvják, ezt ne pusztán csak a köztársasági elnöki intézménynél tegyék. Jelenleg az a helyzet, hogy a többi intézmény esetében az önök lépései éppen hogy erodálják akár az Alkotmánybíróság, akár a Számvevőszék tekintélyét.

Összegezve: a kritikánk ellenére, illetve a módosító javaslatainkat erősen elfogadásra ajánlva, az LMP frakciója támogatni tudja ezt a törvényjavaslatot, jóllehet várjuk azt, hogy a vitában az előterjesztő számot ad arról, hogy egyébként ennek a törvényjavaslatnak milyen költségvetési kihatásai lesznek a következő években.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Ficsor Ádám képviselő úr következik, az MSZP részéről.

FICSOR ÁDÁM (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy itt tekintsünk el attól, hogy valóban vannak rosszmájú, és nyilván a köztársasági elnök intézményéhez, az azt betöltő személyekhez méltatlan megjegyzések, amit mindnyájan hallunk, hogy miért és hogyan is született ez a javaslat, mi az időzítésnek az oka, milyen politikai hatalmi forgatókönyvnek a része, milyen aktuálpolitikai célt szolgál. Tekintsünk most el ettől, ne erről szóljon ez a vita.

Azt hiszem, hogy alaptézisként az leszögezhető és megállapítható, hogy jól mutatja egy országnak a lelki, szellemi állapotát, hogy volt közjogi tisztségviselőihez hogyan viszonyul, mennyire képes őket megbecsülni, mennyire működteti ennek színvonalas intézményeit. Ebből a szempontból minden lépés, ami ebben előremutató, ami ebben előrevisz, az támogatható, az jó ügy, az képviselhető.

Ha megnézzük a beterjesztett javaslatot, akkor, ha a részletekbe nem is akarok belemenni, de két fő iránya van. Az egyik oldalon a technikai elvarratlanságok vannak a mai szabályozásban, a 2000-es törvényben, bizonyos rendezetlenségek, ezeket meg kívánja oldani a jogalkotó, a beterjesztő, azt hiszem, hogy ezek akceptálandó, jó és helyes szempontok. Emellett javaslatot tesz egy új intézmény megalapítására, létrehozására, egy olyan intézményre - ahogy fogalmaz -, amire van nemzetközi példa. De ha nem lenne nemzetközi példa, akkor is ez egy ésszerű javaslat, intézményesítsük ezt a szerepet, amit a mi megítélésünk szerint valamennyi eddig hivatalban volt, illetve most leköszönő köztársasági elnök minden szempontból alkalmas arra, hogy a nemzeti érdeket képviselje. Ha ehhez érdemi eszközöket tudunk nekik nyújtani, az előreviszi, előremozdítja az országot.

Vannak ugyanakkor problémák ezzel a javaslattal, mégpedig érdemi problémák. Az első és talán a legfontosabb, ha mondhatom így, hogy nem kicsit lóg ki a lóláb ezzel a két évvel. Értjük, hogy mindenféle belső hatalmi megfontolások vannak amögött, hogy hogyan, mikor, kit, milyen pozícióba kívánnak a kétharmados felhatalmazással élve átrendezni, áthelyezni, de ezt lehet, hogy elég lenne akkor elrendezni, nem pedig ilyen hamar leleplezni ezt. Reméljük, hogy a vitában az erre vonatkozó módosító javaslatok, amelyek több frakciótól is beérkeztek, akceptálásra kerülnek. Majd ha elrendezték ezeket a belső hatalmi ügyeiket, talán akkor érdemes ezzel előjönni.

Technikainak tűnő, de fontos javaslat, hogy egyik képviselőtársam nyújtott be egy törvényjavaslatot, ami egy másik ilyen technikai elvarratlanságot próbált rendezni, ez a kettős lakhatás problémája. Nyilvánvalóan látjuk, hogy azok a személyek, akikre ez a törvény vonatkozik, érzik és tudják ennek a súlyát, de azt hiszem, hogy ha már technikalizálunk és rendezünk ilyen kérdéseket, akkor talán érdemes lett volna azt is befogadni és rendezni.

Végül utoljára, de nem utolsósorban mindenképpen kell szólni ennek a javaslatnak az anyagi vonzatairól, hiszen megint egy olyan javaslat érkezett be, ami kiadásnövelő javaslat, ugyanakkor nem levezetett, nem lehet látni, hogy milyen fokozatossággal, pontosan mekkora összeg, pontosan milyen felhasználási szabályok mentén. Igen, valóban lehetne azt mondani nagyvonalúan, hogy ez egy olyan pici összeg a költségvetés egészéhez képest, hogy ezzel ne is foglalkozzunk, és erről ne is tárgyaljunk. Hiszen a kormánynak az éppen a mai napra szóló teljesítménye az, hogy éves mélypontra sikerült löknie a forint árfolyamát, nem tudjuk, hogy mi következik holnap. Emiatt egy ilyen gazdasági helyzetben, amikor egy világgazdasági válság van, a kormány pedig minden erőfeszítést megtesz, hogy ebbe még jobban belerántsa az országot, akkor azt hiszem, hogy muszáj erről is szót váltanunk, muszáj erre is a vitában kitérni, hogy pontosan milyen anyagi vonzatai lesznek ennek, azt milyen fokozatossággal kívánják bevezetni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A következő percekben megadom a szót Szilágyi Péter képviselő úrnak, LMP.

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány gondolatot szeretnék még hozzáfűzni ehhez a bizonyos két évhez. A törvényjavaslat nem tesz disztinkciót az elnöki megbízatás megszűnési okai között. Tehát amint látjuk az alkotmányban, több okból is megszűnhet a megbízatás. Ezek között számos olyan okot találtunk, amelyek akár konkrét politikai okokra is visszavezethetőek lennének. Ilyen például az elnöki tisztségtől való megfosztás.

Ha az ember egy kicsit belegondol, esetleg némi malíciózussággal azt lehetne mondani, hogy előrevetíti ez a törvényjavaslat azt, hogy a hamarosan hivatalba lépő köztársasági elnök két évre tervezhet, és szeretnék már neki is megadni az ezzel a törvénymódosítással életbe lépő kedvezményeket.

Úgy vélem, hogy érdemesebb lenne ezt alaposabban kidolgozni, és valószínűleg ez már alkotmánymódosítást is fog igényelni, hogy tegyük meg ezt a különbségtételt, hogy milyen hivatalmegszűnési okok esetében érvényesek ezek a kedvezmények, mert ahogy képviselőtársam is mondta, nem gondolom, hogy például egy összeférhetetlenség kimondásával megszűnés esetén ez egy akceptálható ok lenne.

A másik ok, ami miatt szót kértem, Rétvári államtitkár úr külföldi példáinak a citálása. Nagyon izgalmasak ezek a példák, és egy kicsit szeretnék elfantáziálni, illetve kilépni az államformánkon. Látható, hogy több államban, illetve több európai államban is a volt köztársasági elnöknek egyfajta fékszerepet is adnak. Bocsánat, nem tudom idézni, hogy melyik államban volt, de volt egy olyan, hogy a leköszönő köztársasági elnöknek jogosultsága van arra, hogy magát jelölje újra, illetve egy másik, ha jól emlékszem Franciaországban, hogy egy kvázi alkotmánybírói feladatot lát el.

Tudom, hogy ez messzire mutatna, meg az alkotmányos berendezkedésünkbe ez nem teljesen fér bele, de érdemes lenne eljátszani a gondolattal, hogy a kormány vajon, hajlandó lenne-e egy fékszerepnek az újbóli megerősítésére a mostani fékgyengítési sorozat után.

