Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Most a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője, Szászfalvi László következik „Reformáció 500” címmel. Parancsoljon, képviselő úr!

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 1517. október 31-én Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára szegezte ki 95 tételét, és ezzel elindult az a lelki és társadalmi megújulási folyamat, amelyet reformációnak nevezünk. Ebben az évben emlékezünk a reformáció 500 éves történetére, mozgalmára, kiemelkedő személyiségeire; emlékezünk és ünneplünk. Ám ebben az ünnepi jubileumi évben szeretnénk új erőket is venni, felemelni a fejünket, a lelki és a társadalmi megújulás esélyét megragadni, és a jövőbe reménységgel is tekinteni. Emlékezés és értékőrzés tehát, de egyúttal emlékezés és jövőépítés is.

Tisztelt Ház! A reformáció az az alaphoz visszavezető lelki és társadalmi megújulási mozgalom, amely mély nyomot hagyott mind az európai és világtörténelemben, mind pedig a Kárpát-medencei magyarság történelmében. Az egészen nyilvánvaló, hogy a reformáció lényege teológiai, hitbeni üzenetében ragadható meg. A legtömörebben talán az úgynevezett öt solában: Sola Fidei, Sola Scriptura, Solus Christus, Sola Gratia és Soli Deo Gloria. Mindebből fakadóan a reformáció egyszerre hordozta magában a személyes hit istenélményét és a társadalmi megújulás lehetőségét. Egyéni hitbeli spiritualitás, és ezzel együtt, ebből következően közösségi, társadalmi, közéleti felelősség. A reformációnak olyan társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális hatása volt, amely a mai napig meghatározza és befolyásolja gondolkodásunkat, értékrendünket, kultúránkat, sőt az intézményi, a szervezeti rendszereinket és a gazdasági életünket is. Nem véletlenül jut el Alister McGrath teológus Kálvin című könyvében odáig, hogy Kálvint és a reformációt mint a nyugati kultúrát és társadalmat formáló erőt tételezi.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A reformáció rendkívül gyorsan elterjedt Magyarországon már a XVI. század első felében, és olyan radikális változást, megújulást hozott, amely ‑ nyugodtan állíthatjuk ‑ a magyarság megmaradásában játszott alapvető szerepet: magyar anyanyelvünk, nemzeti kultúránk, könyvkiadásunk, iskolarendszerünk, nemzeti identitásunk és önállóságunk, nemzeti szuverenitásunk megőrzésében és megvédelmezésében.

(15.00)

Elég csak azokat a magyar reformátorainkat megemlíteni, akik elkötelezett és elszánt munkájukkal szolgálták a lelki megújulást, a magyar anyanyelvi kultúra megteremtését és magyarságunk megmaradását. A teljesség igénye nélkül: Szilveszter János, Károli Gáspár, Huszár Gál, Sztáray Mihály, Szenczi Molnár Albert vagy akár Dévai Bíró Mátyás. A reformáció mindmáig tartó nemzeti és értékőrző erejét, jelentőségét a legtömörebben talán a katolikus vallású Illyés Gyula foglalta össze „A reformáció genfi emlékműve előtt” című versében. Idézem: „Hiszed, hogy volna olyan-amilyen / magyarság, ha nincs ‑ Kálvin? / Nem hiszem.”

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A KDNP-frakció nevében örömmel üdvözlöm és köszönjük a kormánynak azt az elkötelezettségét, amellyel ezt a jubileumi évet előkészítette, létrehívta a Reformáció Emlékbizottságot, amely az egész Kárpát-medencében számtalan országos, regionális és helyi programot valósított és valósít meg, és ezeket támogatja, segíti. A kormány, az emlékbizottság az egyházakkal együtt munkálkodik azon, hogy a reformáció 500. emlékéve ne elválasszon, hanem összekössön minden olyan magyar embert és közösséget, hogy összekössön és fölerősítsen minden olyan erőt, akik és amelyek Magyarország és a Kárpát-medencei magyarság lelki és közösségi megújulását mint a nemzet megmaradásának zálogát kívánják szolgálni.

Hisszük és kívánjuk azt, hogy ebben a szellemben a reformáció fél évezredes emlékéve töltse be küldetését, töltse be hivatását. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Válaszadásra ismét Rétvári Bence államtitkár úré a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Engedje meg, hogy katolikusként válaszoljak az ön napirend előtti felszólalására, és rögtön katolikusként egy Luther Márton-idézettel kezdjek: „A szentírás olyan, mint a gyógynövény, minél többet dörzsölöd, annál jobban illatozik.”

