Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: (Czibere Károly államtitkár belép a terembe és helyet foglal.) Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek az ingyenes bölcsődei és óvodai gyermekétkeztetés kiterjesztése érdekében történő módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentés vitája. Az előterjesztés T/4448. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. A Népjóléti bizottság mint kijelölt bizottság részletes vitáról szóló jelentését T/4448/6. számon megkapták.

Tisztelt Országgyűlés! Most megkérdezem az előterjesztőt, akit szeretettel üdvözlök, kíván-e felszólalni. (Czibere Károly: A végén.) Jelzi államtitkár úr, hogy majd a végén.

Tisztelt Országgyűlés! A kijelölt Népjóléti bizottság előadót nem állított.

Most a képviselői felszólalások következnek, a napirend szerinti időkeretekben. Tájékoztatom önöket, hogy a vita során kétperces hozzászólásra nincs lehetőség.

Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, ezek sorában is elsőként Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszonynak, MSZP, parancsoljon!

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Megint el fogom ismételni, amit már délután elmondtam, hogy az Eurostat újabb felmérést publikált ‑ biztos fogja tudni államtitkár úr, hogy miről beszélek ‑, hogy az Európai Unióban 273 régió van, és megnézték, mint minden évben, a szegénységi adatokat, hogy melyik régió hol tart, és elég szomorú adatokat közöltek Magyarországgal kapcsolatban. Magyarország 7 régióból áll, és sajnos 4 régiója Magyarországnak a legszegényebb 20 régióba került be a 273 régió közül. A 8. helyen áll az észak-magyarországi régió, 11. helyen az észak-alföldi és 12. helyen megosztva a dél-dunántúli és a dél-alföldi régió.

Azt gondolom, hogy ezek beszédes adatok, és végre elmondhatjuk már, hogy gyermekszegénység és szegénység kapcsán a kormány meghallotta az ellenzék szavát, és ezt már a vitában is elmondtuk, és némi lépést tett ez üggyel kapcsolatban.

A vitában is elmondtuk, hogy üdvözöljük, hogy szeptembertől kiterjesztik a kedvezményes, úgymond ingyenes étkeztetést a bölcsődésekre és az óvodáskorú gyermekekre, de itt többet kell tenni, főleg ezeknek az adatoknak a tudatában. A vitában is elmondtam, hogy a bölcsődéskorú gyerekek 14 százaléka jár ma Magyarországon bölcsődébe, 2 százaléka pedig családi napközibe, úgyhogy a gyerekek 16 százaléka jár intézménybe. És mi van azzal a 84 százalékkal és főleg a 84 százalékból azokkal a gyerekekkel, akik hátrányos helyzetűek? Nekik is megoldást kellene lelni arra, hogy ők is hozzájussanak a megfelelő élelmiszerhez, tápanyaghoz.

Nagyon jól tudjuk, hogy az első 3 év a legmeghatározóbb a gyerekek számára. Itt szinte minden eldől a gyermekek későbbi élete szempontjából. Ha nem kapják meg a megfelelő nevelést, tápanyagot, akkor már 3 éves korban el fog ez dőlni a gyerekeknél, úgyhogy nagyon fontos, hogy ezekkel a gyerekekkel is történjen valami, és ne csak majd akkor, amikor bekerülnek az intézményi hálózatba.

Az óvodai ellátásban is üdvözöljük, ráadásul úgy, hogy persze kötelezővé teszik 3 éves kortól az óvodába járást. Megemlítettük a vitában azt is, hogy nemcsak az a fontos, hogy ingyenes étkezéshez jussanak a gyerekek, hanem felhívjuk a kormány figyelmét arra, hogy van-e megfelelő férőhely, lesz-e a gyerekeknek szeptembertől; minden gyermeknek, és főleg a nagyvárosokról beszélünk, nem a vidéki településekről, megoldott lesz-e ez a probléma, és nem augusztusban fogunk-e azzal szembesülni, hogy valamilyen káoszba fog fulladni a gyerekek óvodába járása szeptemberben. Ez nagyon fontos.

A másik nagyon fontos kérdés, amit már többször is pedzegettünk, tudom, nagyon fontos lépés, hogy legalább már meghallotta a kormány, hogy ezzel kapcsolatban, a gyermekéhezéssel és a gyermekszegénységgel kapcsolatban valamit tenni kell. A legfontosabb az, ha az intézményben biztosítják a gyerekeknek az étkezést. De 6 éves kor után is gyerekekről beszélünk, és mondjuk, 14 éves kor után is gyerekekről beszélünk. Évközben körülbelül 520 ezer gyerek kap Magyarországon valamilyen támogatást az étkezéséhez. Itt beszélünk az 50 százalékról a 3 gyermekesek után, ami alapból jár a gyerekeknek, és beszélünk a rászorultsági alapról. Ez 520 ezer gyerek.