Végezetül még azt szeretném mondani, hogy előrelátónak tudjuk azt, hogy a volt köztársasági elnököknek az egész társadalomban betöltött szerepét önök is fontosnak tartják, és bízunk benne, hogy az aktuálpolitikai szempontoktól önök is el tudnak vonatkoztatni. Ahogy a pusztán protokolláris jogokban most megadott kedvezményeket látjuk, látjuk, hogy a diplomáciai életben is milyen fontos szerepet viselhetnek a volt köztársasági elnökök, úgyhogy valóban mi támogatni tudjuk ezt a törvényjavaslatot. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak normál szót kért és meg is adom Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

(18.50)

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy ön a bevezetőjében elmondta, számomra is a legtermészetesebb, hogy egy fejlődő demokráciában a jogrendszerünk is folyamatosan fejlődik, a tapasztalatok alapján, ha kell, évről évre változtatunk, és jobbá tesszük a jogszabályainkat. De úgy, ahogy képviselőtársaim már elmondták, ennek a törvényjavaslatnak van egy nagyon furcsa árnyoldala. És ha végigvesszük tételesen: furcsa ennek a két évnek a tételes kiemelése. És képviselőként a mellett a szóbeszéd vagy pletyka mellett sem mehetünk el szó nélkül, ami kint van az utcán.

Szeretném elmondani államtitkár úr mosolyára, hogy a ma hatályos 2000. évi XXXIX. törvénynek sok más mellett akkor is az volt az egyik fő irányelve, hogy lehetőleg egységes rendszer legyen a juttatásokban és jövedelmekben, és lehetőleg takarékos megoldás legyen; most az egyéb pontjairól nem kívánok beszélni. Ezzel szemben most, amikor az országban a regnáló kormány nagyon sokat beszél a takarékosságról, a kötelezettségvállalásról, akkor a közjogi méltóságokat pont a kormány hozza méltatlan helyzetbe, mintha ők nem akarnának jó példával szolgálni.

Éppen ezért én nagyon súlyos dolognak érzem az időbeli korlát, a juttatásoknál pedig a gépkocsi és a titkárság kérdését. Államtitkár úr, most nem mondom el - habár a részletes vitában csütörtökön feltehetőleg kiderül, hogy ma az is megtörtént -, hogy a hatályos törvény szerint a miniszterelnökre vonatkozó tételek között tételesen megtalálható mindaz, amiről Schiffer András beszélt, tehát hogy mi történik akkor, ha megvonják tőle a bizalmat, ha két évnél rövidebb időszakig tölti be ezt a tisztséget, ha lemond vagy méltatlanná válik.

Ahogy a jövedelmeknél is alapérték a miniszterelnök személye és annak a juttatásai, ugyanúgy át lehetne emelni ezt ebbe a részbe is. Nem érzem azt, hogy miért kellene ezt a kivételes szabályt alkalmazni. És tovább erősítem magam is: az, hogy időkorlát nélkül titkárságot működtethet, teljesítménykorlát nélkül gépkocsit használhat - ön mondta, hogy kellő tisztelettel beszéljünk, nos én kellő tisztelettel voltam eddig minden köztársasági elnökünkkel szemben -, még akkor sem indokolt az ilyen mértékű különbségtétel, ha elfogadjuk, hogy a köztársasági elnök bizonyos fokig eltérő szerepben van a többi közjogi méltósággal szemben. Ehhez kapcsolódva ilyen tárgyú módosítókat nyújtottam be.

Tisztelettel kérem, hogy térjünk vissza a ma hatályos törvénynek azokhoz a korlátaihoz, amelyek léteznek; ha pedig nem, akkor azokat változtassuk meg.

Végül a befejező mondatom - s talán ezt megérti államtitkár úr is -: hiába mondta ön, hogy szabad mozgásuk és lehetőségük lesz akár a tudományos életben, akár az alapítványok tekintetében vagy bármilyen támogatásban, azzal a tétellel, hogy a költségvetési törvényben megnevezik azt a tételt, ahol ezt majd meg kell tervezni, így a tevékenységét befejező köztársasági elnök évről évre függni fog a mindenkori kormánytól és az Országgyűléstől. Az, amit Schiffer András is kér, hogy nevezzük meg az összeget, hogy ez meddig mehet, az felelős politizálás. De ha csak azt mondjuk, hogy majd, az lehet nulla is, és akkor az, amiről államtitkár úr beszélt, abszolút nem valósul meg.

Tehát én most a másik oldalról közelíteném meg, hogy miért lenne fontos megmondani, mekkora az a méltányos összeg, amely fölött rendelkezhet, és nem korlát nélkül. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Megadom a szót Vejkey Imre képviselő úrnak, KDNP, aki ugyancsak normál szót kért.

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltoztatás hajnalán lényegében a jelenleg hatályos alkotmányunkat hirdették ki, negyven olyan év után, amikor volt ugyan egy formális alkotmány, de minek, illetőleg volt ugyan egy államfő, de szintén minek, mivel minden beszámítási képességgel rendelkező ember tudta, hogy a kommunista párt főtitkára az államfő, illetőleg hogy az Elnöki Tanács elnöke valójában csak egy szimbolikus jelenség.

Az az általános vélekedés, miszerint a köztársasági elnök nem arra való, hogy honpolgáraink gondolkodását befolyásolja, irányítsa a politikát, továbbá megszabja a hatalom gyakorlásának a határait, sajnálatosan napjainkig fennmaradt, mialatt a mögöttes tartalom húsz év alatt alapvetően megváltozott.

A köztársasági elnök a közösség szimbolikus megjelenítését szolgáló állami tényező lett, olyan személy, aki már több mint jó, ha van. Hazánkban a demokratikus jogállam élén a köztársasági elnök áll. Kétségtelen azonban, hogy az államhatalomban osztozó szervek hatalommegosztásában a népképviseleti Országgyűlést illeti az első hely, miközben a kormányé a legaktívabb és legsokszínűbb szerep.

A nemzet szuverenitása azonban csak egységesen értelmezhető, amelynek megszemélyesítője Magyarországon a köztársasági elnök. Ennek a helyzetnek hazánkban archaikus történelmi hagyományai is vannak. Mindannyian tudjuk, milyen volt Magyarországon a koronás király méltósága, amíg volt. Ameddig rendi világban éltünk, a köröttünk létező abszolút monarchiák között a mi nemzetünk volt egyike azoknak a ritka kivételeknek, amely a maga hordta szuverenitását maga osztotta meg az uralkodójával. Nálunk a nemzetnek volt királya és országa, nem pedig a királynak országa és alattvalói. Számunkra ez a sejtjeinkben is hordozott szabadság az önazonosságunkat jelenti, amelyért akár életünket, sőt szerelmünket is feláldoztuk, mint ahogy Petőfi is megírta a soraiban.

A szuverenitásnak ez a szabadsága tért lényegében vissza a rendszerváltoztatással. A köztársasági elnök a Magyar Köztársaság legfőbb közjogi méltósága, kifejezi a teljes magyar nemzet egységét, ezért a köztársasági elnök hivatalának betöltését követően is természetesen közszereplő marad, közszereplő és a közélet fontos részvevője. Ezen oknál fogva van különös jelentősége a T/795. számú törvényjavaslatnak.

