Készült: 2024.05.15.15:05:54 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

269. ülésnap (2005.11.22.), 187-189. felszólalás
Felszólaló Dr. Göncz Kinga
Beosztás ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 8:31


Felszólalások:  Előző  187 - 189  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter: Valami baj van ezzel a mikrofonnal.

ELNÖK: Nincs baj, csak kicsit lejjebb tessék tartani.

DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter: Csak fognom kell, nincsen csíptetője. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a vitában való aktív részvételt. Hadd mondjam először azt, hogy magam is szerettem volna egy teljesen új szociális törvényt hozni ide, aztán kiderült, hogy ahhoz az idő most rövid volt, viszont azt hiszem, hogy ez egy későbbi, egységesen megújuló szociális törvény első lépése lehet. Ebben három, illetve négy olyan rendszerszerű változás van, amit egyébként visszaigazoltak a hozzászólások is, hogy ezek valóban nagyon fontosak. Azt hiszem, hogy ez már a vázát képezheti egy jövendő új szociális törvénynek.

Ezek a rendszerszerű változások egyrészt a családi segélyezés, amiről ma nagyon sok szó esett, ami az első lépés a szociális minimum irányában és az első lépés abban az irányban, hogy egyrészt, merthogy kiegészítő jellegű, figyelembe veszi az eltartott családtagok számát, tehát nem viszi a szociális segélyezettek jövedelmét a fölé a szint fölé - ahogy például ezt tette a rendszeres gyermekvédelmi támogatás -, ahol már egyébként kiesnek mások a segélyezetti szintből.

 

(18.00)

Ez önmagában fontos. Fontosnak tartjuk azt, hogy pontosan a legrosszabb helyzetben lévő, tartósan munka nélküli családokhoz és gyerekes családokhoz juttatja el a pluszforrásokat. Azt látjuk, hogy egy bizonyos leszakadás után már nagyon nehéz a visszatérés a munkaerőpiacra. Tehát egyszerre kell két feltételnek eleget tenni. És ez valóban egy filozófiai kérdés, és azt hiszem, legalábbis úgy hallottam a vitában, hogy ebben nincsen nagyon nagy ellentét a felszólalók, megszólalók véleménye között, talán inkább félreértések vannak, ez pedig az, hogy elsődlegesen a szegénységből kivezető út a munkavállaláson keresztül vezet. Egyébként a törvénynek több olyan része van, amely a munkavállalást ösztönzi, és annak az elvnek felel meg, hogy legyen érdemes dolgozni, érje meg dolgozni. Ez egyébként nagyon nagy mértékben megfelel az Európai Unióban megfogalmazott értékeknek is.

Viszont tudomásul kell vennünk, hogy még ha megéri is, nagyon sok ember számára nem adott az a lehetőség, hogy munkát vállalhasson, egyszerűen olyan településen él, olyan végzettsége van, olyan egészségi állapota van, hogy nem tud dolgozni. Nem engedheti meg egy ország azt, hogy ezek az emberek olyan jövedelmi viszonyok között éljenek, ami egészen egyszerűen nem biztosítja a méltó emberi létet, és nem engedhetjük meg azt, hogy gyerekek ugyanilyen körülmények között éljenek. Azt gondolom, hogy ez a rendszerszerű változás egy lépés afelé, hogy a kettőt össze tudjuk egyeztetni, aki teheti és tud dolgozni, az kapjon erre ösztönzőket.

Szeretném mondani Firtl képviselő úrnak, hogy ez egy félreértés, az egyik fontos változás pontosan az, hogy az alkalmi munkavállalás mellett nem veszti el valaki a segélyét. Tehát azt szeretnénk ösztönözni, hogy érdemes legyen kifehéríteni az alkalmi munkavállalást, hogy a biztonságát tudjuk biztosítani annak, aki így teljes mértékben kiszolgáltatott. Ha azonban bevallja, és járulékfizetés történik utána, akkor a biztonsága is megvan, és nem jelent közvetlen veszélyt számára. Ez benne van a törvénymódosításban. Mint ahogy az is benne, hogy a segélyt tovább folyósítjuk megint, hogy ne kelljen választani egy kockázatos munkavállalás és a segélyezés között, hanem kisebb kockázatot kelljen vállalni. Tehát mindenképpen elsődlegesen azt gondoljuk, azt szeretnénk, hogy a munkavállalást ösztönözzük mindenféle módon, de ha ez nem ösztönözhető különböző okok miatt, akkor ne hagyjunk embereket olyan körülmények között élni, ami nem ad lehetőséget a méltóságteli életre. Ez a támogatás körülbelül 200 ezer gyerekhez fog eljutni, ami a családi segélyezés útján kerül el hozzájuk. Azt gondoljuk, hogy ez esélyteremtés ebből a szempontból is. És ebből a szempontból nagyon fontos, hogy ezt a munkaösztönözőkkel együtt kezeljük.