Többször adtunk be módosító indítványokat, hogy nagyon fontos lenne, hogy 14 éves kor után, amikor kikerülnek az általános iskolai oktatási rendszerből, mert utána jelentkeznek nagyon-nagyon komolyan a problémák, főleg a szakiskoláknál, középiskoláknál, de úgymond a gimnáziumokban is. Azt látjuk a kikért adatokból, hogy mihelyst elhagyják az általános iskolát, egyre kevesebb gyerek részesül étkezésben, veszi igénybe a közintézményekben az étkezést, és egyre kevesebb gyermek részesül valamiféle kedvezményben.

(21.50)

A másik probléma viszont, hogy már felső osztályban is megfigyelhető, hogy amikor 5. osztályba bekerülnek, egy nagyon nagyfokú visszaesés van a közétkeztetésben, már ott is jóval kevesebben veszik igénybe a gyerekek részéről vagy a szülők részéről ‑ mondhatnánk így, mert csak a szülő dönti el legtöbb esetben ‑, hogy étkezik-e a gyerek vagy nem étkezik az intézményi rendszeren belül. Több figyelmet kellene ezekre a gyerekekre fordítani, és ha 520 ezer gyerek kap támogatást év közben, már mi többször javasoltuk, hogy ugyanaz legyen, mint az idősellátásnál, hogy aki rászorult az idősellátásban, az az év 365 napján kapjon támogatást, és ha biztosítja az állam a meleg étkezést az idősek számára, akkor legalább annyira fontos a gyermekeink számára is.

Egy gyors számolást végeztem, és ezért nem lesz teljesen pontos, hogy 520 ezer gyerekre, ha 440 forintot ‑ mert négyszáz-pár forint körül van, ami állami támogatást biztosítanak az étkezésükre ‑, ha ezt év közben biztosítaná 365 napon keresztül, és itt beszélünk a nyári szünetről, téli szünetről, őszi szünetről, akkor ezt egy nyolcvan-pár milliárd forintból meg lehetne oldania a kormánynak úgy, ahogy a vitában is elmondtam. Hivatkozott arra államtitkár úr és a kormány részéről a felszólaló is, hogy a múlt évben körülbelül 52 milliárd forint volt előirányozva ezeknek a feladatoknak az ellátására, viszont akkor is elmondtam, hogy azt nem mondták el, hogy 20 milliárdot szeptemberben átcsoportosítottak a KLIK működésének a javítására ‑ idézőjelben, hogy javítására ‑, és év végén még maradt több mint 2 milliárd forint, amit az önkormányzatok között ‑ főleg kormánypárti önkormányzatok között ‑ osztottak el. Lényegében jóval kevesebb volt ez az összeg, mint amiről beszélni tudunk, a 30 milliárd forintot alig haladta meg.

Látjuk azt a szándékot, hogy van akarat a kormány részéről, hogy egy-egy kis lépést tegyen, de ettől sokkal többet kellene, pontosan visszahivatkozva azokra az adatokra, amit az Eurostat közzétett. Úgy gondolom, nagyon fontos lenne, hogy ha tudjuk év közben, hogy 520 ezer gyerekről beszélünk, akkor megvannak az adatok, látjuk azokból az adatokból, amiket önök küldtek el nekünk, az ellenzék részére, akkor csak kormányzati akarat kellene. Azt gondolom, jó néhány stadion árát elfelejthetnénk a következő évi költségvetésben, és akkor már meg is oldottuk volna a problémát, néhány tíz milliárd forinttal kellene többet hozzátenni a költségvetésből erre a problémára és akkor megoldottuk igazán a rászoruló gyerekeknek, 520 ezer gyereknek az év közbeni étkeztetését.