A KDNP a fentiek alapján támogatja a törvényjavaslatot, és kérem önöket is, hogy tegyék meg. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Egyelőre utolsó bejelentkezett hozzászólóként megadom a szót Bödecs Barna képviselő úrnak, Jobbik.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy egy személyes vonatkozással kezdjem a felszólalásom. Az elmúlt 72 órát egy vidéki súlyponti kórház neurológiai osztályán töltöttem egy családtagom betegsége miatt. Itt szembesültem az önök törvényjavaslatával, mivel a kórházi tartózkodás miatt nem volt alkalmam azt korábban olvasni. A szomszédos ágyon egy idős nénit ápolt két hozzátartozója, és a férfi - miután meghallotta, hogy országgyűlési képviselő vagyok - megkérdezte tőlem, hogy nem szégyellem-e magam ezért a törvényjavaslatért. Tőle tájékozódtam arról, hogy miről is szól ez a törvényjavaslat.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ez az úr megkérdezte tőlem - miközben próbálták tornásztatni a béna édesanyát -, tényleg ez-e az ország legfontosabb problémája akkor, amikor ebben a kórházban negyven súlyos betegre két ápolónő jut, és ebben a kórházban az ügyleletes orvos két osztályt lát el, tehát neki nem negyven, hanem hetven betege van, amelynek következtében az orvosi ellátás az ügyeletes orvos részéről betegenként napi öt percre korlátozódik. Az a beteg maradhat meg, annak van túlélési esélye, akinek a hozzátartozói ott vannak az ágy mellett, és megteszik azokat a dolgokat, amikre a személyzetnek se ereje, se ideje nincs.

Ezért nem értem azt, hogy amikor rendkívüli ülésszakot tartunk az ország gazdasági, társadalmi, szociális állapota miatt, akkor nem olyan törvényjavaslatok jönnek a Ház elé, amikkel ilyen helyzetben tényleg foglalkozni kellene.

(19.00)

Nem értem a problémát azért sem, mert áttanulmányozva a jelenleg hatályos törvényt, mindazok a dolgok, amikről önök beszélnek, hogy a köztársasági elnök uraknak, volt köztársasági elnököknek méltó lehetőséget kell biztosítani részben juttatások, részben olyan közjogi lehetőségek terén, amivel az ország hírnevét öregbíthetik, a jelenlegi törvényben is megfelelően és magas szinten szabályozottak. Megkapják a kiemelt, térítésmentes egészségügyi ellátást, megkapják ugyanazt a tiszteletdíjat, amit az aktív köztársasági elnökök megkapnak, haláluk esetén még az özvegyek is megkapják a juttatást jó ideig. Megkapják a lakást, megkapják a hivatali idejük feléig a gépkocsihasználatot évi 30 ezer kilométer terjedelemben, hozzá a sofőrt a rendőrségtől, megkapják a kétfős titkárságot szintén a hivatali idejük legalább feléig terjedő további időszakban.

Jelen törvényjavaslat néhány részletkérdést szabályoz, néhány jogosultságot kiterjeszt. Kiterjeszti a lakással kapcsolatos jogosultságokat a lakásfenntartási költségekre, gyakorlatilag korlátlan idejűvé teszi a gépkocsihasználatot, és törli ezt a 30 ezer kilométeres határt. Elnézést kérek, miért kellene több mint 30 ezer kilométer - és a titkárságot életük végéig?

Úgy gondolom, hogy azok a juttatások, amik már a jelenleg meglévő törvényben megvannak, egyrészt kellő anyagi alapot biztosítanak ahhoz, hogy ezek az emberek, tiszteletre méltó személyiségek ezeket a közfeladataikat el tudják látni. Nem értem azt, hogy miért kell néhány apró módosítás miatt pont egy rendkívüli nyári ülésszakon ezt beterjeszteni. Természetesen indokolt lehet ilyen juttatásokat, ilyen szabályozást áttekinteni. De óhatatlanul felmerül az emberben az a kétely, hogy ez pont egy konkrét időponthoz, a jelenlegi köztársaságielnök-választáshoz és a most leköszönő köztársasági elnök távozásának időpontjához van kötve. Azaz felsejlik egyfajta politikai alku, egyfajta kárpótlás, egyfajta ellentételezés gyanúja, és ez a közvéleményt adott esetben - mint ahogy velem történt - rendkívüli mértékben irritálja.

Tehát úgy gondolom, ezért a csekély változtatásért, ami végül is Magyarország szempontjából és az érintettek szempontjából rendkívül szűk kört érintve igazából gyökeres változást nem tartalmaz, szerintem kár volt beterjeszteni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most kétperces felszólalások következnek. Elsőnek megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Először is akkor, amikor közjogi törvényekről, közjogi törvénymódosításokról beszélünk, rendkívül szerencsétlen - és akkor még finoman fogalmaztam - érvelni a kórházi osztályok valóban meglehetősen nyomorúságos felszereltségi állapotával. Ez akkor is igaz, amikor az igen tisztelt kormánytöbbség a parlament létszámát óhajtja csökkenteni, vagy a pártok büdzséjét kívánja 15 százalékkal megvágni. Minden esetben, a mostani törvényjavaslat esetében is, és akkor is az a kötelességük a parlamenti képviselőknek, hogy az állampolgárok számára világossá tegyék, hogy nem az exelnöki juttatásból, nem a pártok büdzséjének 15 százalékából és nem a képviselői létszám felére vágásából lesznek a magyar kórházak jobb állapotban vagy lesznek a nyugdíjak magasabbak. Ha valaki ezt gondolja, az óriási félreértésben van.

Viszont pontosan azért, hogy ne legyenek egyébként valóban létező - tehát Bödecs képviselőtársam létező állampolgári véleményeket fogalmazott meg - ilyen jellegű, hogy úgy mondjam, demagóg feltételezések a törvény kapcsán, ezért szerencsétlen az időzítés. Mert ha úgy teszi fel valaki a kérdést - vagy úgy teszi fel Bödecs képviselőtársam a kérdést -, hogy valóban ez a törvény vagy ez a törvénymódosítás ma a magyar demokrácia, a magyar társadalom legfontosabb problémája, nyilvánvalóan nem. Pontosan ezért lett volna szerencsésebb a holtidőszakban, még a kormány megalakulása előtt előjönni egy ilyen törvényjavaslattal, és pontosan a létező foglalkoztatási és szociális krízis kellős közepén, még akkor is, ha jelentős költségvetési kihatása nincs egy ilyen törvénymódosításnak, éppen az állampolgári érzékenységre tekintettel fokozott felelőssége van az előterjesztőnek abban, hogy egy ilyen törvényjavaslat indokolásában világos számok legyenek, világos költségvetési kihatásokról adjon számot az előterjesztő.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak két percre Gulyás Gergely képviselő úr kért szót, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Részben már Schiffer képviselőtársam az én kenyeremet elvette, mert amiért szót kértem, az annyiban Bödecs képviselő úr felszólalása volt, hogy mondhatnánk, a demagógiának az a példátlan mértéke, hogy egészségügyi szolgáltatások árával és jelenlegi színvonalával hasonlítjuk össze az államfői juttatásokat (Dr. Lamperth Mónika közbeszól.), csak azért nem példátlan valóban - ha már az MSZP részéről vannak most hozzászólások -, mert a 2002-es kampányban ők voltak azok, akik mondjuk, egy miniszterelnöki repülőutat lélegeztetőgépekben próbáltak mérni.

