Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Én igazán olyan finoman igyekeztem legelőször fogalmazni. Én azt mondtam, hogy a Szocialista Pártra nem jellemző az a fajta támogatás, amit Hegyi képviselőtársam szavaiban elismertem, és visszamenőleg is elismertem.

De ha már ezt a finom megfogalmazást sem tudták képviselőtársaim elfogadni, és ilyen vitát nyitottak, akkor ahhoz kapcsolódva, amit az államtitkár úr az imént mondott, egyet azért hadd mondjak. Kérem szépen, az elmúlt ciklusban törvénysértő módon nem kapták meg az egyházak a normatívákat. Nem utalták át azokat a pénzeket, amiket a költségvetési törvény szerint oda kellett volna adni, és az egyházi iskolák az összeomlás szélén állottak. Amikor ezt a püspöki kar sérelmezte Horn miniszterelnök úrnál, a miniszterelnök úr megígérte, hogy rendezi a kérdést, aztán nem rendezte. Ez így folyt két éven át, és ez a momentum, hogy az iskolák az összeomlás szélére jutottak, jelentős szerepet képezett abban, hogy megindult egy tárgyalás, ami aztán végül a vatikáni megállapodáshoz vezetett, amiről az államtitkár úr helyesen mondja el, hogy aztán azt se tartotta meg az akkori kormány, a Horn-kormány. Arról ne is beszéljünk, hogy a vatikáni megállapodás nagyon nagy részben a '90. évi IV. törvényben foglalt kötelezettségeket ismételte meg, tehát nagyon nagy részben nem volt több, mint hogy az állam vállalta azt a kötelezettséget, amire saját maga által alkotott törvénnyel is kötelezte saját magát.

Nos hát, ennyit egy kicsit arról, hogy a Szocialista Pártnak milyen volt az egyházpolitikája. De tessék, legalább Hegyi képviselő úr méltányolja, hogy a Szocialista Párt és őközötte én igenis disztinkciót teszek. (Hegyi Gyula: Ne tessék!) Ne tegyek... (Derültség a Fidesz soraiban.) Hát pedig ez a meggyőződésem, de győzzön meg akkor a képviselő úr, hogy ez indokolatlan. (Taps a Fidesz soraiban.)