Egy picikét a nyári szociális étkezésről; még maradt egy kis időm, mivelhogy államtitkár úr jött. Államtitkár úr jó néhányszor elmondta, gondolkodnak azon, hogy befejezik ezt a pályázati rendszert. Én azt gondoltam, hogy komolyan beszél erről, és lehet, hogy már az idén is ez megoldásra kerül. Hát, nem került megoldásra, mert épp ugyanúgy pályázni kellett az önkormányzatoknak, és ha én jól láttam, az utóbbi évekhez képest egészen rövid idő állt rendelkezésre az önkormányzatoknak a pályázatok benyújtására, elektronikusan egy hét állt rendelkezésükre, papír alapon meg kettő hét. Én nem ítélem akkora nagy sikernek ezt, amin minden második önkormányzat pályázott, volt olyan év, amikor 2200 önkormányzat pályázott erre a nyári szociális étkeztetésre, úgy gondolom, hogy lazítani kellett volna a feltételeken. Tudom, államtitkár úr elmondta, hogy most már nem kötelező, hanem ajánlott az a szigorítás, ezt is üdvözlöm, hogy végre már legalább meghallották, hogy könnyíteni kell a pályázati rendszeren.

Én azt gondolom, hogy át kellene még gondolni a költségvetést, mert a jövő évi költségvetésben viszont nem látjuk, hogy nyári szociális étkeztetésre be lenne tervezve forrás. Lehet, hogy én nem vettem észre, de nem láttam a költségvetésben. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Vágó Sebestyén képviselő úr jön, a Jobbik képviselője. Tessék!

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Magáról a törvényjavaslatról annyit mondanék, amit már elmondtam az általános vitában is, hogy mi teljes mellszélességgel tudjuk támogatni az ilyen típusú módosításokat, illetve az ilyen típusú törekvéseket most részben azért, mert mi is szívügyünknek tartjuk azt, hogy a gyermeknélkülözést amennyire lehet, számoljuk föl. Tekintve, hogy a gyermekek azok, akik, ha nehéz helyzetben vannak, akkor egyértelmű, hogy saját hibájukon kívül vannak abban, és hogyha valamiféle változást el akarunk érni, akkor őket kell támogatnunk, hogy a jelen helyzetükből ‑ otthagyva a sajnos sokszor generációkon keresztüli családi tradíciót ‑, kilépjenek, és egy másfajta típusú, más színvonalú életet kezdjenek el élni.

A másik része a törekvésnek, ami méltányolandó, az pedig az, hogy ez egy olyan célzott támogatás, egy olyan konkrét támogatás, amit kijátszani nem lehet, ami célzottan és egyértelműen arra és annak szól, akinek akár a kormányzat, akár a törvényhozás szánta. Így ezek azok a juttatások, ezek azok a támogatási formák, amikre véleményünk szerint szinte minden egyes juttatásnál át kéne állni, és egyrészt kontrollálhatóbbá válna, hogy az állami pénzek hova kerülnek kifizetésre, milyen eszközökre, milyen célokra fordítódnak, másrészről pedig szakmai szempontból azt mondhatjuk, hogy az ilyen támogatásokkal célzottan, konkrétan egy bizonyos problémát tudunk megoldani, és ezek segítségével akár folyamatokat is elindíthatunk, nevesítve ebben a konkrét helyzetben, a rászoruló és nélkülöző gyermekek életében. Tehát ezzel így egyetértünk.

A módosító javaslatokra rátérve: részben elfogadhatóak a benyújtott módosító indítványok, én konkrétan az egyik módosító indítványról beszélnék, mégpedig arról, ami arról szól, hogy a gyermekek ne csak hétköznapokon, hanem akár hétvégén is igénybe vehessék ezt az étkeztetést. A bizottsági vitában a kormány részéről azt a választ kapjuk, hogy ezt egyszerűen technikailag nem lehetne megoldani, nem megoldható a hétvégi főzés, nem megoldható a konyhai személyzet hétvégi munkavégzése. Én úgy gondolom, hogy ez egy egyszerű és lesöprő válasz volt, vagy inkább problémát kikerülő válasz volt, erre én azt mondanám, hogy nem akarásnak nyögés a vége, mert nem hiszem, hogy nem lehet, akár az ÁNTSZ előírásainak is megfelelve olyan megoldást találni, hogy a gyermekek hétvégén való étkezéshez, táplálékhoz juttatása megoldható legyen. Úgy gondolom, hogy ez csak a szándék hiánya volt és ez egy szép magyarázat volt arra, hogy miért nem akarják ezt megvalósítani. Hogyha a teljeset nézzük, úgy gondolom, hogy ez egy akkora, olyan kis mértékű pluszköltség lenne, főleg, ha figyelembe vesszük a célcsoportját ennek a támogatásnak, ami megérné akár ezt a plusz pár kör futását, hogy hogyan is lehetne ezt technikailag és a jogszabályok betartásával megoldani.