De úgy gondolom, előremutató lenne ennek az országnak, ha ezeket a különböző, egyébként költségvetési kiadásokkal járó juttatásokat nem ezekben a mértékegységekben mérnénk, mert itt a magyar állam méltóságáról van szó, és Sólyom László köztársasági elnök úrral nagyon egyetértettem akkor, amikor 2005-ben több alkalommal szóvá tette, hogy önmagában az a helyzet, hogy nincs megfelelő rezidenciája a köztársasági elnöknek, a magyar állam méltóságát sérti. Nem arról van szó, hogy a köztársasági elnök úrnak ne lenne biztosított ebben a helyzetben az elhelyezése, de megvan az alkotmányos értelme is ezeknek az intézményeknek. Sőt, ugyanilyen formán lenne támogatandó az, hogy mondjuk, az Országgyűlés és a kormány ne egy épületben nyerjen elhelyezést.

Ezek mind olyan kérdések, amelyeknek nyilvánvalóan vannak költségkihatásai, mint ahogyan a demokráciának is vannak, és lehet ezeknek a javaslatoknak az időszerűségét is vitatni, de úgy gondolom, legalábbis a Jobbiknak egyet kellene érteni velem abban, hogy ha az állam méltóságát tiszteletben tartjuk, akkor ilyen jellegű összehasonlítások semmiképpen nem szerencsések.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Ugyancsak két percre Gyüre Csaba képviselő úr kért szót, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Halljuk, hogy nem szerencsés ilyen összehasonlításokat végezni, de éppen ezért kértem én is szót, hogy mit hallottunk. Eddig bő két hónapja dolgozunk, és azt hallottuk, hogy azért kell az Országgyűlést megfelezni, mert hihetetlen költségmegtakarítás lesz belőle. Azt hallottuk, hogy azért kell az önkormányzati választási törvényt megváltoztatni, mert nagyon sok képviselő van, és mindenütt költségeket kell lefaragnunk, és akkor a másik oldalon pedig azt látjuk, hogy a Fidesz-KDNP folyamatosan a pénz elköltésével foglalkozik.

Lám, amikor megláttuk azt, hogy felére csökkentik az önkormányzati képviselők számát, akkor mellé találkoztunk azzal, hogy hirtelen főállású, külsős alpolgármester lesz, aki már több pénzt fog elvinni, mint amennyit megspórolunk az önkormányzati képviselők létszámának a csökkentésével. Itt most sürgősséggel tárgyaltan, a nyári rendkívüli ülésszakon mégis arról kell tárgyalnunk, hogy hát itt azért még egy kis költséget kellene elköltenünk, mert több mindenre kellene itt pénz a leköszönő köztársasági elnökök esetében.

Tehát ezt kicsit furcsának tartom, illetve még egyetlen dologra szeretnék nagyon gyorsan rávilágítani, hogy két évben határozzák meg azt az időpontot, amelyet ki kell töltenie egy köztársasági elnöknek, és megint az emberben nyilván megszólal valami, hogy miért éppen két év, hiszen a jogszabály nem ennyit ír elő. Nyilván azt láttuk eddig, hogy amikor a Fidesz-KDNP valamilyen javaslatot terjesztett elő, azt mindig személyre szabottan tette, mint például már láttuk nem olyan régen, a múlt héten is, amikor alkotmánymódosításra került sor, és nyilván itt is az emberben megmozdul a kisördög, hogy ugyan már, ki miatt kell két évre tenni ezt az időpontot.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(19.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Gulyás Gergely képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem fogok többet reagálni (Novák Előd tapsol.), de azért is szólaltam fel az előbb, mert ha az MSZP... Köszönöm szépen Novák képviselőtársamnak a tapsot, még mindig jobb, mintha közbekiabált volna. (Derültség. - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Másért is elnézést kell kérni, vigyázz!) De nem fogok többet felszólalni.

Az első felszólalásomat is önmagában az ihlette, hogy amikor meghallottam az összehasonlítást, akkor úgy gondoltam, hogy a Szocialista Párt soraiból jön, és akkor nem kaptam volna fel a fejem rajta, de ebben az esetben viszont a Jobbiktól azt nem gondoltam volna, hogy olyan ügyekben, ahol az állam méltóságáról van szó, ott ilyen jellegű összehasonlításokat tesznek.

Viszont ugyanez szerintem nem áll meg a képviselői létszámcsökkentés kapcsán, mert nem rontotta az Országgyűlés hatékonyságát, mint ahogyan nem fogja rontani az önkormányzati képviselő-testületek hatékonyságát sem az, hogy kisebb létszámmal fognak működni.

Ami pedig a főállású alpolgármester ügyét illeti, ott annyiban nem értem az összehasonlítást, hogy eddig, ha a képviselő-testületből töltötte be valaki az alpolgármesteri tisztséget, az is ugyanezeket a juttatásokat megkapta. Tehát az speciel egy fillér többletet sem jelent.

De ha itt a hatékonyság romlását kellett volna anyagi szempontokkal szembeállítani, akkor a magam részéről én se támogattam volna azokat a javaslatokat, viszont úgy gondolom, hogy a 200 fős Országgyűlés legalább olyan jól fog tudni működni, mint a 386 fős, ha nem jobban. Megkockáztatom, hogy ez az önkormányzati testületek létszámcsökkentésére is igaz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportjából. Parancsoljon!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Gulyás képviselőtársamnak csak egy apróság, hogy azért az tegyük helyre, hogy amikor itt volt a vitája akár a 15 százalékos támogatáscsökkentésnek, akár a helyi képviselő-testületek létszáma csökkentésének, akkor kormányoldalról nem az hangzott el, hogy egyébként milyen kiválóan tudnak működni, és milyen egyéb alkotmányos működési és egyéb érvek vannak a létszámcsökkentés mellett.

Két érv volt: egyrészt, hogy Orbán Viktor ezt a kampányban megígérte - hatalmas érv -, a másik érv pedig az volt, hogy az emberek ezt akarják, és a fülkékben forradalom volt. Semmiféle érdemi érv nem volt. Tehát azt lássák be, hogy az az egyébként valóban demagóg érvelés, amit most a Jobbiktól hallottunk, ugyanezzel az érveléssel jöttek önök elő más törvényeknél. Azért legyünk igazságosak. (Dr. Lamperth Mónika: Így van!)

A másik, hogy egyszerűen arról kéne beszélni, valóban, hogy itt az állam méltóságáról van szó, arról van szó, hogy egy volt köztársasági elnök részben végez olyan missziókat, amik egyébként még az elnöki mandátumából és az arra vonatkozó alkotmányos rendeltetésből, tehát a nemzet egységének a kifejeződéséből fakadnak, illetve ezzel összefüggésben vannak diplomáciai feladatai, amik szintén, részben fogalmazhatunk úgy, hogy az állam méltóságát szolgálják, részint pedig arról van szó, hogy ezek a kül-, illetve belföldi feladatok jó esetben hozzájárulnak a nemzeti összetartozás erősítéséhez. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalásra Szilágyi György képviselő úrnak adom meg a szót, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon!

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Vejkey képviselő úrnak mondanám, hogy ha figyelembe vesszük az elmúlt hónapokat, hogy önök mire és hogyan használták a kétharmadot, és ehhez hozzávesszük még azt is, hogy már volt utalás rá, hogy milyen folyosói pletykák keringenek ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan, és ugye a kétharmadban Orbán Viktor, aki az önök miniszterelnöke... - ilyen esetben királyságról beszélni, hát, megmondom őszintén, hogy nem biztos, hogy a legszerencsésebb dolog.