Ahogy ön is utalt rá, tisztelt képviselő úr, 500 évvel ezelőtt, 1517-ben Luther Márton fiatal szerzetesként teljesen új utat teremtett egész Európának vagy az egész világnak, hiszen olyan világméretű változást indított el, amelynek köszönhetően később virágzásnak indult a magyar nyelv, jelentősen gazdagodott a magyar kultúra és sok más európai nemzet kultúrája is. Sokan tűzték zászlajukra Luther előtt is a katolikus egyház megújítását, elég akár a ferencesekre is gondolni, de évszázadok után Luther Márton is ebbe a munkába fogott.

Mindazon hitbéli állásfoglalások, amelyeket ő 500 évvel ezelőtt kiszegezett a wittenbergi templom ajtajára, kihatnak az ember mindennapjaira, gazdálkodására, családi és közösségi életére, munkájára, hivatására és kultúrájára. Az új eszmék Magyarországra kereskedők, diákok, papok közvetítésével érkeztek és terjedtek el, először a felvidéki szabad királyi és bányavárosokban, majd az erdélyi szász területeken, később egyre több területén az országnak. A reformáció egyik nagy érdeme Magyarországon az anyanyelven történő prédikáció és a nemzeti nyelvű szentírásfordítások elkészítése, ami nagy hatással volt az oktatásra is.

Sylvester János új testamentum-fordítása, Károli Gáspár teljes bibliafordítása, a vizsolyi biblia lehetővé tették Isten igéjének közvetlen és szabad tanulmányozását egyre több ember számára. A reformáció hatására lendült fel a nyomdászat, a nyomtatott művek nagyban hozzájárultak az irodalmi magyar nyelv megszületéséhez, a helyesírás egységesítéséhez, valamint jelentős képzőművészeti értéket is képviseltek. A korszak jellemző vonása, hogy minden nagy református egyben nagy író is volt.

A jubileum kapcsán fontos hangsúlyoznunk a reformáció kora óta eltelt időben folyamatosan fennálló protestáns kollégiumoknak, mint a debreceni, pápai vagy sárospataki kollégiumnak a magyar és az egyetemes művelődéstörténetben betöltött, a magyar kultúra megtartásában és virágzásában játszott kiemelkedő szerepét, szellemi központként történő mű­ködését. Azt a kulturális, szellemi, lelki és tudományos többletet, amit a reformáció kiváltotta társadalmi, gazdasági és további változások hoztak Európa és a világ számára, tudatosítani kell a magyar társadalomban is. Tudatosítani kell a hívő közösségek tagjaiban, az egyházi világ perifériáján lévő töme­gekben, de a kereszténységtől távolabb állókban is.

Ez nem csupán az istenkereső egyén ügye, ez nem csupán az Isten igéjét hirdető egyházak ügye. Ez a teljes magyar társadalom, a nemzet közös ügye és felelőssége. Európa arculatát, kultúráját, polgárosodását nagyban meghatározta a reformáció, amelynek 500 éves jubileuma hazánk számára is kiemelten fontos alkalom és lehetőség a keresztyén, keresztény és nemzeti múltunk legteljesebb megismerésére, valamint ezen értékekre alapozott jövőnk építésére. A reformátorok munkássága nemcsak a teológiára korlátozódott, hanem a művelődés, a politika, a gazdaság, a zene és a jog területén is éreztette és mind a mai napig érezteti hatását.

Az Európa és a világ társadalmi-gazdasági életét jelentősen meghatározó reformáció nagymértékben hozzájárult nemzeti identitásunk, kultúránk megteremtéséhez is. Magyarországon a XVI. században, a török uralom korszakában terjedtek el a reformáció eszméi, a magyar nyelvű istentiszteletek és bibliafordítások óriási szerepet vállaltak a magyar nyelv, így a magyar nemzet fennmaradásában. Természetesen a reformáció is, mint minden megújulást vagy változást hozó folyamat, sebeket ejtett és fájdalmakat okozott. Az 500 éves jubileumi megemlékezés komoly küzdelmekről is szól, háborúkról, hitvitákról, véres eseményekről és szakadásokról is.

De örömünkre szolgál, hogy az egyházak kölcsönös bocsánatkéréssel, megbánással fordulnak ma egymás felé, és megtalálják azokat a többségben lévő pontokat, amelyek összekötik őket, és együtt tudnak hálát adni a tisztulásért, a megújulásért. Ferenc pápa több megnyilvánulásában hasonlóan értékelte a reformációt, amely ma nem a szétválasztásról, hanem a közös megújulásról és az összefogásról szól, aminek kisugárzása egész hazánk, népünk javára szolgálhat.

Ezért hirdette meg a kormányzat a reformáció emlékévét az 500 éves évfordulón. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   21-24   25-28   29-32      Ülésnap adatai