Én arra kérem a kormányt, habár nem a mi módosító indítványunkról van szó, én arra kérem a kormányt, hogy ezt gondolja át, és esetlegesen gondolkozzon arról, hogy akár technikailag, akár pénzügyi szempontból ezt hogyan lehetne áthidalni, és hogyan lehetne megoldani azt, hogy a ténylegesen nélkülöző gyermekek a hétvégén is a fejlődésükhöz elengedhetetlen táplálékot és élelmiszert megkapják. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kovács Sándor képviselő úr normál szót kérőként jön. Parancsoljon!

KOVÁCS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem akartam szólni, de azért kénytelen vagyok. Ha már a bizottságban is megvívtuk a csatánkat, akkor néhány szót hadd szóljak a kormány komplex családtámogatásáról és a gyermekek családban élésének támogatásáról akár adókedvezmény formájában, akár az Erzsébet-program táborozásán, ha nyári étkeztetésről beszélünk. Tehát azt gondolom, hogy nemcsak kiragadni kell egy olyan kezdeményezést, ami pozitív, és ahogy Tállai államtitkár úr már a mai néhány expozéjában elsorolta, ezek a változások pozitívak, mégis kellemetlen vitába vagy negatív kicsengésű vitába mennek el, természetesen az ellenzéknek az a dolga, hogy kritizálja, viszont azt gondolom, hogy illik megvédenünk.

Ha a statisztikai adatokat, az Eurostatot nézzük, néhány ábrát láttam jómagam is, és azt hiszem, ha néhány képviselővel vagy közvetlen családtaggal megcsinálnánk, akkor kiderülne, hogy mi is a szegények közé tartozunk az Eurostat statisztikája szerint. Hadd cáfoljam Magyarországon a KSH által készített és a Tárki által készített közvélemény-kutatásoknak éppen az ellenkezőjét, kismértékben ugyan, de csökkent a szegénység mértéke, és azt gondolom, hogy ezeket is figyelembe kell hogy vegyük egy ilyen vitánál. Azokat a szándékokat pedig, hogy a nyári étkeztetés normatív típusú támogatássá alakuljon át, ne pedig pályázat útján, azt gondolom, a hosszú távú előrelépés a jelenlegi 3 milliárd forint erre szánt pénz mellett olyan célkitűzés, ami mindenféleképpen, amiről ez a napirend szól, hogy az ingyenes étkeztetés az óvodába járó, bölcsődébe járó gyerekeknek, illetve az olyan családoknak, ahol fogyatékossal élnek, azt gondolom, hogy mindenféleképpen pozitív kicsengésű kell hogy legyen. Köszönöm szépen a megszólalási lehetőséget.

(22.00)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeretben kíván-e még valaki szólni. (Nem érkezik jelzés.) Megállapítom, hogy nem.

Ezennel a vitát lezárom. Államtitkár úr, aki korábban jelezte, most fogja elmondani véleményét. Czibere államtitkár urat illeti a szó, parancsoljon!

CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Először is, elnézést a késésért.

Rögtön elöljáróban szeretném megköszönni mindenkinek azt, hogy most is a vitában és a korábbi vitában is támogatásáról biztosította a kormányzatnak ezt a javaslatát. Azt gondoljuk, hogy valóban társadalmi közmegegyezés és egyfajta nemzeti minimum az a célkitűzés, hogy az év egyetlen napján se fordulhasson elő, hogy egy gyermek akár azért, mert a család jövedelmi vagy vagyoni viszonyai nem engedik meg, meleg étel, étkezési lehetőség nélkül maradjon. A kormányzat az elmúlt években azért jelentős lépéseket tett ebben az ügyben, gondoljunk arra, hogy 2010-hez képest az erre a területre fordított kiadások több mint duplájára emelkedtek, 29 milliárd forintról 58 milliárd forintra, sőt efölé, hogyha a nyári gyermekétkeztetésre fordított kiadásokat is figyelembe vesszük. Tehát a kormány eltökéltsége és elkötelezettsége egyértelmű ezen a területen.

Azt gondoljuk, hogy ez a javaslat mérföldkő ebben az építkezésben, mivel szeptembertől lehetővé válik, hogy mind az óvodában, mind a bölcsődében a korábbihoz képest majdnem három és félszeresre emelkedjen azoknak a gyermekeknek a száma, akik ingyen fognak étkezni. Ez a törvényjavaslat ezt fogja lehetővé tenni.