Az elmúlt időszakban több törvényjavaslattal kapcsolatosan a kapkodás jellemezte a Fideszt, és erre voltak példák, csak lássuk a sporttörvénnyel kapcsolatban, amikor harmadszori nekifutásra sikerült olyan törvényt alkotni, amit a Ház teljes egészében elfogadott. Nem tudom, hogy kapkodás vagy tudatos dolog miatt lett ebben a törvényjavaslatban ez a két év meghatározva.

Ha jól értettem egyébként az előterjesztőt, akkor ez öt évre fog módosulni a törvényben, de azért engem furdal a kíváncsiság, hogy mi lehetett a motiváció erre a két évre. Mi indokolhatta azt, hogy két évet határozzanak meg, amikor az eddigi gyakorlat ezt egyáltalán nem indokolta, hiszen az összes köztársasági elnök az eddigi gyakorlat szerint kitöltötte a mandátumát, és még csak lehetőség vagy olyan szituáció sem volt, amikor megkérdőjeleződött annak a lehetősége, hogy bármelyik köztársasági elnökünk is ne töltse ki ezt a mandátumot. Azt is tudjuk, hogy csak akkor szűnik meg a köztársasági elnöki pozíció, ha sajnálatos módon elhalálozik a köztársasági elnök, vagy pedig alkalmatlanná válik erre a tisztségre. Mind a két esetben jogos, hogy akkor ne járjanak neki azok a juttatások, vagyis az első sajnálatos esetnél nem is tudnak járni ezek a juttatások neki.

Gondoljanak bele, én azért Schmitt Pál helyében sem lettem volna, hogy megijedhetett Schmitt Pál. Most választották meg köztársasági elnöknek, és azt látja, hogy a kormánytöbbség benyújt egy olyan törvénytervezetet, amiben két évben határozzák meg azt az időpontot, ami után ő kaphatja azokat a juttatásokat, amiket az előző köztársasági elnökök a mandátumuk kitöltése után kapnak. Én Schmitt Pál helyében biztos, hogy elkezdtem volna azon gondolkodni, hogy mi lehet vajon ennek az oka, tehát a Fidesz a jövőbe lát esetleg, és előre tudja, hogy Schmitt Pál nem fogja, mondjuk, kitölteni a mandátumát öt éven keresztül, vagy mi lehet ez azok, ami miatt ezt a két évet be kellett írni.

Tehát én azt mondom most is, hogy kíváncsi lennék arra, hogy mi volt az önök motivációja ebben, és arra is kíváncsi lennék, amit már Bödecs képviselőtársam megkérdezett, hogy miért volt ennyire fontos benyújtani ezt a törvénytervezetet, tehát miért volt ennyire sürgős benyújtani a Ház elé. Ezekre a kérdésekre azért, tudom, majd a legvégén, amikor már nem tudunk rá válaszolni, de szeretnék választ kapni, hogy mi lehetett a motivációjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most ugyancsak rendes felszólalásra Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak adom meg a szót, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A Jobbik részéről nem lehet azt mondani, hogy egy ilyen egysíkú szürke párt lennénk, mert elég sokfajta markáns álláspont jelenik meg a párton belül és a frakción belül is. Ebből fakadóan például a királyság tekintetében részemről sokkal nagyobb szimpátia övezi a királysággal kapcsolatos szavak emlegetését. (Derültség.)

Bár gondolom, Szilágyi György részéről is csak talán ebben a kontextusban hangsúlyozódott ki a királyság intézményével kapcsolatos esetlegesen negatív felhang. Azt gondolom, hogy az igazi és helyes államformája ennek a magyar államnak, ennek a több mint ezeréves államnak igenis a királyság volna, de ez egy messze vezető vita, úgyhogy ide majd talán később térünk vissza. Remélem, hogy az alkotmányozás folyamatában vissza tudunk térni.

Viszont ennél a törvényjavaslatnál azért óhatatlanul tényleg Bödecs Barnabás felszólalásának nagyon örülök, mert tulajdonképpen ő azért igenis, azt gondolom, abba az irányba terelte ezt a vitát, amelybe kell hogy terelődjön. Mégpedig valóban sok dolog nyomasztja ennek az országnak az életét, és megkaptuk már a jelzőket, hogy populisták vagyunk, meg minden (Közbeszólás: Demagóg!), demagógok is vagyunk, de azt gondolom, hogy ez nem helyes állítás. Egyszerűen azért nem, mert amit ő elmondott; azért vessük össze, Medgyessy Péter szintén valami kórházzal példálózott a 2002-es vitában, de szerintem életében nem is járt kórházak környékén, kivéve, amikor egy luxuskórházba esetleg nem ment valamilyen rutinműtétre. De Bödecs Barnabás egy abszolút élethelyzetet mutatott be, mégpedig azt, hogy valóban dráma van az országban. Árvíz sújtotta övezetek vannak, bűnözés sújtotta övezetek vannak, az egészségügy katasztrofális helyzetben van, az élet minden területe katasztrofális helyzetben van.

Milyen üzenete van a társadalom felé ennek? Én igazából óvom is a nemzeti együttműködés rendszerének a hitelességét attól, hogy ilyen negatív felhangok... - máris olvasom a hirszerzo.hu-n, például. Itt tényleg nagyon komoly aggályokat vetnek fel abban a tekintetben, hogy tényleg miért kell ez a törvény. Teljesen egyetértek, ugye, ugyan bizonyos tekintetben szélsőségesnek is mondható néha ez a honlap véleményét tekintve, de belefér a sajtószabadságba az ő álláspontja. És bár majd az új sajtótörvény szép új világában már ők is szigorú kontroll alá lesznek vonva, a médiatörvény új szabályai az internetes oldalakat is kontrollálják, de ugyanitt olvasható, hogy azért a köztársasági elnök élete végéig jelen állapot szerint most másfél millió forintos fizetést kap.

Bocsánat, most én nem akarok tényleg ezen hosszan élcelődni és aggályoskodni, de egy biztos, hogy mondjuk, a tornanádaskai kiskocsmában például, ahol mint tudott, ezen a településen 90 százalék a cigány lakosság aránya, bizony azt gondolom, hogy ez lesz a fő beszédtéma, kedves képviselőtársaim, hogy miért van az, hogy a magyar állam olyan szabályokat alkot, hogy a csúcsvezetők... Mert alulról nézve most nem tudják értelmezni azt - elnézést kérek -, hogy a köztársasági elnöknek a prezidenciális, félprezidenciális vagy milyen típusú jogköre van. Ők azt látják, hogy egy állami vezető holtig másfél millió forint fizetést kap, és ezen kívül kap még egy kétfős titkárságot. Bele is gondoltam jobban, hogy miért kell kétfős titkárság. Most azért egy nagyon ügyes személyi titkár... Mi ugye egyfős személyi titkárra kapunk lehetőséget bruttó 140 ezer forintért, országgyűlési képviselők.

(19.20)

Azt gondolom, hogy nagyon kemény munkát végeznek, mégis el tudják végezni a munkájukat. Mi az a hiperaktivitású feladat, amit mondjuk, egy nyugdíjba vonult, visszavonult köztársasági elnöknek el kell látnia kétfős titkársággal? És ott van ráadásul a gépkocsihasználat, és ott van ráadásul úgymond a holtig tartó korlátlan - ha jól értem államtitkár úrtól - gépkocsihasználat. Tehát ha éppen kedve van, és beül a kocsiba, és elkezd körbemenni a Földön folyamatosan (Derültség.), akkor gyakorlatilag azt mi fogjuk fizetni. Tehát azért bocsánat, jogalkotói felelősség is van a világon. Tehát nekünk igenis valamifajta határt kell szabni.