A másik a közgyógyellátásra vonatkozó, szintén azt gondolom, hogy nagyon fontos rendszerszerű változás. Csáky képviselő úr nincs itt, egypár kérdésével kapcsolatban szívesen mondanám, hogy ezt egy nagyon hosszú előkészítés előzte meg, ami a Szociális és az Egészségügyi Minisztérium közötti hosszú-hosszú egyeztetéseken alapult.

Az, hogy hatóanyagalapú a támogatás, az egy olyan generikus programnak a bevezetése és egyik eleme, amit egyébként is készül megtenni az Egészségügyi Minisztérium. Egyébként ez nem idegen sok nyugat-európai ország gyakorlatától, ahol egészen egyszerűen nem gyógyszereket írnak fel, hanem hatóanyagot írnak fel. Még egyszer, eloszlatandó néhány félreértést: a támogatás mértékét hatóanyag alapján számolják ki az OEP-ek, illetve a MEP-ek, de hogy ténylegesen milyen gyógyszert vesz valaki ebből, arra nincs megkötés, tehát valaki vehet másik gyógyszert is, az elektronikus pénztárcába kerülő támogatás az, aminek az alapja a generikus készítmény, illetőleg a hatóanyag lesz.

Egyébként a Gyógyszerész Kamarával, Orvosi Kamarával hosszan egyeztettünk, és hogy ők nem tiltakoztak, azt hiszem, az azzal függ össze, hogy értették az átalakítás lényegét, és maguk is egyetértettek ezzel nagyon sokféle szempontból.

Sisák képviselő úr felvetésére, hogy az önkormányzatoknak többet kell fizetniük a méltányossági közgyógyellátás után, hadd mondjam, hogy közel sem fog mindenki 12 ezer forintos támogatást kapni, úgy számoljuk, hogy 3-5 ezer forint között van a nagy többsége a támogatásoknak. Egészen egyszerűen követni lehet azt, hogy a mostani közgyógyellátottak az ingyenesen kiváltható gyógyszerek mellett körülbelül milyen mértékben és összegben váltanak ki támogatás nélkül gyógyszereket, tehát nem közgyógyigazolványra. Azt lehet látni, hogy körülbelül ebbe a tartományba esik a betegek legnagyobb része. De megpróbáljuk kiszámolni, és megpróbálunk visszalépni a 40 százalékból. Azt gondolom, hogy a 15 százalék nem reális, egészen egyszerűen amiatt, hogy a közgyógykasszának a rendelkezésére álló összege körülbelül ugyanannyi lesz, mint az előző években. Ezzel kell gazdálkodnunk, de megpróbálunk visszalépni ebben valamennyire és csökkenteni az önkormányzatokon lévő terhet.

Szintén azt gondolom, hogy nagyon fontos rendszerszerű változás, ami a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával függ össze. Horváth képviselő úr kérdezte, hogy az egész rehabilitációs rendszer majd valaha hogy fog kinézni. Itt vannak további teendőink, azt hiszem, az első fontos lépés ez, hogy a célszervezeti foglalkoztatás, ami most összefolyt a szociális intézményekben zajló foglakoztatással, és nagyon komoly visszaélésekre adott lehetőséget. Ez most elkezd tisztulni ezzel a lépéssel. A célszervezeti foglalkoztatás több ember számára fog lehetőséget adni arra, hogy valóban, akik kint vannak nem szociális intézményben, ők vegyenek ebben a részt, és a szociális intézmények pedig megkapják normatív támogatás formájában erre a fajta foglalkoztatásra a fedezetet. Azt hiszem, hogy ez részben újabb munkahelyeket fog teremteni a megváltozott munkaképességűek számára, részben egy biztonságosabb finanszírozást a szociális intézmények számára. De természetesen továbbgondolandó az egész rehabilitáció rendszere.

Én most valószínűleg nem fogok tudni az összes felmerült kérdésre válaszolni. Felmerült az, noha nem tartozik szorosan a témához: a módszertani intézmények finanszírozásának megvan a tárca költségvetésében a kerete, tehát nem a normatívák között, hanem a tárca költségvetésében.

Felmerült, arra talán válaszoltam is, ha valaki egy másik hatóanyagú gyógyszert szeretne használni vagy akár tápszert gyerekek esetében, még egyszer mondanám, az elektronikus pénztárcába bekerülő összegből nem muszáj azt a gyógyszert kiváltani vagy azt használni, ami alapján a kiszámítás történik, lehet mást is, akkor ez egy hozzájárulás a költségekhez. De van egy szabadsága a betegnek, illetőleg az orvosnak is abban, hogy ténylegesen mit fog felírni.

Nem szeretnék reagálni azokra a kérdésekre, amelyek a minimálbérrel, a családi adókedvezményekkel, a gázárkérdésekkel és egyebekkel foglalkoztak, maradnék a szociális törvénynél.

Köszönöm szépen.




Felszólalások:  Előző  187 - 189  Következő    Ülésnap adatai