Készült: 2024.09.23.03:39:32 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

209. ülésnap (2017.03.27.),  67-70. felszólalás
Felszólalás oka Kérdés/azonnali kérdés megtárgyalása
Felszólalás ideje 4:26


Felszólalások:   63-66   67-70   71-74      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm a legfőbbügyész-he­lyet­tes úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Ikotity István, az LMP képviselője, kérdést kíván feltenni az emberi erőforrások miniszteréhez: „Kényszerből hogyan lesz valódi innováció?” címmel. Képviselő úr, öné a szó.

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az LMP kiemelt fontosságúnak tartja a hazai innováció támogatását a gazdasági fejlődés és a fenntartható társadalom megteremtése szempontjából is, tudjuk, hogy nem állunk jól ezen a téren. Ha csak az anyagi ráfordításokat nézzük, a jelenlegi állami források megduplázására, megháromszorozására lenne szükség, hiszen továbbra is csupán minden költségvetési száz forintból egyet-kettőt költünk innovációra, így sosem fogunk felzárkózni a fejlettebb országok szintjére, Nyugat-Európa vagy a skandináv államok jóléte és biztonsága örökre elérhetetlen marad.

A problémák azonban nemcsak anyagi természetűek, de nagyon jellemző, hogy egy-egy kutatási pályázat létfontosságú a továbbélés szempontjából, hiszen béreket, eszközöket finanszíroznak belőle. Az oktatáshoz, tanításhoz alapvetően szükséges számítógépekhez vagy éppen konferencia-részvételekhez állami finanszírozásból nem lehet hozzájutni, csak ilyen innovációs pályázatok keretein belül, ami önmagában nonszensz. Hiába a korábbi megszorítások után az ilyen-olyan forrásbővítés, ha az alapvető feltételek megteremtésére mindmáig nincs pénz. Hiába a tűzoltójellegű oktatói béremelés, ha a versenyszféra fizetései fényévekre vannak az állami egyetemi szektorhoz képest. Ha ez így marad, akkor a legjobb kutatókat továbbra is elszívják a vállalatok.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mikor teremtik meg az egyetemek számára kiszámítható innovációs hátteret? Mondjuk ki, az innovációs források jelentős részt a működésre mennek el. Mikor lesz az az általános, hogy a kutatások szervezése nem anyagi kényszerből történik, hanem azokat valódi kutatói potenciál határozza meg? Lehet-e a kényszerből valódi innováció? Várom válaszát. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kérdésre Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nem tudom, mit tart ön, képviselő úr, kis forrásnak és mit tart nagy forrásnak, de 333 milliárd forint áll rendelkezésre kutatásra, fejlesztésre, innovációra, ilyen kapacitások megerősítésére; van ebben EFOP-os pénz, van ebben GINOP-os pénz, van ebben közép-magyarországi VEKOP-os pénz, de van ebben költségvetési pénz is, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap támogatása is. Nem tudom, hogy fel tud-e ön idézni olyan időszakot Magyarországon, amikor ekkora léptékű összeg, 333 milliárd forint állt rendelkezésre. Ha beszorozza, hogy ez a reklámadó-bevételnek mekkora része vagy hány hónapnyi személyijövedelemadó-bevétel ez a kormányzat számára, akkor láthatja, hogy ez egy óriási összeg, a teljes tankerületi rendszer fenntartását hat hónapon keresztül, az összes pedagógus, mind a 170 ezer pedagógus bérét ebből lehetne finanszírozni.

Tehát ez egy óriási nagyságrendű összeg a kormányzaton belül, és ebből nemcsak béreket és eszközbeszerzést lehet finanszírozni, sőt elsősorban nem béreket és eszközbeszerzést, hanem pontosan a nemzetközi kutatásokba való jobb becsatlakozás lehetőségeit, a hazai gazdasági szervezetekkel kiépítendő szorosabb kapcsolatokat, amelyek hosszú távon is ezeket a kutatás-fejlesztéseket fenntarthatóvá teszik, és magukat az eredményeket is hasznossá teszik, hiszen rögtön tudnak hasznosulni magyar cégeknél, magyar vállalkozásoknál. Azt hiszem, ez nemcsak a nemzetközi kapcsolatokat erősíti, de a hazai innovációs aktivitást is nagyon nagy mértékben tudja elősegíteni.

Hogy ezek jó pályázatok, azt mutatja az, hogy milyen nagy az érdeklődés velük kapcsolatban, milyen sokan tudnak megvalósítani valóban utána hasznosítható és valóban innovatív, tehát újdonságot tartalmazó, gazdaságban is alkalmazható újdonságot tartalmazó kutatásokat az alapkutatásokon felül is, úgyhogy ez a 333 milliárd forint szerintem óriási lökés, óriási lehetőség a magyar K+F ágazat számára. Köszönöm szépen. (Pogácsás Tibor tapsol.)




Felszólalások:   63-66   67-70   71-74      Ülésnap adatai