Miért van az, hogy a helyi kisvállalkozónak vagy bármely vállalatvezető számára igenis nagyon kemény belső és külső, tehát állami szabályok előírják a gépkocsihasználat elszámolásának szabályait, miért teszünk kivételeket az állami vezetők részére? Megint ugyanazt a sztereotípiát erősítjük, hogy fönn, ott mindent meg lehet csinálni, mindent szabad nekik, abszolút eltérő szabályok, sokkal lazább elszámolási szabályok illetik meg őket, és ehhez képest itt pedig lent, a mélyben végeredményben nem érzik a forradalom szelét. (Derültség.) Reméljük, hogy minél hamarabb átsöpör, és besöpri oda azokat, akik a börtönbe valóak, és kisöpri onnét azokat, akik nem oda valóak, például Budaházy György. Tehát igenis azt kell mondani, hogy szerintem egy teljesen légüres térben mozgó javaslatról van szó. Itt van a lakásmoratórium témája - majd a végrehajtási törvény részletes vitájában ez szóba fog kerülni -, ha két hónapja már meghozták volna a lakásárverésekre vonatkozó tilalmat, mondjuk, e helyett a törvényjavaslat helyett ilyennel foglalkoztak volna, akkor több száz család nem vesztette volna el a lakását.

Gyorsan végeztem egy fejszámolást is igazából, hogy körülbelül mi az a költségkeret, ami nagyjából egy havi költségkerete a már nem aktív köztársasági elnöknek. Én ezt bérköltségestül durván havi 5 millió forintban kalkuláltam. Lehet, hogy nagyságrendekben kicsit tévedtem, de ha belegondolunk, azért ez éves szinten 60 millió forint, és utána számoljuk ki, adja ég, hogy jó sokáig éljenek a volt köztársasági elnökeink, de azért mégiscsak azt gondolom, ha Felsőzsolcán megnézzük, hogy ott 60 millió forintból mit lehetne tenni, mondjuk, a helyi viszonyok rendezése érdekében, akkor azt kell mondanom, hogy nagyon sok mindent lehetne tenni. Nem akarok lélegeztetőgépre hivatkozni, mert az elég rosszízű volt, meg lejáratódott, mint tudjuk, a balliberális kormány képviselői használták ezt, vagy talán még akkor nem kormány voltak, ellenzék voltak, az első Orbán-kormány időszakában. De egy biztos, hogy nagyon rossz üzenete van.

Tehát azt gondolom, hogy tényleg vizsgálja felül a kormánytöbbség ezt a javaslatot, de egy biztos, hogy azért a Jobbikra sok mindent lehet mondani, de egy biztos, hogy mi azért alapvetően a népakaratra nagyon érzékeny párt vagyunk, és a szociális érzékenységünk is azért elég jelentős. Tehát gyakorlatilag ebben mi a nép szavát engedtessék meg, hogy képviseljük, ugye, a vox populit. És bizony a nép szava itt, jelen esetben azt mondja... (Zaj, derültség, közbeszólások a Fidesz és az LMP soraiból.) Azért nem a Népszava című újságnak akarok reklámot csinálni, amely - most nem akarok elmenni ebbe az irányba, de bizonyos tekintetben - sokszor már olvashatóbb, mint a Magyar Nemzet, de ez egy másik téma. (Derültség. - Taps a Jobbik, az MSZP és az LMP soraiban.) De egy biztos, hogy nagyon rossz üzenete van a társadalomnak. Tehát a nép hangját megjelenítő Jobbik - mint új párt a parlamentben - nem tud asszisztálni egy ilyen típusú elitista jellegű megoldáshoz.

És visszatérve az utolsó zárszó, és ebben talán az LMP-s képviselőtársaink is egyetértenek, hogy igenis a civil kurázsi, ha megvan egy leköszönt köztársasági elnökben, akkor tegye meg azt, hogy nyilván az országért dolgozzon, használja ki a kapcsolatait, utazzon, és tényleg öregbítse az ország jó hírnevét. De ezt tegye meg abból a díjból, illetményből, amit holtáig megkap, és én nem gondolom, hogy ehhez neki speciális újabb jogi, illetve pénzügyi segítségre van szüksége körülbelül havi plusz 4 millió forintos keretből.

Tehát úgy gondolom, hogy az a leghelyesebb, ha ezt az álláspontot elmondjuk, aztán nyilván a kormánytöbbség pedig saját belátása szerint dönt, de a következményével mindenképpen számoljon. Ne felejtsük el, a tornanádaskai kiskocsma világában ezt a döntést nem lehet megvédeni. Tessék elmenni, államtitkár úr, oda. Én jártam már ott; ugyan nagy nehezen, de kijöttem onnét. (Derültség.) De nem, azért valóban egyébként nagyon kiváló emberek élnek ott és nagyon melegszívű emberek, de egy biztos, ezt ott nem lehet megvédeni, és a jogalkotónak erre is figyelni kell. Arra is figyelni kell, hogy bizony ezt a helyi kiskocsmák világában, az úgynevezett kisemberek világában hogy fogadják. Ez egy elfogadhatatlan törvény. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem, kíván-e még valaki felszólalni a vitában. Igen, Horváth János képviselő úr kért szót két percben. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Örülök, hogy hallom mindezt. Mutatja, hogy hogyan is gondolkozunk mi, törvényhozók önmagunkról, ami ránk van bízva, az országunkról. És mintha időnként úgy lengenénk ki, hogy elveszítjük az arányokat, mintha nem vennénk észre, hogy mi mit ér. Gondolok olyasmire, hogy a köztársasági elnök, aki a hivatalán már túl van, mennyi járandóságot kap, mibe kerül az országnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a nagy összefüggéseket tekintve krajcárokról beszélünk. Ne tessék félreérteni, amikor egymilliót egy krajcár néven jelölök meg, de az összefüggésekben mégiscsak így van. Hadd példázzam így, hogy mennyi pénzt költ el egy vállalat arra, hogy a neve jól hangozzék? Mennyi pénzt költ el a magyar állam arra, hogy jól hangozzék hírünk a világban, és az, hogy az önbecsülésünk jobb legyen? Sok pénzt költünk el rá. Kiállítások szerte a világban, túrák, sorolhatnám, midnyájan tudjuk, hogy mennyi minden. Megéri az azt? Nyilván megéri, mert kompetens szerveink, intézményeink határozzák el.

Hát, a köztársasági elnök, a nyugalmazott vagy a hivatalán túl lévő köztársasági elnök egy institúció, egy intézmény, úgy nevezem most. És ha az a személy megszólal, az ő szájából vagy az őáltala teleírt papíron (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) többnek hangzik, mintha Kis Péter, Nagy János vagy valaki elmondja, vagy akár mi. Képviselőtársak, milyen fontos emberek vagyunk, de mégis, ha egy köztársasági elnök, korábbi köztársasági elnök mondja, jobban odafigyelnek az emberek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Nincs ebben semmi rossz, ilyen a dolog természete. Ha pedig jobban odafigyelnek, akkor jobban hallik, több a kommunikáció. Én azt szeretném tanácsolni, gondoljuk meg, ez megéri. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Elhallgatnánk reggelig, de tisztelettel arra kérem, hogy lehetőleg az időkeretet mindenki tartsa be. Köszönöm szépen.

Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik két percben. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. A legnagyobb tisztelettel vagyok Horváth képviselőtársammal szemben, tényleg egyetértek vele. Lényegében mindenben egyetértünk. Tehát valóban, a leköszönt köztársasági elnök az országnak egy olyan szimbolikus személye, aki egy olyan diplomatája az országnak holtáig, aki valóban nagyon sokat tud tenni az ország jó hírnevének helyreállításáért, amelyet az előző nyolc évben igen alaposan leromboltak. Tehát van sok munka ezen a téren. Kíváncsi vagyok Göncz Árpád aktivitására főleg ezen a téren, hogy hogyan tudja majd kompenzálni az első négy évben elkövetett felelőtlenségeit.

De mindenesetre annyit mindenképpen el kell mondani, hogy ez viszont nem áll ellentétben azzal, amit mondunk, ugyanakkor mi azt mondjuk, hogy azért az a másfél millió forintos fizetés, amit kap a köztársasági elnök holtáig, igenis elég fedezet arra, hogy ő azt a megbecsült munkát elvégezze. És nyilván, ha egy olyan komoly víziója lesz, egy olyan komoly programja lesz egy köztársasági elnöknek leköszönése után, amelyet gondolom, a mindenkori Országgyűlés adott esetben méltányol, és azt látja, hogy egy nagyon komoly programot, egy többéves programot készített elő, akkor lehet, hogy akár egy rendkívüli költségvetési fejezetként abban az adott évben megtámogatja az Országgyűlés.

De az, hogy alanyi jogon úgy járjon egy ilyen juttatás, hogy tulajdonképpen nem is követelhető meg semmi, és nem is várható el semmi, ez úgy gondolom, hogy mindenképpen a nép szempontjából, a választók szempontjából egy elfogadhatatlan döntés, meg valójában egy nagyon rossz üzenet. Még egyszer mondom: a jogkövetés; jogászként én azt látom a legnagyobb problémának az országban, hogy a jogkövetési hajlandósággal van súlyos probléma. A jogkövetési hajlandóságnak az a legnagyobb motorja, ha azt látják az emberek, hogy lényegében mindenki egy alapvetően azonos mércével, többé-kevésbé azonos mércével mérődik. Ebbe a rendszerbe üt egy óriási rést az, hogy most itt egy ilyen típusú holtig tartó szolgáltatást kap a leköszönő köztársasági elnök.

Ezért úgy gondolom, hogy mindaz, amit mondtam, nem áll ellentétben Horváth képviselőtársam állításával, és igenis, a nép szempontjából mérve, az emberek szempontjából mérve, helyesebben, bocsánat, semmiképpen nem támogatható ez a javaslat.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

(19.30)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Schiffer András képviselő úr kap most szót két percre, és akkor elmondhatja mikrofonon keresztül is. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Egyetlen rövid megjegyzésem lenne Gaudi képviselőtársamhoz, hogy azért az nem egészen pontos, hogy semmiféle felelőssége nem lenne, és úgy költheti a pénzt, ahogy akarja. A mi módosító javaslataink egyébként pontosan azt szolgálják, hogy legyenek keretek közé szorítva ezek a pénzköltések, és legyen elszámoltatható. Azon kívül pedig, ha nem akar ilyen feladatokat ellátni egy ilyen exelnök, jogában áll azt mondani, hogy nem is vállalja azokat a jogosultságokat, amiket a törvény megteremt.

De hangsúlyozom még egyszer, mi azt szeretnénk, ha átlátható lenne a polgárok számára, hogy mire mennek ezek a pénzek, és az ilyen jellegű közcélú felajánlásai vagy alapítványtételei egy államfőnek a közhasznú szervezetekről szóló törvényből eredő szabályoknak megfelelnének.

Köszönöm. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kérdezem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy óhajt-e még valaki a vitában hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Nem. Köszönöm szépen.

Kérdezem Rétvári Bence államtitkár urat, kíván-e a vitában elhangzottakra válaszolni. Igen. Államtitkár úr, öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igazán színes lett a vita, főleg a végére, a különféle felvetések kapcsán, voltak alkotmányjogiak is, és valóban a hétköznapi szempontból megközelítő javaslatok.

Amit szinte minden frakció érintett az ellenzéki pártok közül, ez a számmisztika, a két évnek és az öt évnek a dilemmái. Én itt inkább egy fóbiát érzek, mint egy valós veszélyt. Nem kívánom itt az okait ennek kutatni, hiszen mindenki csak utcán heverő témákról, folyosói pletykákról beszél, de senki sem mondta ki konkrétan, hogy mire gondol. De mivel konkrétan nem hangzott el, elmondom én konkrétan, hogy ez honnan van.

A jelenlegi törvényben (Göndör István közbeszól.), ha ezt elolvassuk, a 15. § (1) bekezdése hozza be ezt a kétéves működési határt, hogy a volt köztársasági elnököt, ha e tisztséget legalább két éven át betöltötte, megfelelő ez, az, amaz illeti meg. Nyilván a mostani törvényben már ez a kétéves mitikus határ benne volt, és senki sem gondolhatja, hogy tíz évvel ezelőtt direkt belecsempészte a Fidesz ezt a kétéves határt azért, hogy majd valamikor 2010-ben bármilyen politikai manőverhez ezt használja. Tehát mi csupán koherensen a törvényjavaslat 15. § (1) bekezdésében szereplő kétéves aktív működési határt emeltük át, és terjesztettük ki mindenfajta ilyen jogosultságnak, lehetőségnek a feltételéül.

De természetesen annak érdekében, hogy mindenfajta kételyt eloszlassunk - bár lehet, hogy ez a korábbi javaslathoz képest egy kis koherenciazavart fog eredményezni, de természetesen azért, hogy önöknek minden aggályuk megszűnhessen -, mi nyitottak vagyunk arra, hogy ezt a két évet öt évre terjesszük, és a korábbi törvényi feltételeknél szigorúbb feltételt szabjunk. Ha így valósítható meg a nemzeti együttműködés és egyetértés, és az ellenzéki pártok is így tudják támogatni ezt a javaslatot, nyilván semmi akadálya, hogy ez megtörténjen.

Miért pont most, miért nem máskor történt meg ez a javaslat, miért nem korábban a közjogi csomagban? Más azt mondta, hogy miért foglalkozunk ezzel, van még ennél fontosabb dolog. Úgy gondolom, azért most - és ezt mondjuk ki nyíltan -, mert most következik az a három nap, amikor mindegyik köztársasági elnök jubilálhat. Hiszen augusztusban 3-a, 4-e, 5-e, 6-a, így követik egymást a köztársasági elnöki mandátumok, és azoknak a lejárta, tehát mindegyik köztársasági elnöknek fontos az augusztusi kezdet, hiszen ekkor léptek hivatalba mind a hárman az eddigiek, és most rájuk egy nappal következik a következő köztársasági elnök. Tehát mindegyik számára fontos ez az időpont. Szerintem úgy elegáns, ha egy ilyen kontinuitást tudunk felmutatni, és a parlament tud egy olyan javaslatot elfogadni, amely nem szakítja meg ezt a közjogi tevékenységüket.