A képviselő asszony vetette föl a három év alattiak kérdését, hogy a három év alatti gyermekek tekintetében, ahol az intézményrendszer, amely valóban az a hordozó eszköz, hordozó szolgáltatás, amelyen keresztül valamennyi olyan juttatást, segítséget és támogatást oda kell vinni a rászoruló családnak, ott kevésbé épült ki. Azt gondolom, hogy itt több dolgot is föl kell említeni. Egyrészt, hogy a kormányzat elkötelezett abban, hogy a gyermekek napközbeni ellátását segítő szolgáltatásokat folyamatosan fejlessze, tehát az elmúlt időszakban is jelentős mértékű bővülés történt ezen a területen, és a következő időszakban ez folytatódik. Tehát az egyik nagyon fontos eszköz a napközbeni szolgáltatások mind a bölcsőde, mind a családi napközi tekintetében; mind a kettő tekintetében jelentős kapacitásbővülés tanúi lehettünk az elmúlt években.

A másik fontos felvetés, hogy természetesen vannak olyan területek, ahol nincs bölcsőde és nincs csana, ámde fontos ezen a területen a „Biztos kezdet” házak bővítése, amelyek viszont oda fognak érni, azokhoz a családokhoz, amelyek rászorulók. Ugye, 112 „Biztos kezdet” ház működik ma az országban, amely kifejezetten a három év alatti gyermekek, azaz az ő szüleik segítését biztosítja. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ennek a mára bizonyított és kiváló szakmai eredményeket felmutató szolgáltatásnak a továbbfejlesztésén gondolkodjunk a további években, legalább 50 százalékkal szeretnénk megnövelni a „Biztos kezdet” házak számát.

Fontos a három év alattiak számára az is, hogy a gyermekjóléti szolgálatok megerősítésén keresztül, illetve már tárgyalva a kora gyermekkori intervencióval kapcsolatos csomagot, valamennyi arra összpontosul, hogy a három év alatti gyermekek számára is a biztos kezdés, a biztos alapok megteremtésének a lehetőségét biztosítjuk, valamennyi olyan szolgáltatást biztosítsuk a gyermekek számára, vegyük őket körül az ő biztos életkezdésüket garantáló szolgáltatásokkal és egymásra figyelő szakemberekkel, jelzőrendszerrel, amely lehetővé teszi azt, hogy valóban egy gyermek se kallódjon el. Visszatérve a konkrét témához: tehát azt gondoljuk, hogy a javaslat ezt célozza.

Természetesen a kormány elkötelezett abban, hogy a továbblépés lehetőségét vizsgálja. Itt többen fölvetették azt a kérdést: az alsó tagozat, a felső tagozat vonatkozásában természetesen jelenleg készítjük a számításokat, hatástanulmányokat, és természetesen, ahogy képviselő asszony jelezte, és én is többször foglalkoztam vele, a szünidő kapcsán is szeretnénk továbblépni.

Én azt azért továbbra is egy jelentős eredménynek tartom, hogy idén 1491 önkormányzat pályázott. A rövid határidő nem szegte kedvét az önkormányzatoknak. Úgy tűnik, hogy miután a kormányzat többször felhívta az év kezdete óta a figyelmet erre a lehetőségre, és tudatosította az önkormányzatokban az ő felelősségüket, hogy akkor fognak a településen élő rászoruló gyerekek ehhez a lehetőséghez jutni, ha ők pályáznak, ezzel sikerült felhívni az önkormányzatok figyelmét, felelősen végiggondolták a lehetőséget, és éltek ezzel a lehetőséggel. Én nagy eredménynek tartom, hogy így azoknak a gyerekeknek a számát, akik valóban részesülnek nyáron az étkeztetés lehetőségében, jelentősen, legalább 5-10 ezerrel sikerül emelni a tavalyi évhez képest. Valóban ez a továbblépés iránya, hogy hogyan lehet a pályázati rendszerből egy normatív struktúrába átalakulni. Én nagyon remélem, hogy ezekkel kapcsolatos elképzeléseinket is rövidesen a kormányzat elé tudjuk tárni.

Még egyszer szeretném megköszönni a támogatást, azt gondolom, hogy a kormány hosszú idő óta elkötelezetten, szenvedélyesen foglalkozik a gyermekek ügyével, a rászoruló családok ügyével és azzal, hogy a szolgáltatási struktúrán és az intézményrendszeren keresztül hogyan lehet minél eredményesebben, minél célzottabban a rászoruló családokat segíteni. Ez a mostani előterjesztés, mostani törvényjavaslat ezen az úton egy mérföldkő, és megköszönöm előre is, hogyha a támogatásukról fogják holnap biztosítani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   305-313   314-321   322-331      Ülésnap adatai