Felszólalás adatai

DR. VASTAGH PÁL, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Az alkotmányügyi bizottság múlt heti ülésén abban a szerencsés helyzetben volt, hogy ugyanazon az ülésen tárgyalhatta az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 2000. évre szóló jelentését a magyar bíróságok általános helyzetéről, és a zárszámadást is ekkor vitattuk meg. Ez azért szerencsés, mert az alkalom szükségképpen a két beszámoló tartalmát egymással összevethetővé teszi, és ennél azért érdekesebb volt az alkotmányügyi bizottság ülése, mint ahogy ezt a többségi véleményben hallhattuk.

Először is, az alkotmányügyi bizottságban felvetődött a zárszámadás tárgyalása során, hogy súlyos jogalkotási fogyatékosságokról is beszélni kell, azt a helyzetet ugyanis a jogalkotást meghatározó szabályok szerint nagyon nehéz pozitívan megítélni, hogy különböző törvények párhuzamosan megnyitásra kerülnek, részben a zárszámadásban, de ettől külön életet élve még az Országgyűlés a későbbiekben tárgyalni fogja ugyanazon törvényeknek a módosítását. Tehát ez egy olyan egyveleg, amelyet az Állami Számvevőszék szóvá tett tudomásom szerint, hogy ez egy abszolút helytelen és a képviselők számára követhetetlen jogalkotási mód.

A másik kérdés, amelyben szintén nem nagyon szóltak hozzá a kormánypárti képviselők, ez a költségvetés végrehajtásában is lemérhető és abban tükröződő, a bíróságok helyzetére vonatkozó néhány jellemző megállapítás.

(10.50)

A költségvetés végrehajtásának parlamenti vitája jó alkalmat nyújt arra, hogy az ellenzék teljességében kritika alá vegye, kritizálja a költségvetést, a költségvetés végrehajtását, és szembesítse eltérő törekvéseit a kormánypárti oldallal. E tekintetben a bíróságok helyzetére vonatkozóan a megállapításaink, amelyek tényszerűek, tulajdonképpen egy rendkívül siralmas helyzetet rajzolnak meg. Összegezve - tisztelt Ház - azt mondhatjuk, hogy a magyar költségvetésben évek óta a legkevésbé támogatott fejezet a bírósági fejezet. És ez nem egy költségvetés produktuma, ez egy tendencia. 1999-től kezdődően évről évre csökken a bíróságra fordított fejezet... (Ivanics István: Előtte is!) Ismerem, tudom a számokat... (Ivanics István: De előtte is!) Nem, ez nem így van. Ez nem így van, képviselő úr, tényszerűen nem így van! (Dr. Gyimesi József: Ez nem hangzott el a bizottságban.) Én ismerem a számokat, 63 százalékkal nőtt az előző kormányzati ciklusban, most pedig 11 százalékkal nőtt, míg az összes többi fejezet 55 százalékkal nőtt. De ha elmondom, és utána hozzászól, nagyon szívesen folytatom önnel a vitát. Tehát a legkevésbé támogatott költségvetési fejezet, különösen egy olyan időszakban, amikor az európai uniós integrációs folyamat a bírósági szervezet működéséhez szükséges feltételeket bizony sokkal magasabb szinten követeli meg kialakítani.

Tényszerűen arról van szó, hogy nem változtak az ítélkezés személyi feltételei, változatlanul alacsony az alkalmazotti létszám, csökken az épület-karbantartásokra fordítható összeg, évről évre csökken: 1999-ben 383 millióról 2000-ben 213 millióra, 2001-ben 190 millióra a technikai ellátottságra fordítható összeg. A legtöbb aggodalomra adhat okot az a tény, hogy az informatikai ellátottság, az informatikai eszközellátottság még a magyar államigazgatás átlagos szintjéhez hasonlítottan is a legrosszabb a bírósági szervezetben. Ezek tények, ezeket a megállapításokat a magyar bírói egyesület állásfoglalása konkrétan tartalmazza.

Tehát, tisztelt képviselőház, az alkalmat arra szeretnénk felhasználni, hogy ismételten a 2000-es költségvetés végrehajtásának vitájában is felhívjuk a közvélemény figyelmét arra, hogy a magyar bírósági szervezet anyagi ellehetetlenülése kezdődött meg ebben a kormányzati ciklusban, és ezek az évek a bírósági reform és a bírósági szervezet számára az eltékozolt és az elpocsékolt évek időszakát jelentik.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)