A törvényjavaslatnak az a célja is egyébként többször elhangzott, hogy az elvarratlanságokat tisztázza. Most is megvoltak ezek a lehetőségek, többen mondták, csak különböző forrásból. Volt, amelyik törvényi alapon, volt, amelyik Köztársasági Őrezred-szívességből, volt, amelyik kormányzati egyedi döntés alapján; nem jó ez így. Teremtsünk tiszta viszonyokat, és legyen egységes mindegyik köztársasági elnök megítélése, ne a kormány döntésétől függjön, hogy ennek nagyobb kedvezményt ad, annak kisebb kedvezményt ad. Nem a személyt kell tisztelnünk elsősorban, hanem a közjogi tisztségnek kell megadjuk a méltóságát, ezért fontos, hogy egyenlően, egy törvényben legyen ez rendezve.

Azt főleg a hozzászólások elején mondták el a képviselőtársaim - és ezzel tudok inkább egyetérteni -, hogy ez inkább szimbolikus, mintsem költségvetési kérdés, hiszen ebben az évben ez költségvetési kiadástöbbletet nem eredményez. Meg van szabva a Köztársasági Elnöki Hivatalnak a költségvetésen belül az a bő egymilliárd forintos költségvetése, amivel gazdálkodni tud. Ez ebben az évben ebből jelent valamekkora részt, ebből kell ezt kigazdálkodni. És természetesen megvan rá a fegyelem is, hogy be kell számolniuk, ahogy ezt a Számvevőszék vagy az illetékes szervek ellenőrzik, hogy minden törvényesen történjen meg, és a későbbiekben is így lesz.

A törvényjavaslatot önök is olvashatták, 15 napon belül kell visszafizetni azokat az összegeket, amelyek jogtalanul kerültek kifizetésre. Ezért fontos, hogy ezek nem kerülnek kívül a költségvetési szférán, hanem az a fizetési fegyelem, amely minden költségvetési intézményre irányadó - és nyilvánvaló, a Köztársasági Elnöki Hivatalnak is presztízsveszteséggel járna, ha ezt nem tartanák be -, az a továbbiakban is ezekre a kifizetésekre is irányadó lesz. De ettől függetlenül nem zárkózom el attól, hogy esetleg megnézzük azt, hogy pontosan mennyire nyilvánosak, mennyire áttekinthetőek ezek a javaslatok, és nyilván, ha az eddigiekből nem derült ki, hogy ez pártpolitikai célra nem hasznosítható, nem fordítható, akkor építsünk be még egy pluszgaranciát, de a Köztárasági Elnöki Hivatal eddig sem szponzorálhatott pártokat, nem nyújthatott ilyen támogatást.

Visszakanyarodnék a vita legelejére, hiszen nem jó, ha eltérünk attól, ami az egésznek a legeslegelső lépése és alapállása, hogy a közjogi rendszer része maradjon a volt köztársasági elnök, a három személy, és majd évek múltán egyre többen és többen, hogy megmaradhasson a kezdeményező szerepe, hogy a politikában aktív szereplőként léphessen elő. A közéletnek ez egy olyan része lesz, amelyik független a parlamenttől, független a pártpolitikától, nemcsak gazdaságilag, hanem témájában is. Legyen ezeknek a volt köztársasági elnököknek egy olyan lehetőségük, hogy olyan témákkal foglalkozzanak, amelyek nem pártpolitika, nem napi politika, hanem mutassák meg mindannyiunknak, hogy a közélet mennyivel szélesebb annál, amit itt a parlamentben is folytatunk, vagy ami az újságokban olvasható, hogy van a közéletnek olyan szintje, amelyik nemzeti egységet tud teremteni, nemzeti ügyeket tud felkarolni, amivel mindenki egyet tud érteni, hiszen ezért is testesíti meg a nemzet egészét a köztársasági elnök. Ezek a közcélú vállalások, amelyeket ők megfogalmaznak, bízzunk benne, hogy nagyon jó célra fognak fordítódni, legyen az tudomány, legyen az jótékonyság, legyen az nemzetpolitika. Én biztos vagyok benne, hogy ők is arra fognak törekedni, hogy megalapozzák ennek az intézménynek a fontosságát, és éppen ezért mindenki számára elfogadható célokat támogatnak ebből a keretből.

Én bízom benne, hogy mindaz az infrastruktúra, mindaz a pénzösszeg, amit így a következő években biztosítunk majd a köztárasági elnökök számára, mind-mind a nemzet javát fogja szolgálni. És valóban nemcsak névlegesen, nemcsak egy titulussal, nemcsak egy új plecsnivel vagy egy névjegykártyával, hanem egy valós infrastruktúrával és egy valós támogatási lehetőséggel megalapozott funkciójuk lesz, és ez fogja még inkább a magyar közjogi rendszert, a magyar közjogi kultúrát nemesíteni, előrevinni, és a pártpolitikán kívüli részt, a közéletnek ezt a részét továbbvinni, hogy az emberek számára ez megfogható legyen, és valamelyest jobban tudjon azonosulni a magyar államnak is a céljaival.

Én ezért kérem önöket, hogy támogassák ezt a javaslatot, és azt ígérhetem, hogy a következő napon majd egy olyan új előterjesztői javaslatot fognak kapni, amelyben megjelenik az ellenzéki pártoknak egyik-másik módosító javaslata, pontosan azért, hogy el tudjuk fogadni ezt a törvényt, és senki se sejtsen mögötte semmilyen olyan szándékot, ami az indokolásban nem szerepelne. Ennek a törvényjavaslatnak tényleg az a lényege, hogy a volt köztársasági elnököknek legyen lehetőségük a nemzet szolgálatára mindaddig, amíg azt az egészségük megengedi.

Én ehhez kérem az önök támogatását, és köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Az általános vitát lezárom. Ahogyan azt a vita kezdetén Ujhelyi István alelnök úr már jelezte, a további tárgyalásról és határozathozatalról a csütörtöki ülésünkön fogunk dönteni.

Tisztelt Országgyűlés! Elfogadott napirendünk szerint most három előterjesztés részletes vitájára kerül sor. Tisztelettel fölhívom figyelmüket, hogy ezek során tartsák be a Házszabály rendelkezéseit, és kérem a felszólalni kívánó képviselőket, hogy jelöljék meg azt az ajánlási pontot, amellyel kapcsolatban kifejtik álláspontjukat.

Tisztelettel arról is tájékoztatom a Házat, hogy a vitákra írásban előre senki nem jelentkezett, tehát aki majd felszólalni kíván, kérem, hogy itt gombnyomással tegye azt meg.

Tisztelt Országgyűlés! A részletes viták közül elsőnek soron következik a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények vezetőinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló 1996. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája.

(19.40)

Csampa Zsolt és Borkai Zsolt fideszes, valamint Básthy Tamás és Simicskó István kereszténydemokrata képviselők önálló indítványát T/616. számon, a honvédelmi és az oktatási bizottság együttes ajánlását pedig T/616/4. számon kapták kézhez és ismerhették meg képviselőtársaim.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslathoz érkezett módosító javaslat vészhelyzetben is lehetővé teszi az ösztöndíjas hallgatók igénybevételét. A részletes vita tehát erre az indítványra nyílik meg. Kérem a képviselő hölgyeket és urakat, hogy az általános vita megismétlésének elkerülése érdekében csak erről a módosító javaslatról mondják el véleményüket. Tájékoztatom önöket, hogy a felszólalási időkeret 6 perc.

Megnyitom a részletes vitát. Kérdezem, kíván-e ehhez valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok, a részletes vitát lezárom. Gondolom, nem kell megkérdeznem Simicskó István képviselő urat, óhajt-e a vitában elhangzottakra válaszolni, de amennyiben az általános vitában felvetett kérdésekre válaszolni óhajt, akkor magától értetődően megadom a szót. Államtitkár úré a szó. Köszönöm